Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

Ivtl. október 17., kedd 5. oldal Egészségügy az iskolákban J. A hiány jegyében MIUTÁN VÉGIGOLVASOM A MEGYEI NÉPI EL­LENŐRZÉSI BIZOTTSÁG TERJEDELMES JELENTÉ­SÉT AZ ISKOLA-EGÉSZSÉGÜGY HELYZETÉRŐL, OLYAN ÉRZÉSEM TÁMAD, HELYESEBB VOLNA „ISKOLA-BETEGSÉGÜGYRÖL” BESZÉLNI... HA NEM IS ÉPPEN A SZŐ ORVOSI ÉRTELMÉBEN. DE A KORSZERŰ KÖVETELMÉNYEKHEZ KÉPEST OLYAN TÖMEGBEN SORJÁZNAK A HIÁNYOK, HOGY MA­GÁT AZ ISKOLAHÁLÖZATOT, MINT A TÁRSA­DALMI UTÁNPÓTLÁS LEGFONTOSABB SZERVE­ZETÉT FENYEGETIK KŐRÖS ELVÁLTOZÁSSAL. A váltakozó tanítás hát­rányai az általános isko­lások egyharmadát érintik. S épp a városokban leg­rosszabb a helyzet: itt a tantermek felében folyik váltakozó oktatás. A dél­utáni oktatásból adódóan a kisiskolásokat sújtja leginkább a „fejr eállított élet” programja. Avultság és anomáliák Kevés, szűkös, elavult — a jelentésnek ezek a leg­gyakrabban visszatérő mi­nősítő jelzői. Részleteiben: kevés az előadóterem és a szertár, az iskolaépületek­nek majdnem az egyötöde a századforduló előtt épült, s csak egyharmada 1945 után, az általános és kö­zépfokú kollégiumok több­sége átalakításból jött lét­re, s valamennyire jellem­ző a zsúfoltság, a 16 hét­közi diákotthon 60 száza­lékában kielégítő csak a légtér, s 6-ban ez nem éri el az egy főre jutó hét köbmétert, az otthonok háromnegyed részében minden ágy emeletes. A legmostohább állapot a kecskeméti Gyógypeda­gógiai Nevelőintézet Csá- nyi utcai épületében, illet­ve nevelőotthonában ural­kodik. A 60 személyre is csak szűkösen elegendő internátusbán 141 gyerme­ket helyeznek el emeletes ágyakon. Műszakilag az épület kritikán aluli, a hálószobák többsége folyo­sóra nyíló ablakokról kap közvetett világítást és szel­lőztetést. A helyzetet a felügyeleti hatóságok is tarthatatlannak nyilvánít­ják. A tanulók mozgásigénye­inek lehetőségeiről alig be­szélhetünk : az ulvarokon — már ahol van — az egy tanulóra jutó terület 1—4 négyzetméter között válta­kozik. Ezek is részben po­rosak, általában hiányzik az árnyékot adó fa, a bo­kor és a füves terület. A tornaudvar és az iskolai sportpálya kimondottan ritkaságszámba megy. Gyatra a helyzet az ivás és a kézmosási lehetőségek dolgában. A Kalocsai Szak­munkásképző Intézet régi épületének udvarán egyet­len udvari csap áll a ta­nulók rendelkezésére. Is­kolafürdő sehol nincs. A hétközi diákotthonok egy- harmadában kevés a mos­dókagylók ' száma, a dus- nokiban zuhanyzó sincs. Megoldatlan a folyamatos szellőztetés. A régi vas­kályhák nem alkalmasak az egyenletes hőmérséklet megteremtésére. Olajfűtés­re eddig csak kevés isko­lában tértek át. A nagyobb növésű, vagy a túlkoros felső tagozatosok számára a minimális kényelmet sem biztosítják a padméretek. A takarítással kapcsola­tos anomáliák is megér­demelnének egy külön fe­jezetet. Itt csak annyit, hogy a szegődményes ta­karítók havi munkabére 200—250 forint, s külterü­leten ennyi pénzért nem akad jelentkező. Sok isko­lában a gyermekek és a pedagógusok látják el ezt a munkát. A mellőzött testnevelés Kissé részletesebb képet kell rajzolnunk az iskolai testnevelés helyzetéről. Mert ez sok szálon össze­függ a kellő mozgástér hi­ányával. Nem egy olyan iskola van, ahol a szüne­teket a derült, napfényes időben is a szellőzetlen folyosókon töltik a tanu­lók. A szaktantermi okta­tásra való áttérés több he­lyen azt eredményezte, hogy a tízperceket a ter­mek közötti ide-oda vonu­lás tölti ki. A megye felsőtagozattal is rendelkező, osztott, il­letve részben osztott 182 általános iskolája közül 77 rendelkezik tornaterem­mel, sportudvarral ugyan­ennyi, 55 pedig sportpályá­val. A testnevelés oktatá­sát 91 szaktanár látja el. Csupán a számok alap­ján sem kedvező a kép. De igazából a minőségi para­méterek utalnak a kedve­zőtlen állapotokra: a gyen­ge és hiányos felszerelés, a kiegészítő létesítmények, a mosdók, öltözők rossz elrendezettsége, s ami még nagyobb baj: maguk az iskolák sem élnek a kez­deményezéssel, nem tö- törődnek a feilesztéssel. Holott erre égetően nagy szükség volna, mert_ az ilyen célra történő támo­gatás összege a nevetsé­gesnél is alacsonyabb: az általános iskolák minden egyes tanulójára négy év alatt csupán 48 forint ju­tott. A testnevelési szakköri csoportok érdeklődése meg­lehetősen egyoldalú. Gro­teszk helyzet, hogy a két folyó által határolt megyé­ben — nem szólva most a tavakról, a kecskeméti fedett uszodáról — nincs iskolai vízisport. Emögött döntő okként munkál, hogy az úszás oktatása megoldatlan. Jó kezdemé­nyezés egyedül csak a mélykúti általános iskola számlájára írható: társa­dalmi munkával építettek iskolai fürdőmedencét, ahol évente 30 tanulót ta­nítanak meg úszni... Ter­mészetjáró szakosztály is összesen öt közép- és egy általános iskolában műkö­dik. Nyári táborozásban a tanulóknak csak töredéke vesz részt, s a téli spor­tokhoz sincsenek meg a feltételek. Az egyoldalúság veszélyei A testnevelés iránti na­gyobb figyelmet nem az öncélú sportrajongás, ha­nem a tanulók kiegyensú­lyozott szellemi és testi fejlődésének igénye köve­teli meg. S ez manapság rendkívül fontos, hiszen a felső tagozatosok szellemi megterhelése eléri, sőt meg is haladja a felnőtt dolgo­zók munkaidejét. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy különböző kényszerítő okok folytán a megterhelés is egyenetlen, kialakulnak a „könnyű” és a „nehéz” napok. Mindehhez hozzá­járul az alvásszükséglet kielégítetlensége. A csalá­dok esti fennmaradási ide­je kitolódott — a televí­ziózás miatt —, sok ta­nuló csak 7—8 órát pihen. A bejáróknál a közleke­dés zsugorítja tovább az alvásra fordítandó időt. Tanyán, de a községekben is a felső tagozatosokat ere­jükön felül vonják be a háztáji gazdaság munkái­ba. S ha mindezeken túl még a családi körülmé­nyek is rendezetlenek, el lehet képzelni, hogy a ta­nulók zsenge energiájának csak töredéke jut a tanu­lásra. A környezeti hatások in­tenzívebbé válása miatt nemcsak a szülői, de a pe­dagógiai felügyelet hatása is rövidzárlatos. Mi mó­don magyarázhatnánk másként, miszerint a do­hányzás és a szeszfogyasz­tás nemcsak a városi, de a falusi serdülő fiatalság körében is terjed? Ügy tűnik, az iskola-egészségügy mai feltételei nem képe­sek útját állni a károsító folyamatoknak. Sőt, tö­mérdek hiányosságaikkal inkább csak serkentik azo­kat. (Folytatjuk) Hatvani Dániel Viktoria Jogi ing gordonkaművésznő A Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekara nagysikerű hang­versenye után a színház öl­tözőjében kerestük fel a fiatal művésznőt. Kecske­mét magyarországi kőrút­jának hatodik állomása volt. — Nem volt kimerítő ez ez a sorozat? — Ennél szorosabb prog­ramhoz is hozzá vagyok szokva. Volt olyan hónap, amikor huszonkétszer lép­tem közönség elé. — Nálunk az utóbbi idő­ben többen fejezték ki ag­godalmukat amiatt, hogy a túlzott igénybevétel árt a fiatal tehetségek kibon­takozásának. — Ezzel teljesen egyetér­tek. Nem is vállalok erő­mön felüli feladatokat. — Sokat gyakorol? — Sokat és rendszeresen. Még hangversenyutak al­kalmával is szakítok rá időt. — És a zeneszerzés? Jut rá ideje? — A zeneszerzés a „hob­bym.” Persze azt is komo­lyan csinálom — a közel­jövőben fogom például sa­ját szonátámat bemutatni —, de az mégiscsak a má­sodik helyen áll a gordon- kázás mögött. Legszíveseb­ben zenekarral játszom. Különösen ilyen kiváló együttessel, mint a moszk­vai rádiózenekar. Velük most volt alkalmam elő­ször koncertezni. — Milyen benyomásai vannak a magyar zenei életről, a közönségről? Holló László: Vallomás Tornyairól, Endre Béláról Nagy megbízatást róttak rám, amikor a két nagy „magyar festőről” kell vé­leményt mondanom. Mond­hatom, nem valami jó író­nak számítom magam, de nem mondom, nagy öröm­mel megpróbálom, bár újat, vagy valami különö­set, vagy jobbat nemigen tudok mondani a mi nagy Tornyainkról, Endre Bé­láról, mint sokak közül a Bodnár Éva 1956-ban meg­jelent Tornyai Jánosát. Személyes élményeimről sem mondhatok nagyon so­kat, sajnos. Annak idején a háborúk (betegségek) akadályozták az emberek, a művészek szív szerinti együttélését, találkozását. Az első, majd a második világháború bénitólag ha­tott, sőt lehetetlenné tette még a nyugodt munkát is. Én 1913-ban hazatérve kül­földi tanulmányaimról, négy év nyarain Hollósy- nál dolgoztam. Legnagyobb élményem 1930-beli kiállí­tásom volt. a Tornyaival való találkozásom, forró ölelésekkel kapcsolatban, örültünk egymásnak, s tartottuk a kapcsolatot esz­meileg, illetve levelezés útján, amely levelek saj­nos, sok mindennel együtt elvesztek. De térjünk a tárgyra. En magam mit mondhatok mást, mint hogy Tornyait nemcsak magyar, de nem­zetközi viszonylatban is, csak a legmagasabb fokon lehet említeni. Nekünk, magyaroknak pedig a leg­első sorban van a helye nemcsak a szívünkben- lelkünkben, hanem a „lét­ra fokán” is: Munkácsy, Tornyai, Koszta a vezér­fonalunk, amiben benne van Endre Béla. nem utol­só sorban Hollósy Simon, Thorma; s még lehetne folytatni... Tornyai és Endre Béla édes testvérek voltak a maguk útján. Endre Béla ugyancsak nagy tehetség­gel, művész lélekkel meg­áldva, csak Tornyai teljes vértezettel felfegyverezve került ki a nagy csatából. • Szombaton délután 5 órakor dr. Dömötör János hódmezővásárhelyi mú­zeumigazgató nyitotta meg Kiskunfélegyházán, a Kis­kun Múzeumban Tornyai János és Endre Béla kiál- látását, amely december 15-ig tekinthető meg. Eb­ből az alkalomból közöl­jük a kiskunfélegyházi származású Holló László Kossuth-díjas festőművész­nek, a tárlat rendezőinek felkérésére írt vallomását, Nagyon érdeklődő, fogé­kony, jó ízlésű közönséggel találkoztam Magyarorszá­gon. Legjobb bizonyíték er­re Sosztakovics itt is elő­adott XV. szimfóniájának a fogadtatása. Ezt a mű­vet első hallásra nem könnyű megérteni. Mégis azt tapasztaltam, hogy mind a budapesti, mind a vidéki közönség igen jól fo­gadta. — Magyar művek van- nak-e repertoárján? — Eddig még nincsenek. De ezekben a napokban igen sok kottát kaptam, el­sősorban fiatal zeneszerzők­től. Meg fogom tanulni és a jövőben el is játszom majd ezeket a műveket. — Kiket ismer a fiatal magyar előadóművészek közül? — Sok fiatal művésszel megismerkedtem, de éppen mert sokan voltak, a ne­vüket nem tudtam megje­gyezni. Csellista kollégáim közül ismertem Mező Lász­lót és tanárát, Friss An­talt. Onczay Csabát Moszk­vában ismertem még meg, ahol tanáromnál, Rosztro- povicsnál tanult. — Mik a legközelebbi tervei? — Erről nem szívesen beszélek. Talán elég annyi, hogy hosszabb turnéra ké­szülök a Szovjetunióban és külföldön. — Reméljük, hama/rosan ismét láthatjuk-hallhátjuk. — Én is nagyon szívesen jövök újra Magyarország­ra... K. T. Leányvásár Pécs vár adón Leányvásár volt vasár­nap Pécsváradon, a Me­csek legmagasabb csúcsa, a Zengő lábánál fekvő ba­ranyai községben. A tör­ténelmi nevezetességű te­lepülésen a híres Lukács­napi leányvásár eredete a korábbi századokba nyú­lik vissza. A festői kör­nyezetű völgy három szom­szédos megye — Tolna, I Baranya és Somogy — gaz- j dáinak találkozóhelye volt. I Itt adták-vették áruikat, I majd a környék ősgeszte­nyésének frissen sült ter­mése és újbor mellett ki­cserélték híreiket. A szü­lők magukkal hozták fiai­kat, eladósorba jutott lá­nyaikat is, akik között a vásár alkalmával szövő­dött ismeretség, szerelem vége nem egyszer házas­ság lett. Ma már termé­szetesen nem így keresnek párt maguknak a mecseki falvakban élő leányok, de a kedves régi szokás em­léke elevenen él és játé­kos felújítása a helybe­lieknek, vendégeknek egy­aránt örömet, élményt sze­rez. A verőfényes őszi nap különösen kedvezett az idei vásárnak. A zászlók­kal díszített pécsváradi ut­cákon reggel dalos köszön­tővel, zenés csalogatóval kezdődött a program. A falu központjában kikiál­tók, komédiások vidám rigmusokkal, tréfás játék­kal szólították a vásárba a népet. A nap folyamán egymást követték a több helyszínen rendezett szórakoztató programok, amelyeknek több mint négyszáz sze­replőjük volt. Legrégibb igekötőnk Az előzőkben részletesen foglalkoztunk a meg ige­kötő kialakulsával és gaz­dag jelentésárnyalataival. A nyelv fejlődése folya­mán az árnyalt és pontos kifejezésre való törekvés újabb igekötők keletkezé­sét segítette elő. Kódexeinkben a meg mellett találjuk a vele egy időben keletkezett el ige­kötőt mint a meg ellenté­tes párját, mivel a meg- nek volt és néha ma is van vissza jelentése. Rajtuk kí­vül az ősmagyar, de legfel­jebb az ómagyar korban keletkezett ä ki, be és a fel, le ellentétes igekötőpár. Az alap jelentésen kívül mindegyiknek van befeje­zett jelentése is: elfogy (a türelem), kisül (a kalács), beváltja (ígéretét), felszánt­ja (a földet), leforráz (va­lakit). A befejezettség kifejezé­sében ezek az újabbak sok terhet igyekeznek levenni a meg-ről. Régen például az emberek, ugyanúgy, ahogy a kezüket, a ruhát és az edényt is megmosták, ma már a ruhát ki-, az edényt pedig elmossák. Sőt újabb igkötők is mentesítik a meg-et: a padlót felmos­sák, a bútort lemossák. A ruha megszárad (mert ter­mészete szerint száraznak kell lennie), a növény el­szárad (mivel természete a nedves állapot), a tó pedig kiszárad (mintegy kijön be­lőle a víz). Ilyen finomságokra is fel kell figyelnünk: aki na­gyon megijed, arra azt mondjuk, hogy beijed. Az autót megállítják, az épít­kezést pedig leállítják. Amint látjuk, ezek a legrégibb igekötőink való­ban a jelentésárnyalatok kifejezését segítik elő. Az oszt ige mellett milyen gaz­dag ámyalási lehetőségük van. Elosztjuk (a számokat), felosztjuk (a földet), ki­osztjuk (a felosztott földet), beosztjuk (jövedelmünket) és megosztjuk (utolsó fala­tunkat). Érdekes szerepet sajátí­tottak ki maguknak ezek az igekötők. Ha valamit megfosztunk valamitől, vagy kiveszünk belőle va­lamit, akkor a ki és le igekötőket használjuk (ki­magoz, lefegyverez). Ha meg ellátunk valamivel va­lamit, akkor a be, fel ige­kötő szerepel (belisztez, fellobogóz). A növekedést, felnagyítást a fel, a csök­kenést a le fejezi ki (fel­nagyít, lesoványodik). Egé­szen természetes, hogy a dicséretet és a szidást is ezek fejezik ki (feldicsérünk valakit, felnézünk valakire, lenézünk, lehordunk, le­szidunk valakit). Igekötőink száma állan­dóan gyarapodik. Helyesírási szabályzatunk 41 igekötőt sorol fel. Ez a sok igekötő sokszor nem találja meg a maga helyét. Ezért beszél­nek nyelvészeink elszaba­dult igekötőkről, igekötőink forrongásáról. Kiss István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom