Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

Gyógyszer Ismét divat a tunika a leriiessii isiin Amikor a terhesség alatti gyógy szeri ogyasz­tásról beszélünk, annak veszélyeire hívjuk fel a figyelmet, a kérdés meg­értéséhez mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az anyaméhben fejlődő mag­zat a méhlepény, ill. a köldökzsinór közvetítésé­vel áll kapcsolatban az anyával. A magzat fejlő­déséhez szükséges táp­anyagokat a magzat a méhlepény szűrőjén átju­tott vér útján kapja, a köldökzsinóron át. Ez a szűrő sok mindent vissza­tart ugyan, de a gyógy­szerek nagy többsége akadály és változtatás nélkül átmegy a méhle­pény szűrőjén és bejut a magzat szervezetébe. Te­hát minden gyógyszert, amit az anya lenyelt, in­jekcióban vagy kúpban kapott és bejutott vérke­ringésébe, átjut a mag­zat testébe is. És ami az anyára teljesen ártalmat­lan volt, az a rendkívül gyorsan osztódó és érzé­keny magzati sejtekre — elsősorban a terhesség el­ső harmadában — bizony káros lehet. A fejlődő magzat gyógyszerérzé­keny. Csak orvosi utasításra A tanulság mindenek­előtt az, hogy fiatal, fo­gamzásképes korban levő nők ne szedjenek felesle­gesen, egyszerűen szokás­ból vagy kényelemszere­tetből, hasznos vagy ha­szontalan nyugtátokat, vagy izgatószereket. Nap­jainkban különben is a családtervezés korszakát éljük. Ebből következik, hogy abban a hónapban, amikor a fiatal szülők elhatározták, hogy elérke­zett a családalapítás leg­előnyösebb időpontja, az anya csakis orvosi utasí­tásra szedjen gyógyszert. Ha pedig a fiatal anya terhessége tudatában megy orvoshoz, sose mu­lassza el figyelmeztetni kezelőorvosát, vagy a rendelőintézeti szakor­vost a terhesség tányéré. Az orvos a terhesség is­meretében különlegesen mérlegeli a rendelt gyógy­szereket. A másik tanulság pedig az, hogy azt a gyógyszert, amit a fiatal terhesnek az orvos a terhesség is­meretében rendelt, nyu­godt lélekkel szedheti, hi­szen a gyógyszerek többsé­ge ártatlan és veszélyte­len a magzatra. Nemcsak a feleslegesen és megszokásból, felelőt­lenül szedett gyógyszer lehet ártalmas a terhes­ségre és nemcsak a ter­hesség alatt, hanem egy másik, és sajnos egyre el- hatalmasodóbb káros szenvedély, a dohányzás is. A nikotin is elfut a magzat vérébe Bizony nem ártana, ha a szülők és a pedagógu­sok nem hunynának sze­met azok előtt a serdülő lányok előtt, akik alig domborodó keblekkel tö­megesen cigarettáznak az utcán, az iskolák kapujá­ban. A közösségi kényszer hatására egyre több ser­dülő leány válik ennek az átkos szenvedélynek a rabjává, olyannyira, hogy néhány év múlva fiatal anyaként, a terhesség és a szoptatás alatt sem tud lemondani a dohányzás­ról. Pedig az anyai vérbe került nikotin is rend­kívül ártalmas a magzat fejlődésére, hiszen — ugyanúgy, mint a gyógy­szer — a magzat vérében is kering. így van ez a szoptató anyáknál is. Szo­morú ezért az a tömeges jelenség, amikor fiatal anyák egyik kezükkel ba­bakocsit tolnak, a másik­ban pedig cigarettát tar­tanak. Nyilvánvalóan nemcsak a terhesség és a szoptatás alatt áll az utód nikotinhatás alatt, ha­nem az anyával egy he­lyiségbe zárva kénytelen annak füstjét már korán belélegezni és sajnos ez sem ártalmatlan dolog. A szoptatás ideje alatt az anyának ugyancsak gondolnia kell újszülött­jére, ha gyógyszert szed. Mert pl. az altatók vagy nyugtatok átmehetnek az anya tej be és — bár az anyára ártalmatlanok voltak, a nagyon fogé­kony újszülött-szervezetre komoly következmények­kel járhatnak. A tájékozottság szerepe És végül még egy ta­nulság: mai, modern gyógyszerkincsünk nélkül biztosan szerencsétlen lenne az orvos és a beteg egyaránt. Ahhoz azonban, hogy a gyógyszer mindig gyógyulást hozzon, nem­csak az orvosnak kell is­mernie gyógyszerét és be­tegét, hanem magának a betegnek is bizonyos mo­dern egészségügyi alapis­meretékkel kell rendel­kezni. Csakis az orvos és a beteg kellő tájékozott­sága garantálja a leendő és az éppen megszületett utódok legelőnyösebb és egészséges fejlődését. Dr. Szendéi Adám A blúz divatja egyre in­kább kedveltté válik. For. mai megoldása általában a férfiingekre emlékezte­tő, de a különböző divatos formaváltozatok még népszerűbbé teszik a nők ruhatárában. Ilyen első­sorban a tunika, amely minden testalkatra, so­ványra éppúgy, mint ki­mondottan molettre is elő­nyös. A tunika, melynek hosz. sza a csípőt fedi, hordható egyenes vonalú, gloknis, rakottszoknyához. Kitűnő viselet nadrághoz is, és ha vékonyaknak ajánljuk, akkor divatos, ha az ol­dalvarrásnál szétvágjuk és elkerekített formában hajtjuk fel. Tunikára ajánlható a nyomott, szintetikus, kasmirhátású kelme, a jersey minden változata és a könnyű, mű­szálas kockás, csíkos vagy egyszínű szövet. Tuniká­hoz jól illik az öv is, de ez inkább a vékony ter- metűeknek való. Ünnepé­lyes alkalmakra nadrág­hoz, szoknyához egyaránt készülhet a tunika csipké­ből, brokátselyemből, bár. sonyból vagy akár zsor­zsettól, düsesszből is. Rajzainkon 5 tunikavál­tozatot mutatunk be, mindegyike egy „alap- snitre” szabott, de az anyag karaktere, a díszí­tés különböző alkalmakra teszi alkalmassá azokat. 1. modell: apró virágos kasmír hatású kelméből készült, pici álló nyakkal, saját anyagából készült betéttel, amejvnek dísze a ringlis fűzés. A tunika há­tul cipzárral nyitható. Ujja két gombbal záródó kéze­lőben yégződik. A derék­ra tehetünk megkötés övét, amely a fűző színé­vel azonos lehet. 2. modell: készülhet csipkéből, brokátból, vagy nyomott anyagból, a be­Magányos gyermekek Működésem alatt szinte mindig I—II. ^ osztályosokat tanítottam. Ezek között a kedves kis őszinte, nyílt­szívű, kotyogó, minden titkot kibeszélő ,hatévesek kö­zött is mindig akadt, majdnem minden osztályban egy, néha két olyan gyermek, aki elhúzódott társai­tól, egyedül játszott, zárkózott volt. Ezeket a kissé magukba forduló gyermekeket nagyon nehéz volt meg­közelíteni. Mindig különös igyekezettel foglalkoztam velük. Szerettem volna nyomára bukkanni annak, mitől lettek ilyen elhúzódóvá, ilyen magányossá. A sok-sok eset közül Istvánról és Editről emléke­zem itt meg. Az ő életükben sűrítve találtam meg a magányossá válás okait. Órák alatt legtöbbször ját­szottak. Egyszer megsokalltám az óra alatti játsza­dozást. Beírtam az ellenőrzőjébe egy figyelmeztetést. Megtudtam, hogy vasvonalzóval verték meg érte. El­határoztam; soha többet nem írok be semmit, de a családot soron kívül meglátogattam. A látogatások fél, a következő napokon észleltek egész magyarázatot ■ adtak István magatartására. A rideg, barátságtalan otthonban az első percben a szeretetlenség légköre fogadott. „Itt teher a gye­rek!” — ez volt az első gondolatom. A szokásos érdek­lődésre (milyen a napirend, hol tanul a gyermek, kik a barátai, mivel szórakozik a legszívesebben, mi az, ami iránt érdeklődik) nagyon szomorú kép alakult ki bennem. Megállapítottam: az anya egyáltalán nem ismeri gyermekét A gyermeknek nincs egyetlen játéka sem! Az anya, csodálkozó arcomat látva, így men­tette magát: ,Ennek? Minek ennek játék? Ügyis tönkretenné!” Barátja nincs, játékai nincsenek, nem szoktak vele beszélgetni, mesét nem olvas neki senki (ezt is meg­kérdeztem!). — Sokat csavarog — panaszolja az anya —, ..pedig annyit kap ki” — toldja hozzá. „Teher, teher, nem szeretik!” Ez forog a fejemben, amikor a szigorú intelmeket elmondom az anyának, amit unottan hallgat. Másnap a nagyszünetben látom ismét a „játékot”. István kesztyűt húz. No — mondom —, most meg­kérdenem, mit csinál, hiszen a fal felé fordulva mo­tyog valamit. — Mit csinálsz, Istvánkám? — kérdezem. — Játszom — feleli ő. — És mit, Istvánkám? — Szerepelek. Most a Didergő király vagyok. (Ezért hát a kesztyű!) — És kinek szerepelsz? — érdeklődöm. — Csak magamnak! Azt a mesét játszom, amit a nagyok (ötödikesek) színdarabjában láttam. Valóban együtt láttuk a Didergő királyt. Ki hitte volna, hogy Istvánt ennyire megihlette, hogy újra meg újra eljátssza magának. Segít magán! Nem kap játékot. Nem mesélnek neki. ö megteremti magának a maga kis primitív játékait és az annyira kívánt mesevilágot. Nem akar szomorú gyerek lenni. De kár, hogy ezekhez az örömökhöz nem a szülők segítik hozzá! Editnél más reakciót váltott ki az elidegenedés, ö első naptól kezdve vad, durva, kötekedő. Mindig sér­tetten elhúzódik társaitól. Alkoholista szülők gyermeke. Nincs családi élet, családias légkör. A gyermek „kétféle apu”-t ismer, (ö mondja így.) „Ha ivott, akkor jókedvű, ad pénzt fagyira és nem kapok ki még az intőért sem. Ha nem ivott, akkor káromkodik, megver és anyut is össze­veri” — vallja a kis koravén és máris magányossá vplt gyermek. A durva éjszakai veszekedések, vere­kedések után álmosan, összetörtén, fáradtan iskolába érkező kislány még a szeretetre is rosszul reagál. Nem bízik a társaiban, de még a felnőttekben sem. (Én sem vagyok kivétel!) Mindenfelől csak csalódásra, rosszra számít, elhúzódik, morcos, csúnyán néz, támadó állás­ban várja közeledésemet. Sok-sok szeretet kell ezeknek a sebzett lelkű gyer­mekeknek a megnyeréséhez. De jó lenne, ha minden gyermek otthon érezné meg ezt a békés, családi élet légkörében. Dr. Gergely Károlyné tétrész kis nyílását három gomb fogja helyenként össze, felül kis masniban végződik; az ujja kétgom- bos kézelős. 3. rajzunkon látható tu­kódik, a kis gallér és ké­zelő az alapszövettel har­monizáló, de egyszínű szö­vet. Gombokkal díszített zsebei mellmagasságban helyezkednek el. nika négy színből készült. A derékrészen két ellen­tétes sötét és világosabb beállítás van, s a jól lát­ható cakkozást akár szö­vött szalaggal, vagy az 5. rajzunkon látható si­ma tunikának egyetlen dísze a széles bőr-, vagy bőrimitációból való öv, amely a mai divat sze­ügyes kezűek fonalból öl- tögetve is elkészíthetik rajta. Hasonló megoldás­sal készült a tunika ké­zelője is. 4. rajzunkon csíkos, könnyű szövetből készült tunika látható, az eleje betétrész cipzárral csu­rint több színből rátétes motívummal díszített. Bármelyik tunikát is választanánk, mindegyik igen jól alakítható régi ruhából is. A szabásmin­ta egy kockája 10 cm-nek felel meg. Nádor Vera Receptek Vagdalthűs kelkáposztával: Hagyományos módon fasíro- zotthúst állítunk össze. Egy kisebb kelkáposztát összevá­gunk és kevés zsíron és ví­zen puhára párolunk. A kel­káposztát és két nyers re­szelt burgonyát a fasírozott- húshoz keverjük, jól össze­dolgozzuk, pogácsákat for­málunk, majd zsemlemor­zsában megforgatunk. Forró olajban kisütjük. Vajasbur­gonyát és uborkát adunk hozzá. Káposztás palacsinta. Ha­gyományos módon palacsin­tatésztát készítünk, cukor nélkül. Kisütjük. Fejeská- posztát megreszelünk, besóz­zuk. állni hagyjuk. Félóra múlva kinyomkodjuk a le­vét és olajon, kevés cukor hozzáadásával jó pirosra süt­jük. Ha kész. frissen őrölt törött borsot 9 dunk hozzá, jól összekeverjük és meg­töltjük a palacsintákat. Tűz­álló tálba lerakiuk, tetejét kevés tejföllel meglocsoljuk, pár pércre a sütőbe tesszük, melegen tálaljuk. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom