Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
4. oldal 1ST!, október IS., péntek Tapasztalatok az NC-laborban Egy kiadványsorozat nyitányáról A közelmúltban új kiadvány látott napvilágot a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Közleményei. Már a címből is sejthető, hogy szerkesztői nem annyira népszerű olvasmánynak szánták, hanem a szakmai nyilvánossághoz kívánnak szólni. A bevezető a kiadvány rendszeres megjelenését ígéri megteremtve a főiskola tudományos munkájáról való tájékoztatás folyamatos lehetőségét Az első szám, a „Tapasztalatok az NC-laborban” a gépipari automatizálás legkorszerűbb formáját képviselő számjegyvezérlésű szerszámgépekkel foglalkozik. A kecskeméti intézet nem csupán az ágazat szakemberképzésének bázisa, hanem része a Csepeli Szerszám- gépgyárat, a Gépipari Technológiai Intézetet, a Szerszámgépipari Műveket és más kutató központokat összefoglaló láncnak, amely a hazai NC-gépgyártáson és az alkalmazás-fejlesztésen dolgozik. A kiadvány magvát azok a tanulmányok képezik, amelyeket a főiskola Gépipari Automatizálási valamint Elektrotechnikai és Kibernetikai Tanszékeinek kollektívái készítettek. Az első fejezetben áttekintést kap az olvasó a számjegyvezérlésű gépek általános tudnivalóiról; a megmunkáló mozgásokhoz kapcsolódó vezérlési módokról, a gép- és az irányító berendezés adatfeldolgozásához szükséges műszaki jellemzőiről, az információáramlás elvéről és a kódrendszerekről. A főiskola laboratóriumában három NC-gépet próbáltak ki; az ER—200 típusú rövidesztergát, az MFS—320 típusú marógépet és az RFS—22 típusú koordináta-asztalos fúrógépet. A három beszámoló közül terjedelemben és érdemben is az első gépről (ER—200) szóló nyújtja a legtöbbet. Természetes következménye ez annak a ténynek, hogy a vizsgálat kiindulási alapjául eleven közeget választottak a szerzők, élő gyárat. A kiszemelt üzemben hagyományos E—400-as esztergán gyártott alkatrészcsoport előállítása közben figyelték meg az NC-gépet. Az így nyert valósághű kép adja a legbecsesebb tapasztalatokat az üzemeltetőnek az alkalmazásáról a gép karbantartásáról, pontosságáról, megbízhatóságáról. Az ily módon kiugró szerkezeti gyengeségek a konstruktőrnek is megjelölik a változtatás irányát. A gyakorlatból leszűrt tanulságokat jól egészítik ki a laboratóriumi tesztekből levont következtetések. Nem megvetendő az a gondolat sem. amelyet a vizsgálat melléktermékeként mondanak el a gyár hagyományos üzemeléséről. Elgondolkoztató lehet az üzem vezetőinek, hogy gépeik a felmérések szerint a három műszaknak alig több mint felében termelnek ténylegesen. Az üresiáratok felsorolt okainak tüzetes elemzésével még NC-gén nélkül is, bár ennek fölénye vitathatatlanul jelentősen emelhetik a hatékonyságot. A fejezetből nem hiányoznak azok az útmutatások sem, amelyeket a vásárlást latolgató szákemberek keresnek. Tárgyalja a gép beállításához szükséges technikai és szakember-feltételeket, a programellátás lehetőségeit, a kézi és számítógépes utasításkészítés előnyeit, hátrányait, valamint a különböző változatok gazdasági hatásait. A másik két géppel foglalkozó beszámoló már kevésbé konkrét és gyakorlatias következtetéseiben, mert csupán a laboratóriumi méréseire támaszkodhat. Bár ez a módszer elsősorban a gépek tervezőinek szolgáltat támpontokat, a kiadvány azonban itt is igyekszik megőrizni leglényegesebb erényét: a termelő üzemi mérnökök szemszögéből nézi a tapasztalatokat. Ebből a szempontból érdemes kiemelni a GRUNDIG és az UNIMERIC vezérlőberendezések összevetését. Jő értelmű reklám, hogy a terjedelem korlátáihoz viszonyítva részletesen ismerteti a legújabb magyar NC-gépeket. Az NC-gépek, vezérlő- egységek bonyolult felépítése miatt a szokásosnál nagyobb gond a berendezések ' megbízhatósága, illetve az óhatatlanul fellépő hibák gyors elhárítása. „A hibamegállapítás vizsgálatai és műszerei” című fejezetben felvonultatott elméleti összegezésekkel és gyakorlati tapasztalatokkal a diagnosztikai készülékek szerkesztőinek nyújtanak segítséget. A zárófejezet ismét általános: egyrészt az NC- technika jelenét rajzolja meg és mértéktartó prognózist vetít az ágazat jövőjéről. A tudományos igényű írásokban nehéz engedményt tenni a közérthetőségnek, a szerzők ezt is igyekeznek áthidalni. A témakört kevésbé ismerő olvasóknak az NC-szótár segít eligazodni a szakmai „tolvajnyelv” kifejezéseiben. A kiadvány ízléses kiállítása, az áttekinthető grafikonok és táblázatok a kecskeméti Petőfi Nyomdát dicsérik. Remélhetőleg a megyei illetőségű tudományos publikációk között új színfoltot jelentő sorozat következő tagjai tartalomban és küllemben egyaránt tartják ezt a színvonalat. P. M. A jó munka mozgalma Józan ész: iqen, bürokrácia: nem A franciáknál: Zéró Défaut (semmi hiba); az Egyesült Államokban és Japánban ugyanez a jelentésű Zero Defets; a németeknél: Alles Ohne Fehler (mindent hiba nélkül); Magyarországon: Dolgozz Hibátlanul. Mi ez? Űjabb agyonadminisztrálható mozgalom, amely már születése pillanatában — annyi látványos nekibuzduláshoz hasonlóan — közérdektelenségre ítéltetett? Kerüljük meg kissé az azonnali választ és idézzük előbb Baranyi Imrét a DH magyarországi úttörője- ként ismert Villamosszigetelő és Műanyaggyár igazgatóját: „Egypróbás* szerszámok — A DH munkarend- szer bevezetését előkészítő vizsgálódásokat a szerszámkészítő üzemben kezdtük, amelynek munkájától alapvetően függ a gyár többi részlegének minőségi és mennyiségi teljesítménye. A szerszámüzem gyártmányai között voltak, amelyek egyetlen Érdeklődnek az Alföld minden részéből A KUKORICA termesztésének iparszerűvé tételével már évek óta foglalkoznak szerte a világon. Hazánkban elsőnek a Bajai Állami Gazdaság szakemberei dolgoztak ki korszerű termesztési rendszert. Szakmai körökben BKR-nek nevezik, rövidítve a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer elnevezést. A módszer a hazai, illetve már Magyarországon meghonosodott tudományos ismeretekre, az itteni, vagy más szocialista országokban gyártott, iletve forgalmazott anyagokra — műtrágyák, növényvédőszerek — és fajtákra épül. A gazdaságban hagyományai vannak a kukoricatermesztésnek. 1966-ban csaknem ezer hektáron, egy évvel később ennek kétszeresén termelték ezt a fontos növényt. Tavaly viszont már mintegy 4800 hektárról takarították be a termést. Az idén pedig több mint 6 ezer hektáron termett kukorica biztonságba helyezését kell megszervezni. Az idén hat bácskai termelőszövetkezet és két állami gazdaság a bácsalmási. valamint a törökszentmiklósi termesztette a kukoricát a bajai rendszer szerint. JUHÁSZ LÄSZLÖ, a gazdaság főtechnológusa: — öt éve dolgoztuk ki az új módszert. Számos előtanulmányt végeztünk előtte. Figyelembe vettük a közgazdasági, a természeti tényezőket, a területet. Természetesen szükség volt talajvizsgálatra. Többek között ötven évre visszamenőleg tanulmányoztuk az éghajlati és az időjárási tényezőket. A táblák kialakításánál ügyeltünk arra, hogy a nagy teljesítményű gépek a legnagyobb mértékben kihasználhatók legyenek. Nem közömbösek a szállítási viszonyok, az úthely- zet és így tovább. Csak olyan hibrideket termesztünk, amelyek nagy termőképességűek, ellenállók a betegségekkel, szárazságtűrők, gépi betakarításra alkalmasak és végezetül az állatok szívesen fogyasztják őket. A betakarítás folyamatosságát úgy segítjük elő, hogy korai, középkései és kései fajtákat vetünk. Korán kezdjük tehát a betakarítást, hogy ezzel párhuzamosan tud juk végezni az egyéb munkákat. A szárítási lehetőségek összhangban állnak a betakarítás ütemével. Minden fajta elkülönítve kerül tárolásra. Betakarítás előtt és után minden tábla termését bel- tartalmi szempontból is ellenőrizzük. SOMOGYI GYULA, a gazdaság termelési osztály- vezetője: — Véleményünk szerint megtettük a lépéseket az iparszerű kukoricatermesztéshez. Jóval kevesebb létszámmal és géppel nagyobb hatásfokot érünk el. Ezt a számok jól bizonyítják. 1966-ban az 1 mázsa kukorica termelésére fordított élő munka ideje 8,4 óra volt. Tavaly már csak 2,1 óra. Megjegyzem, a terület növekedésével együtt emelkedtek a terméshozamok is. 1966-ban hektáronként 29 mázsa termést takarítottunk be májusi morzsoltban számítva, az idén 57 mázsára számítunk. Az eddigi betakarítási eredmények és a sze- dési próbák alapján végzett becslések ennyit ígérnek. „ ARADI JÓZSEF, igazgatóhelyettes: — Sok mindenre kell ügyelni egy ilyen átfogó, zárt technológia kidolgozásánál. Véleményünk szerint ez a monokulturális rendszer elég korszerű ahhoz, hogy évről évre tovább növeljük a terméshozamokat. A termesztéshez szükséges gépsorok kiegészítésére néhány berendezést magunk szerkesztettünk. Tapasztalatainkat szívesen átadjuk a társgazdaságoknak. Nemcsak a betakarítással kell törődni, hanem a termés tárolásával is. Több módszert dolgoztunk ki. Ilyenek: a hűtve tárolás, a toronyba történő elhelyezés. a fóliában való tartósítás, a széndioxiddal, a propionsawal való kezelés. Tudjuk, hogy az idén nagy gond a jó termés megmentése. Ezért is tartjuk fontosnak, az egyszerű tartósítási módszerek bátor alkalmazását. A BAJAI Kukoricatermesztési Rendszer iránt az Alföld minden részéből érdeklődnek a mezőgazdasági nagyüzemek. Számos gazdaság máris jelentkezett csatlakozásra. 1973-ban 50—60 ezer hektáron vezetik be a Bajai Állami Gazdaság kezdeményezését K. S. próba után kifogástalannak bizonyultak, de sok olyan szerszám is volt, amelyet csak négy-öt próba után lehetett használatba venni. Megszerveztünk egy olyan minőségellenőrző szisztémát, amely kiterjed a szerszámgyártás minden fontosabb mozzanatára, s amelynek eredményeként, elgondolásunk szerint, növekedni kellett az „egypróbás”, tehát hibátlan szerszámoknak. S mert a módszert nagyon intenzív anyagi Ösztönzéssel kötöttük össze, az elképzelés bevált. Igaz: a műhelyben alaposan megugrottak a bérköltségek, de azért meg sem közelítették a hibás szerszámok javítgatásából eredő korábbi többletkiadásokat. Az érdekeltség! „mint nagyító“ — Hibátlanul dolgozni, s a hibátlan munkát jól megfizetni tehát a munkának és a vállalatnak egyaránt kifizetődő dolog. De mi ebben az új? — Tulajdonképpen semmi. Csakhogy eddig rendszerint úgy követeltünk jó minőségű munkát, hogy abban nem tudtuk kellően érdekeltté tenni a munkásokat. A szerszámüzemnek az az összeszerelője, aki rosszul, pontatlanul megmunkált alkatrészeket kap és emiatt maga sem adhat kifogástalan szerszámokat, tehát veszélybe kerül a prémiuma, önmaga teremti meg — az esetek jó részében minden különösebb beavatkozás nélkül — azt a légkört, amelyben hibátlanul kell dolgozni. Jelképesen mondva: az emberek kezébe adtuk a „nagyítót” és azt használják is munkájuk ellenőrzésére és elemzésére. Már alkalmazott m unkarendszer Baranyi Imre véleményének idézésével csak rendkívül leegyszerűsítve adhattuk vissza a DH lényegét. Egyrészt, mert a DH — és ezt igazolják a külföldi példák is — nem valamiféle hirtelen felkapott „nem sok értelme van, dehát csinálni kell...” típusú mozgalom, hanem egy munkarendszer, amely a legolcsóbb és a legcélÚtnak indult az első gépszállítmány a ciprusi magyar bányába Útnak indította első gép. szállítmányát a GEOMIN- CO részvénytársaság Ciprusba. A csepeli szabadkikötőből mintegy 250 tonna súlyú berendezést és építőelemet szállítanak a ciprusi magyar rézbányába, amelynek létesítésére egy évvel ezelőtt kötöttek szerződést. Eszerint a ciprusi cég tulajdonában levő terű. létén a magyar részvényt társaság külszíni fejtéssel kitermeli az ércet, ércdúsítót épít hozzá és annak termékét eladja. A bánya ciprusi munkaerővel, négy-öt magyar szakember vezeté. sével működik. A nagyszabású beruházásokhoz a GEOMINCO — több magyar nehézipari vállalat részvénytársasága — 150—, 150 ezer font hitelt kapott a magyar külkereskedelmi, valamint a ciprusi banktól. A rézbánya tervét már elkészítette a bányászati tervezőintézet. A gépeket, berendezéseket pedig a VEGYIGÉP tervező és fővállalkozói vállalat, valamint a Jászberényi Aprítógépgyár állítja elő. November közepén útnak indítják a második gépszállítmányt, amely zömmel a dú- sítókhoz szükséges kiegészítőket tartalmazza, s a tél végén juttatják el Ciprusba magát az ércdúsítót. A tervek szerint 1973-ban már megkezdik a termelést, amely évente 1 millió dolláros forgalmat eredmé- j nyez. ravezetőbb üzem- és munkaszervezési eljárás. Jellemző, hogy például az Egyesült Államokban az a gyár vezette be először — szintén nemzetközi tapasztalatok alapján —, amelynek egy Pershing típusú rakétát kellett az általánosan előírt minőségi követelményeknél lényegesen szigorúbb feltételekkel, gyakorlatilag teljesen hibátlanul elkészítenie. A vállalat — a Florida ál- lamneli Martin Company- vezetősége anyagi és pszichikai eszközökkel elérte, hogy az alkalmazottak személyes érdekként kezeljék a feladatot és minden emberileg megtehetőt elkövessenek, hogy a rakéta 25 ezer alkatrészének gyártása és összeszerelése a legcsekélyebb hiba nélkül történjék. Az Egyesült Államokban több ezer vállalat alkalmazza ezt a módszert, amelynek egyik előnye: nem függ az ipari kultúrától, a műszaki fejlettségtől; mégis képes a vállalat általános helyzetét, gazdasági színvonalát szolid mértékben, de tartósan és megbízhatóan javítani. Az alapelv: a munkások bevonása A DH kettős elve: hogyan látja ugyanezt a hibajelenséget a vezető és az alkalmazott? A két nézőpont szintéziséből alakult ki a megoldás, <a hiba megszüntetése. Az alapelv: minden lehető módon bevonni a munkásokat abba, hogy kritikusan nézzék a saját munkájukat és keressék a hibákat, illetve annak okait. A DH hazai alkalmazásában megtalálhatók bizonyos mozgalmi elemek is. A Villamosszigetelő- és Műanyaggyár TMK műhelyének szocialista brigádjai például — saját kezdeményezésükre —_ 6 hónapi garanciát vállalnak minden általuk elvégzett javításért. A 6 hónap alatt szó szerint ingyen javítják ki az esetleges hibákat. Mindenütt alkalmazható Ennyiben mozgalom is á DH, de jó lenne ha lényegét tekintve megmaradna annak, aminek indult: szervezési módszernek, amely egyszerű és vitathatatlan eredményekhez vezet. Némi szervezői készséggel, racionális gondolkodással mindenütt be; vezethető és alkalmazható anélkül, hogy ez ügvben többnapos konferenciákat tartanának, részletes irányelveket dolgoznának ki, hogy külön al-. közéo- és’ főbizottságok alakulnának, egyszóval, hogy megjelennének azok a bürokratikus formaságok, amelyek már annyi ésszerűnek tűnő kezdeményezést öltek meg csírájában. A DH nem tűri ^ a bürokráciát. Nincs kész recept. Minden vállalat más és minden vállalatnak saját helyzetéhez kell igazítania a DH alapmódszereit. Egyetlen irányelv lehetséges csak: meg kell ismerni és a józan ész szabályai szerint alkalmazni kell ezt a munkamódszert Vértes Csaba
