Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-08 / 212. szám
1978. szeptember 8, péntek 8. oldat December 3—16 A népzene napja A Szocialista Kultúráért A Kodály Kórus karnagya Téli egyetem Harkányban Európai hírű fürdőhe- lyünkön, Harkányban, negyedik alkalommal rendezi meg nemzetközi téli egyetemét a TIT december 3. és 16. között. Hazánkban ez az egyetlen téli egyetem, s célja, hogy azok az érdeklődők is bekapcsolódhassanak a TIT ilyen jellegű ismeretterjesztő programjába, akik a nyári egyetemekre valamilyen ok miatt nem tudnak eljutni. A kéthetes program keretében a hazai és a külföldi vendégek megismerkednek Baranya szép tájaival és nevezetes városaival, történelmi emlékeivel és kulturális értékeivel, s az itt élő nemzetiségek művészetével. A harkányi téli egyetemek előadássorozatában mindig kiemelkedő he. lyet foglalnak el a II. világháború eseményei, tekintettel arra, hogy a közelben — a Dráva mentén — zajlottak le e térség leghevesebb csatái. Ennélfogva, a korábbi találkozókhoz hasonlóan, számos bolgár és szovjet veterán vesz majd részt az idei harkányi találkozón is. Az ismeretterjesztő program mellett a vendégek naponta élvezhetik majd a Tenkesalja világhírű kincsét: a 63 fokos, ásványi anyagokkal telített radioaktív termálvizet, sőt a rászorulók ^gyógykezelésben is részesülnek itt-tartózkodásuk idején. Avar temető tárul fel A Tolna megyei Gyönkön folyamatban van egy avar temető feltárása. A Szekszárdi Balogh Adám Múzeum régészei eddig 155 sírt ástak ki, s még legalább 6—700 sír feltárására számítanak. A nagyszabású ásatás során a hét végén a régészek rábukkantak az 570—590 évek közt e tájon élt avarcsoport nemzetségfejének sírjára, továbbá egy jó állapotban levő csont korbácsnyél, valamint egy íjjmerevítő töredéke került elő belőle. Hasonló korbácsnyél eddig csupán öt került napvilágra a Kárpátmedencében, s ezek a szakértők szerint a későbbi uralkodói jelvény, a jogar elődjének tekinthetők. Viszontlátásra — így búcsúztak két esztendeje a IV. kecskeméti népzenei találkozó résztvevői. Már idén tavasszal érkeztek az érdeklődő levelek és postázták Kodály Zoltán szülővárosából a válaszokat: az idei fesztivál elmarad. A korábbi bemutatók sikere, a kiállítások fogadtatása, a hazai és külföldi közreműködők növekvő száma egyaránt a nagyszerű folytatás lehetőségeire utalt. Ügy látszott, hogy hagyományos és nemzetközileg is számontartott kulturális esemény lesz a népművészek és a folklór iránt érdeklődő tudósok, írók kecskeméti sereglése. Az előzmények A sorozat — más igényes kezdeményezésekhez hasonlóan — elakadt. (Az okok elemzése hosszabb helyet igényel. A legfontosabbat a város tanácsa is megállapította: a megyeszékhelyen a kulturális ügyek nélkülözték a kellő anyagi támogatást, esetenként az erkölcsi megbecsülést.) A találkozó helyett október 18-án népzenei napot rendeznek a kecskemétiek. A szervezők tudatosan vállalják az évekkel ezelőtt kialakított célokat. Summázták a korábbi folklórbemutatók, tanácskozások tapasztalatait. Megállapították, hogy valamennyi népzenei találkozó elméleti segítséget adott a népdalmozgalomnak. Bírálták ezeken a folklór zenei és emberi mélységeivel összeegyeztethetetlen feldolgozási módokat. „Kerékasztalhoz ültették a népzene akadémikusait és művelődéspolitikusait a táncdalkedve- lő ifjúsággal, hogy közösen próbálják keresni az életszabta útitársi szakaszokat mindkét fél javára,” — olvasható a most kiadott I. számú Tájékoztatóban. — „Kecskeméti találkozás léptette színpadra négy dialektikus területünket egyetlen esti bemutató keretében.” Az írók, zenészek ellátogattak az iskolákba, üzemekbe, tanyákra. Tanácskozások Október 18-án is ezeket az elveket szolgálj ák, s a bevált módszereket alkalmazzák. A délelőtti — zenei bemutatókkal egybekötött — tanácskozás elméleti és gyakorlati kérdések fóruma. (Az élő népzenei műveltség utánpótlásának a csatornái, a fclklórzene helye műveltségünkben stb.) összefoglaló cím: „Népdalkultúránk korszerű és méltó helyére tétele, különös tekintettel a terjesztés és a továbbadás megoldás módjára", A késő délelőtti órákban a résztvevők négy-öt tagú csoportokban a megye- székhely mintegy tucatnyi iskoláját keresik fel. A beszélgetések témája: A népzene és nemzedékünk. Tábortűz, közös éneklés A délutáni összejövetelen o népzenekultúra élet- bentartásának módját keresik a résztvevők. A nap méltó befejezéséül a házigazdaként szereplő Óvónőképző Intézet udvarában tábortűz mellett melegednek az összegyűlt tudósok, művészek, nótafák, pedagógusok, diákok. A közös népdaléneklés szüneteiben a költők és az előadóművészek szólalnak meg. A kecskeméti népzenei nap nem pótolhatja a folklórtalálkozókat. Nem is ez a rendezők célja. Az előkészítés példás igényessége, tudatossága, ismeretében joggal remélhetjük, hogy október 18-a valóban a népzene napja lesz a megyeszékhelyen. H. N. Zsiga Lászlót, a kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Kórusának karna— Kalocsán születtem, zenész családból. A tanítóképző után Pécsett pedagógiai főiskolát végeztem, s 1955-től Kecskeméten tanítok énektanárként. A munkám mellett is tanultam énekelni, és Montág Lajostól, az Operaház szólamvezetőjétől nagybőgőzni. Kecskeméten tagja lettem a Bartók és a Kodály kórusnak. Több mint 10 éve a Katona József Gimnáziumban vagyok állásban de dolgozom a Bányai Júlia Gimnáziumban is. A Kodály Kórusban először másod-, majd 1968-tól első karnagy lettem, feleségem pedig a helyettesem. A karvezetés terén mestereimnek vallom Nemesszeghy Lajost, Lőrincz Bélát, Adám Józsefet. 1970-ben a Kodály Kórus „aranykoszorú” / fokozatot ért el az országos minősítésen. Dr. Kálmán Lajos, az Óvónőképző Intézet tanára gyűjtötte és dolgozta fel a Kecskemét környéki kiskun , népdalokat, amiket énekeltünk. Ö maga kísérte zongorán a kórust. Azóta több helyen előadtuk a „Régi kiskun népdalokat”, és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy sikerrel, hiszen e dalok közel állnak a megye lakóihoz. Ez évben Budapesten a Lesz-e utánpótlás? — Az utánpótlás nemcsak nálunk, hanem országosan is gondot jelent. Néhány éve az egyik kecskeméti iparitanuló-isko- lában meghallgattuk a fiatalokat 60 fiú énekhangja megfelelt, de csak 2—3 maradt meg állandó tagnak. Megítélésem szerint sokat segítene, ha nagyobb támogatást kapnánk, ha eljuthatnánk külföldre is. Tudok olyan pesti kórusról, amely egy évben többször is megy külföldi turnéra. A volt iparosdalárda természetesen ezután is munkáskórus marad. Ismét gyát a „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel és oklevéllel tüntették ki. A Katona József Gimnázium magas szintű kóruskultúráját igyekeztem én is fenntartani. A középiskolások gyulai versenyein egy ezüst és négy aranyérmet kaptunk. Vezettem a helyi Rajkózenekart is. Feloszlott ugyan, de többen közülük magas színvonalú együttesekben muzsikálnak, például a pesti Rajkózenekarban, a Honvéd Művészegyüttes népi zenekarában. Sok elfoglaltságom mellett nagybőgőzöm a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarban. Örömmel és szívesen csinálom ezt is, hiszen szeretem a zenekari muzsikát. Az együttessel járjuk a megyét, és ezen a nyáron eljutottunk Jugoszláviába. Nemzeti Galériában és a Zeneművészeti Főiskolán, valamint Aggteleken az országos szövetkezeti találkozón szerepeltünk. Több ízben volt rádiófelvételünk, énekeltük Kodály: Fölszállott a páva..., Bárdos: Széles Duna, Mihajlov: Doni fiúk, Tulikov: Győzelmi köszöntő, Lóránd: Védd az emberit! című műveit. Meghívást kaptunk ismét a Rádiótól, a IV. negyedévben felvételünk lesz a Kóruspódiumon. megkíséreljük majd az ipari tanulók között a toborzást. A mostani tagok között többen 30—40 éve, sőt olyan is van, aki 50 éve énekel. Bízvást mondhatom, hogy nagy lelkesedéssel jönnek a próbákra, előadásokra. Jól érzik magukat egymás közt, felüdülést jelent számukra az ének. Köszönet és elismerés illeti Galamb Lajos elnököt, aki különösen sokat tesz azért, hogy a kórus szerepeljen és ilyen szép sikereket érjen el. Virányi Pál Ardai József, a Népművészet Mestere nagy sikert aratott a kecskeméti találkozókon. Értékes — a képen látható — dudáját a közelmúltban megvásárolta a kecskeméti tanács művelődésügyi osztálya. A dráva- szabolcsi parasztember által készített népi hangszer a „házi” folklórgyűjtemény egyik legféltettebb kincse. Országos minősítés Kecskeméten Enektanár, karnagy, zenekari tag Pártszervezés — pártirányítás Összehangolt MIT TESZ a községi pártszervezet a fiatalok neveléséért? — erről beszélgettünk a párttitkárral. Részletesen sorolta, hogyan törődnek a KISZ-szel, miként segítik munkáját. Amikor a végéhez ért, s én még mindig várakozva néztem rá, tekintetében értetlenség tükröződött. Mintha azt kérdezte volna: miért, hát mit tegyünk még ezenkívül? Pedig bármennyire is fontos a KISZ segítése, irányítása, ez mégsem merítheti ki a pártszervezeteknek az ifjúság nevelésével kapcsolatos teendőit. A fiatalság gondolkodásának formálása, élet- és munkakörülményeinek fejlesztése ugyanis nemcsak a KISZ gondia, hanem minden társadalmi, állami szervé. S ha ez így van, ha igaz a sokat hangoztatott jelszó, hogy „az ifjúság nevelése össztársadalmi ügy” — akkor ennek a pártmunka hétköznapjaiban is érvényre kell jutnia. Ha emlékezetünkbe idézzük a szakszervezetek, a szövetkezetek, a népfront legutóbbi kongresszusain, az országgyűlési ülésszakokon elhangzottakat, szem- beötlik, milyen nagy teret, helyet kaptak az ifjúság gondjai, perspektívái. Mesz- szemenően tükröződtek ebben a párt ifjúságpolitikai határozatának követelményei. Ám az is igaz, hogy „lefelé” haladva már nem mindenütt találkozunk ilyen figyelmességgel. S az első teendő éppen ebből adódik a pártszervezetek számára: ösztönözni a különböző társadalmi szervezetekben, mozgalmakban, állami szervekben tevékenykedő kommunistákat. hogy ismerjék fel az ifjúság nevelésében rájuk háruló teendőket s legyenek az erre vonatkozó dön. tések és elképzelések megvalósításának élharcosai. TERMÉSZETESEN már ma sem ez a jellemző: a tömegszervezetek és mozgalmak helyi szerveinek túlnyomó többsége keresi a maga helyét, szerepét a fiatalok nevelésében. Keresi, de nem mindig találja meg. Előfordul az is, hogy ugyanazt a szerepkört szánják önmaguknak többen is — más szóval, itt is jelentkezik az átfedések, felesleges párhuzamosságok, „túlszer- vezések” veszélye. S EZ VOLTAKÉPPEN teljesen érthető. Hiszen egy községben például a fiatalok művelődésével foglalkozik, a KISZ, a tanács, a népfront, a szakmaközi bizottság, a művelődési otthon vezetősége, a tantestület, a különböző szövetkezeti kulturális bizottságok, de még a vöröskeresztes szervezet is. A fiatalok hazafias nevelését a KISZ-en kívül lényeges feladatának tekinti a népfront és az MHSZ is, és még hosszan sorolhatnánk az ehhez hasonló munkaterületeket. A munka összehangolásán ra tehát itt égető szükség van. S ezt senki más nem vállalhatja magára, senki más nem végezheti el a helyi pártszervezeten kívül. Egyedül a pártszervezet rendelkezik ehhez megfelelő eszközökkel, lehetőségekkel, tekintéllyel. A KISZ — mint magának az ifjúságnak a szervezete — jelezheti az igényeket, a szükségleteket, de jellegénél fogva természetesen nem hivatott az együttműködés irányítására. Ez a pártszervezet dolga, s ezen a munkaterületen konkrétan éppen ebben jut kifejezésre a párt vezető szerepe. AZ IRÁNYÍTÁS természetesen nem azt jelenti, hogy a pártszervezet maga határozza meg minden apró részletében a többi szerv tennivalóit, maga alakítsa ki munkaprogramjaikat. A szerepek efféle kiosztása ellentétes lenne a pártirányítás mai, korszerű formáira vonatkozó elveinké kel. Kissé sántikáló hasonlattal élve: a pártszervezetnek nem zeneszerzőnek kell lennie, nem kell megírnia minden szereplő számára a partitúrát, hanem inkább karmesternek, aki összehangolja az egyes szólamokat, hangszereket. AZ ALAPELVEK tehát tisztázottak. De hogy az adott időpontban és helyen mi a legfontosabb, a feladatok sorából mit kell kiemelni — azt csak helyileg, a helyi viszonyok ismeretében lehet eldönteni. S végül nem lehet megfeledkezni a szemlélet egységéről sem. Hiába példásan összehangolt a munka, ha a teendőket nem azonos „alapállásból” közelítik megElőfordul, hogy egyesek az ifjúság nevelésén fáradozva elsősorban a külsőségeket veszik célba, s többet törődnek azzal, milyen hajat hordoz egy-egy fej, mint azzal, milyen gondolatokat. Vagy egyoldalúan bélyegeznek ellenzékiségnek, rosszhiszemű bírálga- tásnak jószándékú, valós magot tartalmazó kritikai észrevételeket. Előfordul ennek az ellenkezője is, amikor a fiatalok öntevékenységét féltve nem merik szóvá tenni a helytelenítendő, elítélendő jelenségeket, nem szállnak vitába az egyoldalú nézetekkel. Márpedig ha hiány, zik a helyes ynegközelítés, az eredmény sem lehet kielégítő. EZT KIALAKÍTANI, a vitás kérdéseket tisztázni — az ifjúságpolitikai határozat „iránytűje” segítséCT<- vel — ugyancsak a párt- szervezetnek kell mindé*? esetben, amikor csak erre szükség mutatkozik. Gy. L.
