Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

1072. szeptember 6, szerda 3. oldal Szolidaritási Több az állás, mint a diplomás táviratok Munkába léptek az ifjú szakemberek A szeptember 9-ig tartó indokínai szolidaritási hét napjaiban százával érkez­nek az Országos Béketa­nácshoz az olyan táviratok, levelek, amelyekben az or­szág különböző részeiből munkáskollektívák, hivata­lok, intézmények dolgozói fejezik ki szolidaritásukat Vietnammal és Indokína többi népével, tiltakoznak a barbár agresszió, az ame­rikai imperialisták szé­gyenteljes háborúja ellen. A Magyar Vöröskereszt, a Nőszövetség több munka­helyi bizottsága és sok más kollektíva küldött táviratot kedden is az Országos Bé­ketanácshoz. Győri Margit, az MTI munkatársa jelenti: Az idén csaknem 11 700-an végeztek hazánk 62 felső- oktatási intézményének nappali tagozatain. Össze­sen 3100 pedagógusjelölt, továbbá 1276 leendő orvos, fogorvos, gyógyszerész, s mintegy 400 közgazdász fe­jezte be tanulmányait. A műszaki egyetemeken és természettudományi karo­kon frissen végzettek szá­ma eléri a 2100-at. Az ifjú diplomások kö­zül 2184-en már korábban elkötelezték magukat: tár­sadalmi ösztöndíjasként munkaviszonyt létesítettek különböző üzemekkel, vál­lalatokkal, intézményekkel. „Csináld magad“ mozgalom? Sokat olvashatunk arról, hogy külföldön terjed a „csináld magad” mozga­lom, miután a kisipari szolgáltatások annyira drágák, hogy az emberek inkább maguk végzik a szobafestést, cipőjavítást és minden egyéb házkörü­li teendőt. A barkácsolás nálunk is divatos szórako­zás, de újabban a „csi­náld magad” mozgalomnak egész trükkös indítású formái is divatba jöttek, így például: HÁZI TtRÓKÉSZÍTÉS Tapasztalatom szerint a zacskós tejnek két válto­zata létezik Baján. Az egyik zacskóján a gyár fekete bélyegzővel feltün­teti a szavatosság napját, a másik félén semmi fel­irat nincs, vagy ha van, az teljesen olvashatatlan. Érdekes módon, az önki- szolgáló boltokban bélyeg­zett zacskók közt választ­hatom ki a friss tejet, de a Bartók Béla úti tejcsar­nokban többnyire jelzés nélkülit nyomnak a mar­komba. Ez legtöbbször össze is megy. így aztán megtanultuk a már elfele­dett házi túrókészítést. Csak a pénteki lottóered­mény izgalmasabb annál, mint amikor reggelenkint az egész család körbeáll- ja a tűzhelyet és lesi: ösz- szemegy a tej, vagy nem? (összemegy!) Pályázattal vagy egyénileg tehát körülbelül kilenc és félezren léphettek mun­kába. Számukra összesen 14 000 álláshelyet hirdettek meg, a végzősök számánál 50 százalékkal többet. A pályakezdő pedagógu­sok számára a különböző oktatási intézményekben együttvéve 3700—3800 ál­láshelyet hirdettek meg. (A tanácsok és szaktárcák ál­tal meghirdetett álláshe­lyek egyharmada fővárosi és megyeszékhelyi, kéthar­mada a falvakba, közsé­gekbe és kis városokba szólt.) Száz pedagógusra nagyjából 130 állás jutott. Ezen belül kedvezőtlenebb helyzet­ben pályázhattak a kö­zépiskolai tanárok. A 938 pályázatra jogosult kezdő középiskolai tanár részére 611 középfokú munkahely állt rendelke­zésre. Emellett természete­sen ők is pályázhattak az egyetemeken meghirdetett osztott felsőtagozatú álta­lános iskolákba is. Jellem­ző, hogy a végzős középis­kolai tanárjelölteknek több mint a fele nem vette igénybe a pályázati lehető­séget. Változatlanul keresettek a mérnökök. A műszaki egyetemen most végzett 1783 mérnökjelöltből 507 már korábban társadalmi ösztöndíjjal kötelezte el magát. Pályázhatott 1196 hallgató, — őket 1322 fő­városi, 429 megyei-városi és 527 vidéki munkahely vár- i ta —, többségük azonban egyénileg helyezkedett el. | „Hiánycikk” a szakembe­rek listáján a közgaz­dász is. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen mintegy 400, most végzett közgazdászból 319-en pá­lyázhattak (68-an ösztöndí­jasok voltak), számukra 1230 munkahelyet hirdet­tek meg — kétharmad ré­szét a fővárosban. összesen 628 hely várta az állam- és jogtudományi karokon végzett 296 fiatal diplomást Az agrártudo­mányi egyetemeken 703 fiatal diplomázott, közülük 254 társadalmi ösztöndíjas­ként. A 449 elhelyezhető fiatal agrárszakember szá­mára 1038 állás állt ren­delkezésre. ebből 954 vidé­ken. A mezőgazdasági főis­kolákon. felsőfokú techni­kumokban 524 végzett, pá­lyázó hallgatót 776 munka­hely várta. Az elhelyezhető 1137 orvos, fogorvos, gyógy­szerész számára 1361 mun­kahelyet biztosítottak, túl­nyomórészt vidéken. Érdekesen alakultak a műszaki főiskolákon vég­zett ifjú szakemberek le­hetőségei. 1431 pályázatra jogosult fiatal részére 950 munkahelyet hirdettek meg, fele arányban Budapesten, Azonban csupán 60—65 százalékuk vette igénybe ezt a lehetőséget, tekintélyes részük maga keresett megfelelő mun­kahelyet. A kereskedelmi-vendég- látóipari, a külkereskedel­mi, valamint a pénzügyi számviteli főiskolán az idén 605 végzős vehette igénybe a pályázati lehetőségeket: számukra 1466 munkahe­lyet ajánlottak fel, főleg a fővárosban. (MTI) „ANYAGMOZGATÄS” A városi ember keveset mozog, és ez egészségte­len. Hiába a sok orvosi tanács, nem tornázunk, nem sportolunk eleget. De szerencsére itt az AKÖV és a „háztól házig” szállí­tás. Mert csak a házig szállítanak, de az emeletre már nem. Legfeljebb ma­szek alapon, ha a szállít­tatnak van elég pénze, vagy hivatalosan el tudja számolni. De ez alól is van kivétel. Nehéz tárgyak szállítását ugyanis nem vállalják! A tavasszal pél­dául kaptunk egy 8 má­zsás vegyi fülkét. Telefo­nált az AKÖV: szerezzünk darus kocsit, és 8 rakodó- munkást, aztán nagyon sürgősen hozzuk el tőlük a küldeményt, mert fek- bért fizettetnek. ök ugyanis ilyen nehéz dol­gokat nem szállítanak. Kereskedelmünk is munkálkodik egészségünk érdekében. Ennek egyik jól bevált módja, amikor egyik boltból a másikba sétálunk, hogy a kívánt árut megkaphassuk. De van egy másik is. Cipő­boltunk berendezéséhez tartozik egy jellegzetes formájú, háromlábú szé- kecske. Sokan azt sem tudják, mire való. A múlt­kor Baja összes cipőboltját végigjártam, s figyeltem: az eladó a kedves vevő kezébe adja a kívánt ci­pőt, s ha más dolga nincs, a falnak dőlve figyeli, hogy ez miként hajlado- aik, esetleg fájós derék­kal, állapotos hassal, yagy éppen pocakkal, KeU Több vállalat és katona­ság együttműködésével, „maszek” alapon oldottuk meg A közelmúltban újra nehéz csomagot kaptunk: 2 db 5 mázsás páncélszek­rényt. Ezt kihozták a ka­puig, ott az általam köl­csönzött pallókon, az ál­talam adott görgőkön, az én feszítővasam segítségé­vel kezdték lecsúsztatni a kocsiról, de mindkettő le­zuhant. Szerencsére nem történt bajuk. Kis ko­csin — ezt ők hozták — az udvarra behúzták, de néhány lépcsőn az irodá­ba bevinni már nem tud­ták. „Ezt oldja meg ma­szek alapon” biztatással itthagytak. Egy szállítmá­nyozási vállalattól igazán nem kívánható, hogy kellő díjazás mellett súlyos tár­gyakat a megrendelő által kijelölt helyre vigyenek? az a kis törzshajlítás! A székek alá bedugva pedig ott lapult a jellegzetes kis zsámoly: a kereskedelem őskorában erre ült az el­adó és saját kezűleg húz­ta a vevő lábára a próbá­landó cipőt. Be is fűzte, megtapogatta, jó-e a mé­rete, s ha nem felelt meg, hozta a másikat. Ezt csak mint történel­mi érdekességet mondtam el. Kell az a kis testmoz­gás, meg kell egy kicsit ügyesednünk is, s kell a sikerélmény, hogy amit egy nagy vállalat nem tud megoldani, azt mi, egysze­rű emberkék magunk megcsináljuk. Dr. Sólymos Ede „Közelebb Petőfihez“ Mit terveznek Kiskunfélegyházán? A jubileumi év esemé­nyeinek egy részéről már múlt időben kell szólnunk. Kiskunfélegyházán ugyanis júniusban kezdték el ün­nepelni Petőfi születésének 150. évfordulóját: Kovács Ferenc, kiskunfélegyházi születésű Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásait mutatták be a művelődési központban. A kiállítás zárónapján, július 31-én került sor Pe­tőfi szobrának koszorúzá­sára, a költő halálának 123. évfordulója alkalmából. A napokban tartott előadást a könyvtár olvasótermében Somogyi György szakfel­ügyelő „Hogyan tudtam Pe­tőfi eszmei világát, költé­szetét közel vinni tanuló­imhoz” címmel. Október 6-án Petőfi éle­téről és munkásságáról, 1973. január 10-én „Petőfi és Kiskunfélegyháza” cím­mel a költőnek a várossal való kapcsolatáról, április 20-án dr. Mezősi Károly „Közelebb Petőfihez” című könyvéről rendeznek elő­adást és ankétot. Az utol­só előadásra május első fe­lében kerül sor, ez — a tervek szerint — Petőfinek a ma élő hazai és külföldi költőkre gyakorolt hatásá­ról szól majd. Bekapcsolódik az ünnep­ségsorozatba a Petőfi mozi is. A december 18—23-ta tartó filmhéten a költővel kapcsolatos dokumentum- és játékfilmeket mutatják be. Két filmet vetítenek február 18-án a művelődé­si központban: „A ma Pe­tőfije” és a „Petőfi forra- dalmisága és internaciona­lizmusa” című dokumen­tum-, illetve tudományos kisfilmet. Április 3-án a „János vitéz” című rajz­film szerepel a Petőfi mo­zi műsorán. Két színházi előadást is terveznek: a kecskeméti Katona József Színház ja­nuár végén bemutatja Fe­kete Sándor „Borostyán, a vándorszínész” című drá­máját, január végén pedig a Déryné Színház művészei lépnek színpadra „A hely­ség kalapácsa” című víg­eposz színpadi változatával. Szerepel a művelődési köz­pontban a Budapesti Iro­dalmi Színpad is, március elején. Vetélkedőkben sem lesz hiány: „Ki tud többet Pe­tőfiről?” — ez a címe a kö­zépiskolások és a szak­munkástanulók számára szervezett fejtörőnek, amelyre február 12-én ke­rül sor. Az általános isko­lák szavalóversenyének döntője március 15-én lesz. Májusban a költő nevét vi­selő szocialista brigádok, mérik össze Petőfiről szer­zett ismereteiket. Az utolsó ünnepi rendez­vényt a jövő év augusztus 20-án tartják. Kiskunfél- egvházán találkoznak egy­mással a Petőfi nevét vise­lő megvénkbeli termelőszö vetkezetek képviselői. h. A, Nők —a nőkért EGY KÉSZÜLŐ jelentést forgatok a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának székhazában; aki készíti, Tóth Sándorné, a Népfront országos nőbizottságának titkára. Kicsit száraz a je­lentés címe: „A Népfront­mozgalom nőpolitikái mun­kásságának tapasztalatai és a feladatok” — de nem ke­vesebbet tartalmaz, mint felmérését annak: mit tet­tek két év alatt a helyi, városi és falusi nőbizottsá- ; gok az asszonyokért, első­sorban a falusi nőkért; mit lehetne — kellene mun­kálkodni még ezután. Hogyan kerülnek szoro­sabb kapcsolatba a közélet­tel a gyakorlati politikával azok a nők, asszonyok, akik kis településeken élnek, gyárba, tsz-be járva, de igen sokszor az otthoni el­foglaltságot vállalva? Két év mérlege igazolja, hogy pezsgés, erjedés indult meg, nem kilátástalan és nem is eredménytelenek azoknak a Népfront keretében dolgo­zó nőbizottságoknak a munkája, akik az asszo­nyokat érdeklődőbbé, tájé- kozottabbá, sok-sok kér­désben aktívvá kívánják tenni. Az egyik lehetőségből most már gyakorlati, „mű­ködő” valósággá lett kez­deményezés: a hosszú tél kisvárosi, falusi estjein ki­mozdítani az asszonyokat a tűzhely mellől, valami többletet, mozgalmasságot vinni az életükbe. Téli tan­folyamok: több száz műkö­dik most már, november­től márciusig, s jó érzék­kel olyan tematikát válasz­tottak, amely valóban so­kakat érdekel. Életszínvo­nal vidéken, családi neve­lés; fogyasztói érdekvéde­lem: az anyai hivatás: nő­védelem; háztáji gazdálko­dás — hogy csak néhányat felsoroljunk. AZ ASSZONYOK egy ré­sze tavaly, tavalyelőtt már eljárogatott ezekre a be­szélgetés jellegű előadások­ra. Még nagyobb tetszést arattak — a kezdeti ide­genkedés után — a meg­szervezett szakkörök. A nő­bizottságok először is szám- bavették: egy-egy község­ben, kisebb településen mi érdekelné elsősorban az asszonyokat? Ahol szép népművészeti hagyomá­nyokkal büszkélkedhetik a tájék, megszervezték a dí­szítő művészeti köröket; másutt a szabás-varrást, ismét másutt sütő-főző, vagy barkács köröket in­dítottak. És nemcsak öltö- getnek, „trécselnek” itt a nők, hanem tanácsokat kapnak. Például arra, mi­lyen a korszerű táplálko­zás, hogyan rendezzék be modemül, de ízlésesen ott­honukat, a helyi szokáso­kat is figyelembe véve mi­ként lehetne divatosabban öltözködni? Érdekes megfigyeléseket gyűjthettek az elmúlt idő alatt a nőbizottságok — azok a tanítónők, tanárnők, tanácsi dolgozók, de házi­asszonyok is, akik ma már szép számmal dolgoznak aktívan —, az asszonyok után lassan, óvatosan, meg­jelentek a szakkörök fog­lalkozásain a családtagok, a férfiak is. Persze, igen­csak aktuális volt a részvé­telük például olyan téma megbeszélésekor, hogyan kellene segíteni a szülői munkaközösségnek az ok­tatást. A BESZÉLGETÉSEK. összejövetelek gyakorlat' hasznot is eredményeztek. Zalában például összefog: va, közösen építettek meg egy szép játszóteret; azóta országos mozgalommá lett a zalai példa. A szolgálta­tások helyzetének alapos vizsgálata is hamar népsze­rűvé lett. Debrecenben már négy megye szolgálta­tó szerveit kérdezhették meg a nőbizottságok veze­tői, mit terveznek a falusi, vidéki asszonyok munkájá­nak könnyítésére. Ezt a ta­nácskozást több megyében ankétok követték, sőt gép­bemutatókat is Jtartottak asszonyoknak: hogyan le­het gazdaságosan használ­ni a szintetikus mosószert, miként kímélhetők a gé­pek — az asszonyi ener­gia is, természetesen. Baranyában a nőbizott­ságok szokatlan és izgal­mas tanulságokat hozó vizsgálatot kezdeményez­tek : bekopogtattak azok­hoz az asszonyokhoz, nők­höz, akik egyedülállóak. Milyen gondjaik vannak, mint szeretnének javítani, változtatni az életükön ? Jellemző az érdeklődésre, hogy valóságos szociológiai felmérés kerekedhetett a beszégetésekből, sok-sok, országos érvényű tanulság­gal. Békésben — szintén nagy figyelem közepette — arról tájékozódtak, milyen a munkába járó, ugyanak­kor az otthoni kertet, ház­tájit is művelő, nehéz mun­kát végző asszonyok hely­zete? Sor került minden­nek kapcsán több megyé­ben is a gyermekintézmé­nyek helyzetének elemzé­sére — még arra is, hogy megállapodhassanak az asz- szonyok: maguk is tudná­nak sokat segíteni az óvo­dáknak, iskoláknak. KÉT ÉV: nem „történel­mi időszak” a falusi asz- szonyok gondjával, életével foglalkozó nőbizottságok működésében. Felsorakoz­tak azok a további tenni­valók is a számvetések kapcsán. amelyeket még meg kell oldani. Például: sokkal több figyelmet, kell tordítani arra vidéken, hogy korszerűsödiék a csa­ládi nevelés, sőt a házi­munka is. A szabad idő kulturál­tabb eltöltése, további se­gítséget és vizsgálódást igénylő munka a nőbizott­ságok programjában. A nők közéleti tevékenységének segítése — (nyilvánvalóvá lett a két év alatt, hogy a közügyekben érdekeltté vá-É ló asszonyok a legkülönbö­zőbb nevelési, kulturális kérdések iránt fogékonyab­bak) — szintén további munkálkodást igénvel. Sze­retnének újabb tízezreket bevonni a Népfront-mun­kába, gyakorlati és elmé­leti feladatok ellátásába. EGYSZÓVAL: bőségesen sorakoznak a tennivalók. A Népfront nőbizottságai jó érzékkel munkálkodnak, megérdemlik, hogy meg­kapják mindenütt a figyel­met — és a megfelelő tá­mogatást is. V. M. Könyv az alföldi bányászairól A XXII-ik magyar bá­nyásznap tiszteletére könyv jelent meg az alföldi olaj­bányászat történetéről, fej­lődéséről. A több mint két­száz oldalas kötet áttekin­tést ad a hazai olajkuta­tás múltjáról, s különösen részletesen taglalja a fel- szabadulás utáni intenzív I feltáró és termelő munkát. TÖRZSHAJLITÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom