Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-26 / 227. szám
1072. szeptember 26. kedd Bővül a magyar—lengyel idegeotorgaiom 5. oldal tgy sikeres kiállítás ürügyén } íí épőművészszakkör Kecskeméten... Jövőre a jelenleginél ezerrel több szálláshelyet tart fenn a Zakopánéba és Krakkóba utazó magyar turistáknak a Lengyel Idegenforgalmi és Tájékoztatási Iroda (ORBIS). Többek között ezt a fontos pontot tartalmazza az a megállapodás, amelyet most írtak alá Budapesten az ORBIS és az IBUSZ képviselői a két ország közötti idegenforgalom bővítéséről. Megegyeztek abban is, hogy a továbbiakban változatosabb, gazdagabb útiprogramokat állítanak össze. Így az IBUSZ szervezésében az eddiginél több magyar csoport utazik jövőre a Mazuri-tavak- hoz, a Balti-tenger mellé, Varsóba. A dél-lengyel turisták nemcsak Budapesttel és a Balatonnal, hanem Sopronnal és Szombathellyel is megismerkedhetnek. Hat évvel ezelőtt Kecskemétre került egy helvé- ciai fiatalember: Kerekes Ferenc. Fodrász akart lenni. Azóta eredményesen vizsgázott, szakmunkásoklevelet kapott, jelenleg a Szolgáltatóházban levő üzletben dolgozik. A városban könyvekhez jutott. Főként a művészettörténeti vonatkozásúak érdekelték. Mind gyakrabban látogatott a múzeumban és másutt rendezett kiállításokra. Maga is rajzolni, festeni kezdett. Időtöltésként. Később a fával barátkozott. Nehéz anyag. Elvenni belőle mindig lehet, de hozzátenni sohasem. A próbálkozások közben újra és újra tapasztalja, hogy milyen sokat kell még tanulnia. Szabad idejében ezért sokat olvas, forgatja képzőművészeti albumokat. Váratlanul érte a felszólítás: a maga gyönyörűségére faragott munkáit állítsa ki a kecskeméti munkásifjúság klubjában. A fiatalember — mindössze 24 esztendős — alkotásai megnyerték a látogatók tetszését. A megnyitón részt vett Imre Gábor szobrászművész. Elismerő szavait a vendégkönyv őrzi. „Kívánom, hogy elmélyült munkája sok örömet hozzon magával.” Bízzunk benne, hogy így is lesz. Az érdekes tárlat azt bizonyítja, hogy valóban tehetséges a helvé- ciai fiatalember. A Kubikust, a Gondolkodót, a Bőgőst nézegetve arra gondolunk, hogy Kecskeméten még nyilván több ügyes, kitűnő ízlésű, erős képzelő- és formálóerővel megáldott fiatalember él. Szívesen tanulnának, fejlesztenék tudásukat. Ha lenne, hol. A rajzoktatás lehetőségei a középiskolában leszűkültek. Ami van, kevés. oa 1 Oh f i «rxwl VII. A második merénylet Hsszhangja SAN Szerencsétlenül kezdődött á szerda reggel. A rádióból tudtuk meg az újabb terrorakció rémségeit. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a Münchenben megjelenő Abendzeitung (Esti újság) szeptember 6-i gyorshírét. „Vérben és lángokban végződött az éjjel a palesztin terroristáknak az iz raeli olimpiai csapat elleni támadása. A fürstenfeld- brucki katonai repülőtéren történt lövöldözés sorár. meghalt mind a kilenc egybe. Vendéglátónk — bál erre a napra gazdag programot ígért — elfelejtkezett a városba invitálni bennünket, igaz, mi sein vágyódtunk különösebben az olimpiai stadion környékére. A televízió előtt ültünk, vártuk a híreket, i részleteket, s együtt kese regtünk az otthoniakkal. Sehogyan sem értettük — megjegyzem ők sem — miképpen szervezték meg í túszok és a palesztin gerillák kiszállítását Műn chenből. A televízió kommentátora 9 óra tájban bejelentette, felvételről közvetítik az Das war das blutige Ende IfiP Die Welt ti rauert München weint i Fürstenfeldbruck: Alle Geitúsz, valamint a hét sportvezető közül négy és i müncheni városi rendőrséi egyik tisztje. Egy helikopterpilótát életveszélyesen megsebesítettek. Két izraeli már tegnap reggel életét vesztette az olimpiai faluban. A három életben maradt palesztin gerilla őrizetben van. A világ gyászol. München zokog. Tizenhat ember szörnyű halála kétségessé teszi az olimpiai játékok folytatását” A televízióban Willy Da- ume az olimpiai bizottság elnöke egy sietve egybehívott sajtókonferencián közölte, hogy a Nemzetközi Olimniai Bizottság még ma délelőtt dönt a játékok további folytatásáról. Daumc felkérte Avery Brundngét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, hogy az ülést még az áldozatok gyászszertartása előtt hívja éjszakai tűzharc részleteit Mondanom sem kell, egy pisszenés sem hallatszott a szobában, s mindnyájai kimeredt szemmel bámultuk a képernyőt. Nem sokkal később feltűnt az as ominózus mikrobusz, amely a szerencsétlen túszokat és a palesztin gerillákat szállította a helikopterekhez majd a két helikopter r levegőbe emelkedett. Változott a kép, s a német filmoperatőr dicséretére legyen mondva, a fürsten- feldbrucki katonai repülőtér sötétjében meglehetőser jól kivehető filmriportot készített. Egy embert láttunk kiugrani az elsőnek érkező helikopterből, ezután lövések csattanása hallatszott, amelyet géppisztolysorozatok követtek. Néhány pillanat múlva dörrenés hallatszott és az egyik helikopter lángba borult Kivilágosodott a kép, már a reggeli fényben mutatták a 30 lövést kapott helikoptert, illetve azt e gépet, amely kiégett. A kommentátor magyarázatára meglepődve csaptuk ősz sze tenyerünket, s kitört belőlünk a meglepetéssel vegyes értetlenség: hogyan tehették ki a német biztonsági szervek életveszélynek a sportolókat, amikoi a gerillák kijelentették, egyetlen gyanús kísérlet esetén megölik túszaikat. Az NSZK hatóságai ugyanis azt a tervet eszelték ki hogy a helikopterből kilépő palesztin gerillákat mesterlövészekkel teszik ártalmatlanná, s ezzel megmentik a sportolók életét. Ez t terv eleve kudarcra volt ítélve, mint ahogy ez be is bizonyosodott. A házigazdánk, a szomszédok vigasztalanok voltak. Nemzeti gyászt, emlegettek, s az ország vezetőit tették felelőssé azért, hogy ilyen tragédiasorozat történhetett. A gyászünnepséget követően, amikor £ Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke bejelentette tovább folytatják a játékokat, kissé megnyugodtak, bár nem tudtunk sem mi, sem pedig vendéglátóink megszabadulni e nyomasztó tragédia árnyékától. Csupán az érdekesség kedvéért néhány vélemény a tragédiáról: Hannah Schulz: „Az egész a német rendőrség hibája volt nekik nem lett volna szabad lőniök. Helyesnek tartom, hogy a játékok folytatódjanak, különben ez a sokk méginkább elmélyülne.” Werner Fritsch: „Ez a döntés volt az egyedül helyes. A játékok megszakítása a gyilkosok győzelmét jelentette volna. Az áldozatokra való emlékezés nem lehetett kegyelete- sebb.” Helene Manz: „Helyesnek tartom, hogy nem kapituláltunk az erőszak előtt. A világ népeinek testvérien együtt kell tar- taniok azért, hogy ez t terror a jövőben ne Ismét lődhessék. Ezt már most demonstrálni kell.” Anto* Krichenmayer: „Ha rm- abbahagynánk a játéko’- ez azt jelentené, hogy e gedtünk a kisebbség ny másának.” (Folytatjuk) Gémes Gábor i Égető szükség lenne képzőművész szakkörre Kecskeméten. Évek óta nem működik. Sajnos. Nem lehet elfogadni, hogy helyiséghiány az oka. A Városi Művelődési Központ vette át egy évtizede az oly eredményesen működő Má- tis Kálmán által alapított szakkört. Megszűnt. Nemcsak és nem elsősorban arról van szó, hogy művészeket neveljünk, hanem arról: tanítsuk meg a fiatalokat a műalkotások befogadására, szakavatott ismeretére. Ilja Erenburg Emberek, évek, életem című munkájában leírja, hogy Picassoval találkozva döbbent rá arra, hogy a képnézést is úgy kell megtanulni, mint a betűvetést, az írást. Csak így lehet és lesz szorosabb a kapcsolat a műalkotó és a közönség között. Jól tette a klub, hogy lehetőséget adott Kerekes Ferencnek faragásai bemutatására. Kedvet ad ezzel a többieknek igyekezzenek kifejleszteni adottságaikat. De ez csak az első lépés. A következő: jól működő szakkör szervezése kell legyen. Ahol a tehetséges emberek hasznosan tölthetik szabad idejüket és az igazán elhivatottak kellő alapot szerezhetnek. Örülök, hogy mindezt Kerekes Ferenc sikeres bemutatkozásához kapcsolódva elmondhattam. Dulity Tibor Bemutatjuk a színház üj tagjait Ifj. Tatár Endre Neve előtt a megkülönböztető jelzőt azért használja, mert apja, nagyapja is színész volt. Családjukban régi hagyományai vannak e hivatásnak. Ifj. Tatár Endre harmincegy éves és már tíz éve játszik a színpadon. Szerepeiről faggatom, de kitérő választ ad, s ennek okát meg is magyarázza. — Sok sikeres szerepem volt már. de ez nem lényeges. Az a fontos: mit sikerül még eljátszanom és hogyan. — Pályámon végigkísérnek a „beugrások”. Szolnokon és Kaposváron gyakran előfordult, hogy váratlanul kellett vállalnom egy szerepet. Néha alig pár órám volt a megtanulására. A kecskeméti színházban is hasonlóképpen kezdtem: az Ellopták a vőlegényem e- gyik szerepét vettem át. Igaz, nyáron volt időm tanulni, de a feladat így sem könnyű, mivel „más ruhájába” bújok, más által kialakított figurát játszom. A többiek ahhoz szoktak hozzá, s én alkalmazkodom. A rendező véleménye szerint igen jól sikerült az alkalmazkodás. — önálló műsort is állítottam össze — folytatja.— Garcia Lorca verseit zené- sítettem meg, s magam kísérem gitáron. Szolnokon i- gen sokszor játszottam a fiataloknak, és szeretném, ha a kecskeméti ifjúsági klubokkal is sikerülne jó kapcsolatot kialakítanom. Felesége és nyolcéves kislánya Szolnokon lakik. Nagy szeretettel beszél róluk. Szabad idejét velük tölti, s néha szenvedélyének, a horgászásnak is hódol. Mint mondja, a szolnoki Tisza-part fogaslelőhelyeinek kiváló ismerője. — Eddig a megyében jártunk — tér vissza a színházi témára —, Kas- kantyún, Kiskunhalason, Lakiteleken mutattuk be a zenés vígjátékot. A kecskeméti közönség novemberben lát majd, a Cigány- prímásban. L.A. Buny és szakáll Az Abendzeitung szeptember 6-i különkiadásának címlapja T etszenek-e hallani ezekben a napokban a lép- ten-nyomon leihangzó dübbenése- ket? Nos, ezek okozója az a soksok kő, amely a női divatban zsebíleg érdekelt férfinép szivéről leesik. Annak a gyorshírnek a vételére, hogy a női divatban békés ősz és tél elé néz Európa s benne szép hazánk. Minden jel arra mutat, hogy a női világ kifulladt s most a pihegés állapotában leledzik. Elültek az utóbbi esztendők ádázabbnál ádázabb csatái a mini, midi s maxi fanatikus hívei között. Mennyi vér — és arany — folyt el e sokszor öldöklő tu- sák sorául Ügy látszik, hogy a divatkreátoroknak is elegük van ebből egyenlőre, s méltányolva a női világban bekövetkezett súlyos vér- veszteséget, a hajmeresztő érvágások keltette, földrész méretű neurózis következményeit, most időt adnak az erőgyűjtésre. Ennek egyik jele. hogy a kecske jóllakjon meg a oszta is megma- ■on elvnek meg -■’’ően győzött • rd vonaláig hossz. Ezzel egy betör, l.t mind a midi. mind a maxi szája. A mini viszont — a férfiak elsöprő erejű üdvrivalgásaitól kisértve — továbbra is tartja a frontot. Sőt hódít a húsz éven fölüli hölgyeknél is. Nem volt hát falra hányt borsó a különféle stílusú, hosszúságú s egyéb külsőségekkel ékes szoknyák általános leeresztéséért folyó permanens férfiküzdelem. Végre, ha esetleg átmenetileg is, bekövetkezett a női divat békés kiegyensúlyozottságának időszaka. Ennek legfőbb jellemzője az a törekvés, hogy ismét azt adja meg a nőknek, amit divatjuktól a férfivilág is áhítva áhit: nőiességüket. Mi férfiak örülünk ennek a jobb belátásnak, hiszen a legvadabb női divatheccek idején már-már pusztába kiáltott szó volt nők iránti igényünk lényege: nem a maxi, a midi vagy a mini a fontos, hanem aki benne van. Megtoldva azzal, hogy azért se veszünk össze, ha minél több látszik belőle. Jó szívvel vesz- sz i7-, hogy azért ez x békés divat-kiegyensúlyozottság lem jelenti a rizikómentes aranykö- zépút unalmát. Romantikus vonalakat szőnek a szabászok a hagyományos formákba s tömött váll meg buggyos ujj csiklandozza majd a férfiszemeket például, a lefelé bővülő ragián szabásvonalak, nagy méretű gallérok s hasonló nyalánkságok mellett. Milyen jól jön majd, ugyebár, ha a lomtárból előkerül a nagymama naftalin illatú ha- cukája, hiszen egy kis átalakítással éppúgy díszére válhat a fiatalasszonynak, mint mondjuk a rézmozsár a Varia -garnitúrának. A mérsékeltebb iram — anyagilag — lélegzethez juttat nőket, férfiakat egyaránt. S milyen kellemes állapot lesz, hogy ezen az őszön és télen kevesebbszer sír fel a férfiszíveket megrendítő panasz nőink ajkáról: — Nincs egy vacak rongyom, amit levehetnék magamról! De! Míg nőink házatáján ekként konszolidálódnának a divatviszonyok, a férfifertályról aggasztó jelek cikázzák be a világot. Már-már azt hittük dőre fejjel, hogy végre vala- hára elülnek a férfihaj hossza miatt lobbant lángok, s úrrá lesz a józanság, miszerint nem a hajméret a fontos, hanem ami a haj alatt van. S visszamódosul az eltorzított közmondás, hogy madarat s mai fiút a tolláról ismerünk meg. Nem kérem, korai az öröm. A világ különböző pontjain, váratlanul újabb és újabb puskaporos hordók robbannak a férfihaj hosszúsága körül. Az amúgy is lőporszagú Közel- Keletről röppentették világgá a hír- ügynökségek, hogy Husszein jordániai király furcsa módszerrel üzent hadat a hosszúhajúság- nak. Emberei ollókkal járják az utcákat és rögtön meg- nyirják az útjukba akadó nagysörényű fiatalokat. No de a király csak farizeuskodik. ö maga ugyanis az utóbbi másfél év alatt növesztett szakállat. Vagy tartja magát a latin közmondáshoz, hogy — amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek? Akkor már őszintébben jár el a volt japán miniszterelnök, E. Szato, aki hosszú hajat növeszt, de nem zúdít ollós hadosztályokat a nagyhajú ifjú nemzedékre. No és Lyndon B. Johnson volt amerikai elnök is, aki szintén kedvet kapott a baatfrizurá- ra és megnövesztette a haját!. Volt japán miniszterelnök, volt amerikai elnök. Nyilván trónfosztásuk miatt eresztették búnak — a ha- jukat Tóth István
