Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

1072. szeptember 26. kedd Bővül a magyar—lengyel idegeotorgaiom 5. oldal tgy sikeres kiállítás ürügyén } íí épőművészszakkör Kecskeméten... Jövőre a jelenleginél ezerrel több szálláshelyet tart fenn a Zakopánéba és Krakkóba utazó magyar turistáknak a Lengyel Ide­genforgalmi és Tájékozta­tási Iroda (ORBIS). Töb­bek között ezt a fontos pontot tartalmazza az a megállapodás, amelyet most írtak alá Budapes­ten az ORBIS és az IBUSZ képviselői a két ország közötti idegenforgalom bő­vítéséről. Megegyeztek ab­ban is, hogy a továbbiak­ban változatosabb, gazda­gabb útiprogramokat állí­tanak össze. Így az IBUSZ szervezésében az eddiginél több magyar csoport uta­zik jövőre a Mazuri-tavak- hoz, a Balti-tenger mellé, Varsóba. A dél-lengyel turisták nemcsak Buda­pesttel és a Balatonnal, ha­nem Sopronnal és Szom­bathellyel is megismerked­hetnek. Hat évvel ezelőtt Kecs­kemétre került egy helvé- ciai fiatalember: Kerekes Ferenc. Fodrász akart len­ni. Azóta eredményesen vizsgázott, szakmunkások­levelet kapott, jelenleg a Szolgáltatóházban levő üz­letben dolgozik. A város­ban könyvekhez jutott. Fő­ként a művészettörténeti vonatkozásúak érdekelték. Mind gyakrabban látoga­tott a múzeumban és má­sutt rendezett kiállítások­ra. Maga is rajzolni, fes­teni kezdett. Időtöltésként. Később a fával barátko­zott. Nehéz anyag. Elven­ni belőle mindig lehet, de hozzátenni sohasem. A pró­bálkozások közben újra és újra tapasztalja, hogy mi­lyen sokat kell még tanul­nia. Szabad idejében ezért sokat olvas, forgatja kép­zőművészeti albumokat. Váratlanul érte a felszó­lítás: a maga gyönyörű­ségére faragott munkáit ál­lítsa ki a kecskeméti mun­kásifjúság klubjában. A fiatalember — mind­össze 24 esztendős — alko­tásai megnyerték a látoga­tók tetszését. A megnyi­tón részt vett Imre Gábor szobrászművész. Elismerő szavait a vendégkönyv őr­zi. „Kívánom, hogy elmé­lyült munkája sok örö­met hozzon magával.” Bízzunk benne, hogy így is lesz. Az érdekes tárlat azt bizonyítja, hogy va­lóban tehetséges a helvé- ciai fiatalember. A Ku­bikust, a Gondolkodót, a Bőgőst nézegetve arra gondolunk, hogy Kecske­méten még nyilván több ügyes, kitűnő ízlésű, erős képzelő- és formálóerővel megáldott fiatalember él. Szívesen tanulnának, fej­lesztenék tudásukat. Ha lenne, hol. A rajzoktatás lehetősé­gei a középiskolában le­szűkültek. Ami van, kevés. oa 1 Oh f i «rxwl VII. A második merénylet Hsszhangja SAN Szerencsétlenül kezdődött á szerda reggel. A rádióból tudtuk meg az újabb ter­rorakció rémségeit. Érde­mes ezzel kapcsolatban idézni a Münchenben meg­jelenő Abendzeitung (Esti újság) szeptember 6-i gyorshírét. „Vérben és lángokban végződött az éjjel a pa­lesztin terroristáknak az iz raeli olimpiai csapat elle­ni támadása. A fürstenfeld- brucki katonai repülőtéren történt lövöldözés sorár. meghalt mind a kilenc egybe. Vendéglátónk — bál erre a napra gazdag prog­ramot ígért — elfelejtke­zett a városba invitálni bennünket, igaz, mi sein vágyódtunk különösebben az olimpiai stadion környé­kére. A televízió előtt ül­tünk, vártuk a híreket, i részleteket, s együtt kese regtünk az otthoniakkal. Sehogyan sem értettük — megjegyzem ők sem — mi­képpen szervezték meg í túszok és a palesztin ge­rillák kiszállítását Műn chenből. A televízió kommentáto­ra 9 óra tájban bejelentet­te, felvételről közvetítik az Das war das blutige Ende IfiP Die Welt ti rauert München weint i Fürstenfeldbruck: Alle Gei­túsz, valamint a hét sport­vezető közül négy és i müncheni városi rendőrséi egyik tisztje. Egy helikop­terpilótát életveszélyesen megsebesítettek. Két izraeli már tegnap reggel életét vesztette az olimpiai falu­ban. A három életben ma­radt palesztin gerilla őri­zetben van. A világ gyá­szol. München zokog. Ti­zenhat ember szörnyű ha­lála kétségessé teszi az olimpiai játékok folytatását” A televízióban Willy Da- ume az olimpiai bizottság elnöke egy sietve egybehí­vott sajtókonferencián kö­zölte, hogy a Nemzetközi Olimniai Bizottság még ma délelőtt dönt a játékok to­vábbi folytatásáról. Daumc felkérte Avery Brundngét a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnökét, hogy az ülést még az áldozatok gyászszertartása előtt hívja éjszakai tűzharc részleteit Mondanom sem kell, egy pisszenés sem hallatszott a szobában, s mindnyájai kimeredt szemmel bámul­tuk a képernyőt. Nem sok­kal később feltűnt az as ominózus mikrobusz, amely a szerencsétlen túszokat és a palesztin gerillákat szál­lította a helikopterekhez majd a két helikopter r levegőbe emelkedett. Vál­tozott a kép, s a német filmoperatőr dicséretére le­gyen mondva, a fürsten- feldbrucki katonai repülő­tér sötétjében meglehetőser jól kivehető filmriportot készített. Egy embert lát­tunk kiugrani az elsőnek érkező helikopterből, ez­után lövések csattanása hallatszott, amelyet gép­pisztolysorozatok követtek. Néhány pillanat múlva dör­renés hallatszott és az egyik helikopter lángba borult Kivilágosodott a kép, már a reggeli fényben mu­tatták a 30 lövést kapott helikoptert, illetve azt e gépet, amely kiégett. A kommentátor magyarázatá­ra meglepődve csaptuk ősz sze tenyerünket, s kitört belőlünk a meglepetéssel vegyes értetlenség: hogyan tehették ki a német biz­tonsági szervek életveszély­nek a sportolókat, amikoi a gerillák kijelentették, egyetlen gyanús kísérlet esetén megölik túszaikat. Az NSZK hatóságai ugyan­is azt a tervet eszelték ki hogy a helikopterből kilé­pő palesztin gerillákat mes­terlövészekkel teszik ártal­matlanná, s ezzel megmen­tik a sportolók életét. Ez t terv eleve kudarcra volt ítélve, mint ahogy ez be is bizonyosodott. A házigazdánk, a szom­szédok vigasztalanok vol­tak. Nemzeti gyászt, emle­gettek, s az ország vezető­it tették felelőssé azért, hogy ilyen tragédiasorozat történhetett. A gyászünnep­séget követően, amikor £ Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke bejelentette tovább folytatják a játékokat, kis­sé megnyugodtak, bár nem tudtunk sem mi, sem pe­dig vendéglátóink megsza­badulni e nyomasztó tra­gédia árnyékától. Csupán az érdekesség kedvéért néhány vélemény a tragédiáról: Hannah Schulz: „Az egész a né­met rendőrség hibája volt nekik nem lett volna sza­bad lőniök. Helyesnek tar­tom, hogy a játékok foly­tatódjanak, különben ez a sokk méginkább elmélyül­ne.” Werner Fritsch: „Ez a döntés volt az egyedül he­lyes. A játékok megszakí­tása a gyilkosok győzelmét jelentette volna. Az áldo­zatokra való emlékezés nem lehetett kegyelete- sebb.” Helene Manz: „He­lyesnek tartom, hogy nem kapituláltunk az erőszak előtt. A világ népeinek testvérien együtt kell tar- taniok azért, hogy ez t terror a jövőben ne Ismét lődhessék. Ezt már most demonstrálni kell.” Anto* Krichenmayer: „Ha rm- abbahagynánk a játéko’- ez azt jelentené, hogy e gedtünk a kisebbség ny másának.” (Folytatjuk) Gémes Gábor i Égető szükség lenne kép­zőművész szakkörre Kecs­keméten. Évek óta nem működik. Sajnos. Nem le­het elfogadni, hogy helyi­séghiány az oka. A Váro­si Művelődési Központ vet­te át egy évtizede az oly eredményesen működő Má- tis Kálmán által alapított szakkört. Megszűnt. Nemcsak és nem első­sorban arról van szó, hogy művészeket neveljünk, ha­nem arról: tanítsuk meg a fiatalokat a műalkotások befogadására, szakavatott ismeretére. Ilja Erenburg Emberek, évek, életem cí­mű munkájában leírja, hogy Picassoval találkozva döbbent rá arra, hogy a képnézést is úgy kell megtanulni, mint a betű­vetést, az írást. Csak így lehet és lesz szorosabb a kapcsolat a műalkotó és a közönség között. Jól tette a klub, hogy lehetőséget adott Kerekes Ferencnek faragásai be­mutatására. Kedvet ad ez­zel a többieknek igyekez­zenek kifejleszteni adott­ságaikat. De ez csak az első lépés. A következő: jól működő szakkör szer­vezése kell legyen. Ahol a tehetséges emberek hasz­nosan tölthetik szabad ide­jüket és az igazán elhiva­tottak kellő alapot szerez­hetnek. Örülök, hogy mindezt Kerekes Ferenc sikeres be­mutatkozásához kapcsolód­va elmondhattam. Dulity Tibor Bemutatjuk a színház üj tagjait Ifj. Tatár Endre Neve előtt a megkülön­böztető jelzőt azért hasz­nálja, mert apja, nagyapja is színész volt. Családjuk­ban régi hagyományai van­nak e hivatásnak. Ifj. Ta­tár Endre harmincegy éves és már tíz éve játszik a színpadon. Szerepeiről faggatom, de kitérő választ ad, s ennek okát meg is magyarázza. — Sok sikeres szerepem volt már. de ez nem lénye­ges. Az a fontos: mit sike­rül még eljátszanom és ho­gyan. — Pályámon végigkísér­nek a „beugrások”. Szolno­kon és Kaposváron gyak­ran előfordult, hogy várat­lanul kellett vállalnom egy szerepet. Néha alig pár órám volt a megtanulására. A kecskeméti színházban is hasonlóképpen kezdtem: az Ellopták a vőlegényem e- gyik szerepét vettem át. Igaz, nyáron volt időm ta­nulni, de a feladat így sem könnyű, mivel „más ruhá­jába” bújok, más által ki­alakított figurát játszom. A többiek ahhoz szoktak hoz­zá, s én alkalmazkodom. A rendező véleménye szerint igen jól sikerült az alkalmazkodás. — önálló műsort is állí­tottam össze — folytatja.— Garcia Lorca verseit zené- sítettem meg, s magam kí­sérem gitáron. Szolnokon i- gen sokszor játszottam a fiataloknak, és szeretném, ha a kecskeméti ifjúsági klubokkal is sikerülne jó kapcsolatot kialakítanom. Felesége és nyolcéves kislánya Szolnokon lakik. Nagy szeretettel beszél ró­luk. Szabad idejét velük tölti, s néha szenvedélyé­nek, a horgászásnak is hó­dol. Mint mondja, a szol­noki Tisza-part fogaslelő­helyeinek kiváló ismerője. — Eddig a megyében jártunk — tér vissza a színházi témára —, Kas- kantyún, Kiskunhalason, Lakiteleken mutattuk be a zenés vígjátékot. A kecske­méti közönség november­ben lát majd, a Cigány- prímásban. L.A. Buny és szakáll Az Abendzeitung szeptember 6-i különkiadásának címlapja T etszenek-e hal­lani ezekben a napokban a lép- ten-nyomon lei­hangzó dübbenése- ket? Nos, ezek okozója az a sok­sok kő, amely a női divatban zsebíleg érdekelt férfinép szivéről leesik. An­nak a gyorshírnek a vételére, hogy a női divatban békés ősz és tél elé néz Eu­rópa s benne szép hazánk. Minden jel arra mutat, hogy a női világ kifulladt s most a pihegés állapotában leled­zik. Elültek az utóbbi esztendők ádázabbnál ádá­zabb csatái a mini, midi s maxi fana­tikus hívei között. Mennyi vér — és arany — folyt el e sokszor öldöklő tu- sák sorául Ügy látszik, hogy a divatkreátorok­nak is elegük van ebből egyenlőre, s méltányolva a női világban bekövet­kezett súlyos vér- veszteséget, a haj­meresztő érvágások keltette, földrész méretű neurózis következményeit, most időt adnak az erőgyűjtésre. Ennek egyik je­le. hogy a kecske jóllakjon meg a oszta is megma- ■on elvnek meg -■’’ően győzött • rd vonaláig hossz. Ezzel egy betör, l.t mind a midi. mind a maxi szája. A mini viszont — a férfiak elsöprő ere­jű üdvrivalgásaitól kisértve — tovább­ra is tartja a fron­tot. Sőt hódít a húsz éven fölüli hölgyeknél is. Nem volt hát falra hányt borsó a különféle stílusú, hosszúságú s egyéb külsőségekkel ékes szoknyák általános leeresztéséért folyó permanens férfi­küzdelem. Végre, ha esetleg átmene­tileg is, bekövetke­zett a női divat bé­kés kiegyensúlyo­zottságának idősza­ka. Ennek legfőbb jellemzője az a tö­rekvés, hogy ismét azt adja meg a nőknek, amit di­vatjuktól a férfivi­lág is áhítva áhit: nőiességüket. Mi férfiak örü­lünk ennek a jobb belátásnak, hiszen a legvadabb női di­vatheccek idején már-már pusztába kiáltott szó volt nők iránti igényünk lényege: nem a maxi, a midi vagy a mini a fontos, hanem aki benne van. Megtoldva az­zal, hogy azért se veszünk össze, ha minél több látszik belőle. Jó szívvel vesz- sz i7-, hogy azért ez x békés divat-ki­egyensúlyozottság lem jelenti a rizi­kómentes aranykö- zépút unalmát. Ro­mantikus vonalakat szőnek a szabászok a hagyományos formákba s tömött váll meg buggyos ujj csiklandozza majd a férfisze­meket például, a lefelé bővülő rag­ián szabásvonalak, nagy méretű gallé­rok s hasonló nya­lánkságok mellett. Milyen jól jön majd, ugyebár, ha a lomtárból előke­rül a nagymama naftalin illatú ha- cukája, hiszen egy kis átalakítással éppúgy díszére vál­hat a fiatalasszony­nak, mint mondjuk a rézmozsár a Va­ria -garnitúrának. A mérsékeltebb iram — anyagilag — lélegzethez jut­tat nőket, férfiakat egyaránt. S milyen kellemes állapot lesz, hogy ezen az őszön és télen ke­vesebbszer sír fel a férfiszíveket megrendítő panasz nőink ajkáról: — Nincs egy va­cak rongyom, amit levehetnék magam­ról! De! Míg nőink házatáján ekként konszolidálódnának a divatviszonyok, a férfifertályról ag­gasztó jelek cikáz­zák be a világot. Már-már azt hit­tük dőre fejjel, hogy végre vala- hára elülnek a fér­fihaj hossza miatt lobbant lángok, s úrrá lesz a józan­ság, miszerint nem a hajméret a fon­tos, hanem ami a haj alatt van. S visszamódosul az eltorzított közmon­dás, hogy madarat s mai fiút a tollá­ról ismerünk meg. Nem kérem, ko­rai az öröm. A vi­lág különböző pont­jain, váratlanul újabb és újabb puskaporos hordók robbannak a férfi­haj hosszúsága kö­rül. Az amúgy is lőporszagú Közel- Keletről röppentet­ték világgá a hír- ügynökségek, hogy Husszein jordániai király furcsa mód­szerrel üzent hadat a hosszúhajúság- nak. Emberei ollók­kal járják az utcá­kat és rögtön meg- nyirják az útjukba akadó nagysörényű fiatalokat. No de a király csak farizeuskodik. ö maga ugyanis az utóbbi másfél év alatt növesztett sza­kállat. Vagy tartja magát a latin köz­mondáshoz, hogy — amit szabad Ju­piternek, nem sza­bad a kisökörnek? Akkor már őszin­tébben jár el a volt japán miniszterel­nök, E. Szato, aki hosszú hajat nö­veszt, de nem zú­dít ollós hadosz­tályokat a nagyha­jú ifjú nemzedékre. No és Lyndon B. Johnson volt ame­rikai elnök is, aki szintén kedvet ka­pott a baatfrizurá- ra és megnövesz­tette a haját!. Volt japán mi­niszterelnök, volt amerikai elnök. Nyilván trónfosztá­suk miatt eresztet­ték búnak — a ha- jukat Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom