Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Wit. szeptember 84, vasárnap S. oldat / Körteiefon iskolatejügyben Szemérmes hatóság? A tanulók többsége még nem jut hozzá Az iskolatej bevezetésével kapcsolatos igény nagyon régi. Sokáig azt is megértéssel — de nem megnyugvással — fogadta a közvélemény, hogy az új tejüzem létrehozásáig hiányoznak a kérés telj esi té- nek feltételei. A kecskeméti nők fórumán újólag elhangzott szorgalmazó kérdésre június 18-án lényegében a következőket válaszolta Klingl József, a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemének igazgatója. „Minden remény megvan rá, hogy az új tanév kezdetéig zökkenőmentessé válik a munka a nyugati li- cenc alapján hazai üzemben gyártott poháradagoló gépeinken. Így, ha az iskolákban megállapított igények nem változnak, naponta 6 ezer két deciliteres poharas tejjel, illetve kakaóval el tudjuk látni a város valamennyi iskoláját”. Három hét telt el a tanév kezdete óta, alighanem mindenütt túljutottak már az újrakezdés zökkenőin, az ezzel kapcsolatos többletmunkán. Érdemes tehát megtudakolni, hányadán áll az iskolatej-akció? Bevezették-e és milyen érdeklődés mellett? Találomra öt iskolát kerestünk meg telefonon. Íme, a válaszok: Bélre téri Általános Iskola, Sipos Sándorne igazgatóhelyettes: — A tej iránti érdeklődést a múlt tanév végén mérték fel iskolánkban. Azóta nem járt itt a kiskereskedelmi vállalattól senki. Pedig sokan kérik. A tárgyilagossághoz tartozik az is, hogy az év eleji hajrá miatt ez egy kicsit el is kerülte a figyelmünket ... II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Nagy Antal igazgató: — Nálunk néhány napja volt a premier, 150 pohárral rendeltünk, és nagy volt a keletje. Öröm volt nézni a gyerekeket! Nagyon fontosnak tartom az akciót, mert bizony, nem egy gyerekünk reggeli nélkül jön az iskolába. A szülő korán indul munkába, az önellátásra hagyatkozott gyerek pedig ... Biztosra veszem, hogy hamarosan a még többet kell rendelnünk. Az árusítást a hivatalsegédünk vállalta. Mátyás téri Általános Iskola, Halasi Pál igazgató- helyettes: — Iskolánk növendékei a jövő hetet a konzervgyárban munkával töltik, ezért mi csak októbertől kezdve rendelünk tejet. Igaz, hogy a szülők többsége kávét, vagy kakaót szeretett volna inkább gy érmekének. Most úgy hírlik, hogy csak tejről lehet szó. Minden esetre, mi az első felméréseink alapján 50 pohárral rendelünk a jövő hónap elejétől. Zrínyi Ilona Általános Iskola, Zöldi Kovács János csapatvezető: Gyerekeink a tanév kezdete óta élvezik a szolgáltatást. Az első héten napi 120, jelenleg 160 pohár tej talál gazdára. Rendkívül nagy a sikere a tej-tízórainak. Az árusítást magunk végezzük, a poharanként] 15 fillér ily módon az úttörő- csapatunké. Budai úti Általános Iskola, Homoki György igazgatóhelyettes: — Az igény- felmérés elég rossz időpontban, az elmúlt tanév végén történt, és volt is érdeklődés. Ennél többet nem tudok azóta, legalábbis nem hallottam róla ... Eddig a beszámoló az iskolák képviselőivel folytatott körtelefonról. Hallgassuk meg azonban, mit mond a másik érdekelt, a tejüzem. , Klingl József igazgató: — Az ellátást üzemünk közvetlenül szervezi és végzi is, mert az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat nem akar bekapcsolódni. Az ellátás minden nehézség nélkül megoldható, kapacitásunkkal akár napi tízezer adagot is győzünk. Eddig kettő kivételével valamennyi iskolát felkerestünk Kecskeméten, | kérve, hogy a megrendelésüket közvetlenül üzemünknek adják meg, s mi a szállítást fél tízig garantáljuk. Azt is kértük, bízzanak meg egy személyt, aki az árut és a göngyöleget felelősséggel átveszi, és azzal elszámol. A két deci tej nagykereskedelmi ára 85 fillér, az eladási egy forint. A 15 fillér árrés azt illeti, aki az árusítást végzi. A poharakat csak tejjel tudjuk tölteni, sajnos kakóval nem. Gyártási kapacitásunk a kereskedelem megrendeléseire sem elegendő, s a kakaót csak fél literes tasakokba tudjuk csomagolni. Ami az iskolákkal kapcsolatos első tapasztalatainkat illeti: eddig a Zrínyi és a II. Rákóczi Általános Iskolákban találtunk igazán lelkes partnerekre. Hisszük azonban, hogy hamarosan mind több iskola él a lehetőséggel. Sajnos, akad oktatási intézmény, melynek igazgatója például zsúfoltságra hivatkozással nem tartja bevezethetőnek a \ tej szolgáltatást. Több helyről viszont a tanulóknak a termelő munkában való, év eleji részvétele miatt későbbre halasztották az első megrendelést. A magunk részéről annyit: minden tőlünk telhetőt megteszünk a szép cél, a gyerekek érdekében. Jómagam olyan személyes ügyemnek érzem ezt az akciót, hogy a legtöbb iskola képviselőjével személyesen tárgyaltam róla. Ezek után mi egyetlen megjegyzéssel zárhatjuk a témát: Két kecskeméti iskola példája máris beszédesen igazolja, hogy mennyire szükséges volt az iskolatej bevezetése. Az ákció sikeréről általában azonban majd csak akkor szólhatunk, ha a város valamennyi iskolájában ott lesz a tej-tízórai. S ez — úgy tűnik — most már csak az iskolák igazgatóin, tantestületén múlik. Reméljük, nem sokáig tűrik ezt a hátrányt. P. I. A szocialista állam hatalmi szféráját át-, meg átszövik a törvényekben, jogszabályokban megfogalmazott, azok alkalmazásánál realizálódó humanista vonások. Ez a humanizmus azonban korántsem azonos a liberalizmussal, még kevésbé az államhatalom helyi szerveinek tekintélyét csorbító egynémely olyan gyakorlattal, amellyel kapcsolatban bizonyos szemérmességet tapasztalunk — éppen a tanácsoknál, hatósági szerveknél. Miről van itt szó? Több olyan témakört is tudunk említeni, ahol azt tapasztalja az ember, hogy az államhatalom helyi szervei nem alkalmazzák azo. kát a jogszabályokat, amelyek alkalmazása pedig kötelességük volna. Valamiféle szemérmesség kezd uralkodóvá válni, s ennek következtében csupán részben, vagy eltorzulva érvényesül a központi akarat. Évek óta írunk, beszélünk, olvasunk, például az engedély nélküli építkezésekről, amely már régen nemcsak egy-egy város, megye belső problémája: országos gond. S noha egyértelmű jogszabály van ennek rendezésére, a folyamatot mégsem sikerült megállítani, de visszaszorítani sem. Hasonlóan bukkan föl a hatósági szemérem egy minisztériumi jelentésből is. Annak ellenére kell ezt mondanunk, hogy a vizsgálati anyag készítői örvendeznek a jelenség fölött, miszerint: „A tanácsi szempontból sem közömbös adóbevétel növekedésénél is örvendetesebb az a körülmény, hogy a magasabb jövedelem után adózók száma is emelkedést mutat...” Ez az emelkedés azonban gyanús. Amíg ugyanis Bács- Kiskun megyében 1971-ben 41 iparos adózott 70 ezer forint feletti évi jövedelem után, addig 1972-ben már 204-re emelkedett ezen iparosok száma. Ki hiszi el, hogy az a 163 iparos, aki a különbséget jelenti, ennyire „felfutott” néhány hónap közel háromezer forint rendőrségi büntetéssel. Pénzét tulajdonképpen nem is tudja, hogy mire költi el, csak néha vesz egy-két „látványos” ruhadarabot. Szabadulni akar a családtól, de nem tud. A télen behívják katonának. Klári tizennégy éves: — Nem tanul, mert nincs hozzá esze. A MEZÖTERMÉK-hez tettem be — mondja az apa. — Hol volt az éjjel, azt mondd meg! Nem aludt itthon? — kérdezi az asszony. Nem kap választ. — A Bognáréknál aludt kérem, ahol három gyerek tengődik szülők nélkül, mert az apa vidéken dolgozik, csak ritkán jön haza. — Az anya sír. Az éjszakai menedékhelyen Utött-kopott szalmatetős tanya nyújt három családnak menedéket Kecskemét külterületén a Halasi út mellett. Itt laknak az egyik szobában B-ék, pontosabban három gyerek, mert az apa elvált feleségétől, s munkája messzi tájakhoz köti. F. Klári itt töltötte az elmúlt éjszakát a 12 éves barátnőjénél, annak egy kiskorú fiú- és lánytestvérével együtt és más barátokkal. A tanyára azért látogattam el, hogv megtaláljam, mert este nyolckor még nem volt otthon. Ezúttal nagy társaságot találtam B-éknél. Ott volt F. András. Klári, és Erzsi bátyja is. Beszélgettünk. A társaságban mindenki segédmunkás. szakmát senki sem tanul. Máról holnapra élnek. Az F.-gyerekek, ha az anya otthon veszekszik velük, ide menekülnek, ahol nincs felnőtt, nincs felügye. let és élik a maguk életét álmaik és szinte minimális lehetőségeik között. Mérgezik egymást üres unalommal, tehetetlenséggel, olcsó szórakozással. Próbáltam választ keresni arra, hogy mi köti össze ezeket a fiatalokat, mi az a közös, ami miatt esténként felkeresik az éjszakai menedékhelynek beillő B-ék lakását. Pedig nem járnak közösen klubokba, táncolni sem. szórakozóhelyekre sem, de ha jön az este, vége a munkának, otthon, a felbomlott, a haldokló család hamarosan az utcára „veri” őket. B-éknél öntörvényeik szerint élhetnek, mert a magányos kivertségnél mégis jobb a társaság — akármilyen legyen is az. A szülők hiánya, a nehéz körülmények, a ködös jövő feloldják a jó képességeket, az önnevelés szükségszerűségét, a társadalmi felemelkedés vágyát. Az ilyen veszélyeztetett környezet körvonalai elmosódnak, s csak az egyéni drámák teszik nyilvánvalóvá, amelyekre a társadalom felfigyel és esetleg beavatkozik. Az ő esetükben nem tudni, mikor. Csató Károly alatt? Az igazság bizonyára máshol keresendő. Éppen úgy, mint a kereskedők esetében. Ott tavaly 11 adózott 70 ezret meghaladó évi jövedelem után, az idén már 24. Találóan fogalmaz a szóban forgó jelentés, amikor azt írja: „Különösen figyelemre méltó, hogy a 100 ezer forinton felüli jövedelem után adóztatott kisipa- rosök és magánkereskedők száma az 1970. évi 8 fővel szemben 1972-ben már 55 főre emelkedett...” Ez valóban figyelemre méltó, de miért nem méltatták nagyobb figyelemre ezeket az állampolgárokat előzőleg is? Tetten érhetjük a szemérmes hatóságot ott is, ahol ezt olvassuk: „Sok még a tennivaló az önálló szellemi tevékenységet folytatók adóztatása terén .'..” De azt nem mondja meg a jelentés, hogy konkrétan mi ez a sok tennivaló. Csupán sejtésekre utalja az olvasót. Mert például megyénkben egyetlen orvos sincs, aki évi 48 ezer forint feletti jövedelem után fizetne adót. Sőt az e kategóriába tartozó — önálló szellemi tevékenységeit folytató — 459 orvos, állatorvos közül 263 évi 30 ezer forint alatti jövedelem után fizet adót, s további 193 pedig 30 és 48 ezer közötti jövedelem után adózik. Végeredmény^ ben a megye 764 önálló szellemi tevékenységet folytató lakója között mindösz- sze három olyan akad, aki évi 48 ezer forintot meghaladó jövedelem után fizet adót. Valóban csak hárman vannak? Más példa: előírás van arra, hogy aki közterületet vesz igénybe, magáncélra, annak fizetnie kell. Ha következetesen megbírságolnák azpkat. akik szó nélkül elzárják a járdát, a kez- ' utat, bizonyára változna a helyzet ezen a területen is. Évtizedes . szélmalomharc folyik annak a jogszabálynak az érvényesítéséért is, amely kimondja, hogy 18 éven aluliakat szeszes Itallal kiszolgálni nem szabad, s ennél fiatalabbak este nyolc óra után nyilvános helyen nem tartózkodhatnak. A kiszolgálás mégis zavartalanul folyik, olyan felnőttek szeme láttára és segédletével, akik ismerik, tudják a tilalmat. A tizenéveseknek pedig egész raja éli éjszakai életét konyakok mellett városokban, községekben. Ezt a gondot csupán ráolvasással megoldani nem lehet. Tisztában volt ezzel a törvényhozó is, éppen azért intézkedett jogszabállyal. Az kell tehát, hogy e jogszabályokat következetesen és szigorúan tartsák be. a mulasztó italbolt-. cukrászda, és presszóvezetőket. alkalmazottakat pedig büntessék meg. Meglehetősen uralkodóvá vált a szemérmes elnézés a közlekedésben. Ilyen közegben a gépjárművezetők már nem érzik a törvény szigorát, fenyegetését. Betartja-e például valaki, hogy lakott területen hatvannal vezesse gépkocsiját? Csökkent-e az ittas vezetők száma az utóbbi években? Van-e minden lovaskocsin, kerékpáron lámpa? Miért nem vagyunk következetesek az ilyen, sokszor életbevágóan k fontos szabályok megsértőivel szemben? Attól félünk, hogy megsértődik az illető? Ezt megteheti, de nem tekintheti csupán illemkódexnek a kötelező erejű jogszabályokat. Folytassuk-e a sort, a hatóságok szemérmességét bizonyító jelenségek felsorolását? Úgy gondoljuk, érdemes. Beszélhetnénk a parkrongálókról, az engedély nélküji 'állattartókról, továbbá azokról.' akik mindenki szeme láttára behajtanak autójukkal a parkosított területre, a játszótérre, s -rendszeresen ott tartják, hónapokon át a gépkocsijukat. Ugyanakkor sokan élvezettel mesélik, hogy külföldi városokban a tilos helyen, vagy szabálytalanul parkírozó gépjárművet a rendőrség daruval elviszi — a tulajdonos költségére. Nálunk figyelmeztetés sem jár az ilyeneknek? Vagy: a fővárosban a kutyakiállításokon egy-egy kutya után 30—50 forintot fizet az egyesület a tanácsnak. Vajon mennyit szabott meg a kecskeméti tanács a legutóbbi kiállításon ezért? lífgy hírlik, semmit. De miért, amikor ehhez joga van? Miért nem vonják felelősségre a tanácsok illetékes szervei azokat a szülőket. akik nem járatják általános iskolába a gyerekeiket — ugyancsak a törvény ellenére? Az újságíró évtizedekig megélhet abból, hogy a leleplezett zugbormérőkről, pálinkafőzőkről ír. De sokkal többen vannak, akiket nem lepleznek le. akik néhány tezer forint büntetést is szívesen vállalnak, s tovább mérik a szeszt. Hol van itt az erőteljes ellenőrzés, a következetes, kemény fellépés? De hivatkozhatunk itt valamennyi — a cikkben érintett, vagy nem érintett — olyan szerv vezetőire. munkatársaira, akiknek a területén fölfeslik a „törvény szövedéke”. Hol van e szervek vezetőinek a felelősségérzete, hivatástudata, kötelességteljesítése? Nem igaz, hogy nálunk nem találkozna a közvéleménnyel a hatóságok határozott és következetes fellépése, a törvény és jogszabály ellen vétők elmarasztalása, megbüntetése, illetve az, ha a hatósági szervek mindazt a jogkört gyakorolnák, amelyre a törvények feljogosítják őket Sőt a rendes többség egyre inkább azt igényli, hogy az államigazgatási, hatósági szervek rendre szorítsák a rendetlen kisebbséget. Ma. gunk is tisztában vagyunk azzal, hogy közismert jelenségekről szólunk. Be föl kell tárni e jelenségek eredőjét, gondolkozni, cselekedni kell azoknak, akiknek éppen a törvények adták meg a hatalmat ahhoz, hogy e törvényeket érvényesítsék a közösség érdekében, egye- sekkel, vagy a kisebbséggel szemben — méghozzá szemérem nélkül, hogy mindenhová eljusson és rendet teremtsen a központi akarat. Gál Sándor /
