Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

ttm. ansrnsztns 16, szerda 6. oldal Szombaton: ingyen Még jószerént végig sem néztem a kecskeméti mú­zeumban a Kodály-kiállí­tás első tablóját, amikor arra kért a teremőr, hogy írjam be a nevem az elő­csarnokban elhelyezett fü­zetbe. Mondtam, szívesen, de csak a tárlatlátogatás vé­gén. Ez a szokás. Az idős néni megismé­telte kívánságát. — Üj rendelkezés? — tudakoltam. — Csak szombatra írták elő. Így tudjuk meg, hogy hányán voltak. Ezen a na­pon ugyanis senkinek sem kell fizetni. Céhbeli lévén, természe­tesen ismerem a művelő­désügyi miniszter vonatko­zó rendeletét, de adom a tájékozatlant. — Miként értesülnek er­ről az emberek? A rövid újsághír annak idején so­kak figyelmét elkerülte. Semmiféle feliratot ndm látok. — Bizony... Hát meg­mondjuk azoknak, akik idejönnek. A legutóbbi hét végén három órával a zárás előtt jártam a Katona Jó­zsef Múzeumban. Egy tu­ristacsoporttól eltekintve én voltam a huszonhete- dik látogató... A tájékoz­tatásnak ez a módja, úgy érzem, nem nagyon vált be. Miért titkolja több mú­zeumunk ezt a kedvez­ményt? Ha csupán száz új érdeklődőt vonzanának a szombati díjtalan belépést tudató feliratok, már meg­térülne a költség, Többes számot használ­tam, mert a megye más múzeumaiban is elfeled­keztek a rendelkezés nép­szerűsítéséről. (Tisztelet az egy-két kivételnek.) Annyira jól állnánk, hogy eltekinthetünk az ösztönzésnek ettől a for­májától? A statisztikai adatok ismeretében el kell tekintenünk ettől a felte­véstől. Talán attól tartanak, hogy a rendeletnek nincs gyakorlati jelentősége, haszna? A külföldi tapasztala­tok mást bizonyítanak. A Louvre igazán látogatott közgyűjtemény, vezetői mégis számtalan módon, újra és újra tudatják a la­kossággal, turistákkal, hogy a hét melyik napján tekinthetik meg ingyene­sen a kiállításokat. A na­pokban Bulgáriában több múzeumban láttam, hogy a nyitvatartási időt feltünte­tő bejárati táblán azt is közlik, hogy mikor nem kell jegyet váltani. Mert jó, ha tudja egy múzeum vezetősége, hogy az „ingyenes napón” há­nyán keresték fel az intéz­ményt és kötelezővé teszi a jelenléti ívet... Sokkal fontosabb azonban, hogy a leendő múzeumlátogatók ezrei, tízezrei, az intéz­mény látogatói értesülje­nek az őket megillető, az érdeklődés növekedését szolgáló kedvezményről. —L —r. A kerekegyházi óvodában Ötször nyert a vetélkedőn A Magyar Rádió egyik legsikeresebb műsora a na­ponta jelentkező Ki nyer ma? — zenei fejtörő-soro­zat. A déli harangszó és a hírek után Budapesten, il­letve pénteki napon ha­zánk más-más helységében megszólal a jellegzetes szignál, majd bemutatko­zik a műsor vezetője és a versenyző. Hermann János, a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat kalocsai üzemegy­ségének telj esi tmény-elszá- molója. Az elmúlt hetek­ben ötödik alkalommal vett részt a rádió zenei vetélkedőjén. Mind az öt esetben pontosan felelt az elhangzó zenével kapcsola­tos kérdésekre, tudását pénzjutalommal, illetve hanglemezzel jutalmazták. Czigány György, a műsor vezetője a kalocsai fiatal­embert a legutóbbi alka­lommal régi ismerősként üdvözölte... A kedves mosolyú halk férfi mégsem szól szívesen a vetélkedőről. Mintha egy kicsit restellné, hogy or­szág világ előtt, mindenki fülehallattára vizsgázott ilyen kitűnően. Arról viszont, hogy éle­tét a zenehallgatás teszi teljessé már örömmel be­szél. — Szerencsés embernek mondhatom magam — tű­nődik — hiszen szüleim korán felfedezték, hogy a zene erős hatást gyakorol rám. Ének-zenei tagozatú általános iskolába jártam, hegedülni tanultam. Az ál­talános iskolában töltött nyolc esztendő alatt nyil­vánvalóvá lett, hogy kap­csolatom a muzsikával egy életre szól. Kecskeméten jártam kö- zéoiskolába. Osztályfőnö­köm nevelési módszeréhez tartozott, hogy diákja» jó szereplését megjutalmazta: gazdag hanglemeztárából kedvünk szerint válogat­hattunk és hallgathattuk meg a jobbnál jobb klasz- szikus zeneműveket, több­ször teljes operafelvétele­ket. Amikor már önálló ke­resetem volt, pontos terv szerint vásároltam a Ver­di-, Bach-, Beethoven-, Wagner-lemezeket. Könyv­táramat is zenei szak­könyvek, hangverseny- és operakalauzok töltik meg. Amint mondtam, a mu­zsika teszi teljessé, ki­egyensúlyozottá az élete­met. Nemrég nősültem. Fe­leségemet 1970-ben egy ze­nei vetélkedőn ismertem meg... Terveim? Családi házat építek, ezért most nagyon kevés a szabad időm. Ter­mészetesen azért arra min­dig szakítok, hogy magne­tofonnal opera- és hang­versenyfelvételeket készít­sek, gazdagítsam gyűjte­ményemet. Zeneértő közönséget ne­velni — ez volt az elkép­zelés, amikor az ének-ze­nei általános iskolákat szervezték. Az ötszörös ve­télkedőgyőztes esetében ez a legteljesebb sikerrel járt. Hermann János részére megfeszített figyelmet igénylő munkája után a klasszikus művek hallga­tása jelent megnyugtató kikapcsolódást. S. K. Három apróság száll fel reggelenként Kunbaracson a Kerekegyházára igyekvő autóbuszra. A legidősebb hat éves. Nagycsoportos. A gépkocsivezetők, kalauzok ismerik már a két Scháf kislányt és Beliczai Bertát és gyakran kérdezgetik tő­lük: — No, mit tanultatok tegnap az óvodában? A gyerekek értelmesen felelnek, beszámolnak az előző napi játékos foglal­kozásokról, szeretettel be­szélnek az óvónénikrőL Az alkalmi utasok azon csodálkoznak, hogy míg or­szágszerte sok kisfiúnak, kislánynak nem jut hely az óvodában Kerekegyháza még vendégeket is fogad, kisegíti a szomszéd közsé­get. Elhatároztam, hogy meg­látogatom a nagyközség legfiatalabb oktató-nevelő intézményét. Sokat segít a tanács Lehangolóan szomorú időben érkeztem a faluba. Piszkosszürke felhők takar­ták a napot, minden fény elbújt, csak az eső kopo­gott kitartóan. Immár har­madik napja. A nyár közepén beszo­rultak a gyerekek a játszó szobákba. Mintha tél lenne. szülők is nyugodtabban dolgoznak, ha jó helyen van gyermekük. — Minden óvodáskorú kerekegyházi gyerek itt ta­nul, játszik, ismerkedik a közösséggel? — A száz főre mére­tezett intézményben most 136 a létszám. Elég kényel­mesen elférnek a gyerekek. Szoros kapcsolatot tartunk a védőnőkkel és igyek­szünk a szülőket rábeszél­ni arra, hogy írassák be gyereküket. Sajnos, fárado­zásunk olykor sikertelen. A távoli tanyákon lakó kicsi­nyek számára egyelőre el­érhetetlen távolságban van az óvoda. És akad néhány szegénysorsú család; a szü­lők egyike-másika, vagy mindkettő alkoholisták. Na­pi egy forintért kaphatná­nak a gyerekeik meleg ételt és jó szót... Nincs a gyerekeknek rendes ruhá­juk, rosszul érzik magu­kat a többiek között. Elő­fordul, hogy a szülők a segélyt is elisszák. Szeren­csére ritka az ilyen család. Dobos Erzsébetet mindenki dicséri Megálltam a nagyobbik helyiség ajtajában. Mennyi jókedv, öröm, vidámság a négy fal között. Az egyik sarokban borbélyműhely, odább varroda. Szinte mindegyik gyerek kezében valami játék. A szekrények polcain így is alig fér a sok szemléltető eszköz, ba­ba, labda, kisautó, házikó, képeskönyv. Az udvar valóságos vi­dámpark. Kosárlabdapálya, hinták, csúszdák, focika­puk. Szűcs Gizellát, az óvoda helyettes vezetőjét kérdem, hogy miből varázsolták, honnan kapták a rengeteg játékot, az oktatáshoz szük­séges kellékeket. — Sokat segített a helyi tanács. Kovács István, a községi tanács titkára szí­vén viseli a kulturális in­tézmények sorsát. A helyi vállalatok, termelőszövet­kezetek sem zárkóznak el kéréseink elől. Jó kapcsolat az üzemekkel — Tud arról, hogy ebben a faluban egyetlen jelent­kezőt sem kellett visszauta­sítani? Néhány esztendeje bővítettük az intézményt. A Mezőgép Vállalat és a Habselyem vezetői, dolgo­zói szívesen és hatékonyan támogatták a tanács törek­véseit és több százezer fo­rinttal segítették a korsze­rűsítést. Tudták, hogy a Két új sztereorádió A székesfehérvári Vi­deoton gyár rádió 3. üze­mében hétfőn megkezdték a 2x12 wattos teljesítmé­nyű sztereorádió nullszé­riájának gyártását. A leg­újabb Videoton-készülék- be három rövidhullámú, egy közép, és két ultrarö­vidhullámú sávot építet­tek, programkapcsolóval és más technikai újdonsággal látták eL Az új készülék térhatású hangot ad. A so­rozatgyártás szeptember­ben kezdődik, s még az idén ezer készüléket adnak piacra. Egyidejűleg előkészülnek a 2x6 wattos Apollo nevű sztereorádió gyártására is. A nagy készüléknél lénye­gesen olcsóbb, kisebb tel­jesítményű. Az Apollo rá­diót is még az idén soro­zatban gyártja a Videoton, Mielőtt a kerekegyházi óvodát felkerestem, érdek­lődtem a megyei tanács művelődésügyi osztályán, hogy mit tudnak erről az intézményről. A legnagyobb elismerés­sel beszéltek munkájukról, s különösen az óvoda ve­zetőjéről. A faluban is dicsérte mindenki az intézményt és elsősorban Dobos Erzsébe­tet. Hosszú ideje dolgozik a községben, közmegelége­désre. Tanácstagként is pél­daszerűen tevékenykedik. Sajnos, én nem találkoz­tam vele. Elfoglalt ember. Tapasztalataira való tekin­tettel ő a járási szakfel­ügyelő. Valóban ilyen ki­tűnő szakember? — töp­rengek és nagy ravaszul kérdem Szűcs Gizellától, , aki éppen 15 esztendeje dolgozik szülőfalujában: I — Az elmúlt években új reformokat vezettek be az óvodai nevelésben. Dobos Erzsébet régebben szerezte diplomáját. Hogyan alkal­mazkodik az új követelmé­nyekhez? — Ö talán a legfogéko­nyabb közöttünk az újra, pedig a héttagú testület egyik-másik tagjának dip­lomáján alig száradt meg a tinta. Már akkor bevezet­tük itt —• kísérletképpen, tapasztalatok szerzése cél­jából — az , új nevelési programot, amikor másutt még vitatták hasznát. Magam is meggyőződtem arról, hogy a kerekegyházi óvoda felveszi a versenyt a legjobb városiakkal. Korszerű módszerek Sokoldalúan fejlesztik a kicsinyek képességeit Ki­sétálnak a mezőre megfi­gyeléseket végezni, mind­egyik csoport veteményes­kertet gondoz. Naponta tornáznak, sportolnak. Meg­tanulják a gyerekek, hogy időnként ki kell szolgálni magukat. Bevezették a na­pos rendszert, az ebédnél segítenek a tálalásban, maguk teszik rendbe dél­után az ágyakat. Gondosan előkészítik a gyerekeket az iskolára. Má­jusban a nagycsoportosok ellátogatnak egy-egy órá­ra, hogy megismerkedje­nek az új környezettek Száz szónak is egy a vé­ge. Büszkék lehetnek a kerekegyháziak arra, hogy gyermekeik jól felszerelt, gondozott, kitűnően veze­tett óvodában játszhatnak, s szinte észrevétlenül, szó­rakozva tanulnak. Érthető, hogy még a nagyobb diá­kok is felkeresik időnként az óvónéniket, hogy beszá­moljanak egy-egy iskolai sikerről. Az egyik apróság arra bíztatott, hogy a szakács néniről is írjak. Megízlel­tem Gubicza Istvánná főzt- jét — és egyetértek a kí­vánsággal. Heltal Nándor dotyóirat­szemle A termelőszövetkezetek közművelődési helyzetéről olvashatunk cikket az ALFÖLD augusztusi számában. A szerzője: Vancsa Miklós, a Hajdú-Bihar megyei ter­melőszövetkezetek kulturá­lis ellátottságát összegezi. Igaz ugyan, hogy stilá- ris-nyelvi, „művi” szem­pontból kifogásolható az írás színvonala, de az esz­tétikai élvezetek elmaradá­sáért kárpótol bennünket a Cilikben felvetett téma fontossága, s a többi jő, hasznos észrevétel. Megtudjuk, hogy — mint legtöbb helyen — a mező- gazdaságban foglalkozók átlagéletkora emelkedik. Azt is megtudjuk, hogy eb­ben a megyében két műve­lődési ház működik ter­melőszövetkezeti kezelés­ben, 33 pedig rendszeres anyagi támogatásban ré­szesül a termelőszövetkeze­tek részéről. A cikkíró azt sürgeti, hogy a jövőben az üzemek részéről is több támogatásban részesüljenek a művelődési intézmények. Legújabb számában az ÜJ ÍRÁS közli Bistey András díj­nyertes novelláját (Búvár­harang). Ennek azért is örülünk, mert a fiatal és tehetséges szerző ismét vi­déken élő: szolnoki újság­író kollégánk. (Bistey egyik egyfelvonásosát a Forrás idei 5. száma is közölni fogja.) Miklós Pál a könyvről ír elgondolkoztató cikket, a nemzetközi könyvév alkal­mából, s ebben a könyv szeretetét, megbecsülését és okos használatát hangsú­lyozza. Közli még a folyóirat idei 8. számában Veres Péter kiadatlan jegyzeteit. Ebben „Péter bácsi” ismét bizo­nyítja sokoldalú irodalmi és történelmi érdeklődését, s széles látókörét, szellemi frissességét. Élvezet ezeket a gyönyö­rű töredékeket elolvasni. Varga Mihály A NEB megvizsgálta Több gondot a szakmankástanulókra! A közelmúlt két hónap­jában vizsgálta a NEB az iskolaegészségügyet a ka­locsai járásban. Az ellen­őrzés célja annak megálla­pítása volt, megvannak-e kellő mértékben a tanuló- ifjúság fejlődésének, egész­ségvédelmének feltételei;a követelményeknek megfe­lel-e az iskolai környezet, az orvosi ellátás. Kiter­jedt a felmérés az egészsé­get károsító tényezők vizs­gálatára is. összesen 108 munkana­pot fordítottak a vizsgálat előkészítésére és lebonyo­lítására, amely a járás több általános, közép- és szakiskolájára, s mellettük jó néhány diákotthonra, kollégiumra is kiterjedt. Általában kielégítőnek bizonyult a tanulók orvosi ellátása, hiányosságokat tapasztalt ezzel szemben az ellenőrzés, a kalocsai 619. számú ipari szakmunkás- képző intézetben. Itt nem­csak, hogy iskolaorvos nem működik, hanem több év alatt is mindössze egy-két alkalommal végeztek láto­gatást a város, illetve a megye közegészségügyi el­lenőrei. Joggal merül fel a kérdés: vajon miért ennyi­re mostohán ellátott egész­ségügyi szempontból az ipari munkakörben foglal­koztatott mintegy hétszáz fiatalkorú növendék? Az elavult, öreg épület tantermei — a vizsgálat megállapítása szerint — csak úgy-ahogy felelnek meg a követelményeknek. Míg a meglátogatott kö­zépiskolákban a tantermi ellátottság, s a szociális helyiségek állapota egy­aránt megfelelőnek bizo­nyult, addig a szakmun­kásképző intézet nyolc tan­terméből négy egyáltalán nem üti meg a közegész­ségügyi mértéket. Zömük sötét, a falak nedvesek, penészesek, a vakolat mal­iik. Az ivóvizet a tanulók­nak mindössze egyetlen udvari csap szolgáltatja. Tornaterem a vizsgált három középiskola mind­egyikében rendelkezésre áll, bár az egészségügyi szakközépiskola növendé­kei az ének-zenei általános iskola tanulóival közös tor­natermet használnak. Az ipari szakmunkásképző in­tézetben két tanteremből' alakítottak ki szükségtor­natermet, ennek azonban sem öltözője és fürdője, sem pedig mellékhelyisége nincs. A vizsgálat egyér­telműen a szakmunkáskép­ző intézetben észlelte a legsajnálatosabb körülmé­nyeket. Az egészségügyi szolgá­lat működését — az emlí­tett kivételtől eltekintve — eredményesnek értékel­ték. Jó a kapcsolat az is­kolaorvosok, a pedagógu­sok és a szülők között is. Az elmondottak alapján kézenfekvő a NEB-vizsgá- lat azon megállapítása, hogy „az oktatási intézmé­nyeknél nagy különbségek tapasztalhatók”. Az átfogó vizsgálat nyo­mán, s a NEB helyi szer­vei hatékony munkájá­nak ismeretében bízunk abban, hogy rövidesen hírt adhatunk majd az iskola­egészségügyet illető elő­nyös és feltétlenül indo­kolt változásokról. J. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom