Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
i oTffal 1972. augusztus M, esttttlrMM ÚJ sservasmssrlia-telep Kiskunfélegyházán Tovább szakosítja szarvasmarha-tenyésztő üzemét a Kiskunfélegyházi Egyesült Lenin—Rákóczi Termelő- szövetkezet. Az új ágazatban tenyészállatneveléssel foglalkoznak. Erre a célra elkészült az üszőnevelőtelep. Üzembe helyezésének külön aktualitást ad, hogy a gazdaság okos előrelátással saját erőforrását kamatoztatja. Az új célnak a régi, ma már gazdaságosan nem hasznosítható épületeket alakítottak ki. így a saját kivitelezésű telep költsége jóval kevesebb az átlagosnál, rövid idő alatt megtérülhet a befektetés. Az új üzemág létrehozásánál követték a modern állat- tartási formákat. Alkalmazzák a mesterséges borjúnevelést, s gondoskodnak az állatok természetes mozgás és napfény igényéről. Üjszerű az is, hogy a 300 férőhelyes tenyésztőtelep növendékállat ellátását nemcsak a saját állomány szolgálja, hanem itt nevelik fel a környező háztáji gazdaságok borjú szaporulatát is. Gondos tenyésztő munkával, szelektálással ez szolgálja majd a saját és a társ gazdaságok tehénutánpótlását. A telepen már 150 borjút gondoznak, az állomány gyarapítása folyamatban van. Augusztus 20-án adják át Nagybaracskán az új sütőüzemet. Az épületeket az itteni vegyes és építőipari szövetkezet szakmunkásai emelték. Több mint T millió forint értékű munkát végeztek. Az egész üzem berendezésekkel együtt több mint 2 millió forintba kerül. Képünkön: Bárány József brigádja a kerítés alapozását végzi. (Tóth Sándor felvétele) Az első félév tapasztalatairól N agyaktíva-értekezletet tartottak a napokban a kis- kunmajsai Drótfonatgyártó Vállalatnál. Az üzemi középvezetők, párt- és tömegszervezeti vezetők és vezetőségi tagok előtt először Both Jenő termelési osztályvezető tartott beszámolót az első félév eredményeiről és hiányosságairól. Elmondotta a többi között, hogy az év elején bevezetett munkaidő-kihasználástól függő mozgóbérrendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Nemcsak a dolgozók keresete növekedett, hanem jelentősen növekedtek a hatékonysági mutatók, a termelékenység és a gyártmányok minősége is kedvezően alakult. Az első félévi termelési tervben ugyan különböző objektív okok miatt mutatkozik némi lemaradás, de már minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy az idei év 130 millió forintos tervét az év végéig hiánytalanul teljesítsék. Ismertette ezután az osztályvezető az első félévben bevezetett különböző munka- és üzemszervezési intézkedések tapasztalatait. Elmondotta, hogy különösen helyes intézkedésnek bizonyult az, hogy a gyártási utasítást csak akkor adták ki, amikor már a raktárban a teljes anyag- mennyiség biztosítva volt. Ez tette lehetővé az egyes gépek „finom programozását”, azt, hogy hetekre előre ki tudták dolgozni egy- egy gép termelését. Végezetül felhívta a középvezetők figyelmét arra, hogy a korábbinál nagyobb bizalommal forduljanak egy-egy problémával az üzem vezetőihez, s ezzel könnyen elejét tudják venni a nagyobb problémáknak. Ezt követően Pólyák István főkönyvelő részletesen elemezte az üzem gazdasági helyzetét és eredményeit, majd V. Balogh József az üzemi szb-titkár tartott beszámolót a szocialista munkaversenyről. Tájékoztatót adott arról, hogy az első félévben megszervezték a komplex- brigádokat, 11 kollektíva 154 tagja jelentette be a részvételét. A verseny azonban a megfelelő támogatás hiányában hamarosan ellaposodott, nem utolsósorban azért, mert a szakmai vezetők nem nyújtottak elegendő támogatást a versenyző brigádoknak. Felhívta a figyelmet A saját házépítés korszerűsítését tartja legfontosabb feladatának az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium magánlakásépítési célprogram bizottsága. Megbízására az Építéstudományi Intézet és további három kutató és tervező intézet munkatársai több éves kutatómunkával kidolgozták a házgyári szerkezetekhez hasonló, de elsősorban a családi házak korszerű, iparosított építésére alkalmas, úgynevezett metál- modul építőrendszert. A metálmodul építőrendszerben egységes méret szerint tipizált szerkezeti elemeket terveznek, amelyekből változatos és korszerű földszintes lakóházakat lehet összeszerelni. a mozgalom fontosságára és kérte a jelenlevők fokozottabb segítségét. Számos hozzászólás után Ottoványi Ferenc igazgató összefoglalójában választ adott a felmerült kérdésekre, majd ismertetőt adott a távlati tervekről és a különböző időszerű feladatokról. Tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy hosszabb „szünet” után augusztus 15-től ismét lesz főmérnöke az üzemnek, majd kihirdette, hogy az ! üzem vezetősége a lemaradások pótlására 37 ezer forint célprémiumot tűzött ki. A nagyaktíva-értekezlet anyagát a napokban üzemenként, termelési tanácskozáson vitatták meg a dolgozók. O. L. Az építők a helyszínen csavarozással erősítik ösz- sze az épület tartószerkezeteit, elemeit. A homlokburkolat elemei között megtalálható az eternit, a fa, az alumínium és az előregyártott beton is. A válaszfal könnyű, hangszigetelő anyagból készül, rögzítő csavarral lehet a padozathoz és a födémhez erősíteni, s így lehetőség nyílik arra, hogy a lakók utólag eltolják a válaszfalat, tehát változtassanak a lakás beosztásán. Az új építőrendszer szerint elkészített kísérleti épületben gondos hőtechnikai méréseket végeztek, s a vizsgálatok alapján tervezték meg a végleges 1 szerkezeteket, Összeszerelhető családi házak eltolható falakkal Gazdasági mozgás — társadalmi hatás Az alapállást itt nem keli felvázolni. A magyar falun végbement gazdasági mozgás — a nagybirtok szétzúzása, a földreform, majd a kisparcellák nagyüzemekbe tömörülése — közismert, sokszor emlegetett, ezer részletében idézett tény. Tudományos életünk azonban mintha a lehetségesnél lassabban mutatná ki ennek a gazdasági mozgásnak az élet legmélyebb részleteibe hatoló társadalmi hatásait. A teljes feltárásra természetesen én sem vállalkozom, de talán érdemes végigfutni egy olyan gondolatmeneten, ami további elemzésre, cselekvésre sarkall. Fogy a mezőgazdaság iélekszáma Földrajzi szempontból nézve a szocializmus előkészítése, alapjainak lerakása, majd ezt követő megszilárdulása sehol nem járt olyan szembetűnő hatással, mint a falun. A parasztság (tudom, hogy ez a szó ma már nem pontos, de helyette másik még nincsen) létszáma az elmúlt két-három évtizedben egymillió fővel csökkent. Soraiból részben- munkásokká lettek sokan, részben pedig más munkakört kerestek és találtak a százezrek. Ez nem baj, sőt feltétel a további gazdasági, társadalmi előrehaladáshoz. A termőföldek területe nem növelhető, tehát akik a földből élnek, azok akkor élhetnek jobban, ha termelékenyebben dolgoznak, ha ugyanezt a munkát kevesebben végzik el, mint korábban. Ezúttal csak azokkal foglalkozunk, akik a mező- gazdaságban maradtak. Akik elmentek, azokat általában legfeljebb elvontan vizsgáljuk, mint értelmiségieket, munkásokat, alkalmazottakat. Pedig hazánk történetében talán ez volt a legnagyobb társadalmi mozgás. Nem kevés problémával küzködnek ezek az emberek, hiszen akinek felnőtt életében következett be ilyen gyökeres változás, az mindig nehezebben találja meg társadalmi helyét, de a tény ettől tény marad. Kár lenne elhallgatnunk, hogy ez is a mezőgazdaság szocialista átépítésének eredménye. Nem tünete, hanem kézzel fogható, jól látható, életformában és életszínvonalban kamatozó eredménye. Segítségvárás helyett tisztes vásár A másik felsorolásra kívánkozó fő változás a parasztság — vagy mondjuk talán úgy, hogy szövetkezeti tagság — magatartásának megváltozása. Ez az osztály sokáig „kapott”. Kapta a földet, a gépállomást , az első zsák műtrágyákat, a nemesített vetőmagot, a szakmai tanácsot, mindent. A látszat sokáig valóban ez volt és sokáig nem beszéltünk arról, hogy ez az osztály nemcsak kapott, hanem adott is forintban, nemzeti jövedelemben, társadalomépítő hozzá j árulásban. A szövetkezeti tagság használta forgatta, ügyesen kamatoztatta a gazdasági javakat, egyszóval élt a gazdasági és jogi lehetőségekkel. És a szemünk láttára felépítette a ma már valóban virágzó mezőgazdaságot. Amint megtérültek a befektetések, úgy emelkedett jövedelme is, számítások szerint ma már átlagosan elérte a munkásokét, alkalmazottakét. Ezzel együtt megváltozott az öntudata is. Ma már nem kér, nem segítséget akar „kapni”. Vásárolni akar. Érzi fizetőképességét és tisztes anyagi ellenszolgáltatásért óhajt modernebb géphez, hatásosabb vegyszerhez, külföldi tenyészállathoz jutni. Érezve az ország építésében betöltött szerepét, nem adományként, hanem méltáp elvárható viszontszolgálatként emlegeti a járdát, az egészséges ivóvizet, a jobban funkcionáló falusi iskolát. Juttatások a megfelelő áron Ez a magatartás azonban megszülte ellenhatását is. A társadalom egyéb rétegei nem mindig szemlélték egyetértőén a változásokat. Egyes iparvállalatok vagy intézmények szívesen tetszelegnének továbbra is az adományozó szerepében, a jövedelemszínvonal kiegyenlítődését pedig sokan hajlomosak kiragadott részjelenségek felnagyításával a paraszti jólét „elfutásának” feltüntetni. A párt felismerte ennek a folyamatnak a káros voltát és mostanáig az élesebb sarkokat sikerült is már lefaragni. Konkrét állami programmá formálódik az a feladat is, hogy a szövetkezeti parasztság még alacsonyabb társadalmi juttatásai — nyugdíj, betegellátás, anyasági segély, stb. — a lehetőségek létrejöttével párhuzamosan a megfelelő szintre kerüljenek. Van azonban a falu társadalmát belülről feszítő ellentmondás is. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy ma már „a fájdalmak is mások”. A gazdasági mozgás kíméletlen. Nem ismer szociális szempontokat. Akinek személy szerint magasabb a képzettsége, vagy több a fizikai ereje; illetve kollektiven jobb a földje, szerencsésebb elhelyezkedésű a faluja, az jobban boldogul. Csakhogy ... Nagyok a különbségek Régen természetes dolog volt a magyar faluban a szegénység, a nélkülözés. Mindenki így élt, vagy aki nem az egy másik társadalmi csoportba tartozott. Most egy a csoport, de nagyok a különbségek. A diplomás üzemágvezetőnek esetleg havi öt-hatezer, s csak kukoricát kapáló özvegyasszonynak ezer. A tehenésznek havi négy-ötezer, a járadékosnak háromszáz. Ugyanabban a faluban, sőt ugyanabban az utcában, két egymás melleti házban. Az egyik portán szemmel látható gyarapodás, már-már korszerű jólét, a másikon szigorú beosztás. Nem egy szövetkezet, különösen az erősebbek közül, keresi a módját, hogy idős koruk, vagy más okból nehéz körülmények között élő tagjaik anyagi gondjain a kö- zos kassza terhére enyhít- senek, megóvják őket a nélkülözéstől. De az ilyen kezdeményezés ma még a tehetősebb szövetkezetek mindegyikében sem talál a tagság részéről megértésre. A gazdálkodási nehézségekkel bajlódó közös gazdaságoknak pedig a kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem, hogy „helyi szociálpolitikát” csináljanak. Azelőtt természetes volt, hogy látástól vakulásig dolgozik a paraszt, szégyennek is számított, ha valakinek szekerét a kelő nap az udvarán világította meg. Addigra már kint kellett lennie a földön, vagy legalább úton kifelé. A városi életforma akkor sem volt ily kegyetlen, de a város messze volt. Társadalmilag messze. Most közel került, sőt ott van a munkások és alkalmazottak személyében a falun is. A mezőgazdaságnak búcsút mondók munkakörülményei általában lényegesen kedvezőbbek. Munkaidejüket általában nem az időjárás, meg az évszakok változása diktálja, hanem törvényes előírások szabályozzák. Túlóráért külön pénz jár, vagy többlet szabad idő. Széles körű a kedvezményes üzemi étkezés, legtöbb ipari munkahelyen hideg-melegvizes mosdó, öltöző és szabad szombat jár a dolgozóknak. Legtöbb tsz-ben mindez még csak vágyálom és hosszú ideig az is marad. Azonos jövedelem különböző életszínvonal A paraszt — bocsánat, a szövetkezeti tag — kiegyenlítődött jövedelmének ára nagyon gyakran még a hihetetlenül, néha embertelenül sok munka. A sátortetős házak is legtöbbször úgy születnek, hogy „ráhajt” a tag a közösben,' de emelett ráhajt a háztájiban. Dolgozik önmaga, közreműködik a családból a legkisebb vagy a legöregebb is. Számukra nincs, vagy alig akad szabadidő. Az azonos színvonalú jövedelem tehát még semmiképpen nem jelent azonos életszínvonalat. Az élet- színvonal kiegyenlítődése reálisan tekintve még soksok évtized feladata, de ezért már ma is meg kell tenni minden lehetségest. Egy ilyen rövid írás nem vállalkozhat arra. hogy recepteket adjon. Nehéz lenne az orvosságot felírni még egy terjedelmes tanulmányban is. De talán többet kellene ezekkel a gondokkal érdemben, cselekvőén foglalkozni. Miközben méltán örvendezünk a gazdasági haladás és társadalmi fejlődés vitathatatlan eredményein, figyelmünk eddiginél nagyobb hányadát kellene a haladást kiváltó mozgás, változás vizsgálatára, az ezzel járó árnyékok tanulmányozására, a felismerésre, a következtetések levonására és a körültekinthe- tően kidolgozott teendők végrehajtására átcsoportosítani ... F. B. Átadás előtt
