Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-31 / 205. szám
C oldal 1972. augusztus 31, csfitörtöS Egy kiállítás emlékére Ma pontosan száz esztendeje, hogy 1872. augusztus 31-én megnyílt az ókollégium (akkor református főiskola) helyiségeiben és udvarában a kecskeméti „országos iparműtárlat”, amely 9 napos nyitvatartás után sikerrel zárta be kapuit. Mai szemmel talán furcsának tűnik, hogy Kecskeméten ipari kiállítást szerveztek, közvetlenül a kiegyezés után. E korból való emlékeink döntő része valóban a mezőgazdasághoz, a kertészkedéshez kapcsolódik, a város adottsága is ennek kedvezett. Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy a kiegyezés utáni években vagyunk, hosszabb stagnálás után az erőteljesebb tőkés fejlődés kezdeti jelei mutatkoznak. A kiállítások gondolata nem új, kiállítást terveznek Temesvárott, (végül is ez nem valósult meg), készülnek a bécsire. Érdekességként megemlíthető, hogy Türr István, aki 1869-ben először járt Kecskeméten, szintén nagy érdeklődést tanúsított a tervezett iparműtárlat iránt. A kiállítás gondolatát erősítette az a helyes felismerés, hogy a város fejlődése csak valamennyi gazdasági ág egyidejű erősödése révén valósulhat meg. Ebben az időben viszont Kecskemét ipara (és később is) igen szűkkörű volt. E gondolatról így ír Katona Zsigmond: „Habár a helyi viszonyoknál fogva, Kecskemét városa a mezei gazdászat, földművelésre van elsősorban utalva, amennyiben ennek kívánt célhoz juttatása az ipar és kereskedelem fejlődésétől függ: csak akkor cselekedhetünk helyesen, ha e fő tényezőket tekintetbe véve, egyaránt fejlesztjük mindegyiket.” Ebben az időben még élénken élt az 1846-ban Kossuth Lajos által kezdeményezett első hazai kiállítás sikereinek emléke. A kiállítás szervezésére alakult bizottság elnöke az iparos-egyesület akkori elnöke, Katona Zsigmond lett. Személyét a magyar ipar úttörői között is számontartották. Nevét városunkban Katonatelep őrzi, ahol ő telepített először szőlőt az ottani sívó- homokon. Mathiász János az ő felkérésére jött Kecskemétre. A kiállítást a kecskeméti iparegyesület — sok ellenállást és akadályt leküzdve — szervezte meg, amelyet az eredeti elképzelés szerint már 1869-ben meg kellett volna rendezni, ezt azonban el kellett halasztani. Ennek okáról így írnak: „Városunk határait a fagy után, folytonosan tartó aszály sújtván, a mindinkább terhesebbé vált viszonyok következtében az egylet, e kiállítás elhalasztására szorítkozott.” Végül is a nemes erőfeszítéseket siker koronázta és „ ... mi 1869-ben kis mérvben végrehajtható nem volt az 1872-ik évben az egész országra kiterjesztve, a legjobb sikerrel oldódott meg.” A kiállítást Szlávy József, ipar és kereskedelmi miniszter nyitotta meg. Ezen jelen volt Veres Pálné, a magyar nőnevelés egyik előharcosa is. E napra „...Kecskemét ünnepélyes színt öltött, több ezerre menő nép árasztotta el a város utcáit és köztereit.” Gondot fordítottak a kiállított tárgyak minősítésére is, jelentős számban adtak ki elismeréseket. A jutalomdíjakat a legkülönbözőbb forrásokból teremtették meg. Említést érdemel, hogy alighanem a kecskeméti céhek utolsó ténykedése volt az, amikor a legjobb munkákra jutalmakat tűznek ki. (Az 1872-es ipari törvény megszüntette a céheket.) A kiállításra utazókat több vasúti és gőzhajózási társaság 50 százalékos kedvezményt nyújtott. Az Alföld-fiumei és az osztrák államvasút viszont a kedvezményt megtagadta. Az iparműtárlat sikerét már az is jelzi, hogy 575 kiállító vett részt, (amelyből 178 volt kecskeméti) 56 helyről. A kiállított tárgyak száma 16 ezer körül volt. Pár érdekesebb név a kiállítók közül: At- heneaeum, Pest; Gschvind- féle szeszgyár, Pest; Siemens Frigyes, Drezda; Dréher Ignácz, Pest; Pick Mór, Szeged. A kiállított tárgyakra 471 (ebből 141- et kecskemétire) jutalmat adtak ki. Tizenkétezer látogatót tartottak számon a legkülönbözőbb helyekről. A kiállítás emlékkönyvében sok név szerepel, „...az írott nevek közül érdekes tudni, hogy az ország különböző vidékein kívül, a tárlat látogatói vendégei között több külföldi utazók is megfordulván : Angol, Francia, Olasz, Porosz, Szászország és Északamerika is képviselve voltak. „(Idézetek a kiállításról készült emlékkönyvből.” A korabeli sajtó bőven és elismerően nyilatkozott a látottakról. A „Pesti Napló” például a következőket írja: „A kecskeméti iparműtárlat több tekintetben megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzanak vele. Ipartörténeti jelentősége abban rejlik, hogy 25 évi szünetelés után újra felvette az annyi reményre jogosított műtárlatok fonalát... De még az is fontossá teszi a kecskeméti kiállítást, hogy az mintegy előkészítésül szolgál a bécsi világtárlatra.” A kecskeméti kiállítás nyomán több városban került sor ipari kiállítás szervezésére. Jelentőségére utalnak a korabeli országos jellegű gazdaságtörténeti tantulmányok is. Például az országos iparegyesületre utalva, az egyik tanulmányban szerepel: „A kecskeméti kiállítás sikeresítésére az egyesület kebelében külön bizottság alakult..., amely nem is tévesztette el hatását, és azon eredményre vezetett, hogy a fővárosi jelentékeny iparosok tömegesen vettek részt ezen első nagyobb vidéki kiállításon, sr azt országos jellegűvé emelték.” (Gelléri Mór: ötven év a magyar ipar történetéből, 1842-1892.) Az 1872. évi, Kecske- | méten rendezett országos iparműtárlatot — leszámítva az óhatatlanul jelentkező lokális túlzásokat is — jelentősnek kell tekintenünk. Kecskemét gazdaságtörténetében pedig feltétlenül nagyobb súlyt kell hogy kapjon. A kilállítás szervezésével kapcsolatos akarat, önzetlenség, az előrelépés akarása a mának is tanulságos. Éppen ezért csak üdvözölni lehet, hogy az MTESZ megyei szervezete a következő ülését e kiállítás centenáriumának szenteli. Erdélyi Ignác Sztárjaink EZT$ eérett a szőlő. Azaz a Bács-Kiskun megyei borászok fáradozásának, tehetségének gyümölcse. Azaz a múlt hét végéig két bortermelő nagyüzemünk szerzett egy-egy aranyérmet magyar hazánknak az I. borvilágversenyen. Gondoltuk volna akár egy hónappal ezelőtt is, hogy világsztárokat érlelt a nap itt a szemünk előtt, a szőke Tisza mentén? Mert a dicsőségmámorba nyakig merültünkben se feledjünk olyan — semmiképp sem elhanyagolható szempontot, hogy ha már borászaink szorgalma aranyat érő borfaitákkal rukkolt ki a rendkívül népes nemzetközi boffflozőnyben, — akkor * sztárókat' ezentúl bizonyos emeltebb .,gá-' zsival” hakniztassuk a külországok borkedvelőinek gégefőin. Tehát, legyen rá gondunk, hogy borkiválóságaink rangjukhoz méltóbb árakon „szerződjenek” külföldre. “1“ ermészetesen, ne ke- * rüljék el figyelmünket az örömteli dicsőséggel máris együttjáró — noha nem kibékíthetetlen — ellentmondások sem. Ha valaha, úgy ezekben a boldog napokban meg kell találnunk a diplomatikus arányt, egyrészt: aranyérmes boraink méltán megérdemelt dicséretében; másrészt: az alkoholizmus elleni küzdelem hőfokában; harmadrészt: a megyénkben készített üdítő italok propagandájában. Mert ugye, ez nem is olyan egyszerű feladat. elyik ujjúnkat ha- * * * rapjuk meg? Világsztárokról lévén szó. nem tehetjük meg sem a kécskei, sem a szikrai borocskával, hogy amikor méltatjuk az ember egészségének kedves tulajdonságaikat, ugyanakkor ádáz dühvei és egyoldalú felháborodással azt fejtegessük, — hány embert vitt már a sírba e borok ivadékainak eltúlzott imádata, vagy mennyi jobb sorsra érdemes ismerősünk lát pókokat, izgága kisegereket ott is, ahol azok nincsenek. A z sem lenne ildomos, ha olyan felemás módon istenítenénk aranyérmeseink színét, illatát, s zamatét, hogy a mondat másik felét így kezdenénk: „De azért, hogy borvilágversenyben szerzett aranyérem ide vagy oda, — hol van ezeknek a boroknak a ragyogása, sűrűje, laktatós- sága az ugyancsak megyénkben születésű birsléétől vagv őszibarackléétől!” Permetezés „légpárnás” ruhában vmm ■M A nagyhatású növényvédő szerek az emberre nézve is ártalmasak, különösen akkor, ha finoman el- porlasztott formában kerülnek a test 'felületére, vagy a légutakon, a szájon keresztül a szervezetbe. A gázálarcban végzett permetezés szerfölött megerőltető, kényelmetlen munka, a közönséges, légátnemeresztő öltözetbe pedig rövid idő alatt „befülled” a dolgozó. Különösen igaz ez a zárt helyiségekben (üvegházakban) végzendő permetezés esetén, a szabadtéri munkánál ugyanis a légmozgás még valamivel elviselhetőbbé teszi a munkavégzést. Az egyik angol botanikus kertben éghetetlen pvc- anyagból teljesen zárt tetőtől-talpig védőruhát rendszeresítettek. A ruha csövön át összeköttetésben áll az épületen kívül elhelyezett elektromos turbokomp- resszorral, amely állandóan friss levegővel látja el a zárt ruhában dolgozó személyt. Az elhasznált levegő a csuklónál és az övnél távozik a védőöltözetből. Földrajzi atlasz, csak diákoknak? Tudományos munkámhoz szükségem volna középiskolás földrajzi atlaszra. Ez azonban Kecskemét három könyvesboltjában az elmúlt félévben nem volt kapható. Most a tanév kezdetével is egyedül a Katona József Könyvesbolt árusítja, de kizárólag az iskolások részére, s nekem a szükséges egy példányt nem hajlandó kiszolgáltatni. Véleményem szerint nagyon sajnálatos, hogy Kecskeméten nem lehet beszerezni földrajzi atlaszt, és még földrajzi atlasz alakjában sem lehet a célnak megfelelő nagyságban Magyarország térképéhez hozzájutni. Én tehát egyedül a középiskolás földrajzi atlasz megszerzésével juthatnék célomnak megfelelő, ilyen térképhez, tudniillik a budapesti Térképbolt és a Kartográfiai Vállalat értesítése szerint külön ebben a nagyságban Magyarország térképét nem állítják elő. . dr. R. K. A Katona József Könyvesbolt dolgozóinak tájékoztatása szerint az iskolák szeptember 5-én, 6-án visszajuttatják hozzájuk a „felesleges” tankönyveket, atlaszokat. Ebben az időpontban már bárki megvásárolhatja a számára szükséges példányokat. Közölték azt is, hogy már régebben megrendelték Magyarország térképét, de eddig még nem kaptak. Az iskolai atlaszok korlátozott számban állnak rendelkezésükre. Magyarország térképe egyetlen könyvesboltban sem lehet „hiánycikk”. Nem tudjuk megérteni, hogy miért nem gyártanak többet a középiskolás atlaszból, hogy a felnőttek is hozzájuthassanak. Már csak azért is vigyáz, ni kell, mert ha jó torkú megye vagyunk is borivá- szat tekintetében, a régi igazság nálunk is őrzi állásait. Azaz: senki se próféta a maga hazájában. No persze, nem becsüljük le a Bács-Kiskun megyei nemes lokálpatriotizmust sem, ezért abban is bizonyosak vagyunk, hogy aszongya a Duna—Tisza közi nép: „Idáig nem is nagyon figyeltem oda, milyen érték megy le a torkomon, ha — mondjuk — szikrai olasz- rizlinget iszom. No, igyunk csak még egy demizsonnal belőle! Teljes meggyőződés céljából, miszerint az a nemzetközi zsűri nem pofára adta az aranyérmet, hanem mert a mi aranyhomoki borunk levette a lábáról a tisztelt szakértő- gárdát — egyedülálló kel- lemeivel.” Ezért reméljük, hogy világelső borainkat szülőföldién is reneső torokkal, s a Tiszától a Dunáig visszhangzó csettint- getésekkel fogyasztják idehaza is nótafa lelkű embertársaink. CT* z a fellendülés vi- szont újabb fontos területen csikarja ki a továbblépést. Aranyérmeseink itthoni sikerei minden bizonnyal meggyorsítják majd a kijózanító állomások — mindenekelőtt a megyeszékhelyen esedékes „purgatórium” tető alá hozatalát. Mert az igaz, hogy a kor követelmériyeinek megfelelő, a mai ember gyomorbéli ízlésének kedves könnyű borokról van szó. De ez sem olyan egyértelmű dolog. Könnyű borok, de berúgni is könnyű tőlük, ha valaki egymagában annyit iszik belőlük, mint amennyi egy egész társaságot jókedvre hangolna. Tóth István 31 fagylalt baktériumai A minap lapunk egyik glosszája a főttkukorica- arusítás higéniai viszonyait tűzte tollhegyre. Ám nem ez az egyetlen élelmiszer, amely megbetegedésekkel fenyegeti a gyanútlan vásárlót. Augusztus 23-tól 3 napon át indított vizsgálatot a Megyei Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet az Állami Kereskedelmi Felügyelőség képviselőivel karöltve, a megye vendéglőiben és cukrászdáiban. Az ellenőrzés tapasztalatai — nem igen találhatunk jobb szót — megdöbbentőek. A szakemberek két nap alatt 31, a vendéglátóipari vállalat és az ÁFÉSZ-ek égisze alá tartozó vendéglőben és cukrászdában jártak, 64 esetben vettek mintát a fagylaltkészítményekből és mindössze 5 felelt meg a követelményeknek. E csekélyke pozitív vizsgálati eredmény is csupán két üzletből származik. Az egységek többségében 5—6 napos fagylaltot árusítottak, sőt volt, ahol előkészített keverék várt ennyi időt sorsára — a fagyasztásra. Az esetek többségében azzal érveltek, hogy megkóstolták a fagylaltot és nem észleltek semmiféle mellékízt, vagy látható elváltozást, amely a készítmény romlott voltára utalt volna. Elfogadható-e ez a védekezés? Aligha. Mert a szabályok, emelyeket a vendéglátóipar és az ÁFÉSZ-ek illetékesei, s az üzletvezetők kötelesek ismerni és a dolgozókkal ismertetni, egészen más útmutatást adnak. Idézzük hát az előírásokat: A magyar szabály 9442-72. IQ. pontja a fagylalt előállításával, szállításával és kezelésével kapcsolatos tennivalókat tartalmazza; Az előkészített fagylaltkeverék +8 C fok alatti hőnjiérsékleten 12 órán át tartható fagyasztatlan állapotban. A —8 és —14 C-fök hőmérsékletű, hagyományos keverőgépen előállított fagylaltot 72 órán keresztül lehet tárolni és forgalomba hozni. A fenti határidőkön túl a keveréket és a kész fagylaltot egyaránt ki kell selejtezni! A rendelkezés tehát félreérthetetlen, nem hagy lehetőséget semmiféle mérlegelésre. A készítmény fogyasztásra alkalmas, vagy alkalmatlan voltának elbírálását nem bízza a kiszolgálók érzékszerveire. A tejes, tejszínes masz- szákban elszaporodó különféle vírusokat, baktériumokat a kóstolgatás, ízlés nem mutatja ki, ezek csupán a mikroszkóp alatt válnak láthatóvá. A vizsgálat szemlencséjébe tekintve azonban megpillanthatjuk a fagylalt biológiainál veszedelmesebb kórokozóit; a felelőtlenség, a tudatlanság és a gátlástalan haszonlesés mikrobáit, amelyek a fejekben tenyésznek, úgy tűnik, elképesztő mérettk- ben. Ezek hatástalanításához viszont nem elég a fagylaltot kidobni. P. M.
