Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-30 / 204. szám
1 oldal 1972. augusztus 30, szerdai Kooperáció: Előnyökkel és hátrányokkal A hajó célja felé tart, ezen a hangsúly, ám a zátonyok a megfeneklés veszélyére figyelmeztetnek. A kormány Gazdasági Bizottsága 1970 végén foglalkozott a vállalatok kooperációs tevékenységével. Rámutatva annak nagy fontosságára, különböző intézkedések megtételére hívta fel az érintett irányító szerveket. Van is javulás, de még mindig sok a víz alatt rejtőző, a haladást lassító, a hajótest épségét fenyegető szikla, homok- pad. S ráadásul a hajó sem mindig arra megy, amerre legrövidebb útja vezetne. Szervezés + fegyelem A szerződéses fegyelem betartása nélkül elképzelhetetlen a zavartalan kooperáció — hallani sűrűn a jogos megállapítást. Szervezés híján még kevésoé. Sck helyen azonban még mindig ott tart a dolog, hogy magát a forgalmat vitatják: ki mit értsen rajta? Az iparban — ez tény — e kapcsolatok jó része az ómechanizmusban kényszerűen jött létre. Kijelölés, s nem gazdasági érdekek alapján. A kooperációs szervezet ennek jegyeit ma is magán hordozza. Léteznek a monopolhelyzetből keletkező feszültségek. Van kiszolgáltatottság. S persze, szervezetlenség, rossz munka is. Két nagy csoportba sorolhatjuk a kooperációs kapcsolatokat. (Pontosabban háromba, de a külföldi cégekkel napjainkban érvényben levő mintegy kétszáz kooperációs szerződést, amelynek tagadhatatlan szerepet játszanak a műszaki fejlesztésben, az árukészlet javításában, az új piacokon való megjelenés elősegítésében, most nem vesszük figyelembe. (Ezek: a munkamegosztás, illetve a kapacitásbővítő jellegűek. Mindkettőnek vannak egyszerűbb és bonyolultabb formái, sima és nyílegyenes, viharvert és kanyargós útjai. egy gyár, hanem az ipar egészének jelképe is. Ezért az elemzés, s a cselekvés az irányítás minden szintjének kötelezettsége. A kooperáció tökéletesítése olyan társadalmi érdek, amely összhangban áll — hosszú távon — valameny- nyi termelői csoport érdekeivel ; a hatékonyabb gazdálkodás fontos feltétele. M. O. A lakosság ellátását segíti A megyében hagyományai vannak a zöldség és gyümölcs termelői feldolgozásának. Egykori feljegyzések szerint az aszalás és a savanyítás évszázadokkal ezelőtt is ismert volt. A felszabadulás után, mivel fő feladat a termelés megindítása volt, a termékeket feldolgozás nélkül adták tovább. A kötelező beszolgáltatás rendszere konzerválta ezt az állapotot és ezért az 50-es évekVaskapu és virágváza Drága megoldás Természetesnek tűnik, hogy egy-egy vállalat ne termelje meg mindazt, amire késztermék előállításához szüksége van. A nagyüzemi — nagy sorozatú — gyártás fokozatosan kialakította a specializációt, a munkamegosztás jellegű kooperációt. A Diesel-mozdonyhoz, a tehergépkocsihoz több ezer alkatrész kell. Igencsak drága mulatság lenne, ha valamennyit — a csavarokat, műszereket, lámpákat, rugókat stb. — ott állítanák elő, ahol felhasználják. Értelmetlennek bizonyulna, ha minden konzervgyár megteremtené a saját üvegüzemét, a textilvállalat maga készítené a festékeket, s így tovább. Sajnos, mégsem ritka példa a kényszerű „önellátás” ..., ami egyben a kooperáció kritikája is. Papíron sem egyszerű felvázolni egy-egy vállalat kooperációs kapcsolatait — szerelő tevékenységet folytató gyárak esetében száztól ezerötszázig terjed a partnerektől érkező különböző termékek száma! —, s még nehezebb azokat a gy akorlatban érvényesíteni. Hol a kapacitás elmaradása az igényektől, hol az ingadozó, vagy éppen állandóan gyenge minőség, a szállítás akadozása okoz zavarokat, veszélyezteti a végtermék kibocsátó üzem munkáját, hiszen egyetlen alkatrész hiánya miatt megtorpanthat az egész folyamat; a termék „majdnem kész”, csak éppen kiszállítani, eladni nem lehet. A MEZŐGÉP Vállalat gyáregységeiben évente 32 ezer tonna anyagot dolgoznak fel. Ebből mintegy 6— 700 tonna az a hulladék, amelyet hosszú időn át egyedül a MÉH Vállalatnál tudtak értékesíteni. A vállalat szakembereinek javaslatára az idén Tiszakécskén, Kiskunmaj- sán és Kecskeméten hob- by-műhelyeket hoztak létre, amelyekben a fa- és fémhulladékból különböző használati, berendezési és felszerelési tárgyakat készítenek. Pillanatnyilag mintegy százféle terméket állítanak elő. Vaskerítéseket kapukat, álló- és olvasólámpákat, kertibútorokat, sakkasztalokat, gyümölcstartókat, virágállványokat, díszdobozokat, vázákat, előszobafalakat és számtalan hasznos tárgyat barkácsolnak a hobby-műhe- lyekben a nyugdíjasok ipari tanulók, terhes anyák az iparművészek tervei és saját ötleteik alapján. A MEZŐGÉP Vállalatnál már elkészítették annak a pavilonnak a terveit, amelyet Kecskeméten kívánnak felállítani. Elképzeléseik szerint a boltban nemcsak a már említett termékeket árusítják, hanem a vásárolni szándékozók esetleges egyéni megrendeléseiknek is eleget tesznek. ben gyakorlatilag nem találkozunk sem a kistermelőknél, sem a mezőgazda- sági szövetkezetekben feldolgozó tevékenységgel. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően az első feladat a nagyüzemi termelési módszerek, forrnák' kialakítása volt. Csak a 60-as évek közepén kezdtek vállalkozni — aránylag szűk keretek között — a termelők a feldolgozásra. A kibontakozást azonban nagymértékben gátolta a kötött gazdálkodási rendszer. Köz- gazdasági körökben éles vita alakult ki a mezőgazda- sági szövetkezetek feldolgozó tevékenységével kapcsolatosan. Néhány Korábbi kezdeményezéstől tekintve — káposztasavanyítás, pálinkafőzés — termelőszCx vetkezetek feldolgozó tevékenysége 1966-ban kezdő-'* dött. 1968-tól már jogszabályok segítették a kibontakozást. Ebben az évben még csak 75 helyen folyt kiegészítő tevékenység. A legtöbb feldolgozó üzem 1969-ben működött, amikor egy konzervgyár, 16 savanyító, 19 pálinkafőzde volt a közös gazdaságokban, 5 helyen végeztek zöldség, 9 helyen gyümölcs előfeldol- gozását. A kezdeti fellendülés után 1970-től visszaesés köAmit a számítógép nem tud Vastagon fog a ceruza A kapacitásbővítő kooperációkra akkor kerül sor, amikor egy-egy üzem önmaga már nem képes kielégíteni a keresletet. Ilyen esetekben alkatrészek, szerelvények, esetleg komplett részegységek előállítására vállalkozókkal szerződik. Veszélyforrások itt is vannak. Anyagellátási, műszaki, minőségi, gondok például. Azután: ha fejlesztik a végterméket, akkor a kocperálónak szintén korszerűsíteniük kell. Tapasztalható széles körben az is, hogy az „albérlők” — mivel az alkatrészek nagyobb hányada a szabadáras kategóriába tartozik — Igencsak vastagon fogó ceruzával kalkulálnak, helyzetüket az indokoltnál magasabb árakkal kamatoztatják. Ha ennyi a gond, érdemes egyáltalán bajlódni a kooperációval? Nem azoknak van igazuk — mint történt ez a többi között az öntvénykészítésnél, a csavartermelésben — akik megunva az ismétlődő bajokat, a kiszolgáltatottságot, maguk rendezkedtek be az addig másutt gyártott áruk előállítására? A munkamegosztás nemcsak a tömegtermelés természetes velejárója, hanem feltétele a műszaki Haladásnak, azaz a versenyképességnek. Tehát elkerülhetetlen. Elemezni és cselekedni Népgazdasági összességben sok milliós veszteségek származnak a kényszerűen megtakarított kooperációból, az ilyen módon helyben — háromszoros, ötszörös önköltséggel — termelt árukból. Kevés a kis- és középüzem, amely kooperációs kiszolgálásra rendezkedett be, s ezért a nagyvállalatok legtöbbször rimán kodnak, fűt-fát ígérnek, csakhogy partnert találjanak. Akár egy termelőszövetkezeti kiegészítő üzemet is. S mert a viszony már kezdetben sem az egyenrangúságra épül, később még inkább eltér attól; elmarad a minőségi kifogás, a késedelmes szállítás miatti kötbérezés stb., nehogy a partner „megsértődjön”. Napjainkban, amikor az üzem- és munkaszervezés a vállalatok állandó feladatává, s legfontosabb teendőjévé lépett elő, nagy hiba lenne a kooperációs szervezet vizsgálatát mellőzni. A zátonyok közölt haladó hajó nemcsak egy; szertervek kidolgozásának tudományos feladatait. Ám mindez csupán általános fogódzó, a konkrét megoldásokat helyben kell megtalálni, például az ipari vállalatok bonyolítják le a vásárlások több mint felét. Jó néhány megyei üzem távlati elképzeléseiben is helyet kapott ilyen beruházás, vagy a számítóközpontok szolgáltatásainak igénybevétele. A program végrehajtására a Műszaki és Természettudományi Egyesületek megyei szervezete számítógép-bizottságot hívott életre a megye legjobb szakembereiből. E koordináló szerv vizsgálja felül az elhatározások megalapozottságát. ENNEK szükségességét a közelmúlt kedvezőnek éppenséggel nem nevezhető tapasztalatai is aláhúzzák. Az üzemek vezetői valamiféle mágikus csodaszernek tekintik a komputert, amely egycsa- pásra orvosol minden gon- dct. Mikor aztán megérkezik a várva-várt masina, tanácstalanul állják körül, nem tudnak vele mit kezdeni. Így nem hat meglepetésnek, hogy a meglevő berendezések kihasználási mutatói kataszrófálisan alacsonyak. Nem mentség, hogy ez nemcsak megyei specialitás. A kialakult helyzet természetes következménye a közepesnél gyengébb nívón mozgó számítógép-kultúrának: magyarul elvétve akad még olyan szakember, aki ismeri a berendezések lehetőségeit, legmegfelelőbb működtetési követelményeit. Bár a Kecskeméti Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskolán már folyik a számítástechnikai, rendszerszervező valamint működtető üzemmérnökök képzése és az egyéb ágazatok hallgatóiba is beoltják a szükséges elvi tudj KORUNK elektronikus csodája a számítógép, az eltelt húsz év alatt nagy utat tett meg, s ma már elterjedtsége, az alkalmazott komputerek száma egy-egy ország műszakitechnikai színvonalának fokmérője. A kulcsfontosságú szerepre való tekintettel, amelyet a komputerek a tudományos és gazdasági életben betöltenek, ez nem túlzás. Éppen ezért a negyedik ötéves terv alapvető célkitűzése, hogy valamennyit pótoljunk a hasonlóan fejlett országokhoz viszonyítva is tetemes lemaradásunkból. A helyzetet jól szemlélteti, hogy határainkon belül jelenleg száznál alig valamivel több berendezést tartanak számon,' Bács- Kiskun megyében pedig a két kéz ujjain elvégezhetjük a leltározást. Az egyre duzzadó információáradat tárolására, csoportosítására az egyre bonyolultabbá váló döntések gyors előj készítéséhez mindez nyilván kevés. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy kifogyóban vannak a munkaerő-tartalékok, nagyjából lezárul az ipartelepítés. Bár még az alkotmány ünnepéről szóló tudósítások beszámoltak néhány új üzem avatásáról, a gazdaságfejlesztés exten- zív módszerei helyett az intenzív módozatok kerültek előtérbe. A jelszó a hatékonyság fokozása, a korszerű üzem- és munka- szervezési elvek megvalósítása. Ezeknek egyik lényeges eszköze a számítógép. Az ÉGETŐEN szükséges fejlesztési gerincvonalait országosan kijelölte a Számítástechnikai Tárcaközi Bizottság, amely meghatározta a gépesítés üjemét és ágazati arányait, a programok, alkalmazási módnivalókat, ezek a fiatal szakemberek a program kezdeti lépéseinek még csupán nézői lesznek. Még nem kamatozik a vezető számára indított tanfolyamok eredménye sem. Dönteni pedig most kell, s nem mindegy, hogy hogyan. A SZÁMÍTÓGÉP költséges mulatság, a megye üzemeinek többsége pedig szűkös fejlesztési alapokkal gazdálkodik. A bizottságnak körültekintően kell hát felmérnie, milyen feladatokat érdemes egy-egy üzemben számítógépre vinni, milyen a meglevő berendezések leterheltsége.) Ki kell választani a fejlesztés bázisát, ahová előnyösen koncentrálhatok a gépek és a szakemberek, megelőzni az esetleges párhuzamos beruházásokat, önmaga optimális alkalmazásának kérdésére ugyanis a legtökéletesebb számítógép sem képes feleletet adni, csak az ember. Pulai Miklós vetkezett be. A megtorpanásnak számos oka van. A savanyúság gyártásánál ezt az idézte elő, hogy sok új üzem kapcsolódott be hirtelen a termelésbe. Olyan kínálat jelentkezett, amelyet a piac nem tudott fogadni és értékesítési gondokkal küzdöttek az üzemek. Több gazdaság nem érte el azt az eredményt, amire számított, ezért a gyártást abbahagyta. Számos régi kötöttség is nehezítette a további kibontakozást. A kÖZÖS gazdaságokban a feldolgozó tevékenység árbevétele a statisztikai adatok szerint 1970- ig számottevően növekedett. 1968-ban 8,2, a következő évben 15,1, 1970-ben pedig 22,9 millió forint eredményt értek el zöldség- és gyümölcsfeldolgozásból az üzemek. A megyei vezetés a megindulástól kezdve fokozott figyelemnél kísérte a mezőgazdasági szövetkezetek feldolgozó tevékenységét. Az MSZMP megyei bizottságának 1969-ben holott határozata leszögezi, hogy. az eddigi tapasztalatok igazolják: a mezőgazdasági termelés növekedése és a gazdasági tevékenység bővülése szoros összhangban van, kölcsönösen kiegészítik egymást, s ma már a közös gazdaságok állandó fejlődésének fontos eszközét jelentik. Feladatként meghatározta: a fejlesztést úgy kell végrehajtani. ho"v a melléküzemágak közül elsődleges szerepe a termék feldolgozásának jegyen. Mindezt indokolja a fogyasztók igényeinek változása, valamint a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának megszilárdítása és működésük eredményesebbé téíele. A mai fogyasztó nagyobb választékot ke^es és ebben segítségére lehetnek a mezőgazdasági üzemek. Megítélésünk szerint a jövőben — a további fejlesztés érdekében — az eddigieknél jobban össze kell hangolni a termelést és a feldolgozást, az ilyen tevékenységet végző üzemek, vállalatok munkáját és érdekeltségét. Számos példa van a jó együttműködésre. A fejlődés azonban, mint ahogy szó volt róla, nem kielégítő. A további előrelépést akadályozó tényezőkről egy más alkalommal részletesebben szólunk. Papp Géza a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője Befejeződött a nyári halászat Négy évvel ezelőtt a halgazdaságok átszervezése idején a pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet új üzemággal gazdagodott. Megvásárolták a község határában levő Péter-tavat, s a 305 holdas vízterületen nekiláttak a haltenyésztésnek, illetve nevelésnek. Az első évben 400 mázsa két- nyaras pontyivadékot vásároltak és az év végén már 15 vagon hallal jelentkeztek a piacon. A korábbi években általában csak az év végén rendeztek halászatot, az idén azonban megpróbálkoztak a nyári halászattal is. Bár az év első részében kedvezőtlen volt az időjárás, a csapadékhiány a halastavaknál is éreztette hatását, a napokban az egyik 78 holdas tavon befejezett nyári halászat kedvező eredménnyel zárult. Értékesítettek a mer gye ellátására 310 mázsa pontyot és 35 mázsa amurt, ezenkívül 12 mázsa halivadékot i is fogtak, s ezeket természetesen továbbtenyésztik. A tervek szerint az év végéig a termelőszövetkezet mintegy 8 vagon halat értékesít, jelentősen növelve ezzel árbevételét.
