Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
1972. augusztus 24, csütörtök 1 oldal flz életüket tették kockára Mérgezések a Phosdrin permetezőszertől Az első esetet augusztus 11-én jelentették az SZMT munkavédelmi bizottságának. Nyúl Tóth József, a Városföldi Állami Gazdaság növényvédelmi dolgozója Phosdrin-mérgezést szenvedett. A kiskunfélegyházi kórházba szállították. A munkavédelmi felügyelők kivizsgálták az életveszélyes baleset okait, körülményeit. Megállapították, hogy a munkás a permetezőszerrel gumikesztyű nélkül dolgozott, s mosdat- lan kézzel étkezett. Augusztus 14-én a Nyárlőrinci Állami Gazdaságból jött a híradás, hogy Sípos Istvánt ugyancsak Phos- drin-mérgezéssel vitték a kecskeméti Honvéd Kórházba. A szintén életveszélyes balesetet az idézte elő, hogy a védő gázálarc nem megfelelő méretű volt, ezt azonban Sípos István nem jelentette. Ebben a felszerelésben végezte a veszedelmes méreg tartályba öntését, s így az nem védte meg a vegyszer hatásától. A következő két, életveszélyes balesetet a Helvéciái Állami Gazdaság ja- kabszállási kerületéből jelentették. Itt Szabó Mihály és Szabó Gyula szenvedett mérgezést a Phosdrintól. A két dolgozó életéért a kecskeméti Honvéd Kórházban küzdenek az orvosok. Kedden még mindkét beteg öntudatlan állapotban volt. Gróf István és Székely Árpád — megyei munkavé. delmi felügyelők — a gazdaság biztonsági megbízottja, Faragó István és Rácz András növényvédelmi szakmérnök közreműködésével ezen a napon rendkívül körültekintő vizsgálatot folytattak a helyszínen. Kiterjedt ez a munkások felkészítésétől, alkalmassági vizsgájuk orvosi hitelességén át a védőfelszerelések állanotáig, s a permetezőszerrel végzett munka módszeréig a leg- aoróbb részletekre. Tanúként hallgatták meg a szerencsétlenül jártak munkatársait is. jobbára a gyümölcs, például az alma érése előtt alkalmazzák. Ez a gyümölcs utolsó permetezése, amely után 5 napra már szállítható a termés. A növényvédelmi balesetek az utóbbi időben örvendetesen csökkentek, a legutolsó elég régen volt. Ezért lepte meg a megyei munkavédelmi felügyelőséget is a most gyors egymásutánban bekövetkezett négy mérgezés. Ami egyben arra figyelmeztet növény- védelmi munkást, szakvezetőt, hogy az éber készenlétről, az óvórendszabályok pontos betartásáról egy pillanatra sem lehet megfeledkezni. Emeberélet forog kockán a legkisebb mulasztás esetén is. Méreg! Méreg! Könnyelműsködtek! Mint az előző két esetben, a helvéciai ügyben is azt állapították meg, hogy a balesetet szenvedettek részéről történt könnyelmű személyes mulasztás. Szabó Mihály 16-án, illetve 17-én éjszaka 17 alkalommal végzett keverést, azaz öntött Phosdrint a bádogdobozzal is biztosított üvegből a tartályba. E műveletek jelentős hányadánál nem használta a gázálarcot. kivéve, amikor a brigádvezetője ott járt, s meglátta volna a súlyos szabálytalanságot. 18-án reggel került kórházba. Helyébe aznap Szabó Gyula állt. s 19-én délután őt is vitték társa után a kórházba. A Phosdrin-ke- veréskor ő is hol használta a gázálarcot, hol nem. Szóljunk most már erről a vegyszerről. A gyümölcs- termelő gazdaságok növényvédelemmel foglalkozó emberei jól tudják, milyen kiváló hatóanyagú, s hatását igen gyorsan kifejtő permetezőszer a Phosdrin. Általában évente egyszer, Mert itt a kezünkben ez a mindenki által dicsért, nagyhatású permetezőszer, a Phosdrin is. De amilyen kitűnő ez a vegyszer eredeti céljára, a növényvédelemre, olyan életveszélyes méreg is, a vele dolgozó emberek számára, ha azok könnyelműsködnek, felelőtlenkednek, s életükkel játszva mellőzik a védőfelszerelés használatát. A vegyszer igen gyorsan párolog, s gőze a szembe jutva, belélegezve, cseppje a bőrre kenődve vagy lenyelve roppant veszélyes következményekkel jár. Csak néhányat említünk itt, jóllehet egész sorozat van belőlük. A szembe jutva: látászavar, erős fájdalom; a bőrön: bőrgyulladás, felszívódva általános mérgezés; belélegezve: első tünetként nehéz lélegzés, kö- petürítés, majd a súlyosságnak megfelelően olyan tünetek, mint lenyeléskor: fejfájás, szédülés, verejtékezés, látásromlás, fokozódó izomgyengeség, izomrángások, nehéz légzés, saz adagtól függően testszerte izomkötegek rángása, öntudatlanság, általános görcsök, tüdővizenyő, légzésmegállás. Úgy hisszük, ennyi is éppen elég a veszélyesség bizonyítására. Mivel pedig a Phosdrinnal való permetezésre napjainkban kerül sor a gyümölcstermelő állami gazdaságokban, s termelőszövetkezeteinkben, a Szakszervezetek . Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége ezúton is nyomatékosan hívja fel a munkák irányítóit, s végzőit az óvórendszabályok szigorú betartására, s betartatására, s védőfelszerelések feltétlen használatára. A gazdaságok mindent megtettek Az igen alapos vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a gazdaságok minden tőlük telhetőt megtettek a munka balesetmentessé tételére. A védőfelszerelések kifogástalanok voltok (Sípos István esetében rajta múlt, hogy nem cserélte ki fejére alkalmasabb méretűre a gázálarcot.) Orvosi alkalmassági vizsgája mind a négy munkásnak megvolt. Ugyanígy a képzettségük is, hiszen valameny- nyien növényvédő szakmunkások. S mégis! — A helvéciai gazdaság még arról is gondoskodott, hogy külön erre a célra készíttetett gumikerekű „mozgóraktárt”. azaz olyan járművet, amelyen, illetve amelyben a munka helyszínére szállítják a Phosdrint, lakattal lezárt részben. Beás kirakásnál a kulcsot kezelő raktáros tevékenykedik. Ugyanennek a hord- eszköznek másik részében a tisztálkodáshoz szükséges kellékeket is viszik a munkahelyre. Minden biztosítva van tehát ahhoz, hogy a növényvédelmi szakmunkás csupán azzal törődjön — keveréskor pontosan tartsa be az óvórendszabályokat. A vizsgálatot végzők többször kikísérletezték például, hogy egy üveg Phosdrin kitöltése a tartályba 20 másodpercet vesz igénybe. Szabó Mihály 4 gépnél kezdte a keverést, míg ezt végezte, maximum 5 percen át kellett volna a gázálarcot fején tartania. Egész éjszaka — akkor dolgoztak — összesen 20—25 percen át lett volna rajta az álarc. De inkább életveszélybe sodorta magát. Ami pedig szinte érthetetlen, Szabó Gyula esete, ö már egy évvel ezelőtt hasonlóképpen megjárta. A szemtanúk elmondták, hogy most még ő „ijesztgette” a többieket: „Veszélyes munka az, vigyázzatok! Én már feküdtem tavaly „rácsos” ágyban.” Ennek ellenére! Az esetek tanulságait levonva, a szakemberek és munkavédelmi felügyelők arra a következtetésre jutottak, hogy hasonló baleseteket csak úgy lehet elkerülni, ha a permetező munkálatoknál. minden munkahelyen, tehát a keverésnél és a permetezésnél állandóan és személyesen jelen lesz két-két felelős vezető. Ennél többet tenni a balesetek megelőzésére aligha lehet. De ennek végrehajtására határozottan felhívnak minden gyümölcstermelő gazdaságot. Meg kell tenni, hiszen láthattuk, hiába a jó védő- felszerelés, a szakképzettség, az orvosi alkalmasság, 5—io percnyi „kényelemért” az emberek — családot, magukat feledve — hajlamosak kockára tenni életüket. Természetesen, nem mindenki: a szóban - forgó gazdaságokban más brigádok is permeteznek, s ott nem történt baj. Nem felelőtlenkedtek. Tóth István Szakszervezeti élet a Fémmunkásban A rajzasztalok fölé fiatal nők, férfiak hajolnak, hogy megtervezzenek egy-egy vasszerkezetet. A műhelyekben a munkáskezek nyomán már karcsú vasívekké formálódnak a vékony tusrajzok. Elég-e, ha tudják az emberek, hogy mi a feladatuk, vagy kell hozzá még valami? Erre a kérdésre kerestünk választ legutóbbi látogatásunk alkalmával a Fémmunkás kecskeméti gyárában. A vállalat dolgozóinak 96 százaléka tagja a szak- szervezetnek, 90 bizalmi, 10 főbizalmi, 15 tagú szb-veze- tőség és 45 tagot számláló szakszervezeti tanács közvetítésével jut el a munkahelyekre a szakszervezet szava. Mint a legtöbb vállalatnál, itt is a termelési osztály év elején műhelyekre bontja a vállalati tervet, s a szocialista brigádok ennek alapján teszik meg éves vállalásaikat. Így, pár sorban leírva, látszólag nem is jelent különösebb gondot ez a szak- szervezetnek. Ami nem látszik a kerítésen kívülről, belül talán annál nagyobb gondot okoz. Ez év első félévének végéig 200 dolgozó hagyta el az üzemet lakás-, beutazási nehézségek és né- hányan a fizetés miatt. Legtöbb vidéki dolgozó azért válik meg az üzemtől, mert lakóhelyén is épült ipari létesítmény és ha egy-kétszáz forint bér- csökkenéssel is, de inkább otthon dolgozik. A Fémmunkásban a dolgozók közel egynegyede jár vidékről, és vállalati busszal mindössze ennek egyhato- dát tudják szállítani. A szakszervezet javaslatot nyújtott be a vállalat vezetőségének, melyben kérik, hogy jövőre bővítsék a munkásszállásokat, hogy ezzel is csökkentsék a kilépők számát. A vállalat 53 szocialista brigádjából 30 ifjúsági brigád. Űk külön védnökséget vállaltak a Péti Nitrogénművek kiemelt beruházásához készülő vasszerkezet felett. Ez a 45 méteres fesztávolságú fő tartóelem a legszélesebb volt, amit eddig gyártottak. A fiatalok is létszámhiánnyal Küzdöttek, de állták szavukat. A vasszerkezetet folyamatosan szállították Pétre. A brigádok év közben is kapnak célfeladatokat, melyeknek teljesítése a megrendelő partnerek határidős kérései szempontjából igen fontosak. Az ilyen munkák elkezdése előtt a főbizalmiak is részletesen ismertetik a feladatokat és a legmesszebbmenőkig teljesítik a brigádok kérését. A havi versenyértékelések módot adnak arra, hogy az esetleges lemaradást időben pó tolhassák, s nem utolsósorban arra is, hogy a verseny ne csak sablonos formaság, hanem eleven, a brigádok szakmai tudására apelláló vetélkedés is legyen. A szakszervezet gondoskodik arról is, hogy az üzemi híradó és a faliújság is minél szélesebb körben propagálja a szocialista munkaverseny eredményeit. A Fémmunkásban tavaly 238 dolgozó, illetve azok gyermekei vették igénybe a kedvezményes üdültetést. Felére csökkentették a munkaruhák kihordási idejét, az 53 szocialista brigádból nem is egy, kétszeres aranyjelvényes. A szakmunkások közül a szak- szervezet javaslatára harmincán tanulnak magasabb iskolákban. A szakszervezeti életet kialakító apró sejtek jól működnek a Fémmunkásban. Nem hangoztatják, de ennek egyik eredménye, hogy a vállalat hét gyára között meghirdetett munkaversenyt a nagy létszám- hiány ellenére, az első félévben a kecskeméti gyár nyerte. Szabó Ferenc Helyszínen a vállalati KlSZ-munkáról A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat központjában tartotta meg tegnapi ülését a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Az ülés napirendjén ugyanis a vállalatnál folyó KISZ-munkát, illetve annak vezetési módszereit vitatták meg. A többi között eredményként értékelte a KISZ megyei végrehajtó bizottsága, hogy a dolgozóit számos munkahelyen foglalkoztató vállalatnál állandósult a korábban gyakran váltakozó KISZ- alapszervezeti létszám, amelybe 260 építőipari fiatal tartozik. A vállalati KISZ-munka sokrétű értékelése során szó esett a gondokról, a fogyatékosságokról is. Ezekkel összefüggésben több hasznos ajánlás, illetve állásfoglalás született. Ilyen például a különböző — közöttük a szakmunkástanulók ügyeivel, gondjaival foglalkozni hivatott — társadalmi munkabizottságok létrehozása, valamint a KISZ- megbízatások rendszerének kiszélesítésére, az aktivista gárda növelésére vonatkozó elhatározás. Jól választottak-e a hartaiak? Háztáji szőlőprések A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyi gyárában háztáji gazdaságok részére is készítenek szőlőfeldolgozó gépeket. Egész „szőlősajtoló családot” fejlesztettek ki, á 12 literestől a 175 literesig. Készül az üzemben egy ^szupermini” = ötliteres Helyesen teszi-e a televízió — latolgatták többen a heti műsor áttanulmányozása után —, hogy ország—világ előtt tárgyalja a hartai elnökválasztás történetét. Elvégre a Béke Termelőszövetkezet tagjainak a dolga, hogy kit bíznak meg a gazdaság irányításával. Mi köze két- hárommillió televíziónézőnek a Bács-Kiskun megyei faluban — tavaly — felszínre került ellentétekhez? A megyei tanács mező- gazdasági osztályának egyik kitűnő szakembere szerint a hartai közös gazdaság a jobbak közé tartozik. Nem lenne célszerűbb — ezt már nem itt mondták — a gyengébb termelőszövetkezetekben keresni a hibákat? Még azok is némi aggodalommal várták a közvetítést, akik helyeselték, hogy Zám Tibor írását a Forrás közölte. Ügy érezték, hogy a képernyő nyilvánossága felnagyítja a valóságos ellentéteket, nagyobb lesz a füst, mint a láng. A tapasztalatok, következtetések haszna arányban lesz-e a „kiteregetés” kellemetlenségeivel? A máról szólni nagy felelősség, nagy feladat. Különösen, ha olyan fontos témát tárgyal, mint a Forrás idei második számában, illetve a televízió kedden este. A szerzőnek — a stábnak — tudnia kell, hogy, akarva-akaratlanul — prés is. Ez főképpen laboratóriumi célt szolgál. Az üzemben a szüretig a háztáji gazdaságok, s akisüzemek részére mintegy 18 600 különböző méretű szőlőfeldolgozó kisgépet gyártanak. Jugoszláviába is exportálnak belőlük. egyéni érdekeket sértenek. Szinte lehetetlen egy mozzanat valamennyi összetevőjének a megismerése, ábrázolása. Az írás, majd a film hasznát abban látom, hogy érzékelteti a jogok érvényesülésének nehéz folyamatát. A megszokás, a kényelmesség, az egyéni érdekek túlhajtása meghamisíthatja a legjobb szándékokat. örülnünk kell a békességnek — a Béke Tsz-ben és másutt —, de tudnunk kell, hogy még nem haltak el teljesen a régi sérelmek, és újak is keletkezhetnek. Intézkedéseinket, tetteinket, magatartásunkat mindig a változó körülményekhez kell igazítani. Nem szabad pillanatnyi érdekek miatt eladni az alapelveket. Hála a beszélgetésben részt vevő vezetők őszinteségének, a rendező és az operatőr kitűnő munkájának, Zám Tibor megfontolt vitavezetésének, sikerültnek mondható a televízió új dokumentumriportja. Elgondolkoztatott, noha a szerző következtetéseivel (a valóságosnál nagyobb szerepet tulajdonít a nemzetiségi ellentéteknek, emberi gyarlóságokból túlzott következtetéseket von le) nem mindenben értünk egyet. Tanulságai miatt az ügy „megérte” a nyilvánosságot. H. N.
