Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
C oldal_________________________________________ Végig nem gondolt fenyegetés 197?, augusztus 20, vasárnap Dolgos hétköznapok Elöljáróban hadd szögezzük le: az óvodai ellátás éppúgy, mint az általános iskolai oktatás állami, illetve közelebbről tanácsi feladat. Nem utolsósorban azért, mert az iskolára való előkészítés szerves részeként az óvodákban is sajátos módszerű oktató-nevelő munka folyik. Ezért meghökkentő és meglehetősen szokatlan az az iktatott, hivatali pecséttel is ellátott fenyegető levél, amelybe a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára nyújtott a napokban betekintést. A fenyegetés lényegepedig — hadd idézzük szó szerint — a következő: „... Amennyiben a nevezett vállalat mégsem hajlandó dolgozója gyerekének részére a hozzájárulási díjat befizetni, úgy sajnos, óvodai férőhelyet a továbbiakban — más vállalat rovására — biztosítani nem tudjuk.” X. Y., a nagyközségi tanács elnöke. Az ügy előzményeiről vázlatosan csak annyit: köztudott, hogy a kecskeméti központú Bács-Kis- kun megyei Építőipari Vállalat mintegy négyezer dolgozója között rendkívül sokan vannak, akik megyén kívüli, illetve Bács- Kiskun különböző települő, sein élnek. Mint ahogyan a vállalat tevékenysége sem egy városhoz kötött, hiszen szerte a megyében, s azon túl is számos nagy építkezést valósít meg. így abban a bizonyos nagyközségben is — ahonnan a fenyegető hangvételű levél érkezett, s ahol a vállalat két dolgozójának gyermeke nyert óvodai elhelyezést — jelentős középület felépítését kezdte meg a vállalat, méghozzá 1975-ig tervezett munkád latain felül. Talán éppen az építkezés megkezdése terelte a helyi tanács figyelmét a megyei vállalatra. Az első felszólító levél ugyanis az építőipari vállalat igazgatójához Hó forint értékű blokkszerelési munkát vállalt egy új kecskeméti óvoda felépítésében. Az sem titok, hogy az az évenkénti nyereségéből mintegy 120 millió forintot fizet be különböző adók. járulékok címén az állam, s így nem utolsósorban a megyei tanács kasszájába. Az meg aligha szorul magyarázatra, hogy a megyei tanács költségvetéséből a szükség, illetve a lehetőség szerinti arányban valamennyi helyi tanács részesül. Ily módon, ha nem is közvetlenül, de közvetetten jut bizonyos hányad az építőipar által befizetett járulékokból a szóban forgó nagyközségi tanács költségvetésébe is. Nem fér hozzá kétség, hogy a nagyközség tanácselnökét a jószándék vezette a kissé szokatlan „re- volverező” módszer alkalmazásához. Nyilván az adott és szűkös anyagi fedezetet szeretné ily módon gyarapítani. Csak éppen nem gondolta végig, hová vezetne az. ha valamennyi helyi tanács — amelynek közigazgatási területén lakik egy-egy óvodáskorú gyermekes építőipari dolgozó — követné a példát. Igencsak rövid idő alatt akár fel is számolhatná magát a nagyvállalat, amelynek például a fejlesztési alapja — a többi között a házgyár létrehozása céljából — az utolsó krajcárig le van kötve a tervidőszak végéig. S ha az eddigiek nem szolgálnának elégséges érvül, hadd élezzük ki a témát a következő kérdés felvetésével: vajon a tanácsi apparátus bármely érdekelt dolgozójának fel- tenné-e a nagyközségi tanács elnöke olyanformán a leckét hogy a tanács szűkös anyagi lehetőségei miatt — más hivatal rovására — a továbbiakban óvodai férőhelyet sajnos, nem tud biztosítani? P. L Sági József párttitkár: — Nálunk, a szabad- szállási Lenin Termelő- szövetkezetben az utóbbi években fellendült a szocialista vensenymozga- lom. Tavaly kilenc brigád küzdött a megtisztelő címért, az idén már tizenkettő. A nemes vetélkedésben csaknem kétszázan vesznek részt. Ezermesterek Az egyik legkiválóbb szocialista brigád vezetőjétől, Huszár Károlytól a kis közösség hétköznapjairól érdeklődöm. A Béke brigád vezetője élénken tiltakozik a dicsérő jelzők ellen. Előzőleg ugyanis a termelőszövetkezet vezetői nagyon sok szépet mondtak el az ezermesterekről. Így hívják ugyanis őket a szövetkezetben. Üjításaikkal már sok millió forintot takarítottak meg a közösségnek, — öt évvel ezelőtt alakultunk. Sikerült minden évben elnyernünk a szocialista címet. Az idén is harcba indultunk érte. Arra kérem, hogy ismertesse azokat az új gépeket, berendezéseket, amelyeket a brigád tagjaival együtt gondoltak ki és valósítottak meg. — Talán csak néhányat a fontosabbak közül. Egyik ilyen saját gépünk az altalaj-műtrágyázó be- . rendezés, amely 70—80 centiméter mélyen juttatja a vegyszert a földbe. Ugyancsak tavaly készítettünk olyan ekét, amely az oldalazótárcsát helyettesíti a gyümölcsösben, tökéletesebbé teszi a talaj munkát. Különböző átalakításokkal segítettük a lucernabetakarítást. Külön berendezést készítettünk a vegyszeres gyomirtás megkönnyítésére. Sok gondot okozott a régi alkatrészek felújítása, beszerzése. Olyan gépet szerkesztettünk, amely lehetővé teszi műanyagbevonat alkalmazását. Ismeretes, hogy egyes műanyagok elérik az acél keménységét is, tehát jól beváltak az üzemi gyakorlatban. Most dolgozunk a gyümölcsösben alkalmazható rakodótargonca tervén. A napi tennivalókon túl tehát mindig valami újon törik a fejüket a tizennyolc tagú brigád tagjai és szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a nagyüzemi gépesítéshez. Ilyen berendezéseket nem árusít a kereskedelem, a helyi munka megkönnyítésében pedig nagy szerepük van. A brigád mindig ott van, ahol segítségre van szükség. Aratás előtt társadalmi munkában elkészítették azt a vasvázas színt, amely nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a termés egy részét biztonságba helyezzék. A szabad idejüket áldozták a közösségért és 110 ezer forint munkabért takarítottak meg a termelőszövetkezetnek. Szeretettel A Béke brigád férfiakból áll, a Bereczki Máté kertészeti brigádot pedig — kettő kivétellel — nők alkotják. A huszonöt tagú, kis, lelkes csoport állandó riválisa a férfi csapatnak. Gyűléseken, összejöveteleken nem egyszer hangoztatják, hogy az asszonyok, lányok is képesek olyan munkateljesítményekre, mint a férfiak. Jelenleg az ötven hold őszibarackos termését szedik, csomagolják. Garam Józsefné, brigád vezető: — Az 50 hold ültetvényről csaknem 40 vagon termésre számítunk. Ebből több mint 10 vagon ment már exportra. A gyümölcs gondos csomagolást kíván. A ládákat is magunk készítettük, jó téli elfoglaltságot jelent az asszonyoknak, lányoknak. A szorgalmas brigádtagok naponta 100—120 forintot keresnek. Egyébként ők is szívesen segítenek minden más munkában. Tavaly a pritaminpaprika-szedésben működtek közre. — Nálunk a fiatalok érdeklődnek a termelőszövetkezeti élet iránt. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az utóbbi időben tíz 16—18 éves lánnyal gyarapodott a brigád. Szeretettel fogadjuk az ifjú generációt és ők is igyekeznek beilleszkedni a közösségbe. Együttműködés Még tavasszal megállapodás született a szabad- szállási Lenin Termelő- szövetkezet Béke, valamint Bereczki Máté szocialista címért küzdő brigádja és a Fővárosi Nyomda Vállalat dunaújvárosi telepének Komarov és Misztótfalusi brigádja közötti Eszerint rendszeres tapasztalatcserével bővítik egymás ismereteit. A nyomdai brigádok tagjai közreműködnek a termelőszövetkezet két- havonként megjelenő üzemi lapjának gyors elkészítésében, segítenek a csúcsmunkák idején például a gyümölcsszedésben. A termelőszövetkezeti brigádok viszonozzák ezt. A Béke brigád például műszaki segítséget nyújt a nyomdának. A megállapodásban szerepel az is, hogy augusztus 20-án a négy brigád tagjai teljes létszámban összejönnek. A baráti találkozón — mint Huszár Károly brigádvezető elmondja — ez alkalommal nemcsak a munkáról lesz szó. — Jó birkapörköltet főzünk és koccintunk a további együttműködésre. K. S. érkezett, tudomására hozva, hogy „... a vezetése alatt álló üzemből 2 fő gyermek van óvodába felvéve”. S mivel az óvodai költség egy gyerekre 2605 forint, a két gyermek után tehát 5210 forint hozzájárulás befizetését kérte a tanácselnök a vb nevében. Minthogy a felszólításra csak udvarias válasz érkezett és nem követte a több mint ötezer forint befizetése. a tanácselnök a vállalati pártbizottsági titkár „ráhatásában” bízva adta postára az újabb, ezúttal már fenyegető záradékú levelet. Ismeretes, hogy a megye- szerte, de kiváltképpen a városokban szorongató óvodai helyhiány miatt a dolgozóik gyermekelhelyezési gondjában ugyancsak érdekelt vállalatok erejükhöz mérten anyagiakkal, vagy társadalmi munkával Igyekeznek segíteni a probléma felszámolását. Nem kivétel ebben a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat sem. amely azon túl. hogy az évekkel korábban a saját üzemi óvodáját a jobb kihasználása miatt átadta a városi tanácsnak. a jelenlegi tervidőszakban mintegy félmiiFelforgatta a régi rendet E ste van, este van, ki ki...” — No, nézd csak, máris meg kell állni Arany János idézésével. Mert itt, az izsáld Gedeon nevű határrészen, közelebbről az Aranyhomok Tsz földjein fekvő 46 tanyában „nem gilt” már, hogy „kiki nyugalomba”. Különben nagyon is a Családi kör hangulatátkelti minden Üjszászi Józse- fék tanyáján ezen a nyári estén, nyolc—kilenc óra tájt. Csakugyan „feketén bólintgatnak” a fák a ligetes tanyaudvaron. „Zúg az éji bogár” is, ám nem megy neki a falnak, hogy nagyot koppanjon, s aztán elhallgasson. Nem, mert látja a sötétben is, hol állják röptének útját az épületek cipőbama vakolású falai. Mint a többi 45 tanyában, itt is — meg az egyetlen tanyai iskolában is — villany világít június 13-a óta. Azazhogy az iskolában még hibádzik valami. Negyedórája beszélgettünk Rácz József tanítóval, s ő mondta, hogy a tantermekben nem szupe: rál a villany. Jóllehet, beszerelték. No, holnap első dolga lesz a tsz-elnöknek, hogy intézkedjen. „Szeptemberre égni fog a villany!” Mert villanytűznézőben járunk most Szemők József elnökkel, s a szemfüles gépkocsivezetővel, Aranyi Istvánnal. Végig fogja látogatni az összes villamosított tanyát az elnök. Utánanéz, nincs-e panasz, hogy változott a világ június 13-a óta. Ez a nagyszabású villamosítás ugyanis az Aranyhomok Tsz bátor vállalkozása volt. Nehezen állta már a tagság, hogy évek óta csak ígéreteket kapott, vagy még azt sem. Ügy, hogy a vezetőség döntött: maga veszi kézbe az ügyet. Szót értettek az érdekelt tanyaiakkal, kinek kell villany, így jött ki, hogy 650 000 forintba fog kerülni. A nagy kasszából a tsz magára vállalt 200 000-et, illetve még ezt is megfejelte 50 ezerrel, mivel a tanácsnak csak később lesz meg az erre szánt pénze, így „megelőlegezte^ a sző; vetkezet. 400 ezer forintot pedig az igénylő 46 család állt. Igazán néhány volt csupán, aki körül épp akkor nem volt meg az a több mint 8000 forint, amit a vezetékre be kellett fizetni. Azt is hitelezte a közös. Hogy volt miből? — erről majd még egy keveset később. ' iszálltunk hát azÜj- k szászi-tanyán. Még élesebb a tücsökzene, amit útközben sem zavart az autózúgás. Megszokták már a tücskök. De most gépkocsink brummogására kigyullad a villanyégő a tanya sarkán, s mintha láthatatlan karmester intett volna, hirtelen elnémul a tücsökmuzsika. A villany még szokatlan. Az őszbecsavarodott hajú gazda vizet hord. Jöt- tünkre megáll a vödörrel a parlag közepén. Egy vastag törzsű fa lombja mint óriási lugas borul föléje. Meztelen felsőteste fénylőn barnállik, haja, s mosolygó szájából kivillogó foga fehérük csak. Egy, kettő, három, négy további ponton is felgyulladnak a villanyégők. Kívül. A gyepre sem „tüzelő fénye” süt ki hívogatólag, hanem a sokkarú új csilláré. Emmike nénit, a gazdasszonyt kedves ismerősként köszöntik a vendégek. Ö boldog-büszkeséggel int a fénygömbökre. — Azért kapcsolgattam fel ennyi helyen, hogy lássák ... A férje tetézi.’ — Tizenkét helyre van bekapcsolva. A lakásban, gangon, kisházban, fáskamrában, padláson — hordozza végig tekintetét a mondott helyeken, s befejezi a sort. — A vécé- b'en is. Tanyán. Nyolc kilométerre Izsáktól. A gangot csinos téglaoszlopok glédája őrzi. Zöld lécekből van az alacsony, takaros verőce, amely után a konyhaküszöbön kell még átlépnünk. Belül is kerültünk. A konyha inkább előszoba. Frissen festett, mintás az almazöld színű fal. A modern konyhaszekrénnyel átellenben alacsony, barna csempés cserépkályha. Mellette jó darabon fehér csempés a fal. Szemközt széles heverő. Középen asztal, s székek. Letelepszünk. A szintén ünnepien festett nagyszobából ismerős villogás jelez: nézzünk csak be! A háziasszony már be is kapcsolta a távét. Somolyogva jön kifelé. — Voltam én bajban! — kíséri széles kézmozdulattal. — A szomszédok már szinte odanőttek a készülékük elé esténként, csak a mienk nem akarta a rendet. Szaladtam be Izsákra, nézzék már meg, mi van ezzel a vadonatúj masinával... Hát az antenna volt fordítva föltéve! Együttérző nevetés. " Üjszászi Józsefnek ezer minden eszébe jut erről. Hogy mikor tavaly novemberben elkezdődött a vezetéképítés, az emberek azonnyomban meglepték a nagyáruházát. Már akkor megvették a tévét, csillárt, rádiót, villanyvasalót, mosóyéoet, centrifugát — egyebet. Azt hitték a nagy vágyakozásban, hogy na, elkezdték, holnapra már ég is a villany. — Voltak, akik féltek, hátha pont nekik nem marad majd tévé. — Hirtelen Huszár Károly munka közben
