Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
Azok a szép napok... — Töltsük a szabadságunkat Tiszaugon — javasolta barátnőinek Bracsok Ilona. — Tavaly is a Tisza partján nyaraltam, nagyon jól éreztem magam. Napozunk, fürdünk, csónakázunk. Majd meglátjátok, irtó klassz lesz ... A barátnőket, vagyis a Habselyem és Kötöttáru- gyár kecskeméti gyára varrodájában dolgozó lányokat nem is kellett kétszer invitálni. Néhány perc múlva jobbnál jobb ötletekkel, szinte egymás szavába vágva, hatan — Bognár Teri, Mészáros Éva, Bracsok Ilona, Horváth Rózsa, Mészáros Júlia és Pösz- met Mária — tervezgették a kéthetes kirándulást. — A gyár KlSZ-szerve- zetétől elkérjük az egyik négyszemélyes sátrat — javasolta Mária. — Szerintem hatan kényelmesen elférünk. Gumimatracokat is kapunk... — Otthonról bográcsot hozok — ajánlotta Julia. — Korán reggel, vonattal indulunk! — szögezte le Ilona, a kirándulás „parancsnoka”. így is volt. Előző este összecsomagolták a kirándulás elengedhetetlen kellékeit, a fürdőruhát, sortot, trikót, strandpapucsot, tollaslabdát —, s útravalóul jónéhány szelet vajaskenyeret. Hajnalban a hat lány megtömött sporttáskákkal, sátorral, bográccsal indult a kecskeméti állomásra. Tiszaug. A falutól 5—6 percnyi járásra van a strand. Festői szépségű táj. A folyót széles erdősáv kiséri. A lanlcás, homokos parton, mindenütt lányok, fiúk napoznak, fociznak, tollasoznak. Az erdő és a gát között található a Hotel Tiszagyöngye. Bár ez a felirat kissé megtéveszti az ide érkező kirándulókat, ugyanis szállásról szó sincs, mert a felső emeleten tésztagyár (?) működik. Az éttermi rész viszont első osztályú ... — Alig érkeztünk meg a Tiszapartra, kecskeméti ismerősökkel találkoztunk — mondta Ilona. — Nagyon megörültünk, márcsak azért is, mert a fiúk felajánlották, hogy segítenek a sátorverésben. — Nagy buzgón el is indultunk megfelelő helyet keresni — vette át a szót Mészáros Júlia. — A tűző napon már egy órája cipeltük a 15—20 kilós sátorlapot, de sehol sem találtunk egy kis tisztást. Szinte egymást érik már a vikend- házak, üdülők. — Két óra is elmúlt, mire berendezkedtünk az új birodalmunkban — folytatta Mari. — Fürödtünk, csónakáztunk, utána pedig nekiláttunk a paprikás krumpli főzéséhez. Tízóra felé holt fáradtan zuhantunk a gumimatracokra. Másnap este bementek Tiszaugra. Az ottani ifjúsági klubban lemezjátszó, magnó, televízió áll a fiatalok rendelkezésére. Bár különösebb program nem volt, nagyon jól szórakoztak. — Reggeltől estig fürödtünk, napoztunk, tollasoz- tunk, pingpongoztunk — vette át a szót Ilona, — Olyan gyorsan elröppent az a két hét, hogy szinte észre sem vettük, s már vissza kellett indulni Kecskemétre. A kirándulás után nem sokkal ismét nagy élményben volt részük. Szegedre utaztak, s megnézték Verdi Othello című operáját. Az utolsó jelenet után éppen hogy csak kigyulladtak a villanyok, megeredt az eső. Az árkádok alatt álldogálva értékelték az előadást. • Varroda. A gépek szinte ontják a meleget. Az üzemrész dolgozói csipkeblúzokat készítenek. A hat lány most délutános, s a munkaközi szünetekben már a jövő nyári kirándulást tervezgetik ... T. L. Karnevál a téren Ügy kezdődött, hogy a farmernadrágos fehér, piros, sárga trikós fiatalok^ kai zsúfolt egyik „Express” különvonattal Sze-; gedre utaztunk... Noha a VI. szegedi ifjúsági napok megnyitójára csak a következő nap került sor, már előző est« kitűnően éreztük magunkat. A Dómban meghall-; gattuk az ünnepi hetek alatt már hagyományos orgonahangverseny-soro- zat egyik előadását, utána pedig megnéztük Strauss Cigánybáró című daljátékét. Augusztus 5-én, szombaton, a szegedi Széchenyi téren ünnepélyes keretek között nyitották meg a nagyszabású ifjúsági napokat. Ezután vidám, szatíri-, kus, jelmezes karneválra került sor. A szegedi fia-; talok 36 ötletes, színes, óriási makettet, élőképet mutattak be. Kaszahegyja tűzve, egy hatalmas 500-as szám Dózsa Györgyre emlékeztetett. Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából a KISZ-esek felidézték azt a történelmi pillanatot, amikor a nagy magyar költő, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dalt szavalja. Hallottuk, hogyan szólt Kossuth Lajos, Szeged né-, péhez... A nagyszabású felvonulás után hajnalig tartó út- cabál következett. Nagy boríték N apokig nem szóltam senkihez. Tétlenül, rosszkedvűen járkáltam otthon, a lesötétített szobában. Kezembe vettem egy regényt, másfél oldal után letettem. Alig ettem valamit, s ha esténként apám sétálni hivott, nem mentem. Mindig csak arra a nagyalakú szürkésbarna borítékra gondoltam ... Emlékszem hétfő volt, amikor ebéd után a postaládánkban megpillantottam a levelet. Először csak a feladót tudtam elolvasni: József Attila Tudományegyetem bölcsész kara, Szeged. Hármasával rohantam fel a lépcsőn a postaláda kulcsáért. Izgatottan nyitottam ki a kis ajtócskát —, s abban a pillanatban kiesett a nagyalakú boríték ... Visszaküldték a felvételi anyagomat, s egy gépelt oldalon közölték, hogy mivel csak 17 pontot értem el, nem vettek fel az egyetemre. Néhány napig azt hittem, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Hiszen annyira szerettem volna bekerülni az egyetemre. Azóta néhány hét eltelt. Azt nem mondom, hogy teljesen elfelejtettem, de már nem bánt annyira a sikertelen felvételi vizsgám. Július végén szüleimmel egy hétig lementem a Balatonhoz. Egész nap a strandon voltam, napoztam, fü- rödtem. Jót tett a környezetváltozás. Már csak ritkán jut eszembe a felvételi. Az írásbelit megelőző nap utaztam Szegedre. Este a kollégiumban az ország minden tájáról érkezett „sorstársakkal” beszélgettünk. Két szolnoki srác már tavaly is felvételizett, így természetesen őket kérdezgettük, hogy, s mint zajlik le majd a vizsga. Reggel sötétszürke ruhában kezünkben könyvekkel, füzetekkel — kint kellett hagyni a folyosóul indultunk az Ady téri épületbe. Kilenc órára mindenki elfoglalta helyét az Auditórium Maximumban. A tesztkérdéseknél szúrtam el a dolgot. Az évszámokkal mindig problémáim voltak. No, meg — persze nem akarom megmagyarázni a bizonyítványom, ehe hozzá kell tenni azt is, hogy minden vizsgához Szerencss is kell. Jövőre ismét megpróbálom. Egyetemi felvételi előkészítőre jelentkezem majd, s rendszeresen ta« nulok. Ve addig ...? Szeptemberig piheneüi Utána a konzervgyárba megyek dolgozni. Nem önvigasztalás, de 12 év tanulás után nem is ári egy kis fizikai munka. Még kissé odébb lesz ugyan a fizetés, de már gondolatban az első bo-; ríték „tartalmát" fillérre betábláztam. Először it veszek egy táskarádiót, Ómega-lemezeket, könyveket ... És, ha jövőre nem sU kerül a felvételi vizsgámi azután ismét megpróbálom .. Tárnái László
