Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
Aw st to után SN.. Király Éva motorvonatok alkatrészeit hegeszti ről, vágyaikról beszélgetnek a gyáregység vezetőivel. Nálunk már hagyomány ez a kis ünnepség — kezdi Szűcs János, a gyáregység KISZ-szervezetének csúcstitkára. — Négy évvel ezelőtt határoztuk el, hogy valami „fazont” adunk a fiatalok fogadásának. Min— Dobszóval nem lehet verebet fogni — vetem közbe. — Nyilván az avató nem lenne elég kapocs és hiaba nevelnénk a szakmunkásokat, ha jobb kilátásokat látva továbbállnának. Nem dicsekvésnek szánom, de a város egyik üzemében sem fizetnek így a kezdőknek, mint nálunk. Az átlagórabér 8 forint 30 fillér. A bizonyítvány eredményétől függően 7,50-ben és 9,50- ben szabtuk meg az alsó és a felső határt. Van olyan hely, ahol annyi a „legtöbb”, mint nálunk a „legkevesebb”. Természetesen a besorolásnál nem kizárólag az érdemjegyeket vettük figyelembe, mérlegre tettük egyénenként a szorgalmat és a magatartást is. A differenciálásnál mindenki egyenlő esélyekkel indult. A legrátermettebb tanulókat már februárban bedobtuk a mélyvízbe, egyrészt, hogy megszokják az önállóságot, másrészt, ez anyagilag nekik is előnyösebb. Az első besorolás nem végleges: aki akarja, bebizonyíthatja, hogy többet érdemel. Fél év múlva a művezetők és a KISZ-szervezet közösen megvitatják a teljesítményeket. A legnagyobb öröm; szinte kivétel nélkül rászolgáltak a bizalomra. A kényes exportdarabokat is közmegelégedésre készítetA másodévesek gyakorolnak a forgácsoló tanműhelyben. (Tóth Sándor felvételei) bérem. Az ünnepély? Ez is egy jele, hogy figyelik a sorsunkat, törődnek velünk. Menni vagy maradni latolgatásakor okvetlenül felteszik a kérdést, milyenek a távlatok. A törekvőbbek- nyugodtan szőhetnek medíjak összege, az idén végzettek közül harmincnyolcán kaptak támogatást. — Megéri? Felelet helyett néhány statisztiakai adat. 1969-ben még csupán 36, 1972-ben 51 szakmunkás végzett. Az idén egyikük sem keres új munkahelyet. Fulai Miklós Tiltakozunk! Nemrég a KISZ Központi Bizottsága felhívást intézett a magyar ifjúsághoz. A felhívás hangsúlyozza, hogy a világ haladó közvéleményének felháborodása ellenére tovább tart az Egyesült Államok indokínai agressziója. A felhíváshoz csatlakoz-: va Bács-Kiskun megyében is nagyon sok KlSZ-alap- szervezet ifjúsági nagygyűlést tartott. Az önkéntes ifjúsági építőtáborok lakói pedig vietnami műszakokkal fejezték ki szolidaritásukat. Három óra előtt néhány perccel sötét ruhába öltözött fiúk és lányok gyülekeztek a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregységének ebédlőjében — az ünnepeltek. Ezen a napon őket, az üzem ifjú szakmunkásait köszöntötték. A meghívón ez áll: szakmunkásavató. A műsor rövid^ egy vers, az igazgató és a KÍSZ-titkár köszöntik a fiatalokat, végül a másodévesek képviselője átveszi a krómozott kalapácsot, amelynek nyelébe „kirnerrel” ütötték a pályakezdés dátumát. Ezután előkerülnek a hangulatot oldó kellékek — a cola, a szendvicsek — a fiatalok kis csoportokban elevenítik fel a vizsga legizgalmasabb pillanatait és terveikdenki szereti ha a kollektíva a fontos eseményekre odafigyel, a vizsga pedig életük legnagyobb erőpróbája volt — illik róla megemlékezni. A termékeink — áramfejlesztők, légsűrítők — egyedi gyártmányok. Az ilyen termelési módhoz olyan emberekre van szükség, akik tudnak gondolkodni — egyszerűen nem élhetünk szakmunkások nélkül. Nem mindegy tehát, milyen szájízük marad az első benyomások után, milyen az ajtónyitás. Ezzel a külsőségeiben díszesebb gesztussal is szeretnénk éreztetni, számítunk rájuk. S ez igaz; a műhelyi kollektívák szinte valamennyiüket befogadták. A művezetők minden nap érdeklődnek, mikor térnek vissza a vizsga utáni szabadságról,- sőt volt aki ott szurkolt a srácoknak az iskola folyosóján — teszi hozzá. ték el — mondja Bor Géza oktató, a csúcsvezetőség tagja. ■ ■ ■ ■ Sallai István tavaly végzett, járműlakatos. —Jól érzem itt magam. A műhelyben, ahol vagyok, de szinte az egész gyárban sok a fiatal. Nemcsak rutinmunkát kapunk, értelmes feladatokat is. Egy év alatt háromszor annyit tanultam, mint az iskolában. A közelmúltban 1 forinttal emelték az órarészebb terveket. Példaként Bor Gézát említem. Itt szerzett szakmát, most a gépipari technikum kihelyezett tagozatán a harmadik osztályt végezte el. Nem ő az egyedüli, aki végigjárta, végigjárja ezt az utat. Az üzem évente körülbelül 2,5 millió forintot költ a fiatalok képzésére, ebédre, SZTK-ra, a tanműhely fenntartására. Ebben nincs benne a társadalmi ösztön
