Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

' *. oldal 1972. aognsztoe 2, nerda KNEB-yizsgálat a gyermekellátási költségekről A közérdeklődés előteré­ben álló kérdéssel, a gyer­mekellátás költségeinek alakulásával kapcsolatban kezdett vizsgálatot a Köz­ponti Népi Ellenőrző Bi­zottság Ennek során a gyermekek által használt legfontosabb közszükségle­ti cikkeknél — az 1968— 1972-es időszakra kiterje­dően — megvizsgálják e költségek növekedését okozó gazdasági tényező­ket az iparban és a keres­kedelemben, s a tapasz­talatok alapján javaslato­kat dolgoznak ki a meg­mutatkozó feszültségek enyhítésére. A felmérésnél a gyerme­kek életkori csoportjai szerint áttekintik a ruhá­zati és cipőipari termékek­kel. valamint a különböző tápszerekkel, bébiételekkel, konzervekkel és felszere­lési tárgyakkal való el­látottság kérdéseit. Az ipar területén a többi kö­zött megvizsgálják, hogy a gyermekellátást szolgáló főbb cikkekben hogyan alakult a termelés mennyi­ségben, minőségben és vá­lasztékban. A nagykereskedelemnél egyebek között az is szem­pont a vizsgálatnál, hogy milyen információk alap­ján állítja össze megren­deléseit az ipar részére, s a vele való előzetes tár­gyalásai hogyan befolyá­solják a rendelések meny- nyiségét és választékát. Megnézik azt is, hogy mely cikkekben nem vállalta az ipar a feladott rendelés mennyiségi vagy választé­ki teljesítését. A kiskereskedelmi válla­latoknál a többi között azt tanulmányozzák, hogy megfelelő-e az árukínálat a különböző cikkekben. A felmérés kiterjed arra is, hogy az ipari vállalatok középtávú tervei alapján 1975-ben fő vonalakban milyen változás várható mennyiségileg és válasz­tékban a termelésben. Üzletszerűen, bűnszövetségben Elítélték a sikkasztó boltvezetőt és társait „A Népköztársaság ne­vében! A Kalocsai Járás- bíróság üzletszerűen, bűn- szövetségben és folytatóla­gosan elkövetett, a társa­dalmi tulajdont károsító orgazdaság stb., bűntette miatt Búkor Gergely és 10 társa ellen indított bűn­ügyben megtartott nyilvá­nos tárgyalások után meg­hozta a következő ítéle­tet ...” Minden bírói ítélet így kezdődik, természetesen más nevekkel és a bűncse­lekménynek megfelelő más minősítéssel. Ebben az esetben azonban érdekes­sége a dolognak, hogy egy olyan kis községben, mint Foktő, s egy olyan kis boltban, mint az ottani 9. számú ÁFÉSZ-üzlet — amelynek azért mégis na­pi hétezer forint forgal­ma volt — viszonylag hosszú ideig egy meglehe­tősen nagy számú foszto­gató társulat dézsmálta a társadalmi tulajdont. En­nek ellenére nem adhatunk száz százalékig igazat an­nak a közmondásnak, amely szerint alkalom szü­li a tolvajt. Az alkalom­hoz ugyanis szükséges, hogy maga a tolvaj is alkalmas legyen a lopásra, sikkasz­tásra. Szerencsére ezek az emberek kevesen vannak, de úgy látszik még a kis alkalmat is kihasználják. A vádlottak Az elsőrendű vádlott Búkor Gergely (Foktő, Bé­ke utca 46. szám alatti la­kos) 1962-ben szerezte meg a kereskedői szakképzett­séget és 1964-től dolgozik az említett boltban, mint helyettes vezető. Főnöke az ügy harmadrendű vád­lottja Muzslai Péter (Ka­locsa, Tömöri utca 28.) kö­zel áll a nyugdíjkorhatár­hoz, de úgy látszik ez nem akadályozta abban, hogy az akcióból kivegye a ré­szét. Érdemes még megem­líteni a népes vádlott­csoportból Boromissza Sán­dort (Foktő, Jókai utca 22), aki a Kalocsai Sütő­ipari Vállalat gépkocsive­zetője, s egyben az ügy másodrendű vádlottja. A szabadkassza nem szabad préda Mit csináltak ezek az em­berek a többiekkel együtt? A bolt szabadkasszás rend­szerű, ami azt jelenti, hogy az eladott áruról blokkot csak akkor állítottak ki, ha a vevő ezt kérte. Az áruk megrendelését Muzs­lai Péter végezte, s az ő feladata volt a teljes ad­minisztráció is. Különböző vállalatoktól kaptak árut, így a Kalocsai Sütőipari Vállalattól is. Naponta szál­lított Boromissza Sándor, s így jól ismerte a bolt­ban dolgozókat, s azok is őt. Persze az autón nem egyedül Boromissza ült, hanem ott voltak a rako­dómunkások, s alkalomad­tán más vezette a gépko­csit is. Időnként többlet­áru mutatkozott a szállít­mányban, s ezt a bolt ve­zetője és dolgozói átvették — persze alacsonyabb áron — s azán szabályosan el­adták. Az árkülönbözet az ő zsebükbe vándorolt. Többletára és alkalmi cikkek Ilyen többletára azon­ban nem csupán egy-két kifli volt, hanem például két karton cérnametélt, 600 ív fehér csomagolópa­pír, 20 kiló mosószappan, 250 kiló liszt, 20 kiló zsem­lemorzsa, 30 darab zsák, ezer liter fűtőolaj 25 kiló élesztő, s újabb karton tarhonyák (egy kartonban 25 kiló volt), eperlevél­tészta, kockatészta, cérna­metélt stb. Az ítéletben megállapítja a bíróság, hogy a Kalocsai Sütőipari Vállalatnál nem volt meg­felelő ellenőrzés a rako­dásnál’, s így történhetett meg, hogy jóformán azt pakoltak a kocsira, ami éppen a közelükben volt. Amint láttuk elég sok min­den volt a közelükben. A bolt vezetője és dol­gozói minden alkalmat megragadtak, amelynek „pénzszaga” volt, noha a szólásmondás szerint a pénznek nincs szaga. így aztán útnak indult egy 25 literes tejeskanna, 300 da­rab alumínium kanál, amit Muzslai Péter egy ismeret­len kisiparostól vásárolt 1,70-ért darabját és a bolt­ban 2,20-ért adta tovább. Ugyancsak Muzslai vett a kisiparostól — a bolt pén­zén — 200 darab villát egyhatvanért és az üzlet­ben kettőtízért adta el. De megtette ezt a boltvezető női és férfipénztárcákkal, óraszíjjal is. Persze társai tudtak az üzletről, s ma­guk is benne voltak. A Kalocsai Járásbíróság dr. Váczi György büntető­tanácsa Búkor Gergelyt halmazati büntetésül más­fél évi börtönre ítélte, s egy évre eltiltota a köz­ügyekben való részvételtől. Boromissza Sándort hathó­napi, Muzslai Pétert egy év kéthónapi börtönre ítélte, s ez utóbbit még egy évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától és ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Az ügy többi nyolc vád­lottja hosszabb rövidebb szabadságvesztést, javító­nevelő munkát, illetve pénzbüntetést kapott. A 11 ember alig egy év alatt közel 20 ezer forinttal ká­rosította meg a társadalmi tulajdont. G. S. Körbe-körbe... M ikor a sokadik ciga­rettára gyújtott, az öngyújtó lángjánál megnéz­te az órát. Fél három, mesz- sze még a reggel. Vajon hogyan telik el a holnapi nap? Hogyan markolja a ZIL volánját? Hogyan vi­gyáz a rakodásnál, milyen óvatos lesz, amikor a ce­menttel rakott kocsival be­fordul az építkezésre veze­tő keskeny, csúszós, sáros útra? Talán beteget kelle­ne jelenteni? De, hiszen nem is beteg! Csak aludni nem tud. Órák óta forgo­lódik az ágyon, felesége már háromszor felkelt, há­romszor is nyugtatta, biz­tatta az alvásra. Hiába, nem megy. A félig leeresztett re­dőny résein beszöktek az utcai lámpák keskeny fény­csíkjai, s a bútorok szilu­ettjei mögött is árnyak húzódtak. Ezek nem bán­tották. Ha lecsukta szeme­it, akkor kezdett el pereg­ni a képzeletbeli film, ami újra és újra felidézte a keserű valóságot A teg­nap estét, azokat az órá­kat ... — Forduljon még egyet, Korsós szaktárs — kérte az építésvezető a munkaidő végén. — Szóltam a többi­eknek is. egyszerre be tud­ják hozni az állomásról az összes cementet és nem lesz felesleges kocsiállás­pénz. Nem nagy örömmel, de ellenkezés nélkül ült visz- sza kocsijába, majd a si­keres forduló után sietve nézte körül a ZIL-t. Majd reggel korábban jövök — biztatta magát — akkor alaposabb ellenőrzést vég­zek. Most még a fürdőbe sem ment el, csak kezet mosott a csapnál, s máris ült be a portásfülke mel­lett parkoló Trabantjába. A biztonságos közlekedés szabályait szigorúan be­tartva sietett hazafelé. Már hogyne sietett volna, mikor ma van a születés­napja. Átjönnek a sógo­rék is a szomszédból, s pont most érne haza ké­sőbb? Igaz, nem kellett messze mennie, hiszen az építkezés alig öt kilomé­terre volt a várostól. Végig a Kossuth Bajos utcán, az­után a Bercsényi út, s máris fordult le a kövezet­ről. Az utolsó nyolcszáz méter volt a legnehezebb, hörgött a Trabicsek első se­bességbe visszakapcsolva, kerekei pörögtek a sárban, de csak hazaértek baj nél­kül. Beállt a fészer alá. — Pihenj Trabi reggelig nyu­godtan ... Gyors fürdés, majd át­öltözés a felesége és a gyerekek stati&ztálása me&r lett, reménykedve abban, hogy addig nem érkeznek meg a vendégek, míg el nem készül. Terített asztal, csirkepaprikás, köszöntők, ajándékok. A sógoréktól cigarettatárcát, a két gye­rektől egy könyvet, fele­ségétől egy szép nylon in­get kapott. — És gratulálok a ki­tüntetéshez is — emelte poharát Pista sógor. — Hallottuk, hogy a héten kaptad meg a Baleset- mentes közlekedésért jel­vényt, immár harmadszor is... á~* yöngyöt vetett a muskotály a poha­rakban, melyek egy pilla­nat múlva már üresen ácsorogtak a hófehér asz­talon. Korsós nem szokta az italt, s most is csak módjával emelgette a po­harat, a sógor minden un­szolása ellenére. Vacsora után bekapcsolták a tele­víziót, s mire a műsornak vége lett, kiürült az üveg is. A házigazda biztosan állt a lábán, rajta nem is látszott, hogy ivott, a só­gor viszont erősen nekipi­rosodott. Már éppen bú- csúzkodni kezdtek, mikor megszólalt a csengő. Hosz- szan, vészesen berregett, hátborzongató hangja csen­det parancsolt. — Ki az? — nézett ki a felhúzott redőny mögött kitárt ablakon Kcrsós. — Én vagyok szomszéd a — mondta jajveszékelve a szomszédasszony. — Ha is­tent ismer, jöjjön azonnal. Esztike felmászott az asz­talra, s mire észrevettem lebukott. Betört a feje, jaj, jaj, talán nem is él... si- koltott még egyet az asz- szony, s máris szaladt vissza a szembenlevő ház kitárt kapuján. Korsósné húgával együtt rohant, szaladtak a szomszédba. A sógor kissé bambán bá­mult maga elé, Korsós pe­dig sietett a fészerbe. Pár pillanat múlva zümmögött a Trabant, s a gyerekek által nyitott kapun át­csúszkált a túloldali ház elé. Addigra az asszonyok takaróba burkolták a há­roméves áléit kislányt, ki­nek fehér kendőbe burkolt fején már átszivárgott a vér... — Éjszakás a férjem, agyonver, ha valami baja lesz a kislánynak — ja- jongott a szomszédasz- szony. — Egy pillanatra nem néztem oda, éppen el­zártam a tévét. Nem tu­dott elaludni a drágám, jaj, jaj, mi lesz vele ... Miért is vettem ki a rácsos ágijá­ból... — Elég a jajgatásból — reccsent rá Korsós. — Hú­zódjon beljebb az ülésen. Gyere te is Erzsi — szólt oda feleségének. Nehéz volt kikaptatni köútig, de utána Kendőzetlenül Lakásnézőben „Eladó Kecskemét, Széchenyivárosban azon­nal beköltözhető két és félszobás lakás. Érdek­lődni: 17 óra után X. épület 1. emelet 110.” — olvassa a hirdetést Klári néni és megkér, hogy menjek el vele lakásné­zőbe. Az autóbuszon még nem sejtettem semmit. Arra gondoltam, hogy megnézzük, elmondom vé­leményem és ha kedve­ző az ajánlat Klári néni bizonyára örül. Ha nem sikerül megegyezni; ak­kor sem történt semmi. A cím alapján köny- nyen megtaláltuk a la­kást. A tulajdonos Szek- szárdra költözött, így szomszédasszonya kala­uzolt bennünket az üres szobákban. Feltűnt, hogy a lakás nem két és fél, hanem kétszobás — mivel nincs erkély az egyik szoba annyival nagyobb. Ne le­gyünk szőrszálhasogatók a megtévesztő túlzás mi­att, nyugtáztuk a ténye­ket. — Szép lakás — mondja Klári néni. — Mennyibe kerül? — kérdezem én. — Kétszázharmincezer plusz 120 ezer körüli OTP kölcsön átvállalás. — Mikor jöttek ide a tulajdonosok? — Másfél éve. A Le- ninvárosból költöztek. Röpke számvetés. A belépő összeg 25 ezer, OTP törlesztés erre az időre durván számítva 10 ezer forint, Ha minőségi csere volt, tegyünk rá 30 ezret... Rájövök, hogy száz egynéhány ezer fo­rint lóg a levegőben. — Több mint százezret mire kell kifizetni? Jól számoltam, ugye? — Hát, a lelépés .. tud­ja... így megy ez... — Igen, tudom... — s kifejtem azt a vélemé­már gyorsan odaértek az ügyeletes orvoshoz. Gyors elsősegély, telefon a mentőknek, pár perc múlva már robogott a hó­fehér kocsi a kórház felé az eszméletlen kislánnyal, s jajgató anyjával. — Nagyon súlyos a sé­rülés, félek, hogy végze­tes lehet — mondta az or­vos. — Remélem, időben jöttek és tudnak rajta se­gíteni a kórházban... agyon nyomott han­gulatban indult ha­zafelé a Korsós házaspár. Az utca szemefénye volt az eleven, szőke kislány, akinek most veszélyben forog az élete. Már éppen elérték a sarkot, ahol le kellett volna térniük a kö- útról, amikor köröket leíró fény állta útjukat. — Gépjármű ellenőrzés — tisztelgett be az abla­kon egy rendőr. — Kérem a jogosítványt és a forgal­mi engedéyt... Korsósban egy pillanat­ra meghűlt a vér Ittas va­gyok! — Döbbenten húzta elő igazolványait, mikor a másik rendőr tartott oda egy vékony üvegcsövet: — Kérem, fújjon bele! __elkínzottan nyitotta k i szemét, eltűnt a rendőr eltűnt a súlyosan sebesült kislány, az este, a vacso­ra. az ital, csak a bútorok sziluettje vetett árnyékot a falakra .I Opauszky László nyem, hogy pusztán egy helyzeti előnyért ekkora összeget kérni, ezt ilyen módon kihasználni... A megbízott háziasz- szony egyetértett, de gyanítva, hogy valami­lyen hatósági ember va­gyok, azt tanácsolta, ke­ressem meg a tulajdo­nost a szekszárdi múze­umban. Befejezésül annyit, tud­juk, hogy a lakásproblé­ma társadalmi gond, s ez táptalaja a manipulációs anyagi előnyszerzésnek, az albérleti uzsora na.: stb. Nem vagyok lakás­ügyi szakértő. Ezt a meg­történt esetet azért mondtam el, hogy az ér­dekelt állami szerve:: jobban figyeljenek fel az ilyen jelenségekre, mert. mint tapasztaltam — a háziasszony elmondása szerint — az emberek lassan természetesnek ve­szik a mammutösszegű „lelépés t”. Cs. K. Miért éppen a nyugdíjasok? Mindig tisztelettel gondolok azokra, akik több évtizedes becsületes munkájuk után elbú­csúznak régi munkahe­lyüktől, nyugdíjba men­nek. A nyugdíjas évek általában a pihenés éveit. A napokban Dunapata- jon mégis panaszkodtak a nyugdíjasok, hogy mi­ért éppen rajtuk csattan az ostor. Kora tavasszal, annak rendje és módja szerint igényeltek kedvezményes szénutalványt, amit má­jusban ki is váltottak. Azok viszont, akik jú­nius 5. után váltották ki kedvezmén *s szénutal­ványukat, jóval olcsóbban kapták a szenet. A TÜ- ZÉP szólhatott volna idő­ben, miért éppen a ke­vésfizetésű nyugdíjasok fizessenek magasabb árat. A panaszt megvizsgál­tuk, s mindjárt előre kell bocsájtanunk, hogy a TÜZÉP nem hibás. Az Országos Nyugdíj Intézet idejében, az igé­nyeknek megfelelően ki­adta a kedvezményes szénutalványokat, amit a nyugdíjasok a megjelöli hónapban ki is váltottak éppen úgy, mint a nem nyugdíjasok. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium június 5-e előtt néhány nappal adta ki a 31/328tt972-es szá­mú rendeletét, mely sze­rint június 5-től augusz­tus 15-ig a dorogi és tatai brikett mázsánként 15 fo­rinttal, a mecseki brikett 5 forinttal olcsóbban vá­sárolható meg. A bérel­tei díószén, a kányási és ménkesi szénfajta is ked­vezményes áron kerül for­galomba. Mindezt figyelembe vé­ve a nyugdíjasok pana­sza jogos, és méltánvo- lást érdemel. Reméljük, a következő években ké­résüket meghallgatja a Belkereskedelmi Minisz­térium, és megtalálja a módját, hogy a nyugdí­jasok a kedvezőbb felté­telek mellett vásárolhas­sák meg téli tüzelőjüket. Sz. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom