Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1. Bodon Pál emlékezete és Kodály példája ösztönözte Bartók A két világháború kö- ött Kecskeméten koncer- iző művészek a hangver- any előtt vagy után el- ítogattak a Nagykőrösi teában, M. Bodon Pál- oz, a városi zeneiskola gazgatójához. Kellemes rákat töltött ott Dohná- yi Ernő, Szigeti József, fartők Béla, hogy csak a egnagyobbakat említsem. Valamennyien elisme- ően nyilatkoztak a ven- églátó zeneszerzői, pe- agógiai és szervezői nunkásságáról. Egyikük em tartozott azok közé, kik illendőségből, ma- záj -udvariasságból szé- eket mondanak. Szüksé- ét érezték annak, hogy zemélyes ismeretségük, alálkozásaik. a hangver- enyek során szerzett edvező tapasztalataikat yilvánosan is megfogal- nazzák. Tisztelték azt az rőfeszítésti amivel M. lödön Pál a kecskeméti eneélet fellendítésén fá- adozott. Kecskemét művelődés- örténetének > tiszteletre néltó alakja. Sajnálatos, íogy M. Bodon Pál élet- nűve az utódok emléke- ;etében nem foglalja el néltó helyét. Marosvásárhelyen szü- etett 1884-ben és közép- skoláit elvégezve ő is •Coessler Jánosnál tanult a Zeneakadémián. Már ikkor megismerkedett tartók Bélával és Ko- lály Zoltánnal. A diplo- na megszerzése után egy esztendővel tanára bizta- ására vállalta el az ál- amilag segélyezett Kecs- ceméti Városi Zeneiskola gazgatói tisztét. Huszon- lat éves volt. Az elsők között csatla- cozott a népdalgyűjtő mozgalomhoz. Hónapokat töltött Bartók Bélával „kölcsönös egymásrautaltságban” a csíki hegyi falvakban. Önállóan is járta az erdélyi hegyeket székely dalok után kutatva. Az általa lejegyzett dallamok ma a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja gyűjteményének megbecsült darabjai. Rögzítette a Mónár Anna gyergyószárhegyi változatát is. Modern muzsika Kecskeméten? Délibábos álomnak tűnt az első világháború előtt. A korszerű irodalomnak, az újabb képzőművészeti irányzatoknak akadtak hívei, ám a zenei érdeklődés a népies műdalokig, az operettig, a kurucnótákig terjedt. M. Bodon. a fiatal igazgató az ifjúság zenei nevelését tekintette legfőbb feladatának. Átszervezte, kitűnő tanárokkal megerősítette a városi zenedét. Korszerűsítette a tantervet. Az ő buzgalmának köszönhető, hogy Bartók Kecskeméten már az első világháború alatt tananyag volt. Az Erdélyből ideszármazott tudós, zeneszerző megpróbálkozott a zenekedvelők néhány száz főnyi táborának tömörítésével, „nevelésével”. A városi zeneiskola minden lehetséges módon terjesztette az igényes muzsikát. Kamarazene-esteket szerveztek. Megbolygatta az álmos közéletet. Igényekről, mércéről, modernségről beszélt. Mondták magyartalan- -nak. „mert, ..az ..„Ej,, ej,... nagy az én bajom” silányságokkal szereplő Úri bandát otthagyta. Mondták jöttmentnek, mert csak azok léphettek föl az általa szervezett zeneesteken, akik tudtak muzsikálni. A „szerzett jogok”, a pozíciók nem érdekelték. Igyekeztek lejáratni. Vagyis meg kellett vívnia a maga harcát. Kitartott. Bartók és Kodály példája ösztönözte. Lassan megkedvelték, főként akkor, amikor bebizonyosodott, hogy az az út, amelyen M. Bodon Pál is haladt, milyen magasságok felé vezet. Bartók és Kodály sikerei meggyőzték az értelmiség jobbjait Közülük sokan 4 ütemű kulturális fejlődésében. Remélte, hogy igényt tartanak tapasztalataikra, lelkesedésére. Másként történt. Nyugdíjazták. Helyi túlkapás miatt el kellett hagynia családjával azt a várost, amelynek felemeléséért négy évtizedig fáradozott. Soltvadkerten, 1953. február 12-én meghalt. Nem érhette meg Az intonálás iskolája című, szakmai körökben szokatlan dicséretekkel fogadott könyvének megjelenését. A kecskeméti zeneiskola igazgatójának munkássága ösztönző hagyományaink sorába tartozik. Életművét elismeri a tudomány, a zenepedagógia. Kodály Zoltán is nagy*} - jjjMé vüwi.1. íwi») lg tóaff * -. . , „ tunjA Ul.A. ovv.. V cl&iwtM. «. A Mónár Anna gyergyószárhegyi változatának kottája. őszinte rokonszenvvel támogatták törekvéseit. 1928-ban így írt róla az egyik helyi újság: „Minden bizodalmunk Bodon Pál igazgatóé, akinél jobb zenei nevelőt városunk számára elképzelni sem lehet.” Így van. Ha kellett kitűnő cikkeket írt az új magyar zene népszerűsítéséért. Foglalkozott a zeneszerző és a társadalom kapcsolatával. Átszervezte az Uri-bandát. Műkedvelő Zenekar néven évtizedekig muzsikáltak. Évente 3—6 koncertet tartottak. Az ő fáradozásainak köszönhető elsősorban, hogy a kecskemétiek megismerkedhettek a lcor- társ muzsika nagyjaival. A magyar zenetörténet legszebb pillanatai közé. tartozik, az üldözött, csúfolt fiatal Bartók Béla tüntetőén szívélyes kecskeméti fogadtatása 1913- ban. Amikor a bóvli volt cikk, magyarkodtak, M. Bodon Pál a haladást szorgalmazó jobbakat hívta a hírős városba a kurzus futtatott nagyságai helyetti Szabolcsi Bence. Tóth Aladár és mások évtizedek múltán is szívesen emlékeztek kecskeméti előadásaikra. A zenei nevelésben is új utakkal próbálkozott. 1927-től filléres ifjúsági hangversenysorozatot szervez. 1934-ben Kodály Zoltán útmutatásainak megfelelően, a legkisebbek zenei képzését szorgalmazza. Zenei óvodát tervez, előkészítő osztályokat hoz létre és kijárja, hogy a helyi _ tanács ötven tehetséges, szegény sorsú gyerek tandíját elengedje. örömmel üdvözölte a felszabadulást, 1946 augusztusában már _ a Magyar Kommunista Párt helyiségében tart előadást a magyar népzenéről, Bartókról és Kodályról. Bízott, az . ország gyors rabecsülte munkásságát. Csupán azt kifogásolta, hogy a hangszeres muzsikálást az énekkel történő nevelés, képzés elé helyezte. Sajnálatos, hogy a kiskunsági tanyákon nem folytatta ifjúkori népzenegyűjtői tevékenységét. Emlékét sok tanítványa őrzi. Kiváló muzsikusok kerültek ki az iskolából. Elegendő, ha Vásárhelyi Zoltán Kos- suht-díjas karnagy, vagy Laskó Emil nevét említjük. Hét hónap múltán lesz halálának kétévtizedes, másfél esztendő elteltével születésének 90. évfordulója. Remélhető, hogy hamarosan márványtábla is megörökíti nevét és életművét. Még ennél is fontosabb, hogy a fiatalok megtanulják tőle az elhivatottság érzésével végzett munka szépségét, boldogságát és kamatoztassák tapasztalatait Heltai Nándor Tóth László, Kodály Zoltán és Illyés Gyula Kecskeméten, a Katona József-szobor ..............., avatásakor „ Véghezvitted, amihez fogtál 5? „A magyar népdal strófaszerkezete" címmel írta meg 24 esztendős korában Kodály Zoltán doktori dolgozatát. A fiatal magyar-német szakos tanár már ebben a dolgozatban bizonyította, hogy alapos szakértelemmel, elmélyültséggel foglalkozik irodalomelméleti kérdésekkel, különös fogékonysággal elemzi a költői alkotásokat, a népdalokat. Nincs még egy olyan zeneszerzőnk, akinek az élete, munkássága ennyi szállal kötődne az irodalomhoz. Tudósok vizsgálták azt az ösztönzést, amit a tanár úr cikkei, megnyilatkozásai, kutatásai az irodalomnak jelentettek. „Viszont minden Kodály-esten ott voltunk, ez más volt — írja Móricz Virág Apám regénye című munkájában. — Kodály nem zene volt számára, hanem ember, aki kell, aki van, akit olyan értéknek fogadott el, mint Ady Endrét.” Móricz Zsigmondhoz hasonlóan vélekedett a XX. század szinte valamennyi jelentős írója. Juhász Gyula már 1921- ben Bartókról és Kodályról tart előadást a szegedi munkások részére. Tamási Áron 1928-ban ismerkedett meg személyesen a Psalmus Hungaricus szerzőjével. „ ... tudtuk, hogy el fogunk egyszer Kodályhoz menni, ha elvetődünk arra a helyre, ahol ő található lesz. Tudako- lóztunk utána, s mondták, hogy nagyon kivonja magát a látható világból, magányban él feleségével, sőt a látogatókat sem igen szereti. Azon voltunk, hogy ezektől a hírektől megriadjunk-e, vagy éppen ne. A szívünk azt mondta, hogy megriadásról szó se legyen... j — Meg kell próbálni — mondja Kodály —, hogy a népre építsük kultúránkat. De sietni kell, amíg ki nem húzzák az utolsó fundamentumot is a lábunk alól. Sietni kell, ha élni akarunk.” Weöres Sándor még rövid nadrágos diák volt, amikor öregek című költeményét Kodály Zoltán megzenésítette. Életre szóló ismeretség, barátság szövődött közöttük. A hetvenéves mestert szép verssel köszöntötte a magyar szó tudós költője. Kodály Zoltán több hónapig lakott Pécsett. Ott találkozott személyesen is a kitűnő Csorba Győző költővel, akinek irodalmi munkásságával korábban is rokonszenvezett. Ismeretségük több szép verset gyümölcsözött. Így emlékezett meg a mester haláláról a pécsi poéta: ; 1. támadt szavad rá borús virágos, szelíd zúgású és árodásos: cseng a gyerekszáj; dobban a táncos, harsan a Psalmus, mesél Háry János; harsan, mesét, csöng örökre most már, mert véghezvitted, amihez fogtál, s úgy mentél el, hogy megállapodtál a múlhatatlan fényű csillagoknál. Fodor András Az énekmondó című költeménye — két évtizede — egy Kecskeméten nyomott folyóiratban jelent meg. ;.. Szikár a teste, mint a pajzs melyről a bók, a gáncs lepattan. Gúzsbakötött szavunk mögött dalunkat védi: zengjen, éljen. S látja magát a gyermekek lelkendezőn kinyílt szemében. Akik tanúi lehettek, nem felejtik azokat a perceket, amikor a hatvanesztendős Illyés Gyula Bevezetés egy Kodály- hangversenyhez című költeményének felolvasásával köszöntötte a kecskeméti színpadról a közeli páholyban helyet foglaló, nyolcvanesztendős Kodály Zoltánt. "... e zenekari mélyből árad elő, de nem a jaj, rosszul vártátok, nem, nem a jaj, hanem az erő, az a gyökérmélyű erő, az a múlt táplálta erő, mely érted száll harcba, jövő; örökös élet. Ezt, ezt kereste ö és ezt találta kezében a pálca:... Á japán népzenéről Iwaki Hadzsimu, neves japán tudós évek óta hazánkban tartózkodik Bartók és Kodály alkotásainak és a magyar népdal sajátosságainak a tanulmányozására. Több alkalommal Kecskeméten is részt vett népzenei tanácskozásokon. Legutóbbi hozzászólásából közlünk most egy részletet, annak érzékeltetésére, hogy a távoli országban is mennyire megbecsülik újabban a folklórt és a példát mutató két világhírű zeneszerzőt. „A japán népdal tanulmányozása most is nehéz helyzetben van. Japánban ugyanis nemcsak a zenei kultúrát, hanem minden művészetet az udvari nemesek, magas rangú katonák, papok és közülük kiemelkedett művészek alkották, művelték és őrizték meg. A kereskedő réteg csak a XVII. században vehetett részt először a művészetben, a parasztok és halászok pedig évszázadokon át a legalacsonyabb társadalmi rétegként élve hoszú időn át, szinte az utolsó évtizedekig egyáltalán nem vehettek részt a zeneművészet művelésében. Természetesen nekik is megvoltak a saját dalaik. A bánatnak és örömnek a kifejezésére számos népdalt alkottak és örököltek nemzedékről nemzedékre, de ezek nagy része az idővel feledésbe merült, eredeti formájuk megváltozott, átalakult, hasonlóképpen ahhoz a folyamathoz, ahogy a magyar népdalok egy része nótává vált a cigányok vonóján vagy a nótaszerzők kezén. A második világháború után figyeltünk fel ezekre. Befejezésül azokról kell emlékeznem, akik ebben a mozgalomban támaszt és vezérelvet adtak saját művükön keresztül, Bartók Béláról és Kodály Zoltánról, szívből jövő, hálás köszönettel. A mai Japánban a gregorián énekektől kezdve a legmodernebb zenéig mindenfajta zene sok hallgatót vonz és a modern zeneművek közül Bartók zenéje népszerű. A hallgatók az ő zenéjében egy nép zenei kultúrája és a világ zenei kultúrája közötti legmélyebb összeolvadást érzik, de érzik ennek a zenének egyetemességét is. A zenészek Bartók Béla zenei eszméjében és életművében felfedezik azt az egyetlen egy és igazi példát, amelyből megtanulhatják, hogy ha látókörüket türelmesen és alaposan kitágítják az egész világ zenei kultúrájára, úgy felemelhetik egy nép zenei örökségét az emberiség egyetemes zeneművészetében. Kodály Zoltánra is egyre többen figyelnek és különösen a fiatal zeneoktatók határozottak. Kodály zenei nevelési módszere alapján szeretnék megtanulni, hogy a japán gyerekeket hogyan kell nevelni a saját népzene-anyagával, s hogyan lehet azt felhasználni a mai modern életérzések kifejezésére. ' Iwaki Hadzsimu
