Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
4. oldal 1972. Július 29, szombat Naponta negyvenezpen Sí buszokon Beszélgetés a kecskeméti közlekedésről Tavaly december óta Kecskeméten több helyi járatú autóbusz nem a városi tanács épülete mellől, hanem az Aranyhomok Szálloda mögül indul. Az átszervezés miatt főleg azok bosszankodnak, akik munkahelyükre rendszeresen busszal utaznak mégpedig átszállással, és gyalog kénytelenek megtenni a kiinduló helyek közötti mintegy 200 méternyi távolságot. A jövés-menés kocogássá, sőt — balesetet is könnyen előidézhető — rohanássá fokozódik a reggeli és a délutáni csúcs- forgalom idején. Az átszervezésből adódó problémákat nemcsak levélben, de személyesen is szóvá tették olvasóink, akik sürgették a közlekedés zökkenőinek megszüntetését. Az ügyben felkerestük dr. Torna Lászlót, a Volán 9-es számú Vállalat személyforgalmi osztályvezetőjét. Kétszer annyi utas — A 60-as évek elején átlagosan 10—12 autóbusz- szal bonyolítottuk le a személyforgalmat, s naponta körülbelül 20 ezer ember elszállításáról gondoskodtunk. Jelenleg kétszer any- nyian, 40 ezren veszik igénybe járatainkat. Megdupláztuk gépkocsiparkunkat is, a csúcsforgalom csökkentése érdekében esetenként 28—30 IKARUSZ 66 típusú, illetve csuklós autóbuszt is közlekedtetünk. — A számokból ítélve a megyeszékhely 80 ezer főnyi lakosságának a fele utazik autóbusszal naponta. Így van ez a gyakorlatban is? — Nem egészen. Tudni kell ugyanis, hogy a kecskeméti vasútállomásokra sok ezer vidéki dolgozó, illetve diák érkezik, akik autóbuszon utaznak tovább a különböző munkahelyekre, illetve iskolákba. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a belvárosban levő fontosabb közhivatalokba és művelődési intézményekbe csak a helyi járatokon jutnak el a külső kerületek lakói. Ez utóbbiak között vannak a napi munkából hazatértek is, akik tehát már másodszor, esetleg harmad ízben ülnek autóbuszra és teszik meg ugyanazt az utat. Tumultus a járdán Mint ismeretes, a tanácsháza menti két útszakasza helyi járatok közlekedési csomópontja volt éveken át. A Lechner utcában és az épület templom felőli oldalán reggel 6—8-ig, valamint délután 4—6-ig tucatszámra sorakoztak az autóbuszok. A hatalmas testű járművek elfoglalták az úttest jelentős részét, s ily módon akadályozták az áthaladó forgalmat. Ezt a helyzetet csak súlyosbította az a gyalogosáradat, amely — a beérkezett járatokról jövet — birtokba vette a zebrát, sőt az úttestet is. — A zsúfoltság évről évre fokozódott — mondja a továbbiakban dr. Torna László. — 1971-ben például már akkora volt a tumultus a tanácsházi buszmegállók környékén, hogy a járdán lehetetlenné vált a közlekedés. Főleg kedden és pénteken volt ez így. Abban mindenki egyetértett, hogy sürgősen fel kell számolni a tarthatatlan állapotokat. De nem volt könnyű megoldást találni. A latolgatások, s a különböző alternatívák mérlegelése végül is az ismert eredményre vezetett. Megosztott forgalom — A helyi közlekedés biztonságossá tétele érdekében tehermentesítettük a templom és a tanácsháza közötti főközlekedési útvonalat, mégpedig azáltal, hogy kilenc járat kiinduló állomását az Aranyhomok Szálloda mögötti utcára helyeztük át. A városi tanács épülete mellett hagytuk viszont a legtöbb utast szállító 1-es, 2-es, 3-as, 4- es és 12-es számú buszok megállóhelyeit. — A forgalom megosztása révén az átszállások szerintünk nem váltak körülményessé. Több járat azonos útszakaszon közlekedik, ez pedig lehetőséget ad a kényelmes átszállásra. Egyébként rövidesen újabb autóbuszokat kapcsolunk be a városi forgalomba. A jelenlegi kocsiparkunk pedig máris garancia arra, hogy elromlik egy autóbusz, ne maradjon ki járat, de szükség esetén távolsági buszt is igénybe veszünk a helyi közlekedés zavartalanságának biztosítására — mondotta végezetül dr. Torna László. * Az elmondottakhoz a következőket fűzzük: Ez év elején országos tervpályázatot hirdetett a Kecskeméti Városi Tanács és a KPM Tanácsi Közlekedési Főosztálya a városközpont közlekedésének rendezésére. A beérkezett pályamunkák között a legértékesebb gondolatokat az a pályázat tartalmazza, amely a centrum közúti forgalomtól való mentességét javasolja. Az elképzelések szerint csak a gyalogosok közlekednek majd a Szabadság téren, míg járműforgalom az általános város- rendezési tervben szereplő úgynevezett kiskörúti rendszerben történik. Ebből már következik az is, hogy a helyi buszjáratok központi megállóit új térségben jelölik majd ki. Részletekről, konkrétumokról a későbbiekben tájékoztatunk, most csupán annyit: a városi buszforgalom megosztottsága ideiglenes. A végleges és megnyugtató megoldás a közeljövő egyik fontos feladata. Velkei Árpád 46. Az asszony maga elé bámult, és nyelve megbénult. Az a tudat, hogy mindenben férjének volt igaza, hogy őt Dédi és különös társasága félrevezette, dühvel töltötte el. Apjának halála és a halál körülményei egyszerűen felfoghatatlanok voltak számára, de még ebben az utolsó játszmában is látnia kellett az általa korábban olyan nagyra tartott férfi aljasságát, szemérmetlen csalását. Flessburger azt hitte, az asszonyt a gyász verte le ennyire, és néhány részvéttől csöpögő mondatot motyogott. Nagyon sajnálja a dolgot. Az élet keserű véletlenek láncolata. Ebben a korban, amiben a bárónő volt, amikor az embert Isten szólítja ... Szász ezekre a szavakra lépett ki a fürdőszobából, kezében a sárga üvegből készült ampullával. — Ehrenburgi Bayer Olgát ön szólította, Herr Frisch és nem az úristen. — És a hátrahőkölő kölni gyógyszerész orra alá tartotta a fiolát. — ön tegnap éjjel vette ezt ki a motorcsónakjának rejtekhelyéről, és idegességében egyet leejtett, ön, Herr Frisch, ugyanilyen hidegvérrel végzett. Balátai Jenő geológussal... A folyosóról ebben a pillanatban minden kopogtatás vagy csengetés nélkül a vidám és fürge kis doktor robbant be a szobába, elvágva ezzel Szász szavait. — Mi újság? — Szász azt akarta mondani: „Már minden késő, miért nem jött előbb.” Az orvos az ágyhoz lépett és figyelmesen vizsgálgatta a mozdulatlan testet. Kis idő után így szólt: — Igen, igen... sajnos, erre nem számítottam... — kezeit sajnálkozóan tárta szét, és bocsánatkérően fordult hol Szászhoz, hol Évához. Német, olasz és szerb nyelven magyarázta, hogy mi történt, s mire Szász észbe kapva körülnézett, Frisch már nem volt a szobában. — Pardon, egy pillanatra — akarta mondani a doktornak, de azt nem lehetett egykönnyen lerázni. Azt próbálta neki megmagyarázni, hogy mi is a teendő. Külföldiről lévén szó, az orvos először is kiállítja a bizonyítványt; itt volt, látta és igazolja a betegséget... Semmi kétség, a hölgyet gutaütés érte... öregkori vérkeringési zavar ... Miközben magyarázott az orvos, előhúzta tollát, hogy kiállítsa a bizonyítványt, Szász a bejelentést latolgatta magában. Megmondja-e, hogy valójában mi történt, vagy hagyja békében a doktort? Mi lesz itt, ha ő megvádolja Flessburgert, alias Frischt, hogy előre megfontolt szándékkal megölte Rösslernét, Bayer Olgát? Ki fog neki hinni, és elfogadják-e tanúnak a feleségét? Meg tudja-e majd kellően magyarázni tolmácsok útján, hogy itt miről is van szó?... Be tudja-e neki bizonyítani, hogy Flessburger, alias Frisch egyike a legveszedelmesebb gonosztevőknek, hogy a férfi nem kölni gyógyszerész, hanem a Gestapo magyar osztályának volt beosztottja, s mint ilyen, Balátai Jenő magyar felfedező gyilkosa, s ki tudja, utána még hány ember, hány család hóhéra. Nem kétséges, hogy a jugoszláv biztonsági szervek ezt alaposan, jó szándékkal és nagy tisztességgel kivizsgálnák. De Frischt nem foghatják el csak azért, mert valaki a szállóvendégek közül rámutat és ázt mondja, ez nem Flessburger, hanem Frisch. Milyen bizonyítékok vannak a kezében ? . .. Ez eey olyan ügy, amelynek megértéséhez legalább egy hónap kell, és addig a gesta- pós „szakértő” árkon-bokron túl lesz, s a legjobb esetben is legfeljebb egy kölni bíróságon védekezik majd, millió ügyvéddel... Egyébként is az ügy nem minősül háborús bűntettnek, és túl is van az elévülési határidőn. Nincs tehát semmi értelme, hogy a mérgezést elmondja, mert a doktor egyszerűen hülyének nézné, talán még az orvosi tudásában való kételkedésként fogná fel a bejelentést. És amíg másik orvos jönne, amíg ezt egy idegen országban el lehetne érni, addigra ez a raft'inált gyilkos eltűnik. Szász, amíg Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok mindenre felkészült. A megoldások közül mégis a legváratlanabb következett be, személyesen találkozhatott a gyilkossal. Erre a különös fordulatra viszont nem számított. — Egy szót se az ügyről? — mondta magyarul az asszonynak. — Tedd, amit ő tanácsol! Szásznak nem volt elképzelése, csak egyet tudott; nem marad más hátra, mint egyedül, a világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette — meg kell keresnie Alfred Flessburgert. Hogy esetleg mit mond neki, mit tesz vele, halvány sejtelme sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell találnia. Nem rohant, nem sietett, mindössze konok elhatározással e’ indult a férfi után. Feleségének pénzt adott, intézze e , amit kell, és jelentse be, akinek kell, az esetet, aztá ■ lesietett a portáshoz. — Alfred Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számláját és távozott. Hová?... Azt uram nem tudjuk, sőt nem is tartjuk nyilván — mondta a portás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni napsütésben. Szász a kocsihoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem ment el?... Mivel mehetett ei? Ha itt hagyta az autót, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hihette, Szász bejelenti majd a hatóságoknál a bűntettet. Szászba villámként hasított a felfedezés. Frisch a tengeren keres egérutat. És ahogy ez az egyetlen lehetséges megoldás felmerült benne, már futott is a kikötő felé. — Nincs szerencsém, Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy negyed órát vesztettem. Még egy gyenge, középszerű nyomozó se lenne belőlem, agyam túlságosan lassan jár. (Vége következikJ Jogerős ítélet a kártérítés kérdésében A Csongrad megyei Zákányszéken 1970. január 2- án nagy robajjal beomlott a mindössze két héttel azelőtt átadott 1240 négyzet- méter alapterületű hűtőház középső hajójának teteje. A hűtőházat négy termelőszövetkezet közösen építette: a rúzsai Napsugár, a Szivárvány és a zákányszéki Homokkultúra, valamint a Május 1. Tsz. Szerencsére a hűtőházban senki nem tartózkodott, így emberéletben nem esett kár. Gyümölcsöt sem tároltak a tető alatt, hiszen mit tudtak volna beletenni a termelőszövetkezetek, amikor december 22-én adta át a kivitelező? A hűtőházat a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat készítette, a tetőszer- kezeteket pedig a Dunai Vasmű szállította. Amikor a tető beszakadt, az ügyvitellel megbízott rúzsai Napsugár Tsz azonnal értesítette a gépgyártó vállalatot és a Dunai Vasművet, de azok nem voltak hajlandók kijavítani. Így aztán a közös gazdaságok saját költségen végeztették el a javítási munkálatokat, majd a költségek megtérítését kérve, a bírósághoz fordultak. Az ügyet a kecskeméti megyei bíróság tárgyalta. A bíróság az Építőipari Minőségvizsgáló Intézettől és az Igazságügyig Műszaki Szakértői Irodától kért szakvéleményt arra vonatkozóan, hogy miért szakadt be a tető, s később ezekre alapította ítéletét. Kiderült a per során, hogy a tető beszakadásához négy körülmény együttes hatása vezetett. Éspedig: a szerkezeti elemek tervezési és statikai hibája, hegesztési hibák, szerelési hibák és szakszerűtlen hóletakarítás. A felperes ’ — a négy termelőszövetke ; zet — arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alpereseket — a gépgyártó vállalatot és a Dunai Vasművet — arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg neki 706 ezer 642 forintot, s külön a Dunai Vasmű további 10 ezer 401 forintot, amely összeg az általa készített tetőszerkezet kijavítási költsége volt. A megyei bíróság végül is úgy döntött, hogy megóvja a kárt és abból 10 szafalékot a felperes termelőszövetkezetek viselnek, mivel az amúgy is rendkívül nagy hóteherre még — az úgynevezett vápacsatornából — újabb hőmennyiséget lapátoltak, s ez is közrehatott a tető leszakadásában. A további 90 százalékot pedig a két alperes: a gépgyártó és szolgáltató vállalat, valamint a Dunai Vasmű egyetemlegesen kötelesek viselni. A tetőszerkezet javítási költségét, annak jogos-' ságát a Dunai Vasmű nem vitatta és vállalta a 10 ezer 401 forint kifizetését. A pernek azonban van egy másik „ága” is. Nevezetesen, hogy a termelőszövetkezetek újabb kártérítést követelnek a kivitelezőtől, amiért nem a vállalt és ígért határidőre készítette el a hűtőtárolót. Ebben az esetben ugyanis még tudták volna hasznosítani abban az esztendőben, 1969-ben. Így azonban, mert csak december 22-én készült el, a közös gazdaságoknak káruk keletkezett, s ezt a kárt kérik megfizettetni a kivitelezővel. G. S. Szőlőművelő diáklányok A nyári hónapokban a szőlőültetvényeken dolgozó diákok számára százszemélyes szállást épített a Kunbajai Állami Gazdaság. A Braun Éva nevét viselő építőtábor központi épülete inkább hasonlít egy modern szállodára, mintsem táborra. Hatágyas, ízlésesen berendezett szobákban pihennek munka után a diáklányok. A tágas, világos ebédlőben naponta nyolcvanhat kecskeméti és kiskunhalasi középiskolás étkezik. Az első turnusban — augusztus 20- ig — még két csoport dolgozik a gazdaság háromezer holdas szőlőjében. K. L. Karsai Zsuzsanna és Vecsernyési Eszter kiskunhalas középiskolások a magasművelésű szőlőültetvényt gyom- talanítják. (Kiss László felvétele.) Beomlott egy hűtőház
