Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
1972. Július 11, kedd 5. oldat PETTTffl-gi A magázás kialakulása Amikor a nyelvek kialakultak, csak a tegező forma volt használatos. Idő,k folyamán az ősi te- gezés mellett kialakult egy nagyobb tiszteletet kifejező megszólítási forma. A franciában és az oroszban pl. a „fejedelmi többes”- nek megfelelő többes második saemély lett a magázás kifejezője. A mi nyelvünkben az egyes, illetve a többes szám harmadik személye fejezi ki a magázást. Nézzük meg kialakulását! A középkorban a tege- zés általános volt. A rétegekre bomló osztálytársadalomban azonban a rangkülönbség miatt szükség volt a magasabb társadalmi állásúak iránti tisztelet és a hatalmasabbak jóindulatának megnyerésére irányuló alázatosság kifejezésére. Ez a megszólításban is megnyilvánult. Nálunk latin kifejezések (Magnificentia Vestra, Dominatio Vestra, Gratia Vestra) szolgálhattak mintául a Kegyelmed, Nagyságod, Uraságod stb. megszólításokhoz. Ezek mind második személyre vonatkoztak, de a mondatban < alanyként használva őket. harmadik személybe került az állítmány. Mivel ezekben a megtisztelő kifejezésekben benne volt a második sze- mélyű -d személyrag. sokszor ilyen formában használták őket: Te Nagyságod, Te Kegyelmed. Ezért eleinte ngm is mindig harmadik személyű állítmány volt mellettük, hanem néha második szerrel vű is, sőt keverték is őket. Ezért olvashatunk a XVI. században ilyen mondatokat; „Te Kegyelmed énnekem egyébkor minden dolgot megírt, vagy pedig enmagamnak megmondjad.” „Nagyságod írja meg, mi akaratod.” Később a harmadik személy állandósul, de még Mikes Kelemen törökországi Leveleiben is találunk ilyen keveredő mondatokat: „Azt írod, édes néném, hogy ha gyakrabban írnék gyakrabban venné leveleimet.” A kegyelem főnévből származó Kegyelmed kezdetben a magasabb társadalmi osztályúak megszólítása volt. később már egyenrangúak magúk között is használták. A szó hangteste is megrövidült. írásban gyakran rövidítették, ezért nagyon nehéz megállapítani, hogy a leírt hangalak csak rövidítés-e vagy már rövidülés. A kegmed és a kgd nyilván csak rövidítés, de a kelmed %és a kend, sőt a népi ked, kled már rövidülés is: az írásbeli rövidítésformák a beszédben megelevenednek, nem tartják őket rövidítésnek, hanem egy ,új szó hangalakjának. Az így rövidült kelmed és kend a nemesi osztály nyelvéből az alsóbb osztályok nyelvébe kerül, tel- jesen elveszti a kegyelem főnévvel váló kapcsolatát, és magázó személyes névmássá lesz. így alakul ki a Kegyelmed nélküli harmadik személy a magázás kifejezésére. De ez csak a kezdet kezdete volt. A magázás fejlődésének további nagyon rögös útja még ma sem ért véget: vannak ugyanis magázó személyes névmásaink. de nem használjuk őket. és baj van az udvarias megszólítással is. Ezekről még bőveb- ven lesz szó. Kiss István I Megjelent a SZOT tájékoztatója Ez év április 1-én lépett életbe az a kormányrendelet, mely szerint a betegbiztosítást kötelezően kiterjesztik: a kisiparosokra, egyszerűbb mezőgazdasági, termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek tagjaira, egyéni gazdálkodókra, illetve minden jövedelemadó fizetésre kötelezett személyre és a magánkereskedőkre is. A rendelet kiadását követően késett a végrehajtási utasítás megjelenése. Emiatt a biztosításba bevont személyek teljesen tájékozatlanok voltak. Most készült el a SZOT „Tájékoztató”-ja. A tájékoztató tartalmazza a betegségi biztosítás szolgáltatásait, az erre való jogosultság igazolásának módjait a jogosultak és családtagjaiknak felsorolását és a biztosítási járulékról is eligazítást ad. A kis füzetet még a napokban kézhezkapják az érdekeltek. A továbbítás módjai különbözőek: a kisiparosok a nyilvántartás alapján, borítékban kapják meg; az egyszerűbb mezőgazdasági termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek tagjainak a füzetet, szétosztás végett az illető szövetkezetnek küldik el; egyéni gazdálkodók esetében a szétosztás az illetékes tanácsi (városi, községi) szakigazgatási szervre hárul; a magánkereskedőknek a tájékoztató füzetet a Kiskereskedők Országos Szabad Szakszervezete továbbítja majd. F. Zs. Kutatások az István-kriptában A székesfehérvári, középkori királyi bazilikában végzett helyreállítási munkák során a fehérvári István király Múzeum munkatársai kutatást folytattak az István-kriptában. Megállapították, hogy kripta 1038- ban, István király temetésekor készült. A kriptát a szenttéavatás alkalmával átalakították. Nyugati végében új lejáratot készítettek és az addigi szent kereszt-oltár helyén új, nagyméretű Szent István-oltárt emeltek. így a királyi bazilika a XI. század végén Szent István kultuszhelyévé vált. A hajai festők kiállítása a Tiírr István A Bajai Nyár ’72 rendezvényei között került sor a bajai festők kiállítására, melyet dr. Solymár István művészettörténész, a Nemzeti Galéria főigazgátóhe- lyettese rendezett. A tárlatot megnyitó Ga- ramvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes a város régebbi képzőművészetéről is szólt. Megemlítette, hogy az egykori helyi alkotók sorában olyan nevek szerepelnek — többek között — mint Rudnay Gyula, a róla elnevezett művésztelep megalapítója, Teles Ede, aki hagyatékában szobrainak, plakettjeinek és érmeinek egy jelentős részét adományozta szülővárosa múzeumának, vagy Nagy István, aki válogatott képgyűjteményét hagyta Baja városának. A ma élő művészeknek — ilyen hagyományokat örökölve — nem kis feladatot jelent saját egyéniségüket kialakítani A csarnok előterében Mis- kolczy Ferenc akvarelljei fogadják derűs hangulatukkal. színes fényhatásokkal a látogatókat. A művész felvonultatja impresszio- nisztikus képekben a Sugo- vica tájait, az utolsó halászbárkát, a gondűző horgászt, a Petőfi-szigeti hidat és a bajai őszi napsütést. A következőkben Weint- rager Adolf „Jaltai- ikonélménye” lep meg erős színmozaik hatásával. „A hátsó udvarban”, „Tanya vihar után”, „Pajta mögött” című képei belső, expresz- szív mély hangulatukkal nagy haladást jelentenek művészetében. A terem középtermében Noel Ödön Gábor képeit látjuk. Ő már a természet- elvűségtől elvonatkozottan igyekszik képeit megszerkeszteni. Síkokra felbontott elemekkel, majd sommás, pasztellszerű finom színösz- szefogással kísérletezik, sikerrel. Ugyancsak a középteremben látjuk Bácskai Mikii Ferenc alkotásait: „Falak”, „Aranyosi szőlőhegy”, „Tokaj”, „Napsütésben” quache képei finom színárnyalatokaz sírva fakadt. Szép, keskeny arcán végigfolytak a könnyei, keze reszketett. — Nem és nem... A szürke bársonnyal borított pamlagra omlott, hajába túrt, nyüszített, mint. egy kutya, ha megverik... Példálózhatott volna a saját életével. Neki talán könnyű volt a hatalmasok között haj ókáznia? ... Valahányszor, amikor már összeszedett egy csomó pénzt, részvényt, aranyat, férjei elkártyázták, elitták. Az egyik Kaliforniában maradt, a másik, a Kopassy Géza, hiába volt nemes ember és huszárezredes, egy nemzetközi szélhámost megszégyenítő trükkökkel csalta ki pénzéi és.költötte el. Egy időben, amikor Londonban volt attasé, teletömte zsebét aprópénzzel és útszéli ivókban, tizedrangú bárokban a prostituáltak közé szórta. Pipikéim-pi-pi-pi... és élvezte, ahogy azok a garasokért az asztal alá másznak, csúsznak a padlón. Utánament, megleste, és .otthagyta Kopassyt. Csak egy barbár magyar úr tud ilyen pórias szórakozást kitalálni. Egy német sohasem lenne képes ilyen brutalitásokra. Aztán, amikor férjeitől végre megszabadult, elhatározta, többé nem köti le magát, hanem önálló életet él, akkor érkeztek el azok a forró napok Németországban. Egy időre lefoglalta a politika, bár ő a politikát csak eszköznek tekintette az érvényesülés és a gazdagodás útján. Schröder a bauxitüggyel felcsigázta az érdeklődését. Mennyi fáradozása, pénze fekszik a bauxitban.. Tíz évét áldozta érte és a lányát... És minden semmivé foszlott volna. Nem! — összeszorította a fogait. Még egyszer utoljára harcba száll a gazdagságért... Alice alakja bontakozott ki előtte; menyasszonyi fátyolban, gyolcsban, s aztán hirtelen azé az emberé, akit megvetett, gyűlölt. A durva, faragatlan paraszt, Balátai Jenő képe. Tudatában a gondolatok nem a valóságos sorrend szerint csoportosultak, hanem — nyilván az elgyengítő gőz' és betegsége hatására — egyre képtelenebb alakzatokat vettek fel. Alice esküvőjéhez így társulhatott a meghalt férfi képe. Az idő a bárónő gondcfa lataiban cigánykereket hányt, elhagyta a kijelölt dimenzióban a helyét, és egy másikat foglalt el. Fless- burger például mai arcával lépett be a Rajniss estélyére. Balátai nyitott, üveges szemével így került Alice lányos arca mellé. — Azt hiszem, rosszul vagyok. — Megriadt, és egy erélyes mozdulattal meg akart szabadulni addigi helyzetétől. — Örült könnyelműséget csináltam, nem lett volna szabad ennyi ideig a kádban feküdnöm, Fel akart ülni, de lába megcsúszott, és egész teste egyensúlyát vesztve a víz alá merült. Levegőt nem kapott, nyelt egy-két kortyot is, amíg kézzel-lábbal * hadonászva az egész fürdőszobát összelocsolva, a víz fölé tornászta magát. És amint a feje kiemelkedett, s szemét kinyitotta, Balátai Jenőt látta a kád mögött, a bojlernél állni. A férfi gúnyosan mosolygott, erős mongolos arccsontjain a bőr meg-megrándult, barna szemének írisze összeszűkült és nevetett. — Úristen — hebegte a bárónő, és minden tagja reszketni kezdett. — Úristen ... Heilige Mária ... Hangosan, németül imádkozott. Behunyta a szemét, s amire kinyitotta, a rémlátomás eltűnt. Az idős asz- szony két csontos kezével görcsösen kapaszkodott a fürdőkád szélébe. Gyomrába újra fájdalom nyilallt. Azt hitte, elájul. Mintha mázsás terhet cipelt volna. Kimerült, fáradt lett. Tátogva kapkodta a levegőt, Ebben a pillanatban éles csengőberregés verte fel a lakosztály csendjét. — Jaj, a szívem! — Ki az? — kérdezte elhalón, de válasz nem érkezett. — Ki az? — ismételte meg a kérdést kétségbeesetten. Nehézkesen feltápászkodott, kivonszolta öreg, meggyötört testét a kádból, és belebújt fürdőköpenyébe. Csuromvizesen, mezítláb vánszorgott az előszoba ajtajáig és újra kérdezte. — Ki az? — Alfred Flessburger — mondta erélyesen egy na- gyos is földi hang. — Azonnal eresszen be! (Folytatjuk) kai szólnak a látogatókhoz. Egyéniségét leginkább a „Kútnál”, „Elmenőben”, és az „Asszonybrigád a bajai Lenin Tsz-ben” című képei jellemzik. Az erősen fokozott színek hatásával igyekszik a szemlélőre, mély benyomást gyakorolni Göldner Tibor. Képei közül kiemelkednek a „Tűzfal”, a „Lovak”, az „Udvar” és a „Csendélet”. Ez utóbbi mozaikszerűségével. Külön fülkében foglalnak helyet ifj. Éber Sándor- alkotásai. Nagyméretű pasztellképeiben a dunai táj ezernyi hangulatát igyekszik visszaadni. Mély tónusok jellemzik az „Őszi táj”, „Tél vége”, és a „Nádas” című képeit. Kiemelkedik a „Kontrasztok” bátor ■ színellentétével, jellemző kékségével. A középtér asztaltároló vitrinjében Miskolczy Ferenc plakettjei láthatók: „Jelky András”, „Türr István”, „Tóth Kálmán”, „Baja város címere”, valamint a „Bajai tanácsháza”. A kiállított anyag kitűnő elrendezése nagyban elősegíti a tiszta áttekinthetőséget. Bárdos Ferenc 7ébián Zoltán — A szociográfiai tanácskozásra feltétlenül hívjátok meg Galgóczi Erzsébetet. A címe? Várjatok Csak... Ménfőcsanak. Takács Imréről se feledkezzetek meg. Örülök, hogy gondoltatok Bata Imrére. ★ * * A Forrás tenyérnyi szerkesztőségében íróemberek beszélgetnek az őszre tervezett II. kecskeméti szociográfiai konferenciáról, pontosabban szólva: hallgatják 1 Fábián Zoltánnak, az Írószövetség titkárának javaslatait. Alig győzik jegyezni az életrevaló ötleteket. Akik közelebbről ismerik őt, tanúsíthatják, hogy jellemző rá fenti pillanat- felvételünk. Segít, ahol lehet, ahol igényt tartanak közreműködésére. Kertésze jó ügyeknek. Néhány órája még Bács- Kiskun megye könyvtárosainak a továbbképzésén tartott előadást és válaszolt a kérdésekre. Bozóky Éva így írt róla a Könyvtáros idei negyedik szamában. „Ideje nagyobb részét^ vidéken tölti, hogy tárgyaljon, meggyőzzön, támogasson — hol mire van szükség.” — Tudjuk, hogy az Olvasó népért mozgalom egyik kezdeményezője. Milyen eredmények, változások köszönhetők ennek az akciónak? _ Sok jelét láttam eddigi munkánknak. Az Olvasó népért mozgalomnak is része van abban, hogy a könyvtárakra terelődött a figyelem. Nyilvánvalóvá vált, hogy a közművelődési könyvtárak fejlődése nem tartott lépést a^ növekvő igényekkel. Kinőttek a régi kereteket. Megállapítottuk, hogy az irodalomtanítás nem segíti eléggé hatékonyan az olvasóvá nevelést. Igaza van Darvas Józsefnek: „aki 14 éves koráig nem barátkozik meg a könyvekkel, az aligha pótolhatja azt később”. Szorgalmaztuk az iskolai könyvtárak gyarapítását. Szerepüket ma már pontosabban látja a közvélemény. Szólnom kell az új ifjúsági irodalmi folyóirat, a Kincskereső megszületéséről. Régi hiányt pótol, kár, hogy egyelőre viszony-: lag alacsony példányszámban jelenik meg. — Húsz esztendeje adták ki első kötetét. Az Utak óta négy könyve került az olvasókhoz. Az ítélet című regényéből filmet is készítettek. Min dolgozik most? — Szociográfiát írok, a Magyarország felfedezése sorozat részére. A táj, a vidék ismerős az itteni embereknek, hiszen a hasonló adottságú Nagykáta községet igyekszem bemutatni. Egy lényeges különbség van: ott igen erős Budapest Vonzása. Több ezer ember jár a tanyákról pesti üzemekbe, naponta ingázik a 19. és a 20. század között. A gyárban automata gépeket kezel, odahaza petróleummal világít közülük több száz kétlaki. Aki teheti közelebb költözik a fővároshoz, de a ■megüresedő és rossz állapotban levő tanyákat a Bihar, Békés megyéből érkező betelepülők azonnal elfoglalják. A jelenlevők javasolják, hogy közöljön ebből előzetesen részleteket a Forrásban. Fábián Zoltán megköszöni a figyelmet — a Kecskeméten megjelenő folyóiratot a valóságirodalom egyik műhelyének tekinti —, és más témára csap át. Örömmel közli, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa milyen megértést tanúsít a falusi könyvtárügy iránt. Beszámol arról, hogy az Olvasó népért mozgalom végre állandó „gazdát” kap, A Hazafias Népfront vállalta további gondozását. * ★ ★ Hívatott szervező, szüntelenül munkálkodó ember Fábián Zoltán, aki most is így búcsúzott: A viszontlátásra. Heltai Nándor
