Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

4 «Mal

Még nincs veszélyben a víz

Beszélgetés a Szelidi-tó kutatójával

Ézelíd, nyári este — a Szelidi-tó partján. Evezők távoli csobogását rezegteti a vízfelület, a szállodai homlokzat fénvbetűi színes oszlopokként tükröződnek.

Derű, nyugalom, a végtelen megsejtése — elmélkedésre való környezet ez ilyenkor. De az egyik ví- kendház tenyérnyi teraszán nagyon is gyakorlati kérdésekről beszélünk, dr. Do- nászi Ernővel, munkahelyi hovatartozása szerint a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóállomás tudományos igazgatóhelyettesével —, valójában azzal az emberrel, aki a tudományra alapozott ismerkedését a Sze- lidi-tóval 30 évvel ezelőtt kezdte el. Doktori értekezését akkor készítette el Du- napataj — és ma már a megye — „kis-Balatonjá- ról”.

Milyen rejtelmeket tárt

fel a tó az elmúlt három

évtized során?

— Üjabban nagyon odafigyel a tudomány, nemcsak a Szeldire. hanem általában az alföldi szikes tavakra — kezdi. — Különös tótípusról van szó, az ittenihez hasonlók csak a Szovjetunió területén találhatók. A hazai tudomány korábban a Szeged környéki szikes tavakkal foglalkozott sokat. A figyelem csak újabban terelődött a Szelidire. E tó jellegzetessége nemcsak abban áll, hogy a valamikori Duna- meder maradványa, hanem főként abban, hogy vize a legősibb tengeri üledékekből mossa ki az ásványi anyagot. Ez a víz nemcsak nátriumkarboná-tos. de kloridos is. sőt jód- tartalma is jelentős; a tó régi ismerősei tanúsíthatják, hogy vize a nyílt sebet

minden másfajta beavatkozás nélkül fertőtleníteni képes. Ennél magasabb jód- tartalom csak a mélyfúrású kutak vizében fordul elő. Nos, ez az összetétel, amellyel más természetes víz még nem dicsekedhet a világon, egyedülálló élővilág kialakulásához vezetett. Néhánvan a hazai kutatók közül — dr. Hortobágyi Tibor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora, dr. Szemes Gábor. a Duna-kutató Intézet igazgatója, valamint jómagam — 16 olyan mikroorganizmust, pontosabban algát fedeztünk fel az 50-es és a 60-as évek során a tó vizében, amelyek csak itt fordulnak elő a világon. Tapasztalatainkat, kutatásaink eredményeit az Akadémiai Könyvkiadó jó néhány évvel ezelőtt megjelentette — német nyelven. A kiadó nem bízott a hazai érdeklődésben. A könyv nem egészen egy év alatt elfogyott, s előkészület alatt áll az új, mostmár magyar nyelven történő kiadás.

— De miben áll mindezek gyakorlati jelentősége?

— Egy adott környezet élővilágának fajai egymásA KISZ VIII. kongresz- szusa szekcióülésén elhangzott javaslat alapján nemrég Bács-Kiskun megyében is magalakult a dolgozó fiatalok tanácsa. A 41 tagú tanács elkészítette második féléves munkatervét. Eszerint az ifjúkommunissal kölcsönhatásban élnek, ily módon áll fenn a biológiai egyensúly. Közismert igazság ez, de mégis el kell gondolkodnunk rajta, hogy megértsük, a ritka fajok nem csupán kuriózumok, de jelenlétük arra utal, hogy speciális összetételű vízhez kötődnek. A sós vizeket kedvelő fajok feltűnően nagy számban fordulnak

itt elő. Utalnék arra, hogy a rendkívüli adottságai folytán a Szelidire is kiterjednek a hazai édesvízi kutatások, sőt a 60-as évek közepétől kezdve az UNESCO is felvette kutatási programjába. A kutatási anyagot rövidesen küldjük Londonba, a nemzetközi biológiai kutatás ottani központjába, A kutatások iránya természetesen az idők j folyamán változik; amíg az j 50—60-as években az volt a cél, ,hogy megállapítsuk: a tó mennyire alkalmas üdülőterület kialakítására,, manapság már az a fontos, hogy felmérjük; mennyire kívánatos az ember, s vele együtt a technikai civilizáció jelenléte.

— Ez utóbbiak mennyire

fenyegetik a víz és az itteni élővilág eredeti állapotát?

— Biztosat mondani erre vonatkozóan még nem lehet. De külföldi figyelmeztető jelek bőségesen akadnak. Nem árt tehát idejében óvatosnak lenni. Az üdülőtelepekkel, szállodákkal körülzsúfolt alpesi tavakban a fenéken élő halfajok kipusztultak, felborult a biológiai egyensúly,

ták felmérést végeznek a több mint 10 éves KISZ lakásépítési akció tapasztalatairól, s ugyanakkor meghatározzák a további feladatokat is. Tapasztalataikról soron következő, szeptemberi ülésükön számolnak be.

s a folyamat immár visszafordíthatatlan. Tehát még ipari . szennyeződés sem szükséges ahhoz, hogy az ember tönkretegye természeti környezetét. A 70-es évek kutatásainak fő iránya tehát éppen ezért az, hogy eligazítást adjon, meddig terjeszkedhet az ember a folyók és a tavak partjain a jóvátehetetlen beavatkozás

veszélye nélkül. Főleg ott, ahol a vizek az élelmezés, pontosabban a haltenyésztés és az üdülés szempontjából elsőrendűen jönnek számításba. S itt a Szelidi- nél még az is vizsgálandó, hogy a talajvíz közvetítésével nem történik-e

szennyeződés?

— Horgászok körében

lábra kapott a rémhír: a Szclidiben pusztulnak a halak. Mi ennek az

alapja?

— Halpusztulás majd minden tóban előfordul, s ez még azokat a halakat sem kerüli el, amelyek ott őshonosak. Itt számításba kell venni, hogy angolnatelepítés történt, s ez átmenetileg traumákat okozhatott az említett halfajnál. Ami azonban a részleges és átmeneti pusztulás biztos magyarázata: egyes sekélyebb vízrészeken felhalmozódott a szerves, anyag, s itt egyensúlybomlás történt, és amennyiben hiányzik az elegendő vízmozgás, az oxigénpótlás, a keletkező kénhidrogén veszélyes a halakra. Volt tehát halpusztulás, mint ahogyan ezután is előfordul, ez azonban a tó víztömegéhez, s a benne tanyázó halállományhoz képest jelentéktelen.

Tíz évvel ezelőtt megkezdődött fejlesztési program óta a parton megépült vállalati, állami és magánüdülők együttes értéke jóval meeghaladja a százmillió forintot. Kánikulai vasárnapokon az idelátogatók száma eléri a tízezret. De az üdülés céljára a tónak még csak egészen kis sávját vették igénybe. A jókora víztömeg összetételét az ember jelenléte egyelőre semmiben nem befolyásolja. Ha pedig megtörténik a Dunavölgyi főcsatorna vizének idevezeté- se, a csapadéktól függetlenül is szabályozható lesz a vízmennyiség. S egyértelműen üdvözölni tudjuk azt az intézkedést is, amely a motorcsónak használatát megtiltja a Szelidi víztükrén.

Bízhatunk abban, hogy dr. Donászi és a Szelidi-tó három évtizedes barátsága tovább mélyül, az itt felüdülést kereső emberek javára. Hatvani Dániel

a

üVi.'/a.iosiwA

íte*

29.

— Ez igen — kiáltott lelkesen Morgan, és a berendezést kezdte szemügyre venni. — Valóságos kis jacht, de biztosan mozgékonyabb és gyorsabb. Svéd gyártmány? — Egy feliratot betűzött.

— Csak egyes darabjai — válaszolt Flessburger. — Német konstrukció. Tudják — s nem kis gúnnyal folytatta —, megbízható, pontos ...

Beszálltak. Flessburger bekapcsolta a reflektorokat. Gázt adott, és a motor, akár egy csendes járású óra, duruzsolni kezdett. Aztán egy váratlan, erős rántással, mintha a tengert kihúzták volna alóluk, a hajótest felemelkedett, és máris repültek. Éva Flessburger mellé került. Egyik kezével összehúzta nyakán ruháját, mert a fülke nyitott hátuljáról bevágott a szél. Itt már sokkal hűvösebb volt, mint a parton. A tiszta égen csillagok ragyogtak.

— Hallja Flessburger — kiáltott Morgan, hogy túlharsogja a motor és a víz súrlódásának zaját. — Maga

egy öngyilkosjelölt...

— Túloz, Fred — ordított vissza Flessburger. — Szeretnék még egy-két évet jól eltölteni. Egy ilyen öreg embernek már... — Ezt úgy, s olyan hangsúllyal mondta, hogy érezzék, maga sem hisz ebben.

Éva a férfira nézett, a reflektor visszaverődő fénysugarában megcsillant itt-ott őszülő haja. Fehér szmokingjában, kifogástalan ingében, arcán azzal az enyhe megvetéssel — amivel általában az embereket kezelte, és ami korábban még ellenszenvesebbnek tűnt fel benne — most olyan volt, mint a Dédi által sokszor megrajzolt német katona mintapéldánya; erős, bátor, merész.

— Még egyszer kerüljük meg! — kiabált Fred Morgan Flessburgernek, mert egy érdekes formájú szi1972. július 9, vasárnap

Az első

kertészüzemmérnökök

Az elmúlt héten avattak első ízben kertészüzemmérnököket. A negyvenhárom új diplomás közül ti- zenketten gyümölcs-, tizenöten szőlő-, tizenhatan pedig zöldségtermesztési szakon végeztek. Közülük tizenkilencen maradnak Bács-Iviskun megyében.

Az évfolyamon közösségi munkájával, a termelési gyakorlaton tanúsított

ügyességével, szorgalmával és tanulmányi eredményével kitűnt két fiatal: Körösi Mária és Döbrei Tamás. Velük beszélgettünk terveikről.

Összegyűjtöttünk 10 ezer forintot, hogy bútort vehessünk magunknak. Mindketten örömmel indulunk első munkahelyünkre.

— Terveim? 21 éves vagyok, nagyon remélem, i hogy ha tíz év múlva is, sikerül zöldségtermesztéssel foglalkoznom, esetleg egyetlen üvegházzal kezdve, majd fokozatosan növelve a területet— és a gazdaság bevételét.

— Hódmezővásárhelyi vagyok — kezdte a bemu- takozást Mária. Kémia-biológia tagozatos középiskolában érettségiztem, ezért bizonyos előnnyel indultam itt a főiskolán. Ezt az előnyt azonban egy kicsit túlértékeltem, így az első esztendőben csak jó rendű lettem. Tulajdonképpen akkor „kapcsoltam rá'’ igazán, és a továbbiakban kizárólag jeleseket gyűjtöttem. Tagja voltam a főiskola énekkarának és irodalmi színpadának. A korszerű, minden tekintetben megfelelő, tágas előadókból, laboratóriumokból álló új iskola építésénél társaimmal társadalmi munkát vállaltam.

— Az üvegházas és a fóliás termesztési módszer érdekel különösképpen. Ügy tanultam, majd tapasztaltam a gyakorlatban, hogy ez lesz a jövő zöldségtermesztésének útja, legkifizetődőbb lehetősége. Minden ezzel kapcsolatos szakirodalmat folyamatosan kijegyzetelek, összegyűjtők, bízom abban, hogy sor kerül gyakorlati hasznosításra.

— Soltszentimrére, a VOSZK pincegazdaságba megyek a vőlegényemmel Torna Zsolttal, akivel hamarosan összeházasodunk. Mindketten népköztársasági ösztöndíjjal tanultunk.

A Nógrád megyei l.u- dányhalásziból érkezett a főiskolára Döbrei Tamás, aki a gyümölcstermesztési karon kapott oklevelet. Szülőfalujának termelőszövetkezetébe készül, tőlük kapott havi 900 forint társadalmi ösztöndíjat is.

— Vasutas család vagyunk, nálunk senki sem kertészkedik, nem foglalkozik hivatásszerűen gazdálkodással. Ilyenformán amikor az általános iskola befejezése után a sátoraljaújhelyi kertészeti szak- középiskolába jelentkeztem, még nem hitték el, hogy élethivatást választottam.

— Amikor idejöttem, az intézet felsőfokú technikum volt, időközben emelték főiskolai rangra, örültünk valamennyien, mert így üzemmérnöki oklevelet kaphattunk.

— Sokat tanultam. Részt vettem a tudományos diákkör munkájában, rendszeresen tanulmányoztam a csonthéjas és bogyós gyümölcsökről szóló folyóiratokat. Szakdolgozatomat a meggytelepítés témaköréből írtam. Jól sikerült. Átlagos tanulmányi eredményem 4.85. Hamarosan hazamegyek, vár a szövetkezetben a munka.

Az itt töltött három esztendő alatt még egy fontos esemény történt velem felvételemet kértem a Magyar Szocialista Munkáspártba. Egy évvel ezelőtt kaptam meg tagsági könyvemet.

S. K.

getre bukkantak. A gyógyszerész szó nélkül balra fordította a kormányt.

— Maga pedig próbáljon meg egy palackot kibontani — szólt Antóniónak. A fiú felkelt és majdnem rázuhant a nőkre, akik visítottak.

— Aligha lenne jó hajós magából — nevetett a kölni gyógyszerész. — De majd az ital helyrehozza.

Az asszon^ — miközben a csónak szélsebesen repült a vízen, és a többiek hol nevetve, hol sikongva adtak a kellemes szórakozás fölötti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát. Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, de azt már tudta, Flessburgert nem ereszti ki a kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból. hogy ez az éjszakai kirándulás is neki szól, mint az utóbbi napokban minden, s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fényesebb legyen az előadás.

Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társaság azt kívánta, nézzék meg közelebbrői, s ő szívesen engedett a kérésnek. Nagy ívben kanyarodva vágott az útnak. Mozdulatait reflexszerűen végezte, oda sem figyelt, mit tesz, mégis kitűnően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercedesét.

Végeredményben neki túl sok köze nem volt addig Balátai Jenőhöz, Szászné apjához, amíg az az estély Rajnissnál el nem következett. Ludger Westriek nagyon sokat segített neki, és az Auslandsorganisation der NSDAP magyarországi körzetébe tartozók is. Ö azt hitte, amikor Berlinből elindult, miután meghallgatta Werner Daitz és Hugenberg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb, mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni, és csak később mérgesedett el. A többiek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak. Ám Magyarországon akkor semmiféle ellenállás nem volt, sőt... Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentett Ribbentrappnak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kormány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogások merüljenek fel.”

És tényleg, ez az egész bauxitos trupp, a gróf'ajkkal, gyárosaikkal együtt... Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabban és a legegyszerűbb formában, miközben jelentőségteljes szivarfüstfelhőbe burkolták magukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta

A KISZ lakásépítő akció tapasztalatai