Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

- oldal

1972. Július 4, ke««

V

Élnek az önállósággal

Székek exportra

Fokozatosan átalakul a keceli gyáregység szerepe ». Faipari és Kiállításokat Kivitelező Vallaíai gazdálkodásában. A fejlesztés során ez a részleg az árutermelő tevékenységet fokozza mivel a bemutatók, vásárok előkészítésében való résztvétel a nagy távolságok miatt számukra kedvezőtlenebb mint a budapesti társüzemeknek.

A választás ezenkívül azért esett a keceli üzemre, mert itt eddig is foglalkoztak árutermeléssel, elsősorban közületek részére készítettek bútorokat. Hagyományos partnerük az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat, amely rendelő intézetek, kórházak felszereléséhez vásárolt különböző műszerszekrényeket, vizsgálóasztalokat. Az idén 4 millió forint értékű berendezésre kötöttek szerződést. A közintézményekbe kerülő székeik pedig jó hírnévre tettek szert a Szovjetunióban is.

Ebben az évben ezt a piacot veszély fenyegette mert olcsóbb áraival erős vetélytársként jelentkezett egy finn cég. A szép kiviA képen látható orvosi műszerszekrények már a szállításra várnak.

árak révén ebben az évben összesen 9 ezer széket exportálnak a Szovjetunióba, többek között Moszkva és Kijev középületeibe.

A gyártmányok értékesítésének feltétele a piacon való megfelelő tájékozódás, ezért az üzemet márlődési központ, valamint a budapesti Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai kara oktatási épületeinek belső berendezéseit. Az utóbbi első szakaszát a tanév kezdetére befejezik.

A rugalmas piackutatás,

Készülnek a bakul színház széksorai. (Pásztor Zoltán felvételei)

telű elegáns ülőbútorok azonban állták a versenyt, a pályázati kiállításon ezeket választották a Bakuban épülő 2500 személyes színház tervezői. Az üzlet létrejöttében szerepet játszott, hogy a keceliek vállalták a viszonylag rövid határidőt: a díszelőadásra november (l-án kerül sor a szovjet olajvárosban.

Szervezési intézkedésekkel csökkentették a termékek önköltségét is, a bu- dapest vázgyártó műhelyt — a szállítási ráfordítások lefaragására — leköltöztették Kecelre. A kedvezőbb

ciusban vállalkozási és szerződéskötési joggal ruházták fel. A vezetők feltalálták magukat az új körülmények között, gyorsan éltek az önállóságai. Májusban megkezdték az országszerte hiánycikként számon tartott fa függönytartók előállítását és a három hónap alatt további két összesen mintegy 6 millió forint értékű szerződést kötöttek. Az utóbbi-- akkal elsősorban a belső- építészetben meglevő gyakorlatukat tudják kamatoztatni. A keceliek készítik ugyanis a kiskőrösi művevalamint a gyártás ésszerűsítése a tervek szerint a termelési érték körülbelül 9 millió forintos növekedését eredményezi az idén.

Papírforma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajátításáról van oklevele. Igenám, de legtöbbjük esetében „halott’', azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másiktól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A műanyagiparban mit ér a második szakma, az állattenyésztés? S annál inkább elgondokoztató ez, mert széleskörű felkérések szerint — több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák — így a mezőgazda- ságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —^melyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg, hogy a szakmunkás-oklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol végzettségére nincs szükség.

Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkáshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két vagy három szakmás munkásokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vigasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyérkereset más forrását is igénybe venni: e lehetőséget pályamobilitásnak nevezik a szociológusok.

Űf szelek fújnak

Gyorsul a technikai fejlődés, növekszik az igény az átváltható ismeretek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely széles tudásbeli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az ún. kiegészítő szakma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a gyárak, vállalatok kevésbé.

Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya az 1985. évi 18,1 százalékról 24,9-re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „naprakész” munkaerő. A pályán belüli mozgás — érvényesülés — csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti, s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűs mesterséget, ha — például — a villanyszerelő, a hegesztő, a gépkezelő, járművezető lakatos vagy motorszerelő is. ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb mértékben — mesz- sze vagyunk. A több szakmás képzés nem szervezett, a munkások ide sorolható csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre.

Csak forma szerint

A szocialista iparban foglalkoztatott 1,2 millió munkásból 520 ezer forma szerint valamilyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltérések, s még inkább a rokonfoglalkozásoknál. Mennyiségileg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esztendő alatt például a fémesztergályosok száma 26 ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőké 37 ezerrel növekedett. E tempót — tekintve a népesedési adatokat — lehetetlenség tartani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont.

Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium felmérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét meglevő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pályaválasztás torzulásaival létrejönnek. S ha ráadásul semmiféle ösztönzés nincs egy másik szakma megszerzésére, vajon csoda-e, ha minden marad, ahogyan volt.

Holnap már

követelmény

A kettős szakmai képzettséggel rendelkezők aránya néhány területen számottevő. A lakatosoknál 13,3, az autó- és motorszerelőknél 14,5, a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott járművezetők és gépkezelők csoportjában: 25,4 százalék. Összességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1- nek van kettős képzettsége. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bővíthető e forrás, s vele enyhíthető a szakmunkáshiány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti, időszakos. Ezért r például az élelmiszeriparban — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsajátítását: a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a szabályt erősíti.

Ne becsüljük túl a lehetőségeket, nem szerezhet minden szakmuskás újabb oklevelet. Ám a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai képzettség megszerzése ugyanis ma a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jó néhány helyen ez már holnap kellemetlen meglepetéseket okozhat.

M. O.

Kalászonként száz szem

Űjabb nemesítésű triti- cálék vizsgáznak Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet tenyész- kertjében. A búza és a rozs keresztezéséből előál: lított új gabonafajtát állandóan variálja, új törzsekkel szaporítja a nemesítő. A választékbővítés célja, hogy a növény kü- lönbís-í talaj- és éghajlati adottságok között is gazdaságosan termeszthető legyen. A laza szerkezetű homoktalajokra hosszabb szárú, igénytelenebb hibridet állítottak elő, a jobb talajokra rövid törzsű, óriási kalászú, az intenzívebb termelést jól tűrő fajtákat szelektálnak. Az export- lehetőségek miatt napfényre közömbös hibrideket is nemesítenek. Valamennyinél az értékmérő tulajdonság fő jellemzője a bő termés és a betegséggel szembeni ellenállóság. A legújabb nemesítésű triticálék, a rövid szárú törzsek, ara- szos kalászaiabn száz szem mag érett be.

A kis parcellákon megkezdődött az aratás. Törzsenként, szinte kalászonként vágják, csépelik és értékelik a hibrideket. Néhány közülük újravetéssel, még az idén egyszer termést hoz. Az üzemi kísérletben már bevált fajtákból négy-öt vagonnyi sza- porítaónyagot kap a hazai mezőgazdaság,

24.

Tisztázatlanok Balátai Jenő halálának körülményei? — kérdezte magától Szász Dániel. Igen. De meg kell kísérelnie az események fonalát egy időre elengedve — a rendelkezésre álló adatok, vallomások és ismeretek felhasználásával — reprodukálni a halál körülményeit. Szász egy tárgyilagos, pártatlan, az igazságot szerető vizsgálóbíró helyzetébe képzelte magát.

... 1938. március 6-án, éjjel fél tizenegykor cseng

lakásán a, telefon.

— Vizsgálóbíró úr! Itt Kovács Lajos rendőrfelügyelő beszél. Budán a Kaszinó utca 6-ban holtan találták Balátai Jenő geológust, a magyar bauxittelepek felfedezőjét. A lakásról beszélek. Itt van velem a járőr két tagja is. Kérem, azonnal jöjjön ide.

— Indulok. Értesítsék a rendőrorvost.

— Már telefonáltam neki.

— Köszönöm. Viszontlátásra.

A vizsgálóbíró kocsiba ül, és a helyszínre hajtat. A kapuban a járőr egyik tagja várja. Felsiet a lakásba.

— Itt van, erre tessék — mondja a tiszt, s közben a kezét nyújtja: Kovács felügyelő vagyok. Én telefonáltam önnek.

A vizsgálóbíró belép a fürdőszobába. A háromszor négyméteres helyiség embermagasságig fehér csempével kirakva. Fogas, fehér színű asztalka, szék, rajta a mérnök ruhái. Toalett-tükör, mellette szekrényke. Gázbojler, alatta a szintén körbecsempézett kád, tele vízzel. A vízben Balátai Jenő holtteste.

— Nem nyúltak semmihez, felügyelő úr?

— Nem!

A vizsgálóbíró a holttesthez lép, a barna, egyenes szálú hajjal borított fejet megfogja, nagyon óvatosan elfordítja. A szem félig lehunyva, üvegesen mered rá. A száj is kicsit nyitva, az arcbőr sápadt, fehér, egyes helyeken szederjes. A vizsgálóbíró ujjpercével kitárja a szájat és a nyelvet nézi. Normális színű. A test meztelenül fekszik a kádban, mintha a mérnök szokásos napi fürdéshez készülődött volna. A holttest egyik keze a szappantartónak kiképzett lyuk fölötti fogantyún, másik a kád peremén.

— A ruháit átvizsgálták?

' — Igen. Itt vannak a tárgyai. Tessék! Két igazolvány, fényképek, kulcsok, némi aprópénz, összesen öt pengő 40 fillér. Karóra. Még jár.

— Rablás lehetetlen — mondja hangosan a vizsgálóbíró.

— Nem rablás volt — bólint a felügyelő is. — öngyilkosság. Gázzal... Megfulladt. A lakásból nem hiányzik semmi — vallja a cselédlány.

— Ki vette észre?

— A cselédlány. A házmesteréknél várakozik. Azt állítja...

— Majd kihallgatom. Tulajdonképbpen kié ez a lakás?

— Dr. Vári Andor ügyvédé. Jólmenő prakszist folytat a kerületben. Hat hónapja lakik náluk albérletben Balátai Jenő. öt szoba, hall, konyha, mellékhelyiségek. Minden a legnagyobb rendben tartva. Az ügyvéd dolgozószobája zárva volt. Kinyitottam. Könyvek, papírok, az íróasztal háborítatlan. A cselédlány szerint az ügyvédék külföldön tartózkodnak rendes, szokott időben kivett szabadságukon, Nizzában. Minden évben egy hónapot külföldön töltenek. A cselédlány ...

— Köszönöm. Azt hiszem, csöngetnek. Az orvos érkezhetett

— Jó napot, doktor úr. — A vizsgálóbíró átveszi a házigazda szerepét, s a fürdőszobába vezeti a doktort.

Ha a munkás többhöz ért...