Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
1972. július 27, csütörtök 3. oldal A beruházások pénzügyi helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) egyes beruházások pénzügyi egyensúlyát megteremteni. A továbbiakban elengedhetetlen követelmény, hogy a helyi tanácsok a pénzügyi lehetőségeikkel arányban készítsék el fejlesztési terveiket. A „csak kezdjük el, majd a megye kipótolja” szemléletnek véget kell vetni. A beruházások indításához a rendelet előírása szerint is 20 százalék tartalékösszeget biztosítani kell. A pénzügyileg rosszul előkészített és emiatt elhúzódó beruházások rontják a hatékonyságot és növelik a létesítmény költségeit. Sajnos a befejezetlen beruházások állománya a tervidőszak végére, habár folyamatos és jelentős csökkenésről lehet beszélni, várhatóan még mindig igen magas lesz, s ez a következő tervidőszak beruházásainak kialakítását és azok indítását is befolyásolja. A végrehajtó bizottság álláspontja az, hogy a tanácsok a negyedik ötéves terv hátralevő éveiben az eddiginél nagyobb megfontoltsággal, csak olyan beruházásokat kezdjenek el, melyek pénzügyi fedezetét teljes egészében előteremtették, vagy az a következő tervidőszakban a rendelkezésükre áll. Lényegében az előbbi témához kaDcsolódott a napirend második pontja is. Dörner Henrik, az ÉVN Fács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója jelentése alapján a kecskeméti házgyár beruházásainak helyzetéről tárgyalt a végrehajtó bizottság. A 190 millió forint forgóalap előirányzattal együtt 591 millió forintot kitevő beruházás kivitelezési munkálatai 1971. decemberében kezdődtek el és az előírt ütemben folynak. A házgyár lényegében a szegedi és a debreceni házgyárakhoz hasonló nagyságú lesz, de azoknál nagyobb fesztávolságú elemek, illetve egységek előállítására képes, ami az eddiginél jobb megoldású lakások kialakítását is lehetővé teszi. A házgyár kapacitása az építendő lakásnagyságtól függően 2000—2100 lakás évente. A jelentés részletesen beszámol az építés, a tervezés, a szerződéskötések jelenlegi helyzetéről, melyek meglehetősen előrehaladottak. A gyártócsarnok szerkezetének összeszerelése például augusztus második hetében megindul. A szovjet technológiai berendezések gyártása is megkezdődött és ezek szállítása az év végére várható. A berendezések szerelésének az eredeti ütem szerint 1973. első negyedében meg kellene kezdődnie. Dörner elvtárs tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a beruházás pénzügyi problémáiról. A befejezetlen állomány nagymérvű növekedése ugyanis a vállalat fejlesztési alapját terheli, s komoly fizetési nehézségeket is okozhat. Felmerült az eredetileg 1974 második negyedére tervezett próbagyártás megindulásának egy évvel való elhalasztása is, I ami azt jelentené, hogy az üzembehelyezésre 1975-ben kerülne sor. Ez a kompromisszumos megoldás megfelel a gazdasági realitásoknak, mivel az 1974— 75. évi termelés gyors felfutásához a lakásberuházások pénzügyi alapja sem lenne elegendő. A pénzügyi alapok jobb megteremtését, az építési terület és a közművesítés biztonságosabb előkészítését segíti ez a módosítás, mellyel a végrehajtó bizottság is egyetértett. A vb elismerését fejezte ki a vállalatnak a tervszerű, lendületes munkáért és eddigi erőfeszítéseikért. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a továbbiakban Kiskőrös várossá fejlesztésének körülményeiről, a feltételek teljesítéséről tárgyalt a nagyközségi tanács vb jelentése alapján. A napirend tárgyalásán az előadó dr. Szabó Gyula vb- titkáron kívül részt vett Boza József, a járási párt- bizottság első titkára, és Csizmadia Tibor, a járási hivatal elnöke is. A vb alapos vita után — melyben részt vett dr. Romány Pál, és dr. Kiss György is — elfogadta az előterjesztést, megállapította, hogy az előkészületek jól haladnak és a feltételek reálisak Kiskőrös várossá fejlesztésére, melynek jóváhagyására a megfelelő időpontban az Elnöki Tanács illetékes. A megyei tanács vb ezután bejelentéseket tárgyalt. T. P. Emberséget az utakon is! Néhány nappal ezelőtt hirdette meg a Magyar Autóklub a BM közlekedési csoportfőnökségével és az Országos Közúti Balesetelhárítási Tanáccsal közösen az Emberséget az utakon is! mozgalmat. Célja, hogy a magánautósok és a hivatásos gépjármű- vezetők fogjanak össze a balesetek megelőzéséért. A mozgalom legfőbb jellemzői őt szóban fejezhetők ki: emberség, felelősségérzet, figyelmesség, előzékenység, türelem. Bontsuk részeire a szavakat, müven tartalom is álljon mögöttük. Az emberség követelménye diktálja az óvatos vezetést, az előzékenységet, a gyalogosok iránt, a gyermekek, öregek, testi fogyatékosságban szenvedők segítését. A felelősségérzet irá- nyítsa minden járművezető cselekedetét. Legyen vezetésük határozott és egyértelmű, félreérthetetlen. Ügyeljenek gépjárművük műszaki állapotára, alkal- j mazkodjanak a .forgalom üteméhez, s felesleges előzéssel, forgalmi sáv vá- toztatással ne hozzanak létre kritikus helyzetet. A figyelmesség sok mindent magában foglal, ezek közül csak a leglényegesebbeket emeljük ki. A járművezetők menet közben, de álló helyzetben is arra töreked jenele, hogy áttekinthetőbb köziekedé i kép alakuljon ki. Segítsenek gépjárművezető társaikon, ha nehezen tájékozódnak, vagy gyámolításra szorulnak. Figyelmeztessék azokat a vezetőket, akik például nyitott ajtóval, tehát veszélyes körülmények között közlekednek. Az előzékenységre, a forgalom megnövekedése miatt is nagy szükség van. Éppen ezért elő kell segíteni valamennyi járművezetőnek, hogy a tömegközlekedési járművek forgalma zavartalan legyen. Alacsonyabb rendű útvonalról érkező járművek besorolását, vagy áthajtását ésszerű magatartással segítsék elő. A kereszteződések előtt és azok közelében segítsék elő a besorolást, rendeződést. A megfordulni, vagy balra kanyarodni szándékozó gépjárműveket lehetőség szerint engedjék el, mert szabályos helyzetben is forgalmi torlódást idézhetnek elő. Ugyanígy segítsék a gyorsabban haladó járművek előzését. A tűreA Szegedi MÁV Igazgatóság területén — Csong- rád és Bács megyékben — a zöldség és gyümölcs továbbítása a dél-magyaror- szági vasutasok egyik fő feladata. A gyorsan romló áru szállításának gyorsítására megszervezték az expressz tehervonatos gyümölcstovábbítást. Most kezdődtek meg a rendszeres ilyen szállítások, ezentúl naponta indítanak Szatylem gyakran segíti megelőzni a veszélyhelyzeteket. A gépjárművezetők hagyják figyelmen kívül az országúti provokátorokat, legyenek segítőkészek, fogadják megértéssel a közlekedési rendőrök intézkedéseit. Számítsanak a helyismeret nékül közlekedő külföldi vagy más helységben élő gépjárművezetők bizonytalankodásaira. Mindenkor nyugodt, korrekt vezetési stílussal segítsék a forgalom zavartalanságát. A megyében már sok magángépkocsi .szélvédő- üvegén, tehergépkocsi platójának hátulján és motorkerékpáros bukósisakján láttunk Emberséget az utakon is! emblémát. Az eredményekről még korai lenne szólni, de feltehető, hogy ez az országos mozgalom, a gépjárművezetők megértése, hozzájárul a balesetek csökkenéséhez. G. G. mázról. Kecskemétről egy- egy expresszvonatot. A gyümölcsök jó minőségének megőrzését szolgálja a gyorsaság mellett, hogy az eddigieknél hatékonyabb hűtőberendezéssel, felszerelt új hűtőkocsikat állítottak forgalomba. A becslések szerint az idényben mintegy 200 000 tonna zöldséget és gyümölcsöt szállít majd a szegedi igazgatóság, korszerű feltételek mellett. (MTI) Gyümölcsexpresszek Salgótarjáni bányászsztrájk Valamivel többet Tipegő lábak. Még bizonytalan lépések. Nagy- szemű kisgyerek tárt karokkal jön felém. Odaáll a járóka rácsához és közben ide-oda rakosgatja kopott piros bőrcipőbe bújtatott lábacskáit. A többi gyerek is jobbra, balra mászik, bőcörög, a járókában. A cipőcské- ken bizony meglátszik a használat. Kecskemét három csecsemőotthonában. a háromszáz gyerek közül százszázötven már tipeg, jár, a lábára tehát cipő kell. A cipők gyorsan kopnak, fölfeslik a tűzés, vékonyodik a talp. leesik a csat. Javításukat nem szívesen vállalják az iparosok. Ha mégis akad vállalkozó, sokat kér a munkáért. * * * A Cipész Ktsz-ben ez év januárjában alakult a Há- mán Kató szocialista brigád. Tagjai, tíz tettrekész, dolgos asszony elhatározták. ennek a brigádnak többet kell adnia valamivel az átlagosnál. Ez a többlet nemcsak jó munkájukban nyilvánul meg, hanem úgy döntöttek, hogy a csecsemőotthon gyermekeinek cipőit ingyen és folyamatosan fogják javítani. • * * Ennek a vállalásnak a jelentőségét megnöveli az a szeretet és önzetlenség, amivel a tíz nő — többen igen elfoglalt családanyák — a munkaidején túl javítja, tűzi az apró kis gyerekcipőket. A brigádvezető, Dobos Illésné szeme könybelábad, amikor elmeséli, hogy a gyermeknapi hatvannégy pár új cipőt milyen nagy örömmel fogadták a gyerekek. Az asszonybrigád azt is eltervezte már, hogy a gyerekeket ezentúl rendszeresen meglátogatják — így visznek szeretetet az otthon kis lakóinak. A nagyon öreg tarjáni bányászok talán még emlékeznek annak a július végi időnek néhány napjára ... ötven esztendeje történt, hogy a salgótarjáni szénmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27-én felszínre jöttek a bányászok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulajdonképpen még követelésnek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fizetett túlmunka, a tizenkét órás műszakok helyett — a nyolcórás napi munkaidőt, azt, amit akkoriban, éppen a munkásosztály és a szakszervezetek nyomására az ország szinte valamennyi bányaüzemében már megadtak a tőkések. 1922. A Horthy-Magyar- országon a fehér terror régen vérbe fojtotta a Tanácsköztársaságot. A bányászok legöntudatosabbjai emlékeznek — de dolgoznak, hangtalanul, mert sok a gyerek és kell a kenyér. Kell a bányászkolónián a kis szoba-konyha, ahol meghúzódhat az asszony a gyerekekkel, amíg az ura a fekete aranyat fejti a mélyben. Csak a nyolc óra ... Az meglenne __ A korhoz mért követelés volt, jele annak, hogy a munkásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendörszuronyokkal „nyugtatott” időszakban is, kiváltott kisebb ellenállásokat, csendes munkabeszüntetéseket. Valóban csendben és roppant fegyelmezetten történt a bányászok rr. unkabe szüntetése. Az akkori Népszava később a következőket írta ezekről az eseményekről: „A munkások nyugodtan, békésen viselkedtek ... Ennek ellenére letartóztattak több bizalmi férfit, körülbelül ötvenet, s a balassagyarmati ügyészség fogházába szállították őket... A munkások ezután sem állottak munkába. így egy lépéssel tovább mentek az erőszakosságban, megindították a kilakoltatásokat...” Csendőrök rontottak be a kis bányászházakba. Arra sem engedtek időt, hogy a családok felöltözzenek, a férfiakat megverték, az asszonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint 35 éve dolgozott a bányában, véresre vertek. Családok tucatjai kényszerültek elhagyni szegényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda iparkodtak a férfiak is, akik elhatározták, hogy nem állnak munkába, amíg követeléseiket nem teljesíti a bánya vezetősége. Kormánypárti lapok akkortájt szemforgatóan arról cikkeztek, „napi 400 vagon szén elveszítését jelenti az országnak a tarjáni bányászok munkamegtagadása”. A szakszervezet viszont a soron következő parlamenti ülésre interpellációt jelentett be az atrocitások miatt. Aztán, hónapok múltával elcsendesedett minden Tarján környékén is. Keserves nélkülözések árán harcolták ki azt a bizonyos nyolcórás munkaidőt. ötven esztendeje történt. A tarjáni szénmedencében ma 55 éves korában nyugdíjba vonul a vájár. Nem szoba-konyhában lakik, hanem összkomfortos lakásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. S a vájártanulók közül sem mindegyik tudja, mi is történt ott, félszázaddal ezelőtt ... V. M. Kilenc nap Bulgáriában (I.) Az agyagos színű Jantra Dimitrov születésének 90.'* évfordulóján négytagú újságíró-küldöttséggel jártam Bulgáriában. Autóbusszal utaztuk be kilenc napig Bulgáriát. A magyar csoport kísérője, tolmácsa dr. Arnaydoff Konstantin volt, aki évekig Budapesten tartózkodott. Itt járt főiskolára, majd a bolgár követségen teljesített szolgálatot. A második világháború után, 1948-ban tért haza Szófiába. Űtközben többször idézte Adyt s egészen a szívemhez nőtt, miután megtudtam, hogy Szabó Pál Talpalatnyi földjét bolgár nyelvre fordította. S ezután talán még jobban figyeltem egy-egy történelmi nevezetességét Bulgáriának, hiszen Konstantin bácsi (így neveztük, mert a hetvenet tetőzi) a Talpalatnyi földdel a magyar történelemnek egy darabját ismertette meg a bolgár emberekkel. És távol a Tiszától, Dunától erről értesülni szívdobogtató. És meghittebbé vált előttem az agyagos színű Jantra folyó vize, amely körül- kacskaringózza a 65—70 ezer lakosú hős várost, Tirnovot, amely Bulgáriának kétszáz évig fővárosa volt. A bolgárok ismerete szerint időszámításunk előtt 2—300 évvel már település volt ott. Most a város fölé emelkedő hegyen restaurálják a várat, amely a törökök elleni harcok központja volt. A történelemről a régi kövek, az eredeti formájukban újraépülő bástyák beszélnek a mai és a jövő nemzedéknek. Fenn a kövek a régi korokat idézik, lent a völgyben az új kort alakítják. Két éve épült fel az új nemzeti színház a városban. S Tirnovo megyének 140 kultúrháza van. Az anyagi javakat a megye iparában 62 ezren termelik, a mezőgazdaságban 30 ezren. Most cukorrépát 90 ezer, kukoricát 350 ezer, búzát pedig 510 dekáron termelnek. (Egy dekár ezer négyzetméter.) Most legfőbb feladatuk, amint azt Sztojanov Demeter, a Bolgár Kommunista Párt Tirnovo megyei Bizottságának első titkára mondotta, hogy gyorsítsák a technikai fejlődést és javítsák a minőséget. Ezt a célt szolgálja az is, hogy most négyezren járnak különböző agrár- szakembereket képző iskolákba. Ütünk közben rövid időre megálltunk egy kis városkában, Szamvoda-ban. Több apró üzletecske közt láttam egy női szabóműhelyt is. Bementem oda és Konstantin bácsi segítségével tudtam meg, hogy a mi kisipari szövetkezeteinkhez hasonló műhely az, melynek központja Tirno- vóban van. A neve Új Élet, s itt ebben a részlegében tízen dolgoznak asz- szonyok, lányok. Hozott anyagból varrják a női ruhákat a városka lakóinak.’ Munkájuk van bővén, a fekete bolgár asszonyka, a kis műhely vezetője a polcokra rakott sok-sok színű ruhának való. anyagot emelgeti, mutogatja. Kérdésemre — havonta menynyit tudnak keresni? — elmondja: a szabászok 150 levát (egy leva 16,78 forint), a varrók 110—120 levát visznek haza. Amikor Konstantin bácsitól megtudja a bolgár asszonyka, hogy magyar vagyok, invitál, nézzem meg, milyen ruhákat is csinálnak ők, de hát a külügyminisztérium megbízottja, aki az egész „gárdát”, a négy nemzet újságíróit vezette, integetett, menjünk — indulunk tovább. Cserei Pál (Következik: A cseresznyefa ágyú)
