Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! J ÁT SZÓTÉREN ¥7 • ' 1 1 ' ^ 1 r «• n lliallifasra készül férőn XXVII. évf. 172. szám 1972. július 23., VASÁRNAP w Ara: I f orint A'&ÁCS KISKUN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG NAPILAPJA a háziipar Kézimunka — a virágholtban Hazatalálnak a tájjellegű cikkek? \ r „Az jó hírért, névért”, amelyért egykor a végvári vitézek verekedtek a török­kel, ma legalább akkora erőfeszítéssel küzdenek a különféle árucikkek. A jó hírnévre ugyanakkor azok a tájegységek is igényt tartanak, amelyek rászol­gálnak az adottságaikkal valamiféle, az átlagtól meg­különböztető rangra. Lé­nyegében jó dolog az, hogy a világ sok országában tud­nak az emberek Kalocsáról vagy Kiskunhalasról — még akkor is, ha története­sen csupán a pompás díszí­tésű hímzések vagy a fi­nom mívű csipkék idézik fel a magyar városokat a képzeletben. Igazán meglepő viszont, hogy annál könnyebb hoz­zájutni sok hasonló nép- művészeti. iparművészeti vagy háziipari cikkhez, eüíndékrárgyhoz. minél messzebb keresi az ember, az előállítási helyétől. A termékek zömét — érthető módon — külföldre vonzza a kereslet. Az országhatá­rokon belül pedig bővebb a választék a Balaton mel­lett, a fővárosban, vagy akár Harkányfürdőben a jellegzetes kalocsai, halasi dolgokból, mint Kalocsán, Kiskunhalason, illetve a megyeszékhelyen, Kecske­méten. Holott a turisták és a belföldi pihenni vágyók is kezdik fölfedezni a szűkebb környezet csodálatos ter­mészeti adottságait, mint például a természeti leg vé­detté nyilvánított tőserdői területet a Tisza holt ágá­nak a partján; sokan pi­hennek a soltvadkerti Pe- tőfi-tő mellett; s Kalo­csától mindössze tizenöt kilométerre található a Szelidi-tó. ahol már a tö­rök időkben — a végvári harcok idején — is felis­merték a víz gyógyító ha­tását. Aki ide látogat, az nyilván szeretne magával vinni valami emlékeztető dísztárgyat is, ami a táj­egységhez kapcsolódik. Csak éppen alig-alig talál­kozik ilyesmivel. A Bács-Kiskun megyei KISZÖV egyszer már megrendezte Kecskeméten a háziipari újdonságok ki­állítását, de a várt hatás elmaradt, a kereskedelem (Folytatás a 3. oldalon) Igaz, hogy csak homokból készül a pogácsa, de épp olyan meleg, mint a valódi. Ügy látszik azonban, Kecskeméten a széchenyivárosi új óvoda lakói milsem törődne}£ a kánikulával. A két házsor közötti játszótéren vidáman ho­mokoznak, hintáznak. (Tó{h Sándor felvétele) _____________________________ ------ ■ ................... .... .....— B emutatkozik a házgyári technológia Szegedről érkeznek az elemek A negyedik ötéves tervre szóló lakásprogram kereté­ben a megyében 20 ezer A sárga kombájnok Ahol reggel még dús ka­lászokat ringatott a júliusi szellő, már csak a végtelen tarlókat látni. Aiig talál­juk meg a két sárga kom­bájnt, szinte egybeolvad­Kodáiy-szeminárium SJétfön, a nyári szünet ellenére, ismét kinyitják a Katona József Színház kapuit. A nézőtérén a kecskeméti zenekedvelők mellett négy földrészről ér­kezett zenepedagógusok hallgatják a városi tanács el­nökének szavait. Még az optimisták sem számítottak arra, hogy a holnapi nappal kezdődő második Kodály-szeminárium rendezőinek éppen a jelentkezők nagy száma okozza a legnagyobb gondot. Kétszer annyian vó.llalták a zsú­folt program fáradalmait, a részvétel költségeit, mint 1970-ben. A szemináriumok, előadások hallgatói közül mintegy húszán másodszor ismerkednek ennek a nyári tanfolyamnak a segítségével a magyar zeneoktatással. Minek tulajdonítható a megnövekedett érdeklődés, a vendégek fokozott várakozása? lyilágszerte kezdik felismerni, hogy a civilizáció ' térhódítása, a technikai-tudományos forradalom csak akkor válhat maradéktalanul az emberiség hasz­nára, ha mindenki fejleszti képességeit, gazdagítja ér­zelmi szféráját. Ha nem veszti el egyéniségét, birto­kába veszi az évezredek alatt felhalmozott szellemi, kincseket. A szellemi és testkultúrára, a művészetek „vitaminjaira” soha nem volt akkora szükség, mint éppen napjainkban. Kecskemét nagy szülötte az elsők között ismerte fel, hogy a zene. a rendszeres éneklés felvicKt, kibon.akoz­ta t ja a képességeket. Ö írta le, hogy a közös éneklés a harmóniához vezet. „...Egyéni felelősség közös munkában, mi nevelhet jobban a szocializmusra?” A Kodály Zoltán állal megfogalmazott elveken . ^ alapuló magyar zenei — és zenével történő — nevelés kivívta a szakemberek túlnyomó többségének elismerését. S ebben része van a kecskeméti ének-zenei iskola példás munkájának, szemmal-füllsl érzékelhető eredni nyelnek. A tanár úr 15 esztendeje még feltéte­les módot használva mutatott rá az itteni példaadás jelentőségére. „Van itt egy iskel a, .amely úgy működik, már. mint hogyha magam itt éltem volna és tettle:: segítettem volna a létrejöttén. Ez az iskola és ami ebből kinő, az még lehelne olyasmi, ami Kecskemét­nek a hírnevét szellemi térén is kiemeli.” Így történt; ennek a folyamatnak tanúi és részesei •* vagyunk. Az idő ismét azokat igazolta, akik igé­nyesen, megalkuvás nélkül vállalták az újat, á mást. a jobbat. Az átgondolt programot, az európai hírű elördóka az előkészítők áldozatos munkáját ismerve, bízu- benne, hogy a 11. Kodály-szemínirium tovább hör hazánk, a magyar kultúra jó hírét. Sok sikert kívá nunk minden résztvevőnek. H.N. nak a környezettel. Falják a búzatengert. A tartály közepén levő csőből szö­kőkútként ömlik a termés. Napi teljesítmény 5—600 mázsa tisztított szem,' a te­herautók alig győzik a for­dulókat. Az ötletes szerke­zet pillanatok alatt tölti a kocsikat. Peszmed István kombáj- nos egy-két percre megáll. Felmegyek hozzá a fülké­be. — Nincs melege? — kér­dezem. Mosolyog. Bekapcsolja a ventillátorokat. — Kellemes itt az idő, jobb mint odakint. Csak a por eszi eléggé az embert. Az ülés kényelmes. — Úgy érzem, mintha teherautóban ülnék. Ha.iagós Dezsővel, >a má­sik kombájn vezető vei né­hány napos tanfolyamon ismerkedtek meg a gépek­kel. Nem volt túlságosan nehéz megtanulni a keze­lésüket. hiszen mindketten régen traktorosok. Kicsit fáradtak. Napon­ta 10 órát 'dolgoznak, de a karbantartás is az ő fel­adatuk. — Nem sokáig tart már ez a munka, néhány nap, és az utolsó szem is mag­tárba kerül. — bizakodik Hajagos Dezső. A két kombájnra és ke­zelőikre még nagy felada­tok várnak az idén. Bővfebbet erről Makai István, a Városföldi Álla­Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalatra hárul, amely az idén is több mint 500 „otthont” ad át. A vállalat e nagyszabá­sú feladathoz alkalmaz­kodva dolgozta ki a fej­lesztési elképzeléseit is. Elsősorban a gépesítést, valamint a korszerű építé­si módszerek meghonosítá­sát tűzték ki célul. Ennek jegyében tavaly Kiskunfél­egyházán megkezdték az alagútzsalus eljárással ké­szülő lakások építését. Az idén a fejlesztés újabb fontos állomásához érkezett el az üzem: a ház­gyári elemek felhasználá­sának premierjéhez. A megyében először Kecske­méten. a széchenyivárosi lakótelepen alkalmazzák az eljárást. A szükséges ter­mékeket a szegedi ház­gyártól vásárolják. Ugyan­csak újdonság a résalapo­zás, amelyet Kiskunfélegy­házán próbáltak ki. Elő­nye a hagyományossal szemben, hogy lényegesen kevesebb munkaerő szük­séges hozzá, emellett a ta­lajvízszint süllyesztése nél­kül alkalmazható. A házgyári elemekből történő építkezés gyorsabb, termelékenyebb, kevesebb élőmunkát igényel, mint a most . uralkodó blokkos módszer. Egy szint össze­állításához például mind­össze egy hét szükséges, ugyanis a helyszínre érke­ző alkatrészek szinte azon­nal beilleszthetők. A ház­gyári technológiával emelt épületekben egyszerű a szakipari munka is, mert a . fürdőszobát. konyhát összeszerelve, tartozékaival együtt emelik a helyére, a szerelőknek mindössze az egyes szintek között kell összekapcsolni a vezetéke­ket. Kecskeméten egyelőre 4 tízemeletes házgyári töm- I bőt emelnek. amelyek I egyenként 60 kétszobás la- ! kést foglalnak magukba, í Augusztusban., két épület I alapjait rakják le a már t említett résalapozásos el­járással. Az első, úgyneve­zett fogadószint elkészíté­se után októberben kezdik, meg a házgyári elemed '"-zeszerelését. A másik két . épületet pedig jövőre I adják át. 1■ e. u. mi Gazdaság kiskunfél­egyházi kerületének veze­tője tud mondani. — Ez a két kombájn ta­karítja be ősszel a kuko­ricát, ugyanis részei a CPS rövidítésű, amerikai rend­szerű kukoricatermesztési gépsornak. A csaknem ezer hold búzát is ezekkel takarítjuk be. Az eddigi eredmények szerint ter­mésátlagunk meghaladja a holdanként! 20 mázsát. A gazdaság többi kom­bájnja most a rozsot arat­ja — ha szükség lesz rá, segítséget nyújtanak a szomszédos üzemeket^: is. Az arató-cséplők nyomán megjelennek az ekék. Nagy területen zöldell már a másodvetésű kukorica. Ahová nem kerül újabb mag, ott is felhántják a tarlót. K. S. Munkában a sárga kombájnok. lakás készítését határozták el. A terv megvalósítása legnagyobb részt a Bács-

Next

/
Oldalképek
Tartalom