Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

Z. oldal 1972. július 22, szombat SÁLI a szenátusba! Az amerikai törvényho­zás felsőházában, a sze­nátusban a külügyi bi­zottság jóváhagyta a ta­vasszal Moszkvában alá­írt SALT-megállapodáso­kat. A jóváhagyás egy­hangúan történt, ezúttal Fúlbright szenátornak, a bizottság világszerte jó­zanságáról ismert elnöké­nek nem kellett hadakoz­nia egyetlen kollégája .el­len sem. Az amerikai ve­zetés mechanizmusában igen nagy szerep jut a bizottságoknak. A gyors és sima döntés alapján nem nehéz megjósolni, hogy a kongresszus mindkét há­zában elfogadják, szen­tesítik ezt a fontos moszk­vai egyezményt. Az eddigi és a továb­biakban várható gyorsa­ság nemcsak, sőt szerin­tünk nem is elsősorban azért következett be, mert William Rogers külügy­miniszter — a SALT-tár- gyalások őszi folytatására hivatkozva — nyomatéko­san kérte ezt. Ha van olyan helyzet, amelyben egy képviselő vagy egy szenátor mandátuma ve­szélyeztetése nélkül egy­szerűen nem szavazhat nemmel, ez alighanem az. A SALT a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások kifejezés angol nyelvű rövidítése. Ez a kifejezés nagyjából pontosan tükrözi, miről van szó: a fegyverkezési hajsza megállításáról, leg­alábbis lefékezéséről a földkerekség két legerő­sebb nagyhatalma között, ráadásul éppen a legpusz­títóbb fegyverek terüle­tén. Ez az egyezmény volt a májusi szovjet—amerikai csúcstalálkozó legkimagas­lóbb eseménye, a szovjet békepolitika egyik leg­nagyobb sikere. Az egyezmény sok éves erőfeszítések eredménye és egyben további előrelépé­sek előfeltétele lehet. Szovjet részről mindig is hangsúlyozták, hogy mi­lyen sok függ Moszkva és Washington viszonyától és hogy ezt a viszonyt üdvös lenne elmozdítani a szün­telen konfrontáció holt­pontjáról. • A SALT-hoz hasonló egyezmények lé­pést jelenthetnek ezen a világ számára is oly fon­tos úton. A szovjet—amerikai vi­szony önmagában is fon­tos más országok számá­ra. De van egy különle­ges ok is, amely egyete­mes érdekké teszi a SALT- megállapodások újabb eredményeit. E tárgyalá­sokon nemcsak a legpusz­títóbb, hanem egyben a legköltségesebb fegyverek korlátozásáról esik szó. Minél több jpénzt takarít meg a két legerősebb nagyhatalom, annál többet fordíthat a fejlődő orszá­gok megsegítésére, orvosi és más tudományos erő­feszítések támogatására — szóval az egész emberiség számára hasznos célokra. Svédország semleges marad A Szovjetszkaja Rosszija megbízásából a TASZSZ tudósítója nyilatkozatot kért Olaf Palme svéd mi­niszterelnöktől az európai biztonsági értekezlet ösz- szehívásának kérdéséről. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy nagyon jónak látja a 'kilátásokat az érte­kezlet előkészítését célzó sokoldalú találkozó összehí­vására, s reméli, hogy ez a találkozó hamarosan létre is jön Helsinkiben, a finn kormány javaslatánhk meg­felelően. — Igen kedvezően érté­keljük az európai fejlemé­nyeket a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szov­jet és lengyel szerződés ra­tifikálása, valamint a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény élet­belépése után — Magától értetődik, hogy Svédország továbbra is kitart hagyományos sem- legességi politikája mellett, amelyről mindenütt elis­merik, hogy építő módon járul hozzá a béke fenn­tartásához Eurófia északi részében — mondotta Pal­me. (TASZSZ). Ellsberg ismét vádolja a Pentagont A titkos Pantagon-doku-1 mentumok nyilvánosságra j hozatal miatt perbefogott Ellsberg professzor a Los j Angeles-i bíróság elé írá­sos vallomást terjesztett, j amely az amerikai hadigé-| pezet agresszív terveinek! újabb lelepezéseit tártál- j mázzá. „A Pentagon „agyköz-! pontjában” személyesen részt vettem több olyan terv kidolgozásában, ame­lyek az Egyesült Államok­nak egy lehetséges termo­nukleáris háborúban tanú­sított magatartását hatá­rozzák meg” — írja Ells- berg. Az amerikai tudós hangsúlyozza, hogy a de­mokrata párt uralkodása idején kidolgozott terveket a hadügyminisztériumban stratégiai titokban tartot­ták. 1961-ben Ellsberget meg­hívták a vezérkari főnö­kök bizottságába — az Egyesült Álamok legfonto­sabb hadászati központjá­ba. A vezérkari főnökök bi­zottságában Ellsberg bejá­ratos volt a speciális „ka­tonai terembe” ahol a nem­zetközi feszültség élezésé­re irányuló terveket ké­szítették, illetve az ilyen jellegű titkos dokumentu­mokat őrizték. Itt dolgoz­ták ki a „szuezi válság részleteit” más szóval Iz­raelnek az arab országok ellen irányuló agresszív terveit. Ellsberg befejezésül hang­súlyozza, hogy a Bern bíró által összeválogatott es­küdtszék nem hozhat reá és Russora nézve igazsá­gos döntést. Az esküdtszék — mutat rá — alapvetően a Pentagon megrendelése­it végrehajtó állami intéz­mények és társaságok al­kalmazottaiból áll, s a „vádlottak” éppen e szer­vezetek tevékenységét lep­lezik le. (TASZSZ) Szabadságjogok, béremelés Uruguayban csütörtökön 24 órás általános sztrájk volt, amely valósággal megbénította az ország életét. A dolgozók nem­csak a béremeléseknek év végéig történt leállítása miatt tiltakoznak, hanem követelik a szabadságjo­gok helyreállítását is. Kína és az NSZK Gerhard Schröder, a Bundestag külügyi bizott­ságának elnöke, a CDU el­nökhelyettese hivatalos pe­kingi tárgyalásainak befe­jeztével pénteken elindult kínai országjáró kőrútjára, amelynek első állomása Senjang. Elindulása előtt újságíróknak kijelentette: reméli, hogy látogatása hozzájárul a Kína és az NSZK közötti szorosabb kapcsolatok kialakulásá­hoz. (Reuter) Nyolc szputnyik egyszerre Buckingham-palotában át­adta megbízólevelét II. Er­zsébet angol királynőnek. Engedjék szabadon a foglyokat A Biztonsági Tanács pénteken 14 szavazattal el­lenszavazat nélkül, egy tar­tózkodás mellett jóváhagy­ta azt a határozati javas­latot, amely felszólítja Iz­raelt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a június 21-én, libanoni területen foglyul ejtett szíriai és li­banoni katonatiszteket. Az Egyesült Államok tar­tózkodott a szavazástól. A Biztonsági Tanács ko­rábban már hozott egy ha­sonló értelmű határozatot, azt azonban Izrael nem vette tudomásul. Holland kormányválság Julianna holland király­nő a Biesheuvel-kormány lemondása nyomán meg­kezdte konzultációit a kor­mányválság megoldására. 'A Reuter-iroda hágai tu­dósítója lehetségesnek tart­ja, hogy a királynő pénte­ken újból Biesheuvelt ké­ri fel az új kabinét meg­alakítására. A kormányvál­ságot, az öt pártot tömö­rítő koalíció lemondását — mint ismeretes — két szocialista miniszter lemon­dása idézte elp. Az AFP értesülése sze­rint az összes holland poli­tikai pártok valószínűnek tartják, hogy még a jelen­legi törvényhozási időszak lejárta előtt új választáso­kat írnak ki. Áz utolsó kenyér A Szovjetunióban csü­törtökön egyszerre bocsá­tották Föld körüli pályára a Kozmosz-sorozat nyolc mesterséges holdját — egy hordozórakétával. A műholdakon tudomá­nyos műszereket helyeztek el, amelyeknek feladata, hogy folytassák a világűr kutatását a korábban be­jelentett programnak meg­felelően. A tudományos berende­zésen kívül a műholdakon elhelyeztek rádiórendszert a pályaelemek pontos mé­résére és olyan rádiótele- metrikus rendszert, amely a készülékek és a tudo­mányos berendezés munká­járól adatokat továbbít a Földre. ' A mesterséges holdakon elhelyezett berendezés ki­fogástalanul működik. A koordinációs számítóköz­pontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Kínai nagykövet Angliában Szung Csi-kuang, a Kí­nai Népköztársaság 23 év után kinevezett első angliai nagykövete csütörtökön a (Marafkó László hanoi Y ályogházak között ha­lad a gépkocsink, gyerekek integetnek, na­gyot kiáltanak, amikor meglátják, hogy európaiak is ülnek az autóban. A há­zak egyik vége a vízzel érintkezik, az emberek az ajtó előtt guggolnak. Kite­lepített helyen járunk, szál­láshelyünk My Chung felé haladunk. Elindulás előtt, amikor megkérdeztem tol­mácsnőnket, hol fogunk aludni. Nam Dinhben, ha­bozás nélkül azt válaszolta: „Nagyon jó szálloda van ott”. Nos lehet, hogy a szál­loda még jó, csak maga a város nem alkalmas arra, hogy vendégeket fogadjon. A lakosság nyolcvan száza­lékát már kitelepítették, s naponta többször is támad­ják a VDK-nak ezt az észa­ki nagyvárosát az amerikai repülőgépek. Nam Dinh-t: „Textilvárosnak” is hívják. Mondjam azt, hogy hívták? Elmentünk a hatalmas textilkombináthoz, amely 1965-ben még tízezer em­bernek adott kenyeret. A hatalmas csarnokból egye­nesen a trópusok ragyogó telex-tudósítása) egére látni. Fémgerendák hevernek egymásón össze­hajlítva, mintha egy hatal­mas kéz megcsavarta volna őket. De ugyanígy a pusz­tulás képe fogadott ben­nünket a központi postánál, amelyből csak • betongeren­dák maradtak, vagy a tex­tilipari szakközépiskolánál. Még az ifjúsági szabadtéri színpadra is hulltak bom­bák. 1965—68 .között 200- szor támadták az amerikai repülők a várost. Idén, áp­rilis 21-én érte az első nagy támadás Nam Dinh-t. S az­óta 15-ször hullott bomba az utcákra, házakra. Az el­múlt két hónapban ugyan­annyi pusztulást okoztak az amerikaiak, mint Johnson elnöksége idején négy év alatt. A városnak mintegy 60 százalékát rombolták le, s újabban egy-egy légitá­madás során a város meg­határozott kerületére össz­pontosították bombáikat. Összesen 32-szer támadták a Vörös folyó és a Dai fo­lyó gátjait, ami azért jelent rendkívüli veszélyt, mert a város szintje három méter­rel alatta van a folyók Lengyelország ünnepén Huszonnyolc esztendeje annak, hogy Lublinban — a szovjet hadsereg és a len­gyel néphadsereg által fel­szabadított területen — ki­bocsátották a történelmi je­lentőségű júliusi kiáltványt. Ezzel az elvi programmal lépett a baráti Lengyelor­szág a társadalmi haladás és a Szovjetunióval való szövetség útjára. A második világháború szörnyű szenvedést okozott az emberiség jelentős ré­szének. A háborús szenve­dések és károk szomorú listáján Lengyelország az elsők között van. Lengye­lektől hallani: a másodjk világháború visszavetette országunkat a XIX. szá­zadba. Amíg 1938-ban Len­gyelországnak 35 millió lakosa vslt, a háború végé­re a népesség 24 millióra csökkent. Városok, falvak tömege — mondhatni egész Lengyelország — romhal­mazzá vált. Az azóta eltelt több, mint negyedszázad bebizonyítot­ta a szocialista út választá­sának helyességét. Lengyel- ország új társadalmi rend­szerét építve kiheverte a Háború megpróbáltatásait, megszilárdította nemzetkö­zi helyzetét, gyökeresen megváltoztatta gazdasági és társadalmi struktúráját. Különösen figyelemre méltó eredményeket ért el az ország gazdasági iéren. 1950—1970 között hét és félszeresére növekedett Lengyelország ipari terme­lése. A negyedszázaddal ez­előtt még alapvetően ag­rárjellegű Lengyelország kiépítette fejlett, sokrétű iparát. A nyersanyagterme­lés számos ágában, a gép­ipar és a szemszámgép- gyártás jó néhány területén már Európa első államai Közé került. A fejlődés di­namikáját mi sem jelzi jobban, mint hogy az 1971 —1975 közötti időszakban a nemzeti jövedelem 40 százalékkal, a reálbérek pedig 18 százalékkal emel­kednek. Megkezdődött az 1971—1990 közötti időszak lakásépítési programjának végrehajtása. Eredménye­képpen több. mint 7 mil­lió lakás épül majd fel. Nemcsak az elért ered­mények jelentősek, hanem a■ megoldásra váró további feladatok is. A lengyel tár­sadalom nagy problémái közül elég megemlíteni a „demográfiai robbanást”, azt, hogy Lengyelország népessége viharos gyorsa­sággal növekszik. 1971— 1975 között mintegy 3,5 millió fiatal lép munkaké­pes korba, ami — figye­lembe véve a munkaerő-ál­lomány természetes csökke­nését — 1,8 millió új mun­kahely teremtését igényli. Lengyelország az ilyen és ehhez hasonló nagy fel­adatok megoldásában nincs magára utalva. Az ország fejlesztési terveit a szocia­lista közösséghez tartozó többi állammal szoros együttműködésben valósít­ja meg. Lengyelország kül­kereskedelmi forgalmának csaknem kétharmadát a szocialista tábor országai­val bonyolítja. A szocialis­ta integráció komplex prog­ramjának keretében Len­gyelország aktívan előmoz­dítja a termelési kooperá­ció és a szakosítás fejlesz­tését a KGST-államok kö­zött. A magyar és a lengyel nép barátsága történelmi hagyományokon nyugszik. Mindaz, ami összeköt, a szocialista építéssel, a tár­sadalmi rend és ebből adó­dóan céljaink közösségével még csak erősödött. A len­gyel külpolitika alapja a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság. Más rendszerű államokkal szemben a bé­kés egymás mellett élés politikáját követi Lengyel- ország. Ennek szellemében kötött szerződést az NSZK- val, amely egyszer s min­denkorra elismertté tette az ország nyugati határait Bonn által. Ez az esemény nemcsak a lengyel külpo­litika nagy sikere, hanem az európai béke és bizton­ság megteremtésére törek­vő egész szocialista táboré. Nagy ünnepén további si­kereket kívánunk a szo­cializmust építő, testvéri lengyel népnek. Gy. S. augusztusi—szeptemberi vízszintjének. Szállásunkat a lúcfenyő- höz hasonló vietnami fe­nyőfajta árnyékolta, a szomszéd házak körül. pál­mák álltak. A,fa Vietnam­ban stratégiai jelentőségű. Fák övezik a szétszórt tele­püléseket, alagútszerűen beborítják az utakat, letört ifaágat tűznek a sofőrök ko­csijuk fénylő fémrészeire, hogy a célpontot kereső re­pülők fel ne fedezhessék őket. A rekkenő déli hőségben éppen egy kis sétára akar­tunk indulni a faluba, ami­kor hangrobbanás jelezte, hogy valahol repülők köze­lednek. Éppencsak „kibiz­tosítottuk” fényképezőgé­peinket, amikor vészjósló sűvítéssel hat Phantom hú­zott el a felettünk mintegy ezer méter magasságban. Apró füstpamacsok jelen­tek' meg az égen, a légvé­delmi lövegek robbanásai. Az amerikai gépek lecsap­tak a városra. Néhány má­sodperc múlva vastag füst­oszlop emelkedett a magas­ba Nam Dinh egyik pontjá­ról. Az egyik gép viszont meredeken valahol a váro­son túlra zuhant. A támadás után kimen­tünk a helyszínre. Az úton egy hatalmas bombatölcsér állított meg bennünket, a talajvíz már feltört a mé­lyén. Az út a gát mellett vezet, s az egyik helyen a gát közepén is rést ütött a bomba. Balra egy lengyel segítséggel épült kenyér­gyár és egy konzervgyár állt. j Most égnek meredő betonelemek, széttépett te­lefonkábelek és villanyve­zetékek hevernek szana­szét. Az amerikaiak ezer- kilós bombákat használtak. A gáton túl a lapályos ré­szen földszintes házakból álló lakótelep állt, egy ré­szét teljesen szétrombolta a 'bombázás. Az egyik ház óvóhelyére hullt bomba öt gyereket és édesanyjukat ölte meg. A bombatámadás helyén emberek sürögnek. A tele­fonvezetéket — annak elle­nére, hogy az oszlopok ki­dőltek — már javítják. Te­herautó érkezik, daruskocsi működik a közelben. A ro­mok között emberek válo­gatják a használható anya­got. Amikor visszafelé me­gyünk, kísérőnk mondja: azt a kenyeret, amelyet az ebédhez ettünk, ebben a kenyérgyárban csinálták. Az utolsó kenjiír volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom