Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám
0. oldal 1972. július 19, szerda „Szülőkre" leltek Á magasabb szintű tanácsi Szokatlan címzésű I kisfiú Beszélgetés a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárával levél érkezett a napokban Kecskemétre. A borítékon csupán ennyi állt:' „I/Jár- tika néni, Kecskemét, Vöröskereszt”. A feladói: Ilonka és Piroska. A hiányos adatok ellenére a postás pontosan kézbesítette a küldeményt annak, akit illet, Ballagi P. Kon- rádnénak, a Vöröskereszt kecskeméti járási titkárának. — Milyen előzményei vannak a rendhagyó levélnek? — kérdezzük a címzettet. — Az idén azoknak az állami gondozott gyermekeknek az érdekében, akiknek egyébként nem lett volna hol vakációzni, nya- raltatási akciót indítottunk. Szót értettünk a megyében működő négy nevelőintézettel, ahonnan rövidesen megkaptuk a gyermekek nevét. Ezt követően kutattuk fel a járásban azokat a családokat, amelyek a „nyári nevelőszülő” szép tisztét szívesen vállalják. A valóság felülmúlta az elképzeléseket. A kis híján ötven, 7—13 éves gyermek mindegyikének nemcsak, hogy patrónusa jutott — akik a nyár egész tartamára minden térítés nélkül vállalták a gondozást —, hanem 18 áldozatkész család nélkülözni is kénytelen a várva várt kis vendéget. Annál önzetlenebb volt ez az ajándékozás, mivel korábban semmilyen szál nem fűzte a leendő „szülőket” a kicsinyekhez, s így mit sem tudhattak egyéniségükről, jellemükről. Azt, hogy ki, hová jut, a Vörös- kereszt jelölte ki. Szó sem lehetett tehát afféle gyér- J mekvásárról; olyasmiről,! hogy nekem ez a kis kék- | szemű tetszik, vagy én ezt1 a jóvágású legénykét szeretném fogadni ... Mindössze annyit közöltek a várományosokkal, hogy vagy kislány lesz-e majd az időszakos családtag. A találkozás napja rendkívüli világnap volt az otthonokból útnak indulóknak, de valóságos örömünnep azoknak is, akik várták őket. Amott kitörő lelkesedéssel fogadták az értük jövő piros mikrobuszt. Az egyik kislány kitárt karokkal, mosolyogva ugrándozni kezdett. „Mi van veled?” kérdezték a társai. „Mi lenne? Örülök.” Hogyne örültek volna a változatosságnak, a rájuk váró vidám nyári napoknak, s a hirtelen feléjük áramló szeretetnek! Hiszen akad olyan is köztük, akit négy éven át meg sem látogattak azok, akiket szüleinek nevez. A fogadók pedig ünnep- lőruhásan várakoztak a busz érkezésére. S akinek valami oknál fogva nem érkezhetett meg a vendége, nemegyszer könnyeket is ejtett. Jól szervszelt akció ez, de a teljes önkéntesség, a szabad vállalás jegyében. S hogy mennyire az, erre számos példát hozhatunk fel. Alig néhány hét alatt olyan meghatóan szoros — bizony, sokszor a vérséginél is erősebb — kapcsolatok alakultak ki, hogy az eredetileg csak a nyárra vállalt gyermeket eddig már két család is örökbe kívánja fogadni. Az viszont általános, hogy a Ezzel a címmel jelent meg a Népszabadság kü- lönkiadványa, amely az olvasók kérdéseire válaszolva közérthetően ismerteti szinte az egész lakosságot érintő nyugdíjszabályokat A kiadvány tájékoztatást ad a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjrendszerérői, a termelőszövetkezeti, szakszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerérői, s a kisiparosok kölnagyobb ünnepekre is, a jövő nyárra pedig feltétlenül Visszavárják őket. Többségüket a családok üdülni is magukkal viszik. Van, aki nemcsak a Dunántúl szép tájait ismeri így meg, hanem még Csehszlovákiába is eljut. Megemlítésre méltó, hogy a Habselyem és Kötöttáru- gyár kerekegyházi üzemének öt szocialista brigádja vállalt egy-egy gyermeket. Ezenkívül társadalmi munkában, kommunista műszakjaik során, kétezer fehérneműt is készítenek az állami gondozottaknak. Es most kanyarodjunk vissza oda, amivel ezt az írást kezdtük. A Mártika néninek szóló levél megírását a két kislánynak senki nem sugalmazta, a szívükből szinte kicsorduló boldogság és hála íratta velük. Beszámolnak mindennapi élményeikről; arról, hogy kezdenek ismerkedni a faluval, s már jó barátokra leltek. De ott van soraikban a szívből jövő köszönet is. Amire sokszorosan rászolgáltak mindazok — az akció elindítói és az otthont nyújtó családok egyaránt —, akik hosszabb-rövidebb időre, sőt nem egy esetben egy életre szólóan adják, jó érzésüktől indíttatva, k sors által hányt-vetett gyermekeknek azt, amire legnagyobb szükségük van: a szer etetet. Jóba Tibor csönös nyugdíjbiztosítási rendszeréről, amely ma már a magánkereskedőkre is érvényes. A Nyugdíjakról népszerűén, mindenkinek! cím egyben azt is jelenti, hogy a kiadvány a jogszabályismertetésen túl példákkal, magyarázatokkal segít eligazodni a bonyolultabb problémákban, olyan határesetekben, amelyekre a munkáért Megalapozott, nagy tömegeket érintő határozatokat hozott a Közalkalmazottak Szakszervezetének VII. országos kongresszusa. E határozatok közül jónéhány a megvalósulás útján halad. Természetesen minden megyének megvannak a sajátos problémái, feladatai. Bács- Kiskun megyében 1971. január 29-én ülésezett a VI. megyei küldöttértekezlet, amely közvetlen a megyére vonatkoztatva határozta meg a tennivalókat. Azóta másfél év telt el. Mi történt eddig, mely feladatok kerültek előtérbe? Erről tájékoztatta munkatársunkat Fülöp Gyula elvtárs, a Közalkalmazottak Szakszervezete Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára. — Az 1971-es évi szak- szervezeti munkát értékelő beszámolójukban szerepelt ilyen meghatározás: „Célunk a községi igazgatás szervezetét, belső munkamegosztását, létszámszükségletét körvonalazó községi igazgatási modell kidolgozása.” Mit jelent ez a gyakorlatban? — Az úi tanácstörvény óta jelentős hatáskör-decentralizálás történt. Az önkormányzati jelleg kialakítása megkívánja, jogszabály nem térhet ki, de az élet választ kíván. A kérdés-felelet forma módot ad rá, hogy az olvasó szinte személyre szóló tanácsot kapjon mikor, hogyan, milyen feltételek mellett élvezheti a nyugellátás különböző juttatásait. A kiadvány ára 4 forint, kapható a hírlapárusoknál és a postás kézbesítőknél. I hogy a szervezeti felépítés ! és a létszám is a fejlődés követelményeihez igazodjon. A lakosság igényeinek kielégítése, az ügyintézés meggyorsítása, a hatósági jogok gyakorlása és a törvényesség egyre magasabb szintű tanácsi munkát követel. Mintegy 25—30 kisközségben csökkent a lakosság száma, ezzel szemben mintegy 25 kis- és nagyközségben emelkedett. Ebből adódóan egyik tanácsnál egy dolgozóra több, másik tanácsnál kevesebb munka jut. Ez a különbség még szembetűnőbb a városoknál. Baján például egy tanácsi dolgozó 280— 300 lakos ügyeit intézi, I míg Kecskeméten 650-ét. Ez a szám magasan kiemelkedik az országos átlagból. Megyénkben 20 községben végeztünk ilyen irányú felmérést, melyet az országos eredményekkel összesítve megvizsgál a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az Államigazgatási Tudományos Kutató- intézet és a Közalkalmazottak Szakszervezetének Központi Bizottsága. Ennek alapján dolgozzák ki a tanácsi igazgatás szervezetére. belső munkamegosztására és létszámára vonatkozó optimális községi szervezeti modellt. — Elkészítették-e már a közszolgálati munkaviszony új szabályait? Szerepel-e benne a fokozottabb munkajogi védelem? — Szakszervezetünk központi bizottságának határozata alapján országos bizottság alakult, amely első ülésen ezzel a témával foglalkozott. A köz- szolgálati munkaviszony- szabályozás a Munka Törvénykönyve elveire épül, azzal összhangban rendezi a közhatalmat gyakorló szerveknél dolgozók munkaviszonyával, munkaidő-beosztásával, a nagyobb felelősséggel és fokozottabb követelményekkel összefüggő szabályokat, magasabb szintű jogszabályokban. E jogszabályok előreláthatóan 1973- ban a SZOT javaslataként kerülnek a kormány elé. Ebben, mint újdonság szerepel a fokozottabb munkajogi védelem. ‘ A beosztásnak és szolgálati időnek megfelelően új módon és mértékben a szabadság és pótszabadság is rendeződik. Előreláthatóan megszűnik a hátrányos megkülönböztetés a kisegítő és ügyviteli állomány- csoportba tartozóknál, és kialakítanak egy egységes államigazgatási kitüntetési és törzsgárdarendszert. — Történik-e kedvező változás a közalkalmazottak fizetésében? Megközelíti-e a vállalatoknál hasonló munkakörben dolgozók bérét? — A szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók régi kívánsága a bérrendezés. Elmaradás van a vállalati dolgozókhoz viszonyítva, de akad aránytalanság a közszolgálaton belül is. A változáshoz szükséges bérpolitika elvéit kidolgozták. Az új bérrendszer elveit szakszervezetünk központi bizottsága 1971. decemberében tárgyalta és elfogadta. A javaslat az volt, hogy a népgazdaság lehetőségeinek figyelembevételével. 1973-ban kerüljön bevezetésre. Ez most már az ország teherbíró képességétől is függ, felelőtlenség volna az ígérgetés. Remélhető azonban, hogy az új bérrendszerrel a köz- alkalmazottak keresete megközelíti majd a vállalati, hasonló munkakörben dolgozókét, és a közszolgálaton belül is megfelelő bérarányok alakulnak ki — fejezte be a tájékoztatót Fülöp Gyula elvtárs. Szabó Ferenc Nyugdijakról népszerűén, mindenkinek! Halélkatlan L una Park. Van itt minden látnivaló — jöjjetek! Óriáskerék emeli, süly- lyeszti baldachinos kosarait a tarka nyüzsgés, rikoltó lárma fölött. A távolsági buszmegállóból rejtelmes némasággal gurulnak k: a nagy kövér dobozok. Amott az oroszlános, óriáskígyós, párducos, vadál- latos sátrak pénztáránál őszibarackot csipeget két majom. Emitt porcelánhajóért dobnak karikát, amott bádogdobozokra céloznak rongylabdával — giccsba- báért. Hullámvasút, melynek fülkéire menet közben jótékony lepel borul. Szerencsekerék, pingpong- labda-dobálás karcsú lábon álló tölcsérekbe — porcelánpapagájért. És emberi forgatag. És zsivaly. És nevetés. örhinta szédíti, aki ■ ^ „föntebb” szeretné pihentetni alaposan próbára tett szemét. Emeletmagas „fasátor”, hengeres törzsű. csúcsos tetejű. Piros és fehér falak, oszlopok, léc- korlcáok. Mikrofonnal a kezében szőke kikiáltó. — Tessék, tessék! Már csak egy perc van hátra, s kezdődik a legszenzációsabb produkció. Száguldás motorkerékpáron a halálkatlan oldalán! Lélegzetelállító mutatványok. Jegyek a tizenbármas pénztárnál. Már csak pillanatok ... Tódul a kíváncsi nép. Sortáll a lépcsőn, fel a pénztárig, aztán ha megkapta jegyét, ki-ki lohol fölfelé, a halálkatlan kakasállójára. Görgőkön „száguld” már a motor a fapagoda „félemeleti” platóján. Fekete bőrnadrágos, zöldinges fiatalember ül fel rá. Telt ház. Sűrű gyűrűkben sorakozunk fent, a halálkatlan „karimájánál” s egyre feszítőbb izgatottsággal ámulunk bele a katlan torkába, ahol mint tüzes gépparipa dübörög már a motor. A bukósisak komikusán félrebillenve fénylik a férfi fején, akinek az arca most roppant feszült. Olyan kemény összpontosítás merevíti, hogy szinte szigorú- an-szenvedő. Igen, a fizikai törvények ismerete ennél a mutatványnál is: erő, biztonság. De ha csak fél centiméterrel nézné el a dongákon körbefutó fekete határvonalakat a merész férfi! Ha a motornak „jutna eszébe”, hogy lazsál egy icipicit, s a sebességét önkényesen, szeszélyesen megváltoztatja. p* e az átlagon felül ügyes, ép idegallta- tú ember nem a lehetséges veszélyekre, „ha”-kra gondol, amikor fantasztikus viadalra száll az anyaggal, az általa motorizált, robbanó energiájú gépezettel, hogy mindent műveljen vele, amit szinte elképzel fantáziája. Megálmodja a mutatványt, s addig küszködik, míg megcsinálja. A természeti törvények adta határokon belül. íme itt is egymást követik az akrobatikus produkciók. Lement a tiszteletkor. Most ismét zúg, köröz a motoros a katlan oldalán. Ültét változtatja, lábát leveszi, fölteszi előre a kormányra, karját széttárja és zz-zz! — rohan körbe, körbe, szinte óraalkatrésszé válva ember és gép ebben a behemót hordóban. Mi függőlegesen, ők vízszintesen. Í—J ogy kapkodjuk a fe- * * jünket, sokan tekintetüket is, amikor felszökik a motorkerékpáros majdnem a peremig. Hútha kirepül, s akkor nyissz! — oda a mi fejünk is. De tudjuk, vagy a roppant sebesség miatt inkább érezzük, hogy ez nem történik meg. A lovas biztosan ül nyergében. De éppen ezért a biztonságos borzongásért szeretjük, legalább nézni, a veszélyt. Már fekete kendővel van bekötve a halálmotoros szeme, s körei semmivel sem lassúbbak, parányival se bizonytalanabbak. Csak úgy ring velünk a halálkatlan, olyan óriási erőt adott át a faalkotmánynak is a bőgve száguldó gép. Közben a pilóta a ruházatát dobálja, vetkőzik a hordó oldalára merőlegesen keringő motoron. tejárban egy kis autóval 1 robog föl a halálkatlan belsejére a motor. Kergetik keresztezik egymást egyszer, kétszer, sokszor. Lélegezni se merünk, imbolygunk a megduplázódott erőnek engedő óriás hordóval, s megköny- nyebbülve tapsolunk, amikor befejezik a mutatványt. Mikor kijönnek a hordóból. — és a „Jót borzong- tunk” hangulatban távozó közönségtől elköszönnek, tucatjával fordulnak vissza az emberek, hogy kezet fogjanak velük. Az este 8 órakor kezdődött mutatványok befejeztével, rövid beszélgetésre kérek időt a produkció hőseitől. Németek. Ha meg is értetem magam, mit akarok, annyira nem birom a nyelvet, hogy tolmács nélkül a veszélyes mutatványról kérdezősködni, illetve érteni tudnék. Mire Heinz Volklandt, művész nevén Captain Rick Mortales, lakókocsijának kellemes szalonrészében letelepszünk, már itt is a tolmács, Blahut Pál titkár személyében. Akiről mindjárt Heinz sorolja el németül, hogy szintén artista, akrobata, bejárta a világot, volt cirkuszigazgató s minden, ami a szakmával jár. — Sajnos, az idő eljárt — mosolyog karját széttárva a jókiállású őszes férfi, s alaposan meglep, amikor korát mondja. 61 éves. Nem néz ki ötvennek se. I_J einz Volklandt, ő a * " fekete bőrnadrágos szépszál, könnyed erőt sugárzó motoros, barátságos fiatalember. 27 éves. Partnerei a kisautós Gerd Müller 24 esztendős. Ö nincs itt. — Hogy lesz valaki motoros akrobata ? Hogyan kezdődött? — Cirkuszban születtem. A papa állatidomár — a fülke falára, mögém mutat, ahol a kalapos fiatal férfi, az apja, egy képen épp oroszlánnal van nyájas ölelkezésben. — Heinz is asszisztált a párducok, lovak, kutyák idomításánál, a produkcióknál. Aztán egyszeresük motorkerékpáron ült, s részese lett egy világszámnak, a Glóbusznak. Acélháló-gömbben két motor, majd egy kerékpár száguldozott körbe, egymást keresztezve. Majd egyik partnerük a gömbben függő trapézon dolgozott eközben, s ők széttárt lába közt furikáztak át a motorokkal. Aztán jött a halálkatlan. Ennek négy mutatványával bejárta már fél Európát. — Mennyit edzenek naponta? — Mikor sok az érdeklődő, elég a műsor, a munka. Vasárnap 18-szor ismételtük meg a produkciót Kecskeméten. Azelőtt Miskolcon egy alkalommal 20- szor is. Amig közönség van csináljuk. L^Tilenc feje jár. No ' ^ mondom, nem zavarok tovább. Telt házak után rájuk fér a pihenés Mikor a lakókocsi lépcső - ián szívélyesen búcsúztat látom, hogy fönt a pagodában ismét tömött gyűrűkben várakoznak a nézők. Hát még mindig nem lesz lefekvés? — Nein, nein — nevet, s mutatja két behajiított karja gyors mozgatásával. — Immer weiter, weiter ... Tóth István
