Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
1972. július 2, vasárnap 5. oldal nemzetközi szövetkezeti nap Ma világszerte 50. alkalommal ünnepük meg a nemzetközi szövetkezeti napot. Hazánkban is, mondhatni hagyományai vannak, már a szövetkezeti napra való emlékezésnek, hiszen minden esztendőben gyűlések és cikkek számtalanja ad hangot és jelentőséget a szövetkezeti mozgalom által világszerte képviselt haladó gazdasági és társadalmi törekvéseknek. Tesszük ezt azért is, mert Magyarország is tagja a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének, — . amely 76 éve alakult meg Londonban, s ma már öt világrész 60 országában működő 600 ezer szövetkezet negyed- milliárdos tagságát képviseli. Az összefogással való védekezésnek sem vége, sem hossza a parasztság és a munkásosztály történetében. Aki fellapozza a hosszú évtizedekkel előbbi újságokat, a levéltárak már megsárgult papírlapjait, hány esetben találkozhat munkásszövetkezeti szervezkedéssel is, mint például a századeleji Kecskeméten, ahol az asztalossegédek szövetkeztek, hogy részelhessenek a haszonból. A dolgozó osztályok szövetkezeti szervezkedései • azonban nem juthatták messzire a kapitalista világban. Erdei Ferenc „A szövetkezetekről” című 1945-ben, az első szabad könyvnapra megjelent egy tanulmánykötetének akkor frissen írt előszavában így szólt: „A szövetkezet nem más, mint egy- egy társadalmi rétegnek érdekvédelmi társulása, tqhát olyan, mint a politikai harc. Nem is más e vonatkozásban a szövetkezet, mint a politikai harcnak a gazdasági élet területén haladó párja. Éppen ezért az az elengedhetetlen társadalmi feladata mindert szövetkezésnek, hogy a hasonló helyzetben levők felismerjék állapotukat és tudatosan törekedjenek a helyzetükön való segítésre. Ugyanezért politikai feltétele pedig az. hogy a gazdasági szervezkedés és harc politikai támasztékot is nyerjen. Akkor halad tehát a szövetkezés, ha ez a szervezés alkotórésze a politikai harcnak.” Mindehhez akkor Erdei még ezt tette hozzá: „Most nyilvánvalóan jelen vannak mindezek a feltételek. A parasztok szánára a termelésbetf, értékesítésben és . beszerzésben, a munkások számára a beszerzésben és ilt-ott a termelésben olyan égető ez a gazdasági szükség és olyan nyilvánvaló a társulás állal 'való segítség, hogy csak jobban és tudatosan kell felfogni a helyzetet, s már készen is van a szövetkezés legelső indítéka. Az is jelen van, hogy politikai mozgalom, általános politikai felszabadulás mozgatja e társadalmi rétegeket, tehát gazdasági szövetkezésük bátran támaszkodhat politikai szervezkedésükre és politikai mozgalmukra. Most tehát lehet és kell szövetkezeteket létesíteni, s minden körülmény megvan arra. hogy ezek a szövetkezetek valóban a népnek, a parasztoknak és munkásoknak a saját gazdasági szervezeteik lesznek, amelyek biztosítják és tovább viszik a nép politikai szervezkedésének és harcának eredményeit.” A manapság embere már hosszú-hosz- szú évek óta a szövetkezeti mozgalom szdcialista tartalmú fejlődésének lehetne tanúja, hiszen új társadalmi rendünkben mindennemű szövetkezés rendkívül kedvező körülmények között fejlődhet, s egyben mindennemű szövetkezés szorosan kapcsolódik a szocialista építés célkitűzéseihez is. Ismeretes, hogy az országgyűlés által az elmúlt év szeptemberében megszavazott III. törvényben lefektetett szövetkezeti mozgalmi alapelvek és célkitűzések teljes összhangban állnak a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán jóváhagyott, a szocializmus építését magasabb színvonalon biztosító politikával. Hazánkban első alkalommal fejti ki hatását olyan szövetkezeti törvény, amely a szövetkezetek gazdasági, társadalmi jelentőségét kifejezve, gondoskodik a szövetkezetpolitikai elvek érvényre juttatásáról. Népgazdaságunk ez év áprilisában módosított alkotmánya ugyancsak méltóképpen elismeri a szövetkezeti mozgalom össztársadalmi érdekű szerepét. Veszélyben Nagy Lajos szülőháza A szövetkezetek három nagy ágazata, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek, valamint az ipari szövetkezetek az elmúlt hónapokban megtartották esedékes megyei küldöttértekezletüket és kongresszusukat és újabb négy évre határozták meg legfontosabb tennivalóikat. S elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti törvény szellemében megújított szervezeti keretben vezető szerveik újjáválasztásával, valamennyi lendületesen dolgozik célkitűzéseik megvalósításán. S ha a világ szemével figyeljük szövetkezeteinket, akkor nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy a magyar mozgalom megbecsült résztvevője a nemzetközi Szövetkezeti mozgalomnak. Mindhárom országos tanács, *vala- mint az Országos Szövetkezeti Tanács is tagja és tevékeny résztvevője a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének. Mi az, ami az 50. nemzetközi szövetkezeti napon valamennyi szövetkezet tagja figyelmébe ajánlható? Mindenütt arra kell törekedni, hogy a szövetkezetekbe tömörült * három és fél millió ember tevékenysége a szövetkezeti kongresszusokon meghatározott főbb feladatoknak megfelelően, a Magyar Szocialista Munkáspárt által kifejezett népi-nemzeti céljaink végrehajtására irányuljon. Gazdasági és társadalmi célkitűzéseink megvalósításában a szövetkezetekre annyira jellemző szolidaritás és együttműködés nemes eszméi alapján nyújtsanak egymásnak kölcsönös segítséget, tényleges szövetkezeti összefogással gyorsuljon fel és legyen hatékonyabb a három szövetkezeti ágazat közös feladatainak megvalósulása. Különös figyelmet szükséges fordítani az alapszabály-módosításra, hogy azokban a társadalmi vagy csoport- és az egyéni qrdekek összhangját a szövetkezeti törvény alapján, valamint a tagok helyi igényeinek figyelembevételével teremthessék meg. S ebben a keretben fejlődjék tovább a szövetkezeti demokrácia, hiszen annak érvényesülése, a tagok öntevékenységének kibontakozása, a szövetkezet éltető erejét jelenti. W. D. Lebontják, vagy nem bontják le? Szükség van-e arra, hogy magyarázzuk, ki volt Nagy Lajos? Már a kérdés ilyen megfogalmazása is sértő le- jjet azoknak, akik szeretik, olvassák és értik a Lázadó embert. Sajnos, azonban ők vannak kevesen, sokkal több azoknak a száma, akik csupán hallottak valamit Nagy Lajosról, esetleg összetévesztik a valamikori királlyal. Ezek is súlyos szavak, de telítve vannak az igazsággal, azzal a ténnyel, hogy Nagy Lajos nincs eléggé a közgabonatáblái hullámzanak. A házban jelenleg Búzás Sándor traktoros, felesége és néhány hónapos kisgyereke lakik. Mostanában vették rheg a házat és szeretnék lebontani, hogy bent a községben intsenek maguknak nagyobbat, szebbet, kényelmesebbet Ehhez felhasználnák az író szülőházának menthető anyagát is. Egy pillanatig csábítja az embert áz a kényelmes és hatásosnak'ígérkező fordulat, hogy most „beolvassa. Elmondta Ipi Lajosné azt is, hogy Búzás Sándo- rék már jelezték: hamarosan bontási engedélyt kérnek a házra. Tegyük föl, hogy Apostagon nem adják meg a bontási engedélyt és Búzásék fellebbeznek a járási hivatalhoz. A kalocsai járási hivatal műszaki osztályán azt a véleményt kaptuk, hogy minden további nélkül engedélyezni fogják a bontást. A ház —amint mondták — mint építészeti objektum, úgyszólván semmit Itt született „a lázadó ember” tudatban, nincs annyira mint amennyire megérdemelné, amennyire szükség lenne arra, hogy írásait: novelláit, karcolatait, regényeit olvassák, értsék, érezzék. Ne merüljünk most annak elemzésébe, hogy miért van ez így, de idézzünk néhány szót a lexikonból: „Nagy Lajos (Apostag-Ta- bányitelek, 1883. február 5, Budapest 1954. október 28.) .. .a magyar szocialista novellairodalom úttörő alakja... a Tanácsköztársaság idején a Szellemi Termékek Országos ( Tanácsának lektora... a realisztikus társadalomábrázolás egyik legnagyobb XX. századi magyar képviselője, a szocialista szellemű szatíra mestere volt...” * * • Nagy Lajos tehát megyénkben, Apostagon, a Tabányitelken született. Mi ez a Tabányitelek? Semmi egyéb, mint egyetlen parányi tanya megjelölése, hiszen a közelben nincs más épület. Körül az apostagi Duna Termelőszövetkezet Opel német gyáros... Hans -Georg Schröder bankár, a Bauxit Tröszt elnöke ... — Hát még? ... — Weiss Manfréd báró... Vida Jenő. Willy Blan- cart, René Berger és Monod. Alfred Poralada Rappoport, dr. Ernst Reimann, Gerhart Rüter..,. — Kik voltak ezek? — A Buxit Tröszt svájci igazgatótanácsa végrehajtó bizottságának tagjai. — Ki maradt ki? — Szász tudta, ez a kérdés már túlságosan nagv kockázat, legalább olyan, mintha rossz lapra bankot ütne. — Páratlan számú tagság kellett a döntésekhez, és az eddig ismert nevek páros számot adnak ki. — Ludger Westrick — nyögte ki az asszony, és leír inyta szemét. — Ki volt ő? — kérdezte Szász gyorsan, hogy a vallomás sodra el ne akadion.-r 1930 és 1933 között a Vereinigte Stahlwerke délkelet-európai osztályvezetője volt. maid Hitlerék alatt a repülőgépgyártás kulcsembere lett. Szász úgy érezte, el kezdett forogni vele a szoba. Ez több volt, mint amit álmában is remélhetett. Csak óvatosan — intette magát — óvatosan. Űiabb cigarettát vett elő, keze remegett, amikor a lángot odatartotta. — Dédi, azt hiszem, ez érdektelen, inkább arról be- «zélien. mikor kooptálták a uezérkarha Ludger West-, ricket? Ö nem volt azelőtt a Bauxit Tröszt igazgatótanácsi tagja. — Akkor este, Rajnisséknál — mondta a bárónó, és mesélni kezdett. Hagyni kell, most beszél. Elmeséli a részleteket is, de nem baj. Beszéljen a pezsgőről, Schröder kedvességéről, Andrássy kalapjáról... arról, mint udvarolták ót körül... — A német nagykövetségről is voltak ott. ugye? — Igen, a kereskedelmi attasé és... — A Gestapótól is? — Szász nem nézett fel, a szőnyeg bosnyák díszítő mintáit nézte mereven, mozdulatlanul. — Nem — nyögött a bárónő. — Nem! Érted? Nem! — felugrott és lilás színű arca lángatózni kezdett Elrontottam, tudtam, hogy el fogom rontani. — Szász magába roskadt —, de azért még kimondta a nevet: — Talán Artur Frisch? ... — Frisch? Nem! Senki! Menjen kérem, menjen, nem érzem jól magam. Engem ne faggasson, soha többet, soha — a telefonhoz ment. Éva szobájának számát tárcsázta. — Halló, drágám. Igen, én beszélek, Dániel itt van nálam, kérlek, gyere át hozzám. Azonnal. — Köszönöm, de magam is hazatalálok — Szász meghajolt. — Elnézését kérem, nem akartam felidegesíteni. Kezeit csókolom — s lassan, hátrálva ment ki a szobából. (Folytatjukj son” a községi tanácsnak és mindazon szerveknek, embereknek, akik tudnak a szülőház sorsának ilyen alakulásáról. A célunk azonban nem ez, hanem, hogy mérlegeljük a körülményeket, reálisan és indulatok nélkül nézzünk szembe a tényekkel, s aztán tegyünk valamiféle javaslatot a megoldást illetően. Búzás Sándorék törekvése — beköltözni a községbe -i- emberileg érthető, társadalmilag támogatott törekvés. A tanya öt kilométerre van Apostagtól, s a jelenlegi tulajdonos le akarja bontani. Tatarozásra, felújításra nem Is gondol, menekül innen a villany és út nélküli világból és vinni akarja a pénzét, a 20 ezer forintot, amennyiért megvette a tanyát, az „anyagot”. • * * Ipi Lajosné, a községi tanács vb-titkára elmondja, hogy régen szeretnének egy Nagy Lajos-múzeumot létrehozni, de nincs hely. Lehetséges volna-e ebben a tanyában kialakítani a múzeumot? Először, is: a tanácsnak nincs pénze arra, hogy megvegye a szülőházat. De tegyük fel. hogy volna. Ki lehetne-e hozni a múzeumot ide, az esetleg felújított tanyába, ahová nem vezet út? Akadna-e valaki, hogy meglátogassa az öt kilométerre levő szülőházat, amibe semmit sem tudna tenni a község, mert Nagy Lajos „hagyatékából” mindössze egy szivaros doboz és egy szipka maradt Apostagon. Persze, ha mégis létrejönne a községben a Nagy Lajos-múzeum, vagy emlékszoba, bizonyára kapna anyagot a Petőfi Irodalmi Múzeumtól. De újra hangsúlyoznunk kell. hogy a község nem tudj" megvásárolni a házat (mel lesleg nem is eladó), s nerr volna képes arra sem hogy felújítsa, helyreállít(Pásztor Zoltán felvétele) sem ér, egyébként is támogatni kell azt a törekvést, hogy befelé, a községekbe, zárt településekre költözzenek az emberek... * * * Mindez nagyon is érthető. Csakhogy a szülőházat szerintünk meg kell menteni még akkor is, ha az kint van a határban, még akkor is, ha annak helyre- állítása, rendbehozása több tízezer forintba kerül. Búzásék bizonyára nem ragaszkodnak majd ahhoz, hogy csakis Nagy Lajos szülőházának az anyagából építsenek a faluban. Nekik pénz, anyag kell. Fiatal emberek, akik jobb, emberibb körülmények közé vágynak, s ezért szorgalmasan, becsülettel dolgoznak. Őket tehát nem érheti hátrány azért, mert megragadták a kínálkozó alkalmat és évekig kupor- gatott pénzen megvették az omladozó házat. De nem érheti veszteség a megyét, a társadalmat sem. Azt a társadalmat, amelyért Nagy Lajos vállalta a börtönt, a nyomort (soha nem volt állandó lakása, csak a felszabadulás után kapott méltó otthont a nagy író). A szülőház megmentése kötelességünk, nem sérthetjük így a kegyeletet, ha csak nem akarunk országos felháborodást kelteni. De ne a botránytól való félelem sarkalljon bennünket cselekvésre, hanem a megértett és átéfzett felelősség, egy olyan ember emlékének ápolása, akire büszkének kell lennünk, s aki villámló írásával, beretvaéles szatíráival, karcolataival tíz- és tízezreket tanít naponta éppen a humanizmusra, a tunyaság elleni harcra, az elnyomás embertelenségével való szembeszegülésre. Nagy Lajos szülőházának kérdését tehát nem szabad 'gy nézni, hogy megéri-e i felújítás és hogy mi a hasznosabb: lebontani vagy neghagyni. Gál Sándor
