Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

#. oldal 19n. JtSlhw n, szerda „ Virágos, tiszta Kecskemétért!“ •« Mit tett a Kommunális Üzem! Pólyák Péter, a Kecs­keméti Városi Tanács Kom­munális Költségvetési Üze­mének ez év április 17-e óta vezetője. Mielőtt má­sodik — ígért — őrjára­tunkra indultunk volna a múlt hét közepén a „Tisz­ta, virágos Kecskemétért” mozgalom védnökségét, koordinálását ellátó szer­vek képviselőivel, — mint­egy „közkívánatra? sza­bályos kis sajtóértekezle­tet tartott Pólyák Péter, arról, hogy mit is tett üzemük a megyeszékhely parkjaiért, köztisztaságá­ért, esztétikai rendjéért. Az alapos tárgy- és helyzetismeretet tükröző beszámolónak a köztiszta­ságra vonatkozó részével foglalkozunk most. Nem csupán azért, mert ez az egyik fontos terület, ahol a városukat szerető kecs­kemétiek igen sokat tehet­nek a mozgalom jegyében, hanem, mert azt is szem­léltetni kívánjuk, mit vé­geztek új, mozgékony és lelkes vezetőjük irányítá­sával a Kommunális Költ­ségvetési Üzem dolgozói. Élénkülés Szögezzük le: lehetősé­geikhez képest nem keve­set lendítettek a város tisztaságán. Néhány ada­tot lássunk, hogy ezt fel­mérhessük. Kecskeméten 450 000 rrr a kézi tisztítás alatt álló felület. Megkö­zelítőleg 80 holdnak meg­felelő terület ez, amely­nek rendbentartása min­dennapos feladat. Ugyan­akkor a szükséges munkás- létszámnak csupán az 50— 60 százaléka áll rendelke­zésre például utcaseprők­ből, akiknek átlagos élet­kora is magas, 60 év. Utánpótlás? Talán úgy fe­jezhetjük ki: aki jön. Ügy kell hát a gép, mint a „falat kenyér”. So­kat javít majd a helyze­ten, amikor megérkezik, s munkába állhat a város által 1 millió 200 ezer fo­rintért megrendelt söprö- gető gép, amely a köz- és lakótelepi utak tisztítását végzi, beleértve az ún. IKV-területeket is. Fiatalok versenye A KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága és a ME- DOSZ szervezésében a me­zőgazdasági szövetkezetek­ben és az állami gazdasá­gokban dolgozó fiatalok szakmai versenyét rende­zik meg július utolsó heté­ben. Hartán, a Béke Ter­melőszövetkezet területén július 26-án az ifjúsági öntözőbrigádok, 27-én a kis­kőrösi Petőfi Szakszövetke­zetben az ifjú vontatóveze­tők, 29-én Kecskeméten a növényvédelemben dolgozó fiatalok versenyét tartják. Szintén a hartai Béke Tsz- ben július 30-án szántóver­seny lesz, 31-én pedig a Bajai Állami Gazdaságban a munkagépkezelő fiatalok és a hibaelhárító szolgálat­ban dolgozók vetélkedője zajlik le. A győztesek részt vesznek a III. országos if­júsági versenyen, amit augusztusban rendeznek meg, E gép beállításával le­hetővé válik, hogy az újabban szervezett, 6—8 utcaseprőből álló mozgó­brigádok, amelyek a főút­vonalak, körutak, a város­centrumba vezető fő köz­lekedési utak tisztántartá­sa mellett az ezeken be­lüli utcákban is takaríta­nak — azután ezt még több kis utcában megte­hessék. Szegélynyesés Mi történt még május eleje óta? Olyan úgyneve­zett felemelt szegélyű út­vonalakon, mint mondjuk a Bethlen vagy Széchenyi körút, 10 kilométer hosszú­ságban lenyesték a sze­gélyek mögött évek során 60—80 cm vastagon nőtt gyepet, amely valósággal gyűjtője volt pornak, sze­métnek, s ráborult már a főútra is. Emiatt azon is gyülemlett a sár, piszok, s tisztántartása mind nehe­zebb lett. A munka nagy­ságát jellemzi, hogy ennek során 1800 köbméter anya­got, gyepet, hulladékot hordtunk el, szabaddá té­ve az útpadkát. Örömmel vette tudomá­sul a lakosság, hogy ez­alatt tüntették el a vá­rosra igazán nem hízelgő, hosszú éveken át felhal­mozódott szemétrakásokat. Ki ne emlékeznék ezekre a szégyenfoltokra például a Felszabadulás útján, a Juhász utcán, Szegedi úton, a Budai-kapu és Zó- ja utca torkolatánál, s az Irinyi utcában (ahol me­gint van!) vagy a Mária- városban több helyen is. Valamennyi önkényes sze­mét „lerakat” közterületet csúfított. És csúfít még, sajnos, nem egy helyen ma is. Olyan területeken is, ahol kukásrendszerű szemétgyűjtés folyik. Drága mulatság Közbevetőleg: gondolják meg az önkényes szemét­dombot alakítók, hogy megéri-e a mulatság? 3000 Ft-ig terjedő pénzbüntetés járhat ilyen súlyos sza­bálysértésért, s az ellenőr­zés szigorúbb lesz, mint eddig. Mérjük le magunk, nincs-e erre szükség? Hi­szen hatalmas összeget, 5 és fél millió forintot köl­tünk Kecskemét utainak tisztítására, szemétjének összegyűjtésére évente. Nem volna ezer helye an­nak a pénznek, amit na­gyobb köztisztasági fegye­lemmel megtakaríthat­nánk? Ha már közterületről van Szó. Ezúton ismétel­jük a város illetékeseinek kérését. Segítsen abban is a lakosság, hogy a kuka­edények kiürítése után te­lekhatáron belülre kerülje­nek, ne a közterületen dí­szelegjenek. S mire a gépkocsi megy, legyenek kint a kukák; mert ha zárt kaput találnak a begyűj­tők, az edények ürítetle- nek maradnak. »Nyomot“ hagynak Azon a sajnálatos „di­vaton” is változtatni kelle­ne, hogy építkezések befe­jezése után a vállalatok takarítatlanul hagyják a közterületet, hepe-hupa, selejt építőanyag, törme­lék marad utánuk. Csak kapásból említjük az Erkel u. társasházépítkezést; meg a Vacsi utat, ahol a más­fél éve „emlékül” hagyott szeméthalom már „kivirág­zott” — Nem fér össze a tisztasági mozgalommal az se, ha a sok kis elárusító pavilon környéke szerte a városban nemcsak raktár­hely a kint tárolt renge­teg göngyöleg, s egyéb hol­mi miatt, hanem szemetes is ráadásul. Az egy-két hónap óta történtek befejezéséül: a város lakosságának rend- szeretete, szépérzéke szem- melláthatóan sokat változ­tatott e rövid idő alatt is Kecskemét külső képén. Erről majd, s a „hivatal­ból” tett intézkedések ta­pasztalatairól, őrjárati be­számolónkban lesz szó. —th —n. i Egy apa halála ISMERÜNK olyan alko­holistákat, akik az ital ha­tására nem válnak durva, kötekedő emberré, nem törnek zúznak, belekötve az élő fába is. Farkas Mi­hály, Szabadszállás, Arany János utca 40. szám alatti lakos például olyan borivó volt, aki ha felöntött a ga­ratra, tréfálkozó, engedé­keny természetét nem vesz­tette el. Igaz, gyakran le- részegedett, s ilyen állapot­ban jiéhány esetben elő­fordult, Hogy féltékenységi jelenetet rendezett, de ez nem terjedt túl néhány gyanakvó mondaton, s rit­ka esetben csattant egy-egy pofon. Környezetében, munka­helyén mindenki egyértel­műen vallotta, hogy Far­kas Mihály szerette a csa­ládját, a négy gyerek sem­mit sem nélkülözött, őket soha nem bántotta, s azok is szerették apjukat. A rendőrségnek soha nem okozott problémát Farkas Mihály, vele szemben in­tézkedésre egyszer sem került sor. Dolgozni szere­tett és tudott is. Ezt bizo­nyítja, hogy 1969-ben há­zat vásároltak Szabadszál­láson. Addig tanyán laktak és a férfi juhászattal fog­lalkozott. Ekkor a gyere­kek, hogy közelebb legye­nek az iskolához, beköltöz­tek a házba, a szülők pe­dig továbbra is a tanyán maradtak. A gyerekek jól megvoltak a községben, legnagyobb nővérük főzött, és elvégezte a háztartási munkát. TALÄN túlságosan is jól érezték magukat a szü­lő nélküli házban. Hozzá szoktak ahhoz, hogy nincs felügyelet, elhanyagolták a tanulást, az idősebb lány pedig gyakran járt szóra­kozni. így aztán, amikor a szülők 1971 őszén maguk is beköltöztek a családi házba, az apa nem nézte jó szemmel a gyerekeknek ezt a szabadosságát. Igye­kezett lebeszélni őket a léha életről, s arra ösztö­nözni, hogy szakmát ta­nuljanak. Tulajdonképpen azért is költöztek be a szülők a tanyáról, mert Kütyaidők Most aztán nya­kig benne vagyok a dilemmában. A hölgyeknek higy- gyek ezek után, vagy annak a bi­zonyos pszicholó­gusnak? Mármint a kutyakérdésben. Mármint az ebtar­tás célját illetően. Nem véletlen, hogy egyre gyak­rabban kerül elő­térbe napjaink köz­érdekű problémái között a kutya. La­punk hasábjai sem kivételek ezalól. Itt is jelentek meg kis és nagy hírek, in­formációk az eb­világ eseményeiről. Hogy itt kutyaki­állítás lesz, hogy ott kutyavidám­parkot létesítettek, hogy amott meg kutya-jó-dolgában nem ismert határt valaki, s ezért sitt­re dobták. Szóval, mind többször forog a kutya körül a viz lóg. Már csak ab­ból az aspektusból is, hogy például a kutya — az autó­hoz, balatoni villá­hoz stb. hasonlóan — státusszimbó­lum. ... Néha csodálatos az egy­beesés. Tudniillik, minél nagyobb ku­tyája van valaki­nek, annál na­gyobb ... izé, na ... ő maga is. Mint a ruházko­dásban, úgy a ku­tyatartásban is fúrt divathullámzásnak vagyunk kitéve. Amidőn nőink ál- lig op-art-os bódu­latban éltek, ku­tyaviseletben is az op-art, azaz a tar- ka-kutya-tulajdon szimbolizálta a stá­tus értékét. S e té­ren is eltűntek az országhatárok. Mi­helyt megtudják például státus- szimbólumokra ha­rapó hölgyeink, hogy Münchenben az uszkár a legked­veltebb ebállatfaj­ta, de erősen feljö­vőben van a tacskó is, búskomorságban töltik napjaikat mindaddig, míg — mondjuk — puli­jukat vagy pincsi­jüket az említett divatkutyára nem váltják át. No és megér­kezünk szerénysé­gem dilemmájához. A hölgyek fen­nen hangoztatják, hogy kutyaszerete- tük merőben más tőről fakad, mint amiről szociológu­sok származtatják. Nem státusszimbó­lumként fitogtatják ebüket, ha vele an- dalognak az utcán. Egyszerűen arról van szó, hogy a rendszeres. helye­sebben elmúlás zt- hatatlan kutyasé­táltatás nagyban hozzájárul karcsú­ságuk megőrzésé­hez. Ez mind szép. Ám ha megfontol­juk annak a bizo­nyos pszichológus nak az állítását, hogy tudniillik a kutya, sokkal alkal^ masabb alany a kényeztetésre, és egyben az uralkod- nivágyás kiélésére, — mint a férfiak, — erős kételyeink támadnak. Vajon nem afféle ravasz­di, figyelem elterelő megokolás-e a nők részéről karcsúsá­guk és a kutyasé­táltatás összefüg­gésbe hozása? S nem az lappang-e emögött, hogy in­kább ebet kényez­tetnek, inkább ku­tyán uralkodnak, mint férfiakon. Ez utóbbi szándék egyenesen nemes. Legyen egyszer vé­ge a papucsférjek dicstelen korának! De ami a tézis el­ső felét illeti, hogy talán a kutya al­kalmasabb alany a kényeztetésre a férfinál, — enyhén szólva kétséges. Ha a férfi esetleg nem is képes olyatén- képpen kifejezn: Hfi '** egy-egy be céző simogatásra, mint a kutyus... Tóth István baj volt a tanulással. Az egyik fiú például sorozato­san megbukott az iparita- nuló-intézetben. Az apja tanítót fogadott mellé, aki korrepetálja, de a fiú nem ment el a különórákra. Közben Farkas lVniiály egyre gyakrabban leittaso- cioit, s ilyen aüapotauan leueKenykeaett, veszeke­dett a reieségevel. Az asz- szony ekkor — a múlt esztendő vegén — egy at- Kaiommal oiyan kijelentést tett a gyereaeK füle haiia- tara, hogy „egyszer agyon­ütöm apátokat.Olyan idoDen tette ezt a kijelen­tést az asszony, amíitor a gyerekek már érzelmileg szembe fordultak, gyakran ieittasodó, féitekenykedő ap jukkát A GYŰLÖLKÖDÉS az­tán 19/2. január 9-en vég­zetessé vált Vasárnap volt es Farkas Mihály korán reggel elment Nagy Má­tyás nevű ismerősénez, aki­nek kocsija, lova van. Fu­vart akart vele megbeszél­ni. Az apa körülbelül 9 órakor ért haza, de már látszott rajta, hogy nem józan. Mielőtt ugyanis el­ment, feleségétől kért húsz forintot egy liter borra. Az asszony adott neki, s ami­kor hazatért vitte a bort is. A családtagok a kony­hában tartózkodtak, az apa leült az asztalhoz és legkisebb lányával kár­tyázni kezdett közben iszo- gatotta a bort. Mire az ebéd elkészült — délután fél három körül — már a bor is elfogyott. A gyere­kek megebédeltek, de sem az apa, sem az asszony nem evett. Ebéd után a kislány és az apa tovább kártyázott, de mert a bor elfogyott, Farkas Mihály pálinkát kért. Egyik fia hozta is neki a szobából. Mikor elfogyott a pálinka, újabb bort hozatott. A gyerekek látták —, s per­sze a feleség is —, hogy az apjuk annyira részeg, hogy a lábán is nehezen áll meg, mégis öntötték neki, a bort, a pálinkát, Délután öt óra körül Farkas Mihály már telje­sen értelmetlenül viselke­dett. Azt ajánlotta a fele­ségének, hogy próbálják ki: melyikük tud nagyob­bat ugrani, s ki tudja el­kapni a másik nyakát. A férfi felállt és egymással szembe voltak a feleségé­vel. De ekkor odaugrott a fiatalkorú fiú is, és elkap­ta az apja egyik kezét, mert attól tartott, vereke­dés lesz. Az asszony a má­sik kezét fogta a szinte magatehetetlen embernek. Néhány perc alatt együtt volt a család és a négy gyerek, valamint az asz- szony lefogva tartották az apát, noha az egyáltalán nem akart verekedni, en­nek semmi tanújelét nem adta, de ittassága miatt erre képtelen is lett volna. Odahúzták az ajtó mögöt­ti sarokba és az asszony elgáncsolta férjét úgy, hogy az hasra esett. Most sem engedte el a család, bár felállni sem tudott volna Farkas Mi­hály. Az asszony a tehe­tetlen ember kezét a térdei közé fogta, egy gyerek a lábára ült, a többi pedig a kezeit szorította a kony­ha kövéhez. Miután így ki­szolgál tatottá vált Farkas ■Mihály, az asszony jobb ■'zével alulról megmar- olta a nyakát és fojtogat­ni kezdte, de mert a keze elfáradt, időnként meglazí­tóttá a szorítást. Noha it tas volt Farkas Mihály hamar észrevette, hogy a: életére törnek. Könyörögn kezdett, hogy engedjék el senkit sem fog bántani bemegy a szobába és le fekszik... De az asszony ekkoi már elhatározta, hogy meg­öli a férjét és ezt a szándé­kát a gyerekek is tudták sőt segítették ebbeli törek­vésében. Hiszen egyikőjük sem hallgatott a könyörgé apára, nem engedték el , kezét. Szólt a fiának is Farkas: Öcsi, engedd el a kezem... De a fiú, mim- ha nem is hallotta volna, tovább szorította a kezét. Körülbelül háromnegyed óráig tartott ez a fojtoga- tás, amikor Farkasné tel­jes erejével markolta meg a férfi nyakát, az elvesz­tette az eszméletét és a további fojtogatás követ­kezében meghalt. Előtte valamennyien hallották, hogy könyörög az apa, majd hörgött, de nem en­gedték el... NEM BESZÉLÜNK most arról, amit egyébként a bíróság előtt elmondtak a tanúk, hogy a család tag­jai másnap milyen közö­nyösen jártak-keltek a községben, a történtekről senkinek nem beszéltek, noha az anya már őrizet­ben volt. A megyei bíró­ság Farkas Mihálynét kü­lönösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűn­tette miatt 12 évi fegyház- ra ítélte, 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A fiatalkorúakat pedig az említett bűncselekményhez nyújtott bűnsegédi bűnré­szesség miatt négy és öt évre ítélték, illetve javító­intézetbe utalták. G. S. Van és méisincs motorja... Ha cipőt vásárol az em­ber, amelynek kétheti vise­let után leválik a talpa, fog­ja és visszaviszi az üzletbe, ahol forgalomba hozták. Ki­cserélik, kárpótolják a ve­vőt és vége a bosszúságá­nak. Török Péter bajai (Ady Endre u. 36.) lakos azonban nem újonnan vásárolt cipő­vel, hanem sokkalta drá­gább iparcikkel járt pórul. Május 2-án magyar gyárt­mányú, P—20-as, 250 köb­centiméteres motorkerék­párt vásárolt, a BIK 351-es számú üzletében. Május 8-án levizsgáztatta, aztán teljes volt a boldogsága. Csakhogy öröme szitakötő- életűnek bizonyult. Mivel a motor furcsa zörejt ha!! - tott, a hengerfejnél csörgőt'., május 16-án bevitte szer­vizre a Bajai Autó javít' Ktsz-be. Azóta vár. Mert van é mégsincs motorkerékpá.; A vadonatúj jármű ugyanis alkatrészcserére szorul, al­katrészt pedig — mint azt a ktsz-ben közölték — ho­vatovább két hónapja nem sikerült beszerezni. Joggal felvetődik a kér­dés: ha a selejtesnek bizo­nyult cipőt — nem utolsó­sorban okulásául — vissza­küldik a gyártójának, vajon nem lenne-e indokolt ugyanezt tenni Török Péter motorkerékpárjával is? _____*>• rí —n * i. f í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom