Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
L oldal 1972. június 10, szombat Pihenés, tanulás A jobb oktatómunka érdekében Sonkasertés Olaszországba Újból véget ért egy tanév. Diákok és tanárok készülődnek a nyári szünidő kihasználására, a pihenésre. A folytonos szellemi munka, a tanítás és a tanulás izgalmai után kívánatos ez a szünet, hogy a következő év is sikeres legyen — nem beszélve arról, hogy a nyár egy kicsit meg is érleli a diákok fejében a kapott ismereteket, és alkalmas ez az időszak új élmények szerzésére, olvasásra, kirándulásra, a tapasztalatok gyarapítására. Erre az utolsó tanórákon fel is hívták a figyelmüket. A pedagógusok munkája az utolsó tanítási napon még nem fejeződött be. Hátra van az év végi osztályozó értekezlet, a bizonyítványok kitöltése és persze az évzáró ünnepség, Az oktatók is megszabadulnak ilyenkor a napi sürgős teendőktől, a dolgozatjavításoktól, az órákra való készüléstől, s egy lélegzetvételnyi szünet után kezükbe vehetik a szakkönyveket, hogy bővebben tájékozódjanak a pedagógia új kísérleteiről és eredményeiről. A tudományos módszerek, közöttük a pedagógiai, oktatási módszerek napjainkban állandóan változnak, gyors ütemben fejlődnek. A tudományág legjobbjai szüntelenül kutatják, hogy a tömeges oktatásban miként lehet legeredményesebben megtanítani a kor követelményeinek és a mindennapi élet gyakorlatánank megfelelő ismereteket. A kísérleti tankönyvek és a kísérleti osztályok létezése mutatja, hogy az általános és a középiskolai oktatás igyekszik lépést tartani a gyorsuló idővel és a szaporodó tudnivalókkal. Tény, hogy e tekintetben nem értük még el a legjobb eredményeket: számos tankönyvünk, követelményünk korszerűtlen. nem felel meg sem a tanárok, sem a diákok igényeinek. Az is igaz, hogy a már rég felfedezett kiváló módszerek sem terjedtek még el kellőképpen az oktatásban. Éppen ezért van szükség a reformok, változtatások, bővítések sorára, és persze olyan emberekre. akik meg tudnak felelni az ebből fakadó követelményeknek. Befejeződött tehát egy tanulmányi szakasz — többkevesebb sikerrel. Még ha mindenki jól is dolgozott, ha mindenki ereje, tudása legjavát igyekezett is adni, akkor sem biztos, hogy minden lehetőségünkkel éltünk. Magától értetődő dolog: nem vagyunk egyformák, nem biztos, hogy egyformán van időnk és energiánk a változó világ minden lépését figyelemmel kísérni. Az egyre inkább előtérbe kerülő szakmai művelődés a maga követelményeivel megfoszt bennünket a mindenhez értés lehetőségétől. szervezett foglalkozásokat számukra. Júniusban körülbelül ezer oktató (a megye pedagógusainak ötödrésze) vesz részt a Kecskeméten, Baján, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Kalocsán megrendezett tanfolyamokon. Tanulságosnak ígérkezik a pályaválasztási felelősök számára tartandó előadás- sorozat, amelynek a megye minden városában lesznek hallgatói. Kecskeméten három napig tart a közép- és szakmunkásképző iskolák gyermekvédelmi felelőseinek tanfolyama, Kiskunfélegyházán pedig „Bevezetés a pedagógiai mérésekbe” címmel Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye jó néhány nevelője hallgat előadásokat. Tanfolyamon vesznek részt a gyógypedagógiai szaktanárok, és azok is, akik szakképesítéssel még nem rendelkeznek; tovább képezik az alsó tagozatos szaktanácsadó tanítókat (bázisnevelőket) és a korrekciós első osztályokat vezető pedagógusokat. Nem törekszem teljességre a felsorolásban, hiszen még nagyon sok lehetőséget, témát és helyszínt kellene megemlítenem. Befejezésül tehát csak annyit: az idén nyáron sem maradnak el a nyári akadémiák, szabadegyetemek. Szegeden, Miskolcon. Szombathelyen, Siófokon, Debrecenben, Esztergomban a legkülönbözőbb témákból gazdagíthatják tudásukat a pedagógusok. Természetesen a nyári pihenés mellett. Lakatos Attila A telep egy része. Befogadó képessége 600 koca, amelyek szaporulatát folyamatosan hizlalják. Évente 10 ezer hízó kerül ki a borotai Egyesülés Termelőszövetkezet korszerű sertéstelepéről. A közös gazdaság tagja az Iparszerű Sertéstenyésztő Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának. A telep a közös vállalkozás tervei alapján született. Létrehozásában közreműködött a gazdaság építőbrigádja. Az 52 millió forintba került létesítmény a legkorszerűbb tenyésztési elvek figyelem- bevételével épült. Ősszel megkezdték a tenyésztést és rövidesen az első sonka- sertés-szállítmány — 140 darab — szállításra kerül Olaszországba. A jövőben 10 naponként csaknem 300 hízó hagyja el a telepet. A kocasüldőket naponta járatják. Képünkön Csík Mihály sertésgondozó, amint „sétáltatja” a jószágokat. (Pásztor Zoltán felvételei) A pedagógusok számára a nyár nemcsak a pihenés, de az ismeretbővítés ideje is. Hogy minél eredményesebb legyen a munka, a Továbbképzési kabinet is 4. Egy ideig ilyen stílusban társalogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják?... Egy „miért érdekli” után kibökte: Balátai Éva. Szerkesztő úr megért, izgatott lettem. Azt mondta, egy bölcsődébe jár takarítani, mosogatni, mert ott enni is adnak neki... A nagyanyja nylonterítőket varr, de filléreket keres és egy koszos albérletben laknak... Balátai Jenő lánya ne takarítson 1948-ban! Ez fogalmazódott meg bennem. — Tudod te, mi volt az apád? — kérdeztem hangosan. — Ennek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Felvettem az intézetbe. Elvégezte a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy Kutató fúróvállalathoz. — Köszönöm a választ. Ha legközelebb ... Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját adta vissza ... — Ebben a házban lakott... a mérnök úr, én egészen kislány voltam... Apánk a fronton volt, az első világháborúban. Féltünk az erdőben, a hegyek között... Még örült is az anyám, azt mondta, jó, ha van egy férfi a háznál... ötven koronát adott, de aztán később semmit. Csak folyton ígérgetett... Hej, Bokorné lelkem, egy bokor pénzt adok magának, ha megtalálom, amit keresek ... ez volt a szavajárása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett anyámnak. — Te, Erzsiké — mondta egyszer —, ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. Nem jó járatban van! Hátha katonaszökevény ... Szólni kellene az elöljáróságon . . . De nem szólt. Sajnálta, mert olyan keshedt volt, alig evett... — Meddig tartózkodhatott maguknál a mérnök? — Ahogyan vissza tudok emlékezni, hat-nyolc hónapig élt a nyakunkon. Nem hittünk neki... De hát a fát megvágta, meg a kerekeskútról vizet is húzott. Bolondos ember volt. Mindig azt énekelte: Piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél, hóval lepi be a tél. .. Dicsekedett, hogy ő is a hegyek közül jött, Erdély- országbóL — Tudja, hogy a mérnök mit talált maguknál? — Igen, most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen „kerek”... Szóval egy kicsit dilis. Sokszor elmeséltem már, mert később az urak faggattak... Három napja beteg volt, lázas, de nem feküdt le. Reggel korán felkelt, a vályúnál a hideg vízben megmosdott és hátizsákjával, kalapácsával indult az erdőbe.'Este jött haza... Anyám szidta is, hogy: hallja az úr, ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igya meg... Rázta a hideg, foga vacogott... Rossz volt ránézni. Nagy szakálla a mellére lógott, szeme égett... Féltem tőle... Harmadnap este, amikor megjött, teljesen őrültnek látszott... a hátizsákból kiborított egy csomó lila színű anyagot, követ... Bokorné — kiáltotta —, tudja, hogy ez mit ér?... Többet, mint az arany. Anyám nekem meg sopánkodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úristen. De a mérnök úr nem fért a bőrébe. Ölelgetett, csókolgatott bennünket, sírva ordított: Nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcát, kezét... vérzett. Nevetett, aztán meg kirohant a szabadba, egy fának dőlt és hányt... Azonnal útnak akart indulni a köveivel, de éjjel már annyira belázasodott, hogy félrebeszélt. öt napig ápoltuk... — Az ördög nyűgét vettük magunkra — sóhajtozott anyám —, de azért éppen úgy takargatta, meg cserélte alatta az ágyneműt, mintha apánk lett volna Egészen csontra sovúnyo- dott... Felkelt, tántorgott. Alig tudott menni, de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? Ajjaj, de még mennyire! Újabb köveket szedett, azt állította, a kénes szakadék tele van. És tudja, hogyan találta meg? Leesett a szakadékba. Ott verte össze magát... Magyarázta, hogy ez kibújt a földből, de a föld alatt temérdek van. — Mi történt később? A kommün alatt, bocsánat, már én csak így mondom, sokan jöttek ... Mértek, méricskéltek, vitatkoztak. Egy egész csapat bőrkabátos ember... Azt mondták, gazdag lesz a környék, mink is ezt kapunk, meg azt. .. Nem adtak semmit. Elmaradoztak. A mérnök ! úr se jött. Sok-sok év múlva ellepték aztán megint J a környéket, bennünket meg kitelepítettek ... Szász megszakította a hangot. Volt még ugyan fel- j vétel a szalagon az idős asszony elbeszéléseiből, de nem akarta a felesleges részeket hallani. Annyit már ! tudott Balátairól, nemcsak a pénzzel törődött, nem- i csak a gazdagodás vágya hajtotta. Ezt bizonyította j Abzinger Gyulának, Balátai Jenő barátjának levele is, aki az Iparügyi Minisztériumban dolgozott. (Folytatjuk) * Majd a levelezőn? A középfokú esti és levelező oktatásban résztvevőkre mind kevésbé illik az „öreg diákok” meghatározás. Sok fiatal ül a padokban. Hogy kerültek ide? Miért most szánják rá magukat arra, hogy gimnáziumi, szakközépiskolai bizonyítványt, nagyobb ludast szerezzenek? Az okok eltérők. Akadnak közöttük olyanok, akik jól tanultak az általános iskolában, csak a családi tanács döntött úgy: olyan foglalkozást válasszanak, ahol gyorsan, számottevő keresethez juthatnak. Nos, az új környezetben eszméltek rá arra, hogy a pénz nem minden. Kamatoztatni akarják tehetségüket. Szeretnének jobban eligazodni ebben a világban. Arra is van példa, hogy jó képességű, de az általános iskolában „lustálkodó” fiú. lány később megemberelte magát és vállalta a tudáshoz vezető fáradságos utat Tiszteletet érdemelnek. Hogyan vélekedjünk azokról, akikkel két-há- rom esztendeje a nappali tagozaton találkoztunk? „Esti is van a világon” — így válaszoltak tanáraiknak. akik megpróbálták jobb belátásra bírni őket. Több tárgyból bukásra álltak és még az utolsó hetekben sem vették elő a könyveket. Megmosolyogták osztálytársaikat. „Bizonyítványhoz jutok a levelezőn és közben pénzt is keresek” — így érveltek. A rendelkezések értelmében fel kell venni őket az esti és levelező tagozatokra. A következmény? A felnőttek középfokú iskolájában sem állja meg többségük a helyét. Kecskeméten az esti és levelező iskolák bukásra álló növendékei közül minden második így került újra az iskolapadokba. Példájuk rontja az osztályközösségek hangulatát, sok gondot okoznak a tanárnak. A „folytatom az estin” azoknak a nappali diákoknak sem használ, akik — e lehetőség nélkül — „megnyomnák a gombot”, összeszednék magukat és tisztességesen tanulnának. Ök bizonyára arra gondolnak, hogy az esti, levelező tagozaton kisebb ráfordítással, erővel is ugyanolyan végzettséget szerezhetnek. (A példa bizonyítja: tévednek.) Tudjuk, hogy alkotmányunk szerint mindenki tanulhat. A levelező-esti továbbképzés jelentőségét sem akarjuk csökkenteni. Sőt. Azzal lehetne, kellene rangját emelni, hogy a nappali középiskolából kimaradt diákok csak egy bizonyos várakozás — legalább 3—5 év — után jelentkezhetnek erre az oktatási formára. Ennek a rendelkezésnek a hasznát a diákok, tanárok és mindkét iskolatípus élvezné. deltái Nándor
