Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

/ JL oldal 1972. június 6, kedd Az Alumíniumgyárban az amerikai Duppon cég licence alapján megkezd­ték a tejion bevonatú edé­nyek próbagyártását. Az automata gépsort Hollan­diából szerezték be és terv szerint az üzemszerű ter­melésnél egy műszakban 800—1000 főzőedényt állí­tanak elő. A nagyközönség a ma­gyar gyártmányú teflon edényekkel először a Bu­dapesti Nemzetközi Vásá­ron találkozott. A második félévtől az üzletekben is megvásárolhatja. Bácskai ismerősöm me­sélte el az alábbi, anek- dótagyűjteménybe kíván­kozó esetet. A tapintatból meg nem nevezett helység­ben a minap egy növen­dékmarhát találtak a ta­nácsháza előtt, a fához kötve. A járókelők eleinte azt gondolták, hogy az üsző tulajdonosa járatleve­let Íratni tért be az épü­letbe, és amíg ott tartóz­kodik, jobb híján, a pla­tánfa őrizetére bízta azt. Elvégre a hivatali szobába mégsem vezetheti be a marhát. A gazda azonban sehogy sem akart előkerülni. A járókelők addig tanakod­tak, míg végül kisütötték, hogy a tulajdonos így akart megszabadulni a számára felesleges takarmánypusz­títótól, miután a nőivarú szarvasmarhák vágását korlátozó intézkedés követ­keztében még levágásra sem tudta eladni az üszőt. De ezzel a megoldással sem volt szerencséje. Va­laki ugyanis megelégelte a jószág kínlódását, elol­dotta a kötőféket, a nö­vendékállat pedig haza­bandukolt a gazdájához. Majdnem így járt egy másik bácskai község szö­vetkezeti gazdája is. Ez tűnt ki abból a panaszos levélből, amelyet a szer­kesztőségnek írt. íme: „té­len kicseréltem a háztáji tehenemet. Egy vemhes üszőt vásároltam helyette, amely áprilisban megel­lett. Kínáltam a borjút el­adásra az állattenyésztési felügyelőségnek, amellyel szerződtem, de tőlük azt a választ kaptam, hogy az állatforgalmi vállalathoz forduljak. (A felügyelőség — amint utóbb kiderült — csupán a tbc- és brucelló­zismentesnek minősített helységekben veszi át a tenyésztésre alkalmas bor­jakat, a szóban forgó köz­ség azonban nem tarto­zik ebbe a csoportba. A szerk.) A vállalat megbí­zottja azzal fogadott, csak én jelentettem, hogy eladó borjúm van és ezzel az eggyel nem tud mit csinál­ni. Községünkben mind a három termelőszövetkezet­nek felkínáltam, de egyik sem vásárol üszőt. A szom­szédos községben sem akadtam olyanra, aki át­vette volna a borjút. Ta­karmányt ugyanis nem ka­punk a jószághoz, csak le­geltetni lehet.” A szövetkezeti gazda pa­naszát végül orvosolták. A felvásárló vállalat tájé­koztatása szerint, a háztá­ji borjút a napokban érté­kesíteni tudta a levél írója sőt egy másik gazda is, aki takarmányhiány miatt szintén nem képes felne­velni a tenyészállatot. A tanulságot azonban nem árt leszűrni ezekből az esetekből. A szarvasmar­ha-tenyésztéssel összefüg­gésben számos rendelet lá­tott napvilágot az utóbbi években. Valamennyinek az volt a célja, hogy meg­akadályozza az állomány csökkenését, előmozdítsa a nagyüzemi, a háztáji és ki­segítő gazdaságokban az ágazat jövedelmezőségét. -Mindezek következtében Bács-Kiskun megyében javult a tenyésztői munka. Ügy annyira, hogy a szövet­kezeti közös tehenészetek állományának 70—80 szá­zalékát törzskönyvi ellen­őrzés alá vehette az ál­lattenyésztési felügyelőség. Az 1045 (1970-es rendelet által nyújtott kedvezmény sem maradt hatástalan, mert tavaly négyezer, az idén május középéig ezer- kilencszáz háztáji gazda­ságban vállalkoztak arra, hogy az állattenyésztési fe­lügyelőség közvetítésével vemhes üszőt vásároljanak. Bár a megye háztáji gaz­daságaiban a fejős tehenek száma hatszázzal emelke­dett, a takarmányellátás­ban viszont alig történt változás. A háztáji állattartó szá­las vagy szemes takar­mányt a termelőszövetke­zettől ritkán kap, mert an­nak is kevés van. A takar­mányboltokban pedig alig jut hozzá. Ha érkezik ke­verék a háztáji állattartók számára, a gazdák azt csak órákig tartó sorban állás után tudják megvásárolni, amint azt Tiszakécskén pa­naszolták a napokban. Nem szabad belenyugod­ni ebbe a helyzetbe. A gyermekek, felnőttek egész­ségesebb táplálkozásához Feltétlenül szükség van s .több tejre és tejtermékre. Ha ezt elismerjük, akkor segíteni kell a háztáji te­héntartókat a takarmány beszerzésében. K. A. Négy, termálvizet adó I kutat hasznosít a tiszakécs- kei Űj Élet Termelőszö- | vetkezet. Az egyik leghasz­nosabb, amelyik a fólia alatti hajtatást segíti. Há­rom hektáron teremtettek szubtrópusi hőmérsékletet. Érik a paprika, a paradi­csom és az uborka. Elad­ták a salátát, a korai kara­lábét. Több millió forint jövedelmet adnak a pri­mőrök az idén is a közös gazdaságnak. A másik két termálkút a baromfitelep fűtését szol­gálja, valamint a kacsák fürdőmedencéjét látja el vízzel. 12 ezer tény észka­csájuk, 2 ezer libájuk van. Az idén 400 ezer pecsenye­baromfit nevelnek. — Na­gyon érdekes — tájékoztat az elnök Vincze Lajos — a melegvizes fürdő a jó­szágoknak is kedvező. Nemcsak a termékenységet segíti elő, hanem a tojás­hozamot is növeli. Ezért jobb eredményeket tudtunk elérni, mint az országos átlag. A negyedik kút táplálja a termelőszövetkezeti für­dőmedencét és az ásvány­vízkészítő üzemet. Naponta 3—4 ezer palackot töltenek meg az egyre közkedvel­tebbé váló termálvízzel, amely lehűtve és szénsav­val dúsítva - kitűnő üdítő­ital. Jó hatással van gyo­mor- és bélműködésre, hi- | szén tizenkétféle haszhos ásványi sót tartalmaz. j A természeti kincset te­hát anyagi erejükhöz és lehetőségükhöz mérten Bálint Bertalanná ládákba gyűjti a hajtatott paradicsomot. Az értékes csemegét naponta szállítják a felvásárló vállalathoz és a piacokra Tárlat ’ szép bútorokból Hétfőn- délelőtt nyitották meg Kecskeméten, a Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bútoráruházának bemuta­tótermében a Kanizsa Bú­torgyár termékeiből ren­dezett kiállítást. A gyár a bemutatón mindenekelőtt az eddig legnagyobb kö­zönségsikert aratott Kani­zsa típusú lakószobáival jelentkezett.. Ezenkívül is számos tetszetős és vonzó garnitúrát vonultatnak fel a tíznapos kiállításon. A Kanizsa Bútorgyár egyéb­ként a BIK egyik legjobb kereskedelmi partnere, s termékeikből az áruház a múlt évben mintegy 10 millió forint összegű for­galmat bonyolított le. Gépjárműszemle a Volánnál A Vófán-¥röszC'.'^árt-7 szakszer vezeti:- és •, gazdasá­gi vezetősége azzal is szol­gálni igyekszik az 1972-es szállítási feladatok teljesí­tését, hogy gépjármű mű­szaki szemlét rendéit el. A felkészülés időszakában a pártszervezet felhívásé:-, ra kommunista szombato­dat tartották.. 87 szocialis­ta. brigád több., mint 900 ■dolgözójá készítette elő a gépjárműveket műszakilag és esztétikailag is a szem­lére. A végzett különmun­káért : járó bért a : tanyai iskolák villamosítására ajánlotta fel a vállalat. K. F. díjjárulék fizetésére köte­lezettnek tekinteni azokat a tsz-tagokat, akik öregsé­gi, vagy rokkantsági nyug­díjat kaptak, akik 1959. ja­nuár 1-ét követően gépál­lomásnál traktorosként dol­goztak, tehát társadalom- biztosítási kötelezettséggel együtt járó munkaviszony­ban álltak, továbbá azokat a tsz-tagokát, akik 1960. október 1. napjától öreg­ségi, vagy munkaképtelen­ségi járadékban részesül­tek. Vonatkozik ez az utóbb említettek házastár­sára még akkor is, ha a járadékra jogosító határt elérte, vagy munkaképte­len volt. Az 1967. január 1. utáni időszakra is érvényes, hogy a tsz-tag a nyugdíjéveket csak abban az esetben sze­rezhet, ha nyugdíjjárulék* fizetésére kötelezett. Ehhez azonban még hozzá tarto­zik a következő: megszer­zi a nyugdíjévét az olyan tag is, aki azért nem volt nyugdíj járulék fizetésére kötelezett, mert keresőkép­telenséggel járó betegség­ben szenvedett és a tsz- től segélyt kapott, továb­bá. aki szülési szabadságon volt, katonai szolgálatot teljesített, vagy munkavi­szonyban állott. Ügy gondoljuk, hogy a meglehetősen bonyolult szabályozást érdemes lesz röviden és viszonylag köz­érthetően összefoglalni. Mindenképpen két részre kell bontani az érvényben levő szabályokat: 1. Az 1967. január 1-ét megelőző időszakban nyug­díjéiként olyan : naptári évet lehet figyelembe ven­ni, amelynek során a tsz- tagság fennállott, és a szö­vetkezet férfi tagja ■ leg­alább 120, női tagja' pedig 80 munkaegységet teljesí­tett, s ezzel egy időben — a sorkatonai szolgálatot, valamint az 1957. január 1-ét megelőző termelőszö­vetkezeti tagság idejét ki­véve1 — nyugdíjjárvlék fi­zetésre kötelezett volt. 2. Az 1967. január 1-ét kövefő időben azonban nyugdíjévként csak azt a naptári évet lehet számí­tani, amelynek teljes tar­tama alatt fennállott a nyugdíjbiztosítási kötele­zettség, annak fizetése megtörtént és a tsz. férfi tagja a közös munkában 150, női dolgozója pedig 100 tízórás munkanapot teljesített és — a kereső- képtelen betegség, . szülési szabadság, a katonai szol­gálat és a munkaviszony idejét kivéve — nyugdíjjá­rulék fizetésére kötelezett volt. (Következik: VI. Á csa­ládtag nyugdíjévé’" Jó hír— háziasszonyoknak HasEncs kutak igyekeznék a maguk javára hasznosítani a szövetkezet gazdái. Eladó a Dr. Gál Sándor sorozata a szövetkezeti nyugellátásról V. Évek és feltételek 3. Az előző két részben is­mertetett feltételeken túl azonban csak akkor tekint­hető termelőszövetkezeti nyugdíjévnek a naptári év, ha a harmadik felté­tel is bizonyítható. Ez a feltétel pedig — amint tudjuk — az, hogy a szó- banforgó évben a tsz-tag nyugdijjárulék fizetésére kötelezett legyen. Ez a sza­bály egyaránt érvényes 1967. január 1. előtti és utáni időre is (a nyugdíj ­járulék fizetésére kötele­zettség a tagsági viszony­ból ered és havi összegét a tsz-tag előző évi átlagos jövedelme alapján számít­ják ki). Némi eltérés azonban mégis van az említett dá­tum előtti és utáni kiszá­mításoknál, illetve figye­lembe vehető körülmé­nyeknél. Hatvanhét január 1. előtt ugyanis a nyugdíj­járulék fizetésére való kö­telezettséget annál a tsz­tagnál is meglevőnek kell tekinteni, aki sorkatonai szolgálatot teljesített, va­lamint annál is, aki az 1957. január 1. előtti tsz- tagság idejét kéri nyugdíj­évként megállapítani. Ter­melőszövetkezeti nyugdíj­évnek számít az a naptári év is, amelyben a tsz-tag nyugdíjbiztosításának szü­netelése miatt nem volt kötelezve a járulék fize­tésére, de bizonyítható, hogy az illető — ha férfi — legalább 120 munkaegy­séget, — ha nőről van szó — legalább 80 munkaegy­séget teljesített az év fo­lyamán a közös munká­ban. A nyugdíjbiztosítást vi­szont csak akkor lehet szü­netelőnek tekinteni, ha a tag a tsz vezetőségének írásbeli engedélye alapján három, egymást követő naptári hónapot meghaladó időn át mint munkavi­szonyban álló dolgozó, vagy mint kisipari terme­lőszövetkezeti tag a dol­gozók nyugdíjbiztosítási szabályai alá tartozott és a tsz vezetősége a nyug­díjbiztosítás szünetelteté­sét bejelentette. A fenti feltételeknek együttesen kell meglenniük, mert el­lenkező esetben az előírt munkaegység-mennyiség teljesítése esetén sem szer­zett a tag nyugdíjévét. Nem lehet viszont nyug-

Next

/
Oldalképek
Tartalom