Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
1972. Június 1, csütörtök 5. oldal ÜNNEPI KÖNYVHÉT Kádár János: ' Hétszáz tagcsoport a magyar—szovjet barátságért Beszélgetés Nagy Máriával, az MSZBT főtitkárával A kötetben helyet kapott negyven írás bármelyikét olvassuk is, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásoknak nyomát sem leljük. Sokkal inkább tapasztalhatjuk az elvi szilárdság s az élettel eltéphetetlen kapcsolatban álló gyakorlat rugalmas alakításának dialektikus egységét, azt a — találóbb kifejezés híján — reálpolitikát, amelyet a párt több mint másfél évtizede folytat. Kádár János beszédeinek és cikkeinek ez újabb gyűjteménye ugyanis e politika dokumentuma elsősorban, s csak ezt követően fogható fel úgy, mint egy pártvezető, egy államférfi megnyilatkozásainak összegezése. A személyiség szerepét, értékét ez nem kisebbíti, sőt, növeli, megadva szavai súlyát. Mint maga mondja egyik beszédében: „Mi ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva, mint amiből a munkásosztály, a nép, de mi kommunisták lettünk, kommunista meggyőződésünk és elvünk van. Ez, a kommunista név, a párttagság, bizonyos kötelezettségekkel jár, méghozzá azzal a kötelezettséggel, hogy ehhez méltóan kell élnünk, dolgoznunk.” T öbb, mint négy esztendőt ölel fel a kötet anyaga — az első az 1968 februárjában elmondott beszéd az Ikarus gyár művelődési házában, az utolsó az alkotmánymódosítás vitájában elhangzott felszólalás az országgyűlés 1972. áprilisi ülésszakán —, időben tehát jelentős, tettekben gazdag időszakot. 1968-ban került bevezetésre a gazdasági reform, a párt megalakulásának 50. évfordulója nemcsak emlékezésre, de összegezésre is kötelezett, lezajlott a párt X. kongresszusa, s mellettük olyan események sora, amelyek újból és újból állásfoglalást követeltek. Mi a legfőbb jellemzője ezeknek? Egyszerűen szólva: a politikai kiegyensúlyozottság, az, hogy „pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekedett és törekszik”. S ami az előbb leírtakkal egyenrangú: a párt első titkára e reális értékelés jegyében nem kerüli a szókimondó megállapításokat, tudja, hogy a meggyőzés egyik legfontosabb tényezője a valósággal kérlelhetetlenül szembenéző nyíltság. „Amikor egy párt a hataAz emberben mindig élt a vágy: többet tudni a régmúltról, híradóst adni az elkövetkező nemzedékeknek. E kedvesen fontos kötelességnek kíván eleget tenni a Hazafias Népfront kezdeményezésére sok száz községünkben a falukrónikások hada, mely éberen figyeli szűkebb hazájának eseményeit és tanulságaival együtt papírra veti a jövő számára. Mándics Mihály ország- gyűlési képviselő, csávolyi iskolaigazgató így fogalmazta az efféle tevékenység célját: „A krónikaírás a jelen változásainak megfigyelésére, az események | lom birtokában kormányzó párttá válik, könnyen és hamar esik abba a tévedésbe, hogy számára már kevésbé fontos az eszme, a meggyőzés. Az 1950-es években mi is elkövettük ezt a hibát és újra elkövethetjük, ha nem vigyázunk” — mutat rá figyelmeztetően 1970 februárjában, az országos agitációs és ' propagandatanácskozáson elmondott beszédében. S nem hagy fel a nyíltsággal akkor sem, amikor a testvérpártok kongresszusán szól; meggyőződése, hogy a pártnak, a kommunistáknak nincs takargatni valójuk. Sőt, a tapasztalatok közreadása egyenesen kötelesség, mert „ a szocializmus alapvető elveinek, intézményeinek védelme, ápolása, fejlesztése állandó feladat mindenütt”. \/olt időszak, amikor ' úgy tűnt: a „nagy- politika” elválaszthatatlan a komor emelkedettségtől, a mindent legjobban tudó elme iránymutatásától. Kádár János beszédeinek és cikkeinek korábbi gyűjteményeinél éppúgy, mint most, ennek ellenkezőjét szűrhetjük le legfőbb magatartási — de persze, nemcsak magatartási — jellemzőként. A legnehezebb, legbonyolultabb kérdésekről is egyszerűen, közvetlen hangon tud szólni, úgy látni és láttatni, hogy azt mindenki megérthesse. Nem jelszavakat, s főként nem ellentmondást nem tűrő utasításokat fogalmaz meg, hanem a kollektív tapasztalatot összegezi. a közös teendőket taglalja. Hűen ahhoz az elvhez, hogy „a mi pártunk humánus párt a leghumánusabb eszmevilágot, a kommunizmust képviseli. Az eszme, a párt, a harcunk és a munkánk a dolgozó emberért van”. Contos vonása Kádár r János beszédeinek az a következetesség, amelyel a párt tevékenységeinek internacionalizmusát kiemeli. S az a céltudatosság, amellyel a munkásosztály vezető szerepét hangsúlyozza. Nem általában, az adott helyzettől elvonatkoztatva, hanem mindig a soronlevő teendők fényében. A könyv anyagai között megtalálni — a már említetteken kívül — a párt első titkárának felszólalását a Hazafias Népfront IV. kongresszusán, beszédét a Budapesti Harisnyagyárban, a szocialista britárgyilagos értékelésére, rendszerezésére és közéleti érdeklődésre nevel. Milyen módszerekkel dolgoznak? Szerkesztő bizottságot alakítanak, mely kéthetenként, havonta rendszeresen értékeli s bejegyezteti az összegyűjtött eseményeket. A munka természete miatt a tudósítók előkészítéséről is gondoskodni kell — többnyire szakkörszerűen —, hogy meglássák a fontos eseményeket. Ez bizonyos gazdasági, politikai, társadalmi ismereteket feltételez. Ahol felismerték a krónikaírás Lehetőságeit.. ott a. gádvezetők harmadik országos tanácskozásán, a kommunista és munkáspártok 1969 áprilisi találkozóján, a párt X, kongresszusán, az SZKP XXIV. kongresszusán. Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjteményét a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. 1 szerkesztő bizottság körében megtaláljuk a pórttit- kárt, a tanácselnököt, az iskolaigazgatót, a helyi gazdasági vezetőket. Már több, mint egy évtizedes múltra tekint visz- sza a mozgalom. Híre, díszes kivitelezése és szerkesztése miatt országosan is példamutatónak tekintik a csávolyi, valamint a foktői krónikát. Egyik helyen sem felejtették, hogy az efféle politikai, népművelési munkálkodásnál az önkéntesség, a szakmai fel- készültség és az ügyszeretet az eredményes munka záloga. CLM, Véletlen, de akár szimbólumnak is felfogható, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székháza Budapesten, a Gorkij fasorban van. A második emeleten tágas, egyszerűen berendezett szoba, ez Nagy i Máriának, a társaság főtitkárának a rezidenciája. A | főtitkárasszony asztalán j halom irat, a telefon percenként csörög, sok az in- I terurbán is, de azért jut a beszélgetésre is idő. — Majd 700 tagcsoportunk van már — tájékoztat Nagy Mária. — Egészen pontosan a fővárosban 221, vidéken pedig 432, s újabb tagcsoportok jelentkeznek mind Budapestről, mind más városokból és falvakból. — Gazdag a programunk is. A fővárosiak még emlékeznek arra — hiszen nagyon sokan látták —, hogy milyen sikere volt tavaly a Szovjet hős városok című fotókiállításnak. Ez a kiállítás az idén vidéki körútra indult: az eddigi állomásokon, Szombathelyen, Nagykanizsán, Kaposvárott, Dunaújvárosban Várpalotán és Pápán több tízezren tekintették meg. — Az események főleg négy dátum köré csoportosultak: Ezek: február 18-a, a magyar—szovjet államközi szerződés évfordulója, február 23-a, a szovjet hadsereg napja, április 22-e, Lenin születésnapja és május 9-e, a győzelem napja. Az ünnepségek közül kiemelném azt, amit Százhalombattán. a Dunai Kőolajipari Vállalatnál tartottunk és a kaposvárit. A Lenin-évforduló kapcsán mindenütt megemlékezéseket tartottak a Lenin nevét viselő termelőszövetkezetek. Tagcsoportjaink keresik a vátozatos, a közönséget, a tagságot vonzó formákat. A Dunaújvárosi Műszaki Főiskola például Lenin és a zene címmel rendezett előadást, Nyíregyházán, a Pedagógiai Főiskolán pedig a helyi MSZBT-szervezet, a TIT és a Nagyvilág irodalmi folyóirat közös rendezésében Elbert János tartott előadást a mai szovjet líráról és prózáról. Az is örvendetes. hogy egyre több üzem, vállalat, intézmény és iskola köt testvéri kapcsolatokat hasonló szovjet szervekkel. — Hallhatnánk valamit az idei további programokról? — Három nagy rendezvényünk lesz, illetve van. Az egyik a Kell a jó könyv olvasómozgalom. Ennek sikere minden várakozásunkat felülmúlta. Feltételeit nem akarom ismertetni, hiszen azok köztudottak. Meglepett, hogy bár a határidő még nem járt le, máris 80 ezer pályázat érkezett. A sorsolásra decemberben kerül majd sor, előreláthatólag Budapesten, ekkor dől el, ki nyeri a fődíjat, a Zsigulit, s kik mehetnek szovjetunióbeli utazásra. :— A másik a szibériai hetek. Megnyitó ünnepsége május 22-én Miskolcon volt, a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár közös rendezésében. A szovjet Távol-Kelet megismertetésének szánt rendezvénysorozatunk novemberig tart, s arra irányul, hogy sokrétűen bemutassuk Szibéria természeti gazdagságát, a Szovjetunió gazdasági és tudományos életében betöltött jelentőségét. Minél teljesebb képet szeretnénk adni a Szovjetunió e rendkívül érdekes, sokszínű, magyar vonatkozásokban is gazdag területének múltjáról, jelenéről, felbecsülhetetlen távlatokat ígérő jövőjéről. A programban előadások, fotókiállítások, filmvetítések, irodalmi estek szerepelnek. — Borsod után hol mutatják be Szibériát? — Maguk a borsodi események sem korlátozódjak csak Miskolcra, illetve a két diósgyőri nagyüzemre, szép program lesz Lenin- városban és Kazincbarcikán is. A további menetrend pedig: május végén, júniusban Fejér és Heves megye, majd szeptemberben Somogy, Szabocs, Baranya. — Pest megye Omszkot és az omszki területet mutatja majd be októberben és novemberben. A megyei tanács és az MSZBT fotókiállítást rendez, mely vándorol majd a megyében. Lesz irodalmi est, kiállítás is szibériai írók, költők művészek alkotásaiból, a megyei mozik pedig Szibériát bemutató dokomen- tum és ismeretterjesztő, valamint játékfilmeket vetítenek. Természetesen e rendezvényekre meghívjuk MSZBT szibériai tagozatának delegációját is. — Végül a harmadik rendezvénysorozatról. A Szovjetunió megalakulásának ötvenedik évfordulójára készülünk. A tervek szerint december közepén Budapesten a MOM Művelődési Házában politikai nagygyűlés lesz. A Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma, a Művelődés- ügyi Minisztérium, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és az MSZBT rendezésében nagyszabású, a Szovjetunió ötven évét, jelenlegi életét, fejlődését és jövőjét dokumentáló kiállítást láthatnak az érdeklődők. Budapesten tudományos szimpóziumra is sor kerül, melynek tárgya a Szovjetunió létrejöttének világtörténelmi jelentősége. — A központi rendezvényeken kívül mi foglalkoztatja még az MSZBT egyre gyarapodó tagságát? — Ezt bizony felsorolni is nehéz, hiszen tagcsoportjaink önálló életet élnek, öntevékenyen igen sokat tesznek a két nép barátságának további elmélyítéséért. Csak egy példa: a közeljövőben a MOM dunaújvárosi üzeme fogadja a moszkvai 1-es számú óragyár SZMBT aktivistáinak turistacsoportját. Egymás jobb megismerését célozza az is, hogy az 1972-es —73-as tanévben a Központi Gorkij -Nyelviskola kihelyezett tanfolyamokat indít Miskolcon, Egerben és Szegeden, valamint Pest megyében és Budapesten. Alig egy órácskát töltöttem az MSZBT Gorkij fasori központjában, s gazdag programról hallottam. Olyan programról, mely majd a várakozáson felül valósul meg, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a magyar—szovjet barátság: éltető elemünk. B. J. Vándorló pedagógusok Huszonkilencen... Hová? Miért? érdekeket, melyek kielégítőknek, megalapozottaknak tűnhetnek — kényelmesebb közlekedés, több szabad idő, jobb tanulói környezet, esetleg több pénz ... Sorolhatnánk még. De biztosak vagyunk-e annak megítélésében, hogy ezek a „szempontok” milyen helyet foglalnak el az érdekek rangsorában? Igen. Biztosan tudjuk (tudjuk?), hogy elsődlegesek a szocialista közösség érdekei. Hivatástudat Félreértés ne essék: s sorok írója tudja, hogy törvényes jogával él mindenki, aki munkahelyet változtat. Közoktatáspolitikánk nagy vívmánya: megszűnt a pedagógusok „röghözkötöttsé- ge”, hogy a pályázati rendszer tökéletesítésével mindenkinek módjában áll a számára legmegfelelőbb iskolában tanítani. De ez nem minden. Az egyén szabadsága (ez szinte már közhely), nem sértheti a szélesebb közösség érdekeit. Ha a pedagógus nem gondol a gyermekekre, akiket oly könnyen magukra hagy, hűtlenné válik esküjéhez, hivatásához, legyen bármily mestere is annak! A hátrányos helyzetű, külterületi, tanyai iskolákban egyre nő a képesítés nélküli pedagógusok aránya. Ezek az iskolák a városi tanintézmények „várószobái”. Érdemes-e várószoba-jelleg megszűnését csak az időre bízni!? * Ha egy iskolai osztály már a negyedik-ötödik osztályfőnökét, magyar tanárát, számtan tanárát „koptatja el”, pénzben kifejezhető kár nem keletkezik. Most még nem. — y — letkezik. Népgazdaságunknak évről évre sok millió forintjába kerül az úgynevezett „munkaerő-vándorlás”. 1969 novembere óta' — írd és mond — tizenhét (!) pedagógus dolgozott itt, az eredeti tizenkettőn kívül. Három tanév alatt összesen huszonkilencen tanítottak, neveltek, mintegy százötven gyermeket! A négy felső osztályban a magyart heten, a számtant hatan tanították, hogy csak két fontos tárgyat említsek. Van olyan osztály, amelyik már a negyedik osztályfőnökét „növi ki”. Egy nyolcezer forin- rintos vetítőgép két éve porosodik a sarokban, mert az „elvándorolt” X-szel együtt „sírba szállt” használatának még a gondolata is. • Jelenkori krónikások Ha egy üzemből kilép egy esztergályos, lehet, hogy hetekig nem tudják helyét betölteni. De ha már másnap a gépe mellé áll valaki, akkor is kár ke1969 szeptemberében újonnan épült iskolában kezdhették meg a tanulást a Kiskunfélegyháza egyik „elővárosának” gyermekei, nyolcszáz méterre a belterületi határtól. Iskola volt ez a javából! Emeletes, napfényes, kitűnően felszerelt iskola, öt tanterem, két szertár, mosdó, zuhanyozó, sok ezer forintot érő szemléltetőeszköz, a nevelés ideális műhelye. Tizenkét pedagógus kezdte meg a munkát, azaz tizenegy, egy fiatalasszony ugyanis gyermekgondozási szabadságra ment. Egy hónap múlva követte társa — feltétlenül új tanerőre volt szükség. A pedagógusok létszáma jelenleg tizennégy. Talán érdemes végigpillantani az eltávozottak névsorán, hová mentek, miért mentek el. Természetes, hogy a mozgás oka sok esetben objektív, néha sorsszerű. Ide kell sorolnunk azt, aki elhunyt, akiket áthelyeztek, akiket nyugdíjaztak. Nyolc embert. De a fennmaradó hét pedagógus esete is vajon ennyire egyszerű? Ök is ki lettek volna szolgáltatva a körülményeknek? Nézzük csak: közülük ketten más munkakörben dolgoznak, lényegesen magasabb bérért, öten olyan munkahelyet pályáztak még (ketten gyermekgondozási szabadságuk ideje alatt) — sikerrel — ahol fizetésük Ugyan száz forinttal kevesebb (!), de amely munkahely „presztízse” nagyobb, röviden: belterületi, „városi” iskolába kerültek. íme a tények. Kutathatnánk a megbúvó indokokat, Beszédek és cikkek 1968-1972
