Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
19*78. Június 4, vasárnap 3. oldal A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság zászlórendjének I. fokozatával tüntette ki a baráti látogatáson hazánkban tartózkodó Fidel Castrót, a Kubai KP első titkárát, a forradalmi kormány elnökét. Képünkön: Kádár János és Fidel Castro a kitüntetés átadása után Jugoszláv kormányküldöttség járt a héten hazánkban. Sztane Kavcsics, a Szlovén Szocialista Köztársaság elnöke tárgyalásokat folytatott a magyar államférfiakkal, majd meglátogatta a szlovének lakta Vas megyét is. Képünk a Parlamentben készült: Sztane Kavcsics és dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese köszönti egymást a tárgyalások előtt. Nemzetközi kapcsolataink további megélénkülése természetesen elsősorban itthon tükröződött: nagy érdeklődés kíséri Fidel.Castro látogatását hazánkban, s már bejelentették az egyik következő magas rangú vendéget, Indira Gandhi indiai kormányfőt. Rohan az idő. hétfőn lesz öt éve a legutóbbi közel- keleti háború kirobbanásának. Egyelőre 1827 nap sem volt elegendő a hatnapos csata következményeinek felszámolására ... Egy viszonylagosabb eseménytelen szakasz után ismét éleződni látszik a közel- keleti konfliktus. Izraeli részről Libanonra összpontosítják a tüzet, kölcsönösen riadókészültséget rendeltek el. határsértések történtek. A feszültséget a japán merénylők véres ámokfutása okozta a Tel Aviv-i repülőtéren: a szélsőséges gerillaakciók, mint már annyiszor, nem megoldást jelentenek, hanem újabb konfliktusokat. A Közel- Keletre irányította a figyelmet az iraki olajállamosítás is, olyan folyamat megindulásának lehettünk tanúi, amely erősítheti a haladó arab rendszerek anti- imperialista arculatát. Az állandó amerikai légitámadások, az aknazár és a flottaakciók ellenére a Vietnami Demokratikus Köztársaságban sikerül fenntartani továbbra is a legfontosabb szállítások zavartajanságát, Nixon elnök szovjetunióbeli látogatása alkalmával a tanácskozások befejeztével vasárnap beszédet mondott a moszkvai televízióban. Nixon kedden Kijevben fejezte be nyolcnapos látogatását. Utána egy napra Teheránba utazott, majd újabb egynapos villámlátogatást tett Varsóban. Képünk a Nixon-házaspár kijevi városnéző sétáján készült. A hét közepén két napig ülésezett Bonnban a NATO miniszteri tanácsa. A résztvevők nagy jelentőségű döntést fogadtak el arról, hogy hozzájárulnak az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítésének megkezdéséhez. Képünk a kétnapos megbeszélések előtt készült: Rogers amerikai külügyminiszter tájékoztatja az ülésszak házigazdáját, Brandt kancellárt a szovjet—'amerikai esiicsfcaláUvoZüpó}. J ó néhány tsz-el- nökkel volt alkal- j mám találkozni az utóbbi napokban, ismerkedtem életútjukkal, gondjaikkal, tervezgetéseikkel. Miféle emberek is manapság a közös gazdaságok első számú vezetői? Bizony, a róluk tíz évvel ezelőtt kialakított, s akkor érvényes kép ma már enyhén szólva időszerűtlen. Annak idején a „mintaszerű” elnöki portré az okos, furfangos, de alapjában véve joviális parasztbácsi képében rajzo- . lódott meg. Nem mintha ez a típus teljes egészében a múlté lenne, de ma már mindenképpen kivételnek számít, s nem is minden esetben pozitív értékeket hordozó kivételnek. A mostani elnökök — legalábbis azok, akikkel a sors összehozott — többségükben szintén paraszti sorból emelkedtek ki, ám majdnem mindegyikük egyetemi vagy főiskolai végzettséget szerzett. Felnőtt fejjel, bokros teendőik közepette, az éjszakai alvás idejéből elcsipkedett órákban bújták a tudós könyveket, készültek a vizsgákra, szigorlatokra. Jóllehet, nagyobb részükre ez a jellemző, s a szorgalommal, akaraterővel párosult becsvágyat csak elismerés illetheti, ám e táborban jelen van az egyelőre még vékony, de folyton gyarapodó réteg, amelynek tagjai — valahol a 30 és a 40 év között — nappali tagozaton végezték az egyetemet, a főiskolát. Szemléletüket a tudományos megalapozottság, a műszaki haladás feltétlen tisztelete, s miután úgy lettek elnökök, hogy ■előtte jó néhány éves szakmai gyakorlatot is szereztek, a realitások nagyfokú figyelembevétele jellemzi. z a kép alakult ki bennem a kiskunsági tsz-szövetséghez tartozó közös gazdaságok vezetőivel való beszélgetések során. Természetes, hogy ezek a szövetkezetek —/ az irányítás minőségétől, vagy akár a tagság összmunkájától függetlenül is — o fejlődés ■ másmás szintjén állnak, hiszen az adottságaik is meglehetősen eltérőek. Emellett a különbségek az irányítás szívonálában, a vezetői elgondolásokban is fellelhetők. Ami a gazdálkodás fejlődését, a jövedelmezőség növekedését illeti, ezekben az elnökökben jófajta türelmetlenség tapasztalható. Más kérdés, hogy ez a türelmetlenség nem mindig a legcélszerűbb elgondolásoknak, döntéseknek szab irányt. Feltettem mindegyiküknek a kérdést, hogy amennyiben az objektív körülmények nem kötnék, a gazdálkodás melyik ágazatát fejlesztené a legszívesebben. Roppant tanulságosak a válaszok. Különösen azé az elnöké, aki a szarvasmarhatartás — a tehenészet és a hizlalás — mellett tette le a voksot, mondván, hogy ez az ágazat távlatilag is biztos, amíg a többit csak az ideig óráig tartó konjuktúra tartja a felszínen. Egy másik elnök viszont a sertés mellett szavazott, azért mert ennél az ágazatnál legbiztosabb a beruházás megtérülése, a bevétel ütemszerűsége kedvező, kielégítő a pénz „forgási sebessége”. A homokvidékeken gazdálkodó szövetkezetek inkább a szőlő- és gyü- mQlgrtelepítést találják iid= vözítönek. Az egyik tsz 130 holdas korszerű szőlőültetvénye az éves összbevétel egynegyedét adja. A Bácska peremének tele- vénydús lösztalaján gazdálkodó tsz elnöke a szántóföldi növények, a gabona, a kukorica, a napraforgó termesztésében látja a jövő ígéretét, bekalkulálva a világszínvonalon álló gépesítést, a szárító- és a tárolókapacitás kiépítését. Akad persze szélsőséges elképzelés is; egy másik tsz elnöke — azt hangoztatván, hogy a feldolgozó és az értékesítő tevékenység többet hoz, mint az „alaptevékenységnek” nevezett termelés — legszívesebben háromszorosára növelné a már most is tucatnyi borpoharazóik számát, a környékből felvásárolná a szőlőtermést, kipréselné, s így fölözné le mások termelői tevékenységét. indebből, az elégedetlenségen túl, az is kitetszik, hogy a megye jobb közös gazdaságai sem érték el jelen lehetőségeik határát, sőt a legjobbak is inkább csak megközelítették azt. Ezzel magyarázható, hogy a beruházási éhség nem csappant, legfeljebb csak a szabályzók szorították a könyörtelen realitások keretei közé. A fentebb érzékeltetett elképzelések megvalósítása soksok súlyos millió forint befektetésével járna. Ezt viszont nem lehet csak úgy a levegőből előhalászni. Érthető, ha az elnökök feje leginkább ilyenfajta gondok közepette fő. S ezekre, önmagában, a felsőfokú végzettség sem hatásos gyógyír. Az öt, tíz évvel ezelőtt tanultak ma már korántsem nyújtanak megbízható eligazítást. Évről évre újabb, azelőtt soha nem tapasztalt problémák jelentkeznek, közöttük még olyanok is, amelyek kimondottan a tsz-tagság megjavult életnívójából, fokozottabb igényességéből erednek. Ezért a szövetkezeti elnökök messzemenően nem mondhatnak le az önképzésről, amely viszont manapság már nemcsak a szűkebb értelemben vett agronómiái, de a közgazdasági és a szociológiai szemhatár tágítását is magába foglalja, vagy legalábbis feltételezi. A legprecízebben kidolgozott és alkalmazott technológia is hatástalan marad, sőt rosz- szabb esetben visszájára fordul, ha a tsz-vezetés nem ügyel a piac többnyire nehezen kiszámítható szeszélyeire, s elfeledkezik arról, hogy elképzeléseinek realizálásához a tagság támogatását, segítő aktivitását is meg kell nyernie. nnál is inkább hasznos minderről nem megfeledkezni, mert az elnöki funkció nem hit- bizomány, mint ahogy eddig sem volt az. Ráadásul az elnöki tisztség gyakorlása egyre kevésbé a felsőbb szervek jóakaratának, s egyre inkább a taasági bizalomnak a függvénye. Még akkor is így van ez, ha mint egyetemet, főiskolát végzett szakemberek, életüket a korszerű mező- gazdálkodás jövőjére tették fel. Jó, ha ennek tudatában imnnak, s nem hagyják számításon kívül, hogy adott esetben mezőgazdászi munkakörben is habit kell állniok. Égővel több ok, hoay ne mondjanak le az önképzésről. Hatvani Dániel Elnökök és elképzelések ratifikáció után aláírásra került a Nyugat-Berlin ügyében kötött négyoldalú megállapodás is. Megnyílt tehát az út az összeurópai biztonsági értekezlet felé. Első ízben nyilvánított pozitív álláspontot a NATO miniszteri tanácsa: bonni ülésszakán a korábbi sárgával szemben zöldre váltotta a lámpát. Ügy tűnik, hogy még ősszel, valószínűleg közvetlenül a novemberi amerikai elnökválasztás után megkezdődhetnek Helsinkiben a több oldalú előkészítő megbeszélések. Emlékeztetném az olvasót, hogy a budapesti felhívás harmincnyolc hónapja hangzott el, vagyis egy több, mint háromesztendős harc vezetett eredményre. Hosszú előkészítő munkálatok után a hét végén Brüsszelbe sereglettek kontinensünk számos országának képviselői, hogy minden eddigi békemegmozdulásnál szélesebb körben kinyilvánítsák véleményüket. Az európai biztonság elsőrendű magyar nemzeti érdek is, ez juk kifejezésre abban, hogy Európa több más vezető államférfiéval együtt Kádár János is köszöntötte a brüsszeli közgyűlést.
