Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-30 / 152. szám
4. oldal 1972. június 30, péntek Neon-szolgáltatás KetMskni modellkísérletek Együttműködés szövetkezetek és kistermelők között Mint a Kecskemét központjában fölszerelt, a tájegység szőlőtermesztő és borfeldolgozó jellegére utaló neonföliratok is szemléltetik, a figyelemfelhívásnak ez a látványos formája egyre érzékelhetőbb szerepet játszik a városképek alakulásában. Ezzel viszont, előbb-utóbb el is szabadul a neon kiszámíthatatlan ördöge. Egyik este, csupán a „hírős város” centrumában, a Batthyány utcában, illetve a Rákóczi úton 64 rossz, hiányos feliratot számoltam össze. A gyors javításokra a Kecskeméti Vegyesipari Szövetkezet rendezkezik be. Eddig négy vállalattal, intézménnyel kötöttek karbantartási szerződést, továbbiakkal pedig most tárgyalnak. Az ipari szövetkezetek legutóbbi megyei küldöttértekezlete 100 ezer forintos támogatást szavazott meg az eszközök előteremPerui vendég Izsákon A Hazafias Népfront vendégeként csütörtökön érdekes és neves személyiség járt megyénkben a dél-amerikai földrészről: Jósé Macedo Mendoza, a perui írók és művészek szövetségének elnökhelyettese, a perui békeharc, és földreformmozgalom egyik vezetője. A perui vendéget Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára fogadta Kecskeméten, s tájékoztatta megyénk helyzetéről. Ezután együtt utaztak Izsákra, az Aranyhomok Termelőszövetkezetbe. Szeműk József, a közös gazdaság elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke mutatta be a gazdaságot a földreform perui harcosának. Jósé Macedo Mendoza, aki egyébként könyvet szándékozik írni Magyar- országról, alapos tájékoztatást kapott a mezőgazdasági szövetkezet életéről, valamint a nagyközség mező- gazdasági dolgozóinak élet- körülményeiről. tésére. Az összeget az üveg- technikai műhely bővítésére, felszerelésére fordítja a Vegyesipari Szövetkezet, hogy az új betűk helybeni készítésével gyorsan kicserélhessék a feliratok hibás részeit. Eddig ugyanis Budapestről kellett meghozatni a betűket, ami kényszerűen hosszú átfutási idővel járt együtt. A kecskeméti szövetkezet arra vállalkozott, hogy a jövőben a bejelentéstől számított néhány napon belül kijavítja a feliratokat. (Pásztor Zoltán felvétele) A mezőgazdasági kistermelők, a háztáji és kisegítő gazdaságokban évente mintegy 36—38 milliárd forint értékű terméket ál- lítának elő. Ennek nagyobb részét önellátásukra fordítják, másik része pedig a közellátás vérkeringésébe kerül. A kistermelők munkájára, termékeikre nagy szüksége van az országnak. Általános érdek tehát termelésük támogatása és korszerűsítése, s ezzel lehetőségeik még jobb kihasználása. Ezekhez és az értékesítési biztonság megteremtéséhez olyan átfogó együttműködés szükséges, amelyben a kisgazdaságok mezőgazdasági termelésétől kezdve, a termékek forgalmazásán keresztül a feldolgozásig teljes együttműködési láncolat jön létre. Ilyen együttműködés teljesítésére elsősorban a FoJó kis buli volt Mondja valaki, hogy a sajtó nem kollektív szervező. Tagadja, hogy a technikai, s tudományos forradalom korában nem hevít már tettekre a romantika... Alaphelyzet. Az öregcsertői 1460. sz. úttörőcsapat százhatvan úttörőjének van vagy féltucatnyi szakköre, köztük olyanok, mint a néptánc, hímző-, vagy tűzoltószakkör. Hírük a megye határán is jóval túljutott. Nincs azonban klubhelyiségük, amely méltó lenne tehetségük további kibontakoztatásához. Egyáltalán: nincs otthonuk. Segít a patrónus Bővült a gyümölcsválaszték Bővült a gyümölcsválasz- ték. Megjelent a nyári alma, körte és az igazi kajszi is a piacon. A jó minőségű, érett magvú és azonos méretű kajsziból az idén Angliába is küldenek. A hazai ellátásra az exporton kívül 500 vagonnal továbbít a Bács-Kiskun megyei MEZŰTERMÉK Vállalat. S most jön a sajtó szerepe. Még közelebbről a Pajtás újságé, amelyben megjelenik egy cikk. Egy ötletről, hogy tudniillik kiváló klubot alakítottak ki valahol az úttörők, elsőként az országban —, vasúti kocsiból. Az úttörő-csapatvezető, Sarkadi Ernő a homlokára üt: „Gyerekek, falunknak régi barátja a MÁV Főigazgatóság. Ha most nem, akkor sose fogjuk meg az isten lábát”. — Mire Jenei Sándor, a tsz elnöke: „Még az „őskorból” patrónusai a Petőfi Tsz-nek a pesti elvtársak. A nyakamat rá, hogy nem járunk hiába.” Tavaly novemberben tették odafent tiszteletüket, s december elején már a Há- mán Kató javítóműhelyben mutattak a „választékból” egy 20,20 méter hosszú, kimustrált postavagonra: „Ezt kérnénk, ha lehetne.” — Lehetett. Mindössze 14 500 forintot kértek érte. Az úttörőcsapat kis pénzecskéjét a tanács és a tsz gavallé- rosan felkerekítette. Ez év 2. napján már be is gördült a vonat az öregcsertői álomásra — „vonattal a hátán”. Szállítóeszközök, sőt daruk várták már a különös küldeményt. Igenám, de le is kellene emelni a vonatról — a vagont. Akárhogy is vizitál- ják, mérik, latolgatják a pajtások segítségére jött honvédek és szovjet katonák a 20 méter 20 centis „dobozt”, oda lyukadnak ki, hogy azt biz’ le nem veszi onnét a 2 daru. Legalább 4-re volna szükség, ha egészben ... Hát persze: kettőbe kell vágni! Meg is tették, s már meg se kellett „próbálni”, mert így sikerült végül öregcsertői földet érni a vagonnak. 8 a falu apraja nagyja Miután beszállították a falu közepére, s elhelyezték a hangulatos kis liget szélében. Attól kezdve aztán volt mit „kiállnia” a gyorsvonati vagonnak. Először is: újból egésszé hegesztették. Majd: lévén postakocsi. kiszerelték a „ketreceket”, vasvázas polcokat. Hegesztésekre ismét szükség volt. Padlóztak, farostlemez-borítást, takaróléceket, műanyagborítást raktak fel. Pultszerű munkaasztalok futnak körül a szakköri részen, amelyet a „szivárvány pompájában” festettek ki. A klub-oldal „szelidebb”, pasztellszínű. Itt négy, terítős asztalka, székekkel, amott szekrény. Emitt a fotoszakkör „sötét- kamrácskája”, amoda a szakköristák színes ülőké- jű székei sorakoztak fel. Arany és arany, ezüst és .ezüst fokozatú oklevelek a klubfalon, alig férnek már a táncosok e kitüntetései. Képek, virágtartók, színes és zöld kincseikkel falon, plafonon. Rádió, lemezjátszó, szerszámok... De álljunk csak meg gyorsan, hiszen ez már a mai állapot, aminek a megteremtéséhez az úttörőktől kezdve a szülői munkaközösségen, községi vezetőkön, tsz-brigádon át mondhatni az egész falu hozzájárult. Nem is szólva a pedagógusokról. köztük is az ezermester Mészáros Lajosról, aki még betonozott is (alapozni kellett, s az útról 26 m hosszú betonjárda vezet az otthon ajtajáig). Hányszor találta már őt munkában a pirkadat, s volt, hogy „elfelejtett” hazamenni, mert „csak nem hagyja félbe!” — Fúrt. faragott, ko- pácsolt, festett, fűrészelt kicsi, s nagy. A kis parkban farönkökre „szerelt” kerek asztallapok, földbe „gyö- kereztetett” lócák. Zászlótartó, s virágágyak... S ki ne felejtsük a föld alatti kábelt. S az egész — summa summárum — 35 ezer forintból kijött. Ebbe a megyei úttörőelnökség, s a megyei KlSZ-bizottság is adott 20 ezer forintot — a berendezésre, anyagokra. — Van már vetítővásznunk is — veti közbe Sarkadi Ernő, és roppant diplomatikusan céloz arra, hogy Madarász elvtárséknál — legalább is így hallották öregcsertőn — van „kimaradva” egy-két filmvetítőgép ... S milyen jól lenne a szabadtéri szakköri foglalkozásokon. a kis ligetben ... Vizsgázott mozigépészünk is van. Íme —, s Mészáros Lajos napközis tanárra mutat... Ha építtetik... Szóval, jó kis buli volt... Ha ilyen — 60 négyzetméter — alapterületű úttörőotthont „épületben” akartak volna tető alá hozni, mennyiből is telt volna ki? 60 vagy 100 ezer forintból? Hiszen az egy családi otthon nagysága... így meg: 40 ezer forintot érő társadalmi munkával, s az említett támogatásokkal: — mondtuk már ... S mennyi romantika van az egészben: úttörőotthon — vagonból. És megint a sajtó. Csupán egy kis képriport jelent meg erről a Petőfi Népében, s ki gondolná... Június 7-i keltezésű levél fekszik Kalapos István igazgató előtt. Földes Jánosné iskolaigazgató írta — Mórról. Érdeklődik, mikor nem lennének alkalmatlanok, ha néhány kollégájával leutaznának öregcsertőre. Olvasták a kis tudósítást lapunkból, s mind az ötlet, mind a megvalósítása nagyon megtetszett, ök is szeretnének egy ilyen vagon-klubot úttörőiknek. Hadd lássák közelről is. Meg a részletek is fontosak. övéké lesz a harmadik ilyen — az országban.- ' Tóth István gyasztási és értékesítő szövetkezetek vállalkozhatnak. Hiszen az ÁFÉSZ-ek az elmúlt években is szervezték és támogatták a kistermelést, megfelelő hálózattal rendelkeznek a termelés szervezéséhez és a termék- forgalmazáshoz. A fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának határozata alapján a SZÖ- VOSZ segítséget nyújt az ÁFÉSZ-eknek ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés termékforgalmazás és feldolgozás egységes folyamatának legalkalmasabb módjait kialakíthassák. A SZÖ- VOSZ a közreműködésnek olyan bevált módszereit alkalmazza itt is. mint a szövetkezetek belső mechanizmusának korszerűsítésénél tette. E széles körű munkát is viszonylag szűkebb körű, néhány szövetkezetben végzett kétéves gyakorlati „kísérletezés” előzte meg. Az ennek során szerzett gazdag tapasztalatokat ma már több száz szövetkezet hasznosítja, eredménye a szövetkezetek közkincsévé vált. Hasonló módszerrel, úgynevezett együttműködési „modellek” kialakításásával kezdik most ezt a munkát is, amelyben az országos és a területi szövetségek sokrétű szakmai támogatásával önként vállalkozó szövetkezetek vesznek részt. A „modellezés” segítségével olyan szervezési formát igyekeznek kialakítani, amely a hasznos módszerek egy helyen való alkalmazásával más szövetkezet számára is alkalmas mintát hoz létre. A kísérleti „modell” valamelyik, elsősorban a hagyományos tájjellegnek megfelelő kistermelői ágazatra támaszkodik és magában foglalja a szövetkezet egész mezőgazdasági termék-forgalmazó és feldolgozó tevékenységét. Az új módszerek alkalmazásával a többi között segítséget adnak a fóliás és szabadföldi zöldségtermesztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés,, a sertéshús, máj- liba-, i nyúl-, galamb- és tojástermelés fejlesztéséhez, zártkertek és hétvégi kertek termelésének szervezéséhez,1 továbbá a kistermelők önálló beszerző és értékesítő szövetkezetek szervezéséhez. A szervezési elképzelések szerint a tapasztalatszerző kísérleti munkában mintegy 300 szövetkezeti egység vesz részt. Az alkalmazásra kerülő új modell általános feladatai között szerepel a kistermelők és szakcsoportjaik szervezeti életének erősítése. A termeléssel közvetlenül Összefüggő feladatok közé tartozik a kisgazdaságok jobb ellátása a termeléshez szükséges korszerű eszközökkel, anyagokkal, szolgáltatásokkal és megoldani termékeik kedvezőbb értékesítését. Ez utóbbi viszont már közvetlenül kapcsolódik a termékfeldolgozásban és forgalmazásban megoldásra váró feladatokkal, mint a termelők piaci tájékoztatása, termelésük ösz- szehangolása a piac igényeivel stb. Az elkészített és a közgyűlések által elfogadott modélltervek gyakorlati megvalósítására 1973-ban és 1974-ben kerül sor. E törekvések első eredményeit bizonyára érdeklődéssel kíséri majd a közvélemény és a kistermelők sok százezres tábora. Hiszen valóra válásától elsősorban azt várjuk, hogy a kisüzemekben növekedjen a termelési kedv és mind több és jobb minőségű terméket juttassanak a fogyasztóknak. S. I. Fürdő a kiegészítő üzemben % la, mir A Kecskeméti Konzervgyárral együttműködve kon- zervélőkészítő üzemet létesített a lányok, asszonyok foglalkoztatására a soltvadkerti Kossuth Szakszövetkezet. Gyiimölcsérés idején hetven-nyolcvan személy dolgozik ott. Zöldségfélét és gyümölcsöt tisztítanak, feleznek a kecskeméti gyár számára. A szakszövetkezet a szokásos nyár eleji karbantartás során hideg-meleg vizes fürdőt, megfelelő öltözőt építtet kőművesbrigádjával a kiegészítő üzem dolgozói számára. Képünkön Martin Ferenc és Oszvald László a fürdő mennyezetét vakolja. (Tóth Sándor felvétele)
