Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

V\ 8. oldal 1972. június 27, kedd Harci hónap Koreáért Az okinawai előjel Az Okinawa-szigetcso- port névadó szigetén meg­tartották a kormányzói és a tartományi nemzetgyűlé­si választásokat. Nem túl­zás kijelenteni, hogy a sza­vazást nemcsak Japánban, hanem az egész világon nagy érdeklődéssel kísérte a közvélemény. Márpedig egy mégoly fontos ország valamelyik tartományának helyi választásai az esetek túlnyomó többségében ki­zárólagos belpolitikai ér­deklődésre tarthatnak szá­mot — sőt, nagyobb or­szágban igen gyakori az is, hogy egy-egy ilyen ese­mény már más tartomá­nyokban sem kelt különö­sebb figyelmet. Ahhoz tehát, hogy egy látszatra helyi jellegű ese­ményt öt kontinens figyel­mének reflektorfényei pásztázzanak, valamilyen különleges, sajátos ok kell. Okinawa esetében két ilyen ok is létezik és a ket­tő meglehetősen szorosan összefügg egymással. Az egyik ok az, hogy Okinawa a második vi­lágháború végétől egészen ez év tavaszáig amerikai fennhatóság alatt állott. MacArthur tábornok csa­patai vagy kilencvennapos súlyos harcokat vívtak á szigetcsoport térségében 'és nem sokkal a hírhedt San Francisco-i különbéke alá­írása után a Pentagon „alapvető stratégiai érde­kekre” hivatkozva bejelen­tette igényét Okinawa tel­jes megszállására. A fő szigét a földkerek­ség egyik legnagyobb kato­nai bázisa lett — közigaz­gatási székhelyén, Naha város hadirepülőterén per­cenként több gép szállt fel és landolt, mint a föld bár­melyik polgári óriás légi­kikötőjében. öbleiben ott álltak az amerikai hetedik flotta kolosszusai. A sziget szántóföldjeit hadgyakorla­tokra, hatalmas raktárak­ra, javítóműhelyekre sajá­tították ki, útvonalait an­gol nevekkel és angol nyelvű feliratokkal látták el. | Okinawa kiszakítása el­len a japán nép széles ré­tegei szinte az első pilla­nattól kezdve tiltakoztak és harcoltak. Az utóbbi esztendőkben a szigetcso­port megalázó helyzete vált a japán belpolitikai egyik legfőbb kérdésévé, külpolitikai értelemben pe­dig az egyoldalú orientá­ció gyűlölt jelképévé. A vi­lág- és a washingtoni po­litika változásain kívül a tömegmozgalom vezetett 1972. május 15-én a sziget- csoport visszaadásához. Azóta most volt Okinawán az első választás és ez a baloldali erők egyértelmű győzelmével ért véget. Ez a világ figyelmének egyik oka. A másik az, hogy Japán­ban néhány nap múlva el- ‘fiökválasztó közgyűlést tart a hatalmon levő Liberális Demokrata Párt, amelyen kijelölik Szato utódját. Bárki lesz az utód, ha győzni akar a jövő évi vá­lasztásokon, figyelembe kell vennie a félreérthetet­len okinawai figyelmezte­tést. , Hétfőn a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti szék­házéban Pák Gjong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete sajtótájékozta­tót tartott „Az amerikai ag- ressziós csapatok Dél-Ko- reából való kivonulásáért folytatott közös harc hó- napjá”-ról. Az akció — mint mondta — június 25- től kezdődött, ezen a napon robbantották ki az ameri­kai imperialisták a szé­gyenteljes koreai háborút 1950-ben i s július 27-ig tart, addig a napig, amikor 1953- ban a koreai nép által térd­re kényszerített agresszo- rok aláírták a fegyverszü­neti egyezményt. Elmondta a nagykövet, hogy a mostanihoz hasonló harci hónapot immár több, mint másfél évtizede min­den esztendőben rendez­nek, nemcsak Koreában, hanem szerte a világon, a szocialista országokban. Az akciók során a tömegek újult erővel felemelik tilta­kozó szavukat az ellen, hogy az amerikai agresszió kö­vetkeztében két részre sza­kadt a koreai nép hazája, s követelik, hogy távozzanak az agresszorok Dél-Koreá- ból. Megalakult az új olasz kormáuy A stadionból az urnákhoz? RÓMA I Magyar Péter, az MTI. tudósítója jelenti: Giulio Andreotti kijelölt olasz miniszterelnök, mi-; után minden tekintetben | befejezte kormányalakítási tárgyalásait, hétfőn a köz- j társasági elnöki palotában visszavonta fenntartását, amellyel a kormányalakí­tási megbízást annak ide­jén elfogadta. Leone köz- társasági elnök ezután, a miniszterelnök javaslatára, kinevezte az új kormányt. Olaszország háború utáni 34. kormánya, amely rend­kívüli választások és más­fél hónapos politikai hu­zavona után alakult még, visszatérést jelent egy több mint tíz évvel ezelőtti kor­mányformulához: a Szo­cialista. Párt nem vesz részt benne, a Keresztényde- ■ mokra Párt szövetségesei a liberálisok és a szociálde­mokraták. A Republikánus Párt kívülről támogatja az ún. centrista koalíciót. Az országot 25 éve kor­mányzó Kereszténydemok­rata Párt (DC)ezzel a dön­tésével véglegesítette, hogy a középbal szövetség vál­ságából, az országot emész- .tő , számos gazdasági és társadalmi nehézségből jobbra, keres kiutat, jobb­oldali .fordulattal . akarja megoldani a problémákat. Mivel az új kormánykoalí­ció meglehetősen csekély parlamenti többségre tá­maszkodhat, fennáll a ve­szélye annak, hogy a kor­mány rejtett formában az újfasiszták parlamenti tá­mogatását is igénybe veszi, vagy pedig rendkívül inga­tagnak bizonyul és nem tudja keresztül vinni tör­vényjavaslatait. A 26 tagú kabinetben a DC-nek 17 minisztere van, a szociáldemokraták 5, a liberálisok 4 helyet kap­tak. Andreotti programbe­szédére és a bizalmi sza­vazásra a képviselőházban előreláthatólag a jövő hé­ten kerül sor. Kairó csúcsértekezletre készül KAIRO Böcz Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Egyiptom minden tőle telhetőt megtesz az aráb egység és a Palesztinái el­lenállási mozgalom védél - I mere — jelentette ki va- ‘ sártiapi- nyilatkozatában dr. Murad Ghaleb külügymi­niszter. aki egyúttal azt is közölte, hogy Szád at elnök e célból haladéktalanul érintkezésbe lépett az arab államfőkkel és ural­kodókkal. Szadat erőfeszí­tései egyrészt Izrael liba­noni agressziójának elhárí­tását, másrészt a Paleszti­nái ellenállási szervezetek libanoni bázisainak fenn­tartását szolgálják. Ghaleb elmondotta, hogy Kairó ez ügyben szoros kapcsolatot tart fenn egyes nagyha­talmak kormányaival, to­vábbá az egyiptomi ENSZ- küldöttséggel. Mint ismeretes,, a liba- nőn ellen végrehajtott ize raeli terrortámadások cél­ja változatlanul £ Paleszti­nái' ellenállás? felszámolása. Libanon i „jordanizáíásá” révén. Gólda Meír kormá­nya ■ árrá építi számításait, hogy az ismétlődő táhíadá- sok belső válságot robban­tanak ki Libanonban, s vé­gül szembefordítják a pa­lesztin gerillákat az őket befogadó ország államve­zetését és hadseregét. E számítás realitását igazol­ják azok a libanoni jobb­oldali körökből származó megriyilatkozások, amelyek nyíltan követelik az 1969­es kairói megállapodás ér­vénytelenítését, a Dél-Li- banonban kijelölt gerilla- bázisok felszámolását. A helyzet súlyosságára utal, hogy vasárnap virradóan összeütközésre került sor a libanoni hadsereg egységei és a palesztin ellenállás erői között. Szádat elnök arabközi tárgyalásai arra irányul­nak, hogy az arab világ egységesen lépjen fel az izraeli agresszióval szem­ben, a palesztin ellenállás védelmében. Kairói politikai körök­ben valószínűnek tartják, hogy Egyiptom az arabközi konzultációk révén rendkí­vüli arab csúcsértekezlet összehívását kezdeményezi és szorgalmazza. I „végjátékban” McGovern! segítik Hubert Humphrey és Edmund Muskie demokra­tapárti szenátorok vasár­nap külön-külön televíziós nyilatkozatban fejtették ki véleményüket harmadik társuk, McGovern szenátor elnökválasztási esélyeivel és politikai programjával kapcsolatban. Mindketten elismerték, hogy. riválisuk nagyon kö­zel áll a demokratapárti elnökjelöltség megszerzésé­hez és kijelentették, ameny- nyiben McGovern nyer a Miamiban megrendezendő elnökjelölő konvención, se­gíteni fogják a Nixon elle­ni végső küzdelemben. Ugyanakkor felszólították szenátortársukat, változ­tasson néhány politikai el­képzelésén és igyekezzék egységet teremteni a De­mokrata Párt soraiban. A Gallup közvélemény­kutató intézet legutolsó fel­mérése szerint, amelyet az Egyesült Államok 300 te­lepülésének 1500 lakosával készített, Nixon elnök nép­szerűsége elég magas szin­ten áll a szovjet vezetők­kel folytatott moszkvai tár­gyalások után. A megkér­dezettek 60 százaléka volt elégedett elnökével, 32 szá­zaléka ellenezte tevékeny­ségét, míg nyolc százalék nem közölte véleményét. (Reuter, AP) A józanság és az értelem politikája igen komoly győzelmet aratott Nyugat- Németországban, amikor a törvényhozás jóváhagyta a Szovjetunióval és Lengyel- országgal kötött szerződése­ket. Ez nemcsak a szociál­demokrata—szabaddemok­rata koalíció politikai si­kerét jelentette. Ennél jó­val többet: elengedhetetlen hozzájárulást az európai enyhülés további kibonta­koztatásához. Ezt állapítot­ta meg az SZKP Politikai Bizottságának, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének és a minisztertanácsnak a szovjet—amerikai tárgya­lások eredményeit jóváha­gyó ülése és ez tükröződött a NATO bonni értekezleté­nek az európai biztonsági konferenciára vonatkozó pozitív határozatában. A „keleti szerződések” jóváhagyásában kétségte­lenül jelentős szerep jutott a nemzetközi tényezőknek is, amelyek a keresztény- demokrata CDU—CSU el lenzéket taktikázásra és tartózkodásra kényszerítet­ték. A ratifikálás után J ezért a kormánykoalíció gondjai egyáltalában nem enyhültek. A keresztényde- j mokrata ellenzék különbö­ző frakcióinak vezetői Bar- zeltől Schrőderen keresztül 1 a bajor CSU főnökéig, Straussig, nagyon jól tud­ták: az adott helyzetben a nyugati nagyhatalmak is a szerződések ratifikálását várják. Hiszen a ratifiká­lás szorosan összefüggött a Nyugat-Berlin ügyében megszületett négyhatalmi egyezmény életbelépésével. Az ellenzék tehát a nyu­gatnémet közvélemény reakclósabb felének ked­véért végigjátszott egy de­magóg drámát — a döntő pillanatban azonban tar­tózkodásával maga tette le­hetővé a ratifikálást. Most pedig, miután ez a nemzetközileg bonyolult kérdés lekerült a napi­rendről — szabad kezet kaptak arra, hogy erőtel­jesen támadják belpoliti­kai és főként gazdasági te­rületen a kormány pozí­cióit. Ily módon a Brandt-kor- mány helyzete távolról sem nevezhető veszélyte­lennek. Az egyik nyugatné­met lap karikaturistája egy sakktábla fölé hajolva ábrázolja Brandt kancel­lárt és Barzelt, az ellenzék vezérét. A rajzon mind- kettejüknek hosszú fehér szakálla van és a táblán mindössze két figura — két király — áll egymás­sal szemben olyan helyzet­ben, amelyből már nem le­het továbblépni. A rajz cí­me: „Patt—matt”. Vietnamot igen behatóan vitatták meg A TASZSZ Kissinger sajtóértekezletéről helyzetén az új választási kon. A kormánykoalíció szád mára kétségkívül erősödést jelent az az általános nemJ zetközi tekintélynövekedésj amelyet Brandt reálistái politikai lépései hoztakj Nem szabad azonban meg-í feledkezni arról, hogy aí választótömegek magatar 4 tását csak a legritkább és szélsőséges esetekben ha-j tározák meg egyértelmű-! en a külpolitikai kérdések,' A gazdasági helyzet, az! életszínvonal, a pénzügyi politika mindenkit érintő kihatásai az adott helyzet­ben sokkal nagyobb súly- lyal szerepelnek. Ebben a kérdésben pedig a kor­mány helyzete elég kriti­kus. A nem kielégítő gazda­sági növekedés, a költség-' vetési és pénzügyi nehéz­ségek miatt fokozódik a társadalmi feszültség. És ami a legveszélyesebb: a’ kormánykoalíción belül vannak olyan erők, ame-í lyek egyértelműen Schiller* A TASZSZ jelenti Henry Kissingernek, az amerikai elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadójának szombaton megtartott washingtoni saj­tóértekezletéről : Kissinger közölte, hogy Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársaság miniszter- elnökével három és félna­pos pekingi látogatása alatt folytatott tárgyalásai ösz- szesen mintegy 24 órát vet­tek igénybe; A kíséretében levő ame- ] rikai hivatalos személyisé- j gek az elnöki tanácsadó j tárgyalásaival párhuzamo-1 san az amerikai—kínai ke­reskedelmi kapcsolatok kér­déseiről tanácskoztak. Kissinger szavai szerint a pekingi megbeszéléseken „Vietnamot igen behatóan ^itatták meg”. A továbbiak­ban megismételte az Egye­sült Államok kormányának a vietnami problémával kapcsolatod közismert állás­pontját és értésre adta, hogy folytatódni fognak a VDK elleni légitámadások, közöttük azok is, amelyeket Észak-Vietnamnak a kínai határ közelében fekvő kör­zetei ellen indítottak. A tudósítók kérdéseire válaszolva Kissinger elis­merte, hogy az Egyesült Ál­lamok számára a vietnami háború „súlyos, kimerítő és sok tekintetben tragikus lecke” és hogy „éppen ezért egyetlen ország sem annyi­ra közvetlenül érdekelt a háború beszüntetésében, mint az Egyesült Államok”. Nem volt hajlandó vála­szolni Kissinger arra a kér­désre, hogy az amerikai küldöttség mikor fog visz- szatérni a párizsi Vietnam- értekezlet tárgyalóasztalá­hoz. (MTI) Természetesen nem lehet eredményesen kormányoz­ni egy olyan helyzetben, amikor a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt 248 szavazata van. Ez a magyarázata annak, hogy mind Brandt,- mind pedig az ellenzék egyre komo­lyabban gondol arra, hogy az NSZK-ban idő előtt választásokat kell tar­tani. Ez az „idő előtt’ nyilvánvalóan csak a müncheni olimpia utáni időszakot jelenteni. Mint a Spiegel vezető cikkének címe fogalmazta: „Ki a stadionból — be a válasz tófülkébe”. A politikai bénultság a [ választásokat sürgeti — j ugyanakkor sem a kor­mány, sem az ellenzék nem lehet biztos abban, j hogy a kiegyenlített belső erőviszonyok közöt javít el gazdasági és pénzügymi' nisztert teszik felelőssé a nehézségekért. Ezek az ellentétek inga-1 taggá teszik a kormányon] belüli helyzetet — különö­sen akkor, amikor a szo­ciáldemokrata párt jobb­szárnyán szakadártevé- kenység jelei mutatkoznak. Bajorországban egy Gün­ther Müller nevű, volta­képpen jelentéktelen szo­ciáldemokrata politikus ve-j zetésével megalakult a) „Soziale Demokraten 1972”! nevű csoport. Ennek a' frakciónak országos mére­tekben nincs befolyása. Á jelenlegi, kínosan kiegyen-; súlyozott helyzetben azon-] ban akár egy mandátum elvesztése is érzékenyen érintheti a szociáldemokra­tákat. Nehezíti a kormánykoa­líció helyzetét a Nyugat-, Németországban kibonta-' kozó és ultrabaloldali jel-1 szavakkal operáló anar­chista-terrorista tevékeny­ség is. Az egyik leghirhed- tebb ilyen alakulat az úgy­nevezett Baader-Meinhof- csoport két vezetőjét ugyan letartóztatták, a feszültség azonban nem enyhült. A különböző anarchista kom­mandók a május elseje óta végrehajtott öt bombame­rényletet követően, Baader letartóztatása után újabb támadásokat jelentettek be. Mindez az ellenzék, sőt a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Azzal vádolják ugyanis a Brandt-kor- mányt, hogy „lágy” belpo­litikájával utat engedett az ultrabal terrornak. A kormány számára az egyetlen világosabb pont, hogy az ellenzék sem egy­séges. Már a ratifikációs harcban megmutatkozott, hogy lényeges véleményel­térés van Strauss és az el­lenzék centrumában álló Barzel között. A ratifiká­ciós szavazáson tanúsított tartózkodás pedig többet ártott Barzelnak, mint Straussnak. Ez tükröződött abban, hogy május utolsó napjaiban a CSU münche- ”i kongr'-'/usa óriási szó- öbbséggel (459-ből 426-■■zavazat) ismét Strausst választotta elnökké. Mindkét oldalon súlyo­sak és kényesek a belső problémák. A döntés mindkét oldalon kockázat­tal jár. Brandt azonban uovább akar haladni a megkezdett úton, ezért vál­lalta a választásokat, nem sokkal az olimpia után, no- vembexba». _____

Next

/
Oldalképek
Tartalom