Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-27 / 149. szám
V\ 8. oldal 1972. június 27, kedd Harci hónap Koreáért Az okinawai előjel Az Okinawa-szigetcso- port névadó szigetén megtartották a kormányzói és a tartományi nemzetgyűlési választásokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy a szavazást nemcsak Japánban, hanem az egész világon nagy érdeklődéssel kísérte a közvélemény. Márpedig egy mégoly fontos ország valamelyik tartományának helyi választásai az esetek túlnyomó többségében kizárólagos belpolitikai érdeklődésre tarthatnak számot — sőt, nagyobb országban igen gyakori az is, hogy egy-egy ilyen esemény már más tartományokban sem kelt különösebb figyelmet. Ahhoz tehát, hogy egy látszatra helyi jellegű eseményt öt kontinens figyelmének reflektorfényei pásztázzanak, valamilyen különleges, sajátos ok kell. Okinawa esetében két ilyen ok is létezik és a kettő meglehetősen szorosan összefügg egymással. Az egyik ok az, hogy Okinawa a második világháború végétől egészen ez év tavaszáig amerikai fennhatóság alatt állott. MacArthur tábornok csapatai vagy kilencvennapos súlyos harcokat vívtak á szigetcsoport térségében 'és nem sokkal a hírhedt San Francisco-i különbéke aláírása után a Pentagon „alapvető stratégiai érdekekre” hivatkozva bejelentette igényét Okinawa teljes megszállására. A fő szigét a földkerekség egyik legnagyobb katonai bázisa lett — közigazgatási székhelyén, Naha város hadirepülőterén percenként több gép szállt fel és landolt, mint a föld bármelyik polgári óriás légikikötőjében. öbleiben ott álltak az amerikai hetedik flotta kolosszusai. A sziget szántóföldjeit hadgyakorlatokra, hatalmas raktárakra, javítóműhelyekre sajátították ki, útvonalait angol nevekkel és angol nyelvű feliratokkal látták el. | Okinawa kiszakítása ellen a japán nép széles rétegei szinte az első pillanattól kezdve tiltakoztak és harcoltak. Az utóbbi esztendőkben a szigetcsoport megalázó helyzete vált a japán belpolitikai egyik legfőbb kérdésévé, külpolitikai értelemben pedig az egyoldalú orientáció gyűlölt jelképévé. A világ- és a washingtoni politika változásain kívül a tömegmozgalom vezetett 1972. május 15-én a sziget- csoport visszaadásához. Azóta most volt Okinawán az első választás és ez a baloldali erők egyértelmű győzelmével ért véget. Ez a világ figyelmének egyik oka. A másik az, hogy Japánban néhány nap múlva el- ‘fiökválasztó közgyűlést tart a hatalmon levő Liberális Demokrata Párt, amelyen kijelölik Szato utódját. Bárki lesz az utód, ha győzni akar a jövő évi választásokon, figyelembe kell vennie a félreérthetetlen okinawai figyelmeztetést. , Hétfőn a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházéban Pák Gjong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete sajtótájékoztatót tartott „Az amerikai ag- ressziós csapatok Dél-Ko- reából való kivonulásáért folytatott közös harc hó- napjá”-ról. Az akció — mint mondta — június 25- től kezdődött, ezen a napon robbantották ki az amerikai imperialisták a szégyenteljes koreai háborút 1950-ben i s július 27-ig tart, addig a napig, amikor 1953- ban a koreai nép által térdre kényszerített agresszo- rok aláírták a fegyverszüneti egyezményt. Elmondta a nagykövet, hogy a mostanihoz hasonló harci hónapot immár több, mint másfél évtizede minden esztendőben rendeznek, nemcsak Koreában, hanem szerte a világon, a szocialista országokban. Az akciók során a tömegek újult erővel felemelik tiltakozó szavukat az ellen, hogy az amerikai agresszió következtében két részre szakadt a koreai nép hazája, s követelik, hogy távozzanak az agresszorok Dél-Koreá- ból. Megalakult az új olasz kormáuy A stadionból az urnákhoz? RÓMA I Magyar Péter, az MTI. tudósítója jelenti: Giulio Andreotti kijelölt olasz miniszterelnök, mi-; után minden tekintetben | befejezte kormányalakítási tárgyalásait, hétfőn a köz- j társasági elnöki palotában visszavonta fenntartását, amellyel a kormányalakítási megbízást annak idején elfogadta. Leone köz- társasági elnök ezután, a miniszterelnök javaslatára, kinevezte az új kormányt. Olaszország háború utáni 34. kormánya, amely rendkívüli választások és másfél hónapos politikai huzavona után alakult még, visszatérést jelent egy több mint tíz évvel ezelőtti kormányformulához: a Szocialista. Párt nem vesz részt benne, a Keresztényde- ■ mokra Párt szövetségesei a liberálisok és a szociáldemokraták. A Republikánus Párt kívülről támogatja az ún. centrista koalíciót. Az országot 25 éve kormányzó Kereszténydemokrata Párt (DC)ezzel a döntésével véglegesítette, hogy a középbal szövetség válságából, az országot emész- .tő , számos gazdasági és társadalmi nehézségből jobbra, keres kiutat, jobboldali .fordulattal . akarja megoldani a problémákat. Mivel az új kormánykoalíció meglehetősen csekély parlamenti többségre támaszkodhat, fennáll a veszélye annak, hogy a kormány rejtett formában az újfasiszták parlamenti támogatását is igénybe veszi, vagy pedig rendkívül ingatagnak bizonyul és nem tudja keresztül vinni törvényjavaslatait. A 26 tagú kabinetben a DC-nek 17 minisztere van, a szociáldemokraták 5, a liberálisok 4 helyet kaptak. Andreotti programbeszédére és a bizalmi szavazásra a képviselőházban előreláthatólag a jövő héten kerül sor. Kairó csúcsértekezletre készül KAIRO Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Egyiptom minden tőle telhetőt megtesz az aráb egység és a Palesztinái ellenállási mozgalom védél - I mere — jelentette ki va- ‘ sártiapi- nyilatkozatában dr. Murad Ghaleb külügyminiszter. aki egyúttal azt is közölte, hogy Szád at elnök e célból haladéktalanul érintkezésbe lépett az arab államfőkkel és uralkodókkal. Szadat erőfeszítései egyrészt Izrael libanoni agressziójának elhárítását, másrészt a Palesztinái ellenállási szervezetek libanoni bázisainak fenntartását szolgálják. Ghaleb elmondotta, hogy Kairó ez ügyben szoros kapcsolatot tart fenn egyes nagyhatalmak kormányaival, továbbá az egyiptomi ENSZ- küldöttséggel. Mint ismeretes,, a liba- nőn ellen végrehajtott ize raeli terrortámadások célja változatlanul £ Palesztinái' ellenállás? felszámolása. Libanon i „jordanizáíásá” révén. Gólda Meír kormánya ■ árrá építi számításait, hogy az ismétlődő táhíadá- sok belső válságot robbantanak ki Libanonban, s végül szembefordítják a palesztin gerillákat az őket befogadó ország államvezetését és hadseregét. E számítás realitását igazolják azok a libanoni jobboldali körökből származó megriyilatkozások, amelyek nyíltan követelik az 1969es kairói megállapodás érvénytelenítését, a Dél-Li- banonban kijelölt gerilla- bázisok felszámolását. A helyzet súlyosságára utal, hogy vasárnap virradóan összeütközésre került sor a libanoni hadsereg egységei és a palesztin ellenállás erői között. Szádat elnök arabközi tárgyalásai arra irányulnak, hogy az arab világ egységesen lépjen fel az izraeli agresszióval szemben, a palesztin ellenállás védelmében. Kairói politikai körökben valószínűnek tartják, hogy Egyiptom az arabközi konzultációk révén rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását kezdeményezi és szorgalmazza. I „végjátékban” McGovern! segítik Hubert Humphrey és Edmund Muskie demokratapárti szenátorok vasárnap külön-külön televíziós nyilatkozatban fejtették ki véleményüket harmadik társuk, McGovern szenátor elnökválasztási esélyeivel és politikai programjával kapcsolatban. Mindketten elismerték, hogy. riválisuk nagyon közel áll a demokratapárti elnökjelöltség megszerzéséhez és kijelentették, ameny- nyiben McGovern nyer a Miamiban megrendezendő elnökjelölő konvención, segíteni fogják a Nixon elleni végső küzdelemben. Ugyanakkor felszólították szenátortársukat, változtasson néhány politikai elképzelésén és igyekezzék egységet teremteni a Demokrata Párt soraiban. A Gallup közvéleménykutató intézet legutolsó felmérése szerint, amelyet az Egyesült Államok 300 településének 1500 lakosával készített, Nixon elnök népszerűsége elég magas szinten áll a szovjet vezetőkkel folytatott moszkvai tárgyalások után. A megkérdezettek 60 százaléka volt elégedett elnökével, 32 százaléka ellenezte tevékenységét, míg nyolc százalék nem közölte véleményét. (Reuter, AP) A józanság és az értelem politikája igen komoly győzelmet aratott Nyugat- Németországban, amikor a törvényhozás jóváhagyta a Szovjetunióval és Lengyel- országgal kötött szerződéseket. Ez nemcsak a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció politikai sikerét jelentette. Ennél jóval többet: elengedhetetlen hozzájárulást az európai enyhülés további kibontakoztatásához. Ezt állapította meg az SZKP Politikai Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a minisztertanácsnak a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit jóváhagyó ülése és ez tükröződött a NATO bonni értekezletének az európai biztonsági konferenciára vonatkozó pozitív határozatában. A „keleti szerződések” jóváhagyásában kétségtelenül jelentős szerep jutott a nemzetközi tényezőknek is, amelyek a keresztény- demokrata CDU—CSU el lenzéket taktikázásra és tartózkodásra kényszerítették. A ratifikálás után J ezért a kormánykoalíció gondjai egyáltalában nem enyhültek. A keresztényde- j mokrata ellenzék különböző frakcióinak vezetői Bar- zeltől Schrőderen keresztül 1 a bajor CSU főnökéig, Straussig, nagyon jól tudták: az adott helyzetben a nyugati nagyhatalmak is a szerződések ratifikálását várják. Hiszen a ratifikálás szorosan összefüggött a Nyugat-Berlin ügyében megszületett négyhatalmi egyezmény életbelépésével. Az ellenzék tehát a nyugatnémet közvélemény reakclósabb felének kedvéért végigjátszott egy demagóg drámát — a döntő pillanatban azonban tartózkodásával maga tette lehetővé a ratifikálást. Most pedig, miután ez a nemzetközileg bonyolult kérdés lekerült a napirendről — szabad kezet kaptak arra, hogy erőteljesen támadják belpolitikai és főként gazdasági területen a kormány pozícióit. Ily módon a Brandt-kor- mány helyzete távolról sem nevezhető veszélytelennek. Az egyik nyugatnémet lap karikaturistája egy sakktábla fölé hajolva ábrázolja Brandt kancellárt és Barzelt, az ellenzék vezérét. A rajzon mind- kettejüknek hosszú fehér szakálla van és a táblán mindössze két figura — két király — áll egymással szemben olyan helyzetben, amelyből már nem lehet továbblépni. A rajz címe: „Patt—matt”. Vietnamot igen behatóan vitatták meg A TASZSZ Kissinger sajtóértekezletéről helyzetén az új választási kon. A kormánykoalíció szád mára kétségkívül erősödést jelent az az általános nemJ zetközi tekintélynövekedésj amelyet Brandt reálistái politikai lépései hoztakj Nem szabad azonban meg-í feledkezni arról, hogy aí választótömegek magatar 4 tását csak a legritkább és szélsőséges esetekben ha-j tározák meg egyértelmű-! en a külpolitikai kérdések,' A gazdasági helyzet, az! életszínvonal, a pénzügyi politika mindenkit érintő kihatásai az adott helyzetben sokkal nagyobb súly- lyal szerepelnek. Ebben a kérdésben pedig a kormány helyzete elég kritikus. A nem kielégítő gazdasági növekedés, a költség-' vetési és pénzügyi nehézségek miatt fokozódik a társadalmi feszültség. És ami a legveszélyesebb: a’ kormánykoalíción belül vannak olyan erők, ame-í lyek egyértelműen Schiller* A TASZSZ jelenti Henry Kissingernek, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának szombaton megtartott washingtoni sajtóértekezletéről : Kissinger közölte, hogy Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársaság miniszter- elnökével három és félnapos pekingi látogatása alatt folytatott tárgyalásai ösz- szesen mintegy 24 órát vettek igénybe; A kíséretében levő ame- ] rikai hivatalos személyisé- j gek az elnöki tanácsadó j tárgyalásaival párhuzamo-1 san az amerikai—kínai kereskedelmi kapcsolatok kérdéseiről tanácskoztak. Kissinger szavai szerint a pekingi megbeszéléseken „Vietnamot igen behatóan ^itatták meg”. A továbbiakban megismételte az Egyesült Államok kormányának a vietnami problémával kapcsolatod közismert álláspontját és értésre adta, hogy folytatódni fognak a VDK elleni légitámadások, közöttük azok is, amelyeket Észak-Vietnamnak a kínai határ közelében fekvő körzetei ellen indítottak. A tudósítók kérdéseire válaszolva Kissinger elismerte, hogy az Egyesült Államok számára a vietnami háború „súlyos, kimerítő és sok tekintetben tragikus lecke” és hogy „éppen ezért egyetlen ország sem annyira közvetlenül érdekelt a háború beszüntetésében, mint az Egyesült Államok”. Nem volt hajlandó válaszolni Kissinger arra a kérdésre, hogy az amerikai küldöttség mikor fog visz- szatérni a párizsi Vietnam- értekezlet tárgyalóasztalához. (MTI) Természetesen nem lehet eredményesen kormányozni egy olyan helyzetben, amikor a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt 248 szavazata van. Ez a magyarázata annak, hogy mind Brandt,- mind pedig az ellenzék egyre komolyabban gondol arra, hogy az NSZK-ban idő előtt választásokat kell tartani. Ez az „idő előtt’ nyilvánvalóan csak a müncheni olimpia utáni időszakot jelenteni. Mint a Spiegel vezető cikkének címe fogalmazta: „Ki a stadionból — be a válasz tófülkébe”. A politikai bénultság a [ választásokat sürgeti — j ugyanakkor sem a kormány, sem az ellenzék nem lehet biztos abban, j hogy a kiegyenlített belső erőviszonyok közöt javít el gazdasági és pénzügymi' nisztert teszik felelőssé a nehézségekért. Ezek az ellentétek inga-1 taggá teszik a kormányon] belüli helyzetet — különösen akkor, amikor a szociáldemokrata párt jobbszárnyán szakadártevé- kenység jelei mutatkoznak. Bajorországban egy Günther Müller nevű, voltaképpen jelentéktelen szociáldemokrata politikus ve-j zetésével megalakult a) „Soziale Demokraten 1972”! nevű csoport. Ennek a' frakciónak országos méretekben nincs befolyása. Á jelenlegi, kínosan kiegyen-; súlyozott helyzetben azon-] ban akár egy mandátum elvesztése is érzékenyen érintheti a szociáldemokratákat. Nehezíti a kormánykoalíció helyzetét a Nyugat-, Németországban kibonta-' kozó és ultrabaloldali jel-1 szavakkal operáló anarchista-terrorista tevékenység is. Az egyik leghirhed- tebb ilyen alakulat az úgynevezett Baader-Meinhof- csoport két vezetőjét ugyan letartóztatták, a feszültség azonban nem enyhült. A különböző anarchista kommandók a május elseje óta végrehajtott öt bombamerényletet követően, Baader letartóztatása után újabb támadásokat jelentettek be. Mindez az ellenzék, sőt a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Azzal vádolják ugyanis a Brandt-kor- mányt, hogy „lágy” belpolitikájával utat engedett az ultrabal terrornak. A kormány számára az egyetlen világosabb pont, hogy az ellenzék sem egységes. Már a ratifikációs harcban megmutatkozott, hogy lényeges véleményeltérés van Strauss és az ellenzék centrumában álló Barzel között. A ratifikációs szavazáson tanúsított tartózkodás pedig többet ártott Barzelnak, mint Straussnak. Ez tükröződött abban, hogy május utolsó napjaiban a CSU münche- ”i kongr'-'/usa óriási szó- öbbséggel (459-ből 426-■■zavazat) ismét Strausst választotta elnökké. Mindkét oldalon súlyosak és kényesek a belső problémák. A döntés mindkét oldalon kockázattal jár. Brandt azonban uovább akar haladni a megkezdett úton, ezért vállalta a választásokat, nem sokkal az olimpia után, no- vembexba». _____
