Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

6. oldal tara. Nntns X, flz Új menetrend margójára Sűrűn utazom, ezért ért­hető, hogy érdeklődéssel vártam az új vasúti me­netrendet. Ám tapasztala­taim nem a legkedvezőb­bek. Ára éppen duplája a tavalyinak, bár terjedel­me alig változott, 736 ol­dal helyett 799 oldal lett. Emellett újítást vezettek be. Minden táblázat előtt egy kis vázlatrajz mutat­ja a vonalviszonylatokat. Ettől azonban nem lett könnyebben kezelhető a menetrend, mert elhagytak szerkesztői egy rublikát. A könnyebben érthető­ség kedvéért hadd sorolok fel néhány példát. A múlt évi menetrendben ha fel­ütöttem az 50-es táblázatot — mely Baja—Bátaszék— Dombóvár feliratot viseli — még megtudtam azt is, hogy mikor indul a vonat Kiskunhalasról mikor ér­kezik Szekszárdra, Buda­pestre, illetve Dombóvárra, Kaposvárra, sőt azt is, hogy Dombóváron át Budapest­re hogyan, mikorra érek el. S valamennyi táblázaton hasonlóképpen tájékozód­hattam a csatlakozásokról. Most az 50-es táblázat­ból csupán azt tudom meg, hogy Baja és Dombóvár között milyen vonatok jár­nak, s ha kiváncsi vagyok, hogy Bajáról Dunaújváro­son át mikor érkezem Bu­dapestre, akkor át kell la­poznom a 40a táblázathoz. Visszafelé ugyanez a hely­zet. Ráadásul még csak nem is gyorsult a Baja— Budapest közötti gyorsvo­nat. Eddig 4 óra 38 perc­kor indult, és 8 óra 18 perckor érkezett. Ez három óra negyven perces menet­idő volt. Most a vonat 4 óra 24 perckor indul, és 8 óra 14 perckor érkezik, ami 3 óra 50 perces me­netidő. Visszafelé indult ez a vonat 18 óra 31 perc­kor és Baján volt 22 óra 15 perckor, ami három óra ötvennégy perc. most pedig három óra övenki- lenc percre nőtt a menet­idő. Igaz, hogy csak percek­ről van szó, de amikor a sajtó nyilvánossága előtt a MÁV a közlekedés gyor­sításával dicsekszik, akkor furcsa, hogy a mi vona­lunkon — ha percekkel is — de lassul. Á szép, és drága menetrend pedig nem olyan praktikus, mint a kevésbé szép, de olcsóbb. Ilyen szemüvegen át nézi ezt egy egyszerű utas. Dr. Sólymos Ede Baja Gyötörjük egymást A parkettás slend­riánul rakja le az új lakás parkettáját, a csempéző ha­nyagul rakja fel a fürdő­szobában és a konyhában a csempét, a vízvezeték­szerelő is összecsapja a munkáját, noha mindeh­hez neki is elegendő időt adtak, az asztalos is ép­pen csak összebütyköli az ajtókat, ablakokat, mint valami kontár, mert lehet, mert a csoportvezetők, mű­vezetők, építésvezetők mind­ezt megengedik. Szótlanul elnézik nekik, mert ha szól­nak, abból sértődés, netán kilépés lehet, és nálunk ugyebár munkaerőhiány van. Így történik aztán, hogy mindannyiunk drága pénzén épülő új lakóházak majd mindegyikét csak kés­ve, többször meghosszab­bított határidőre, és csak hosszú, olykor több száz, több ezer tételes hiba- és hiányjegyzékkel lehet át­adni. Az új lakás boldog tulajdonosainak öröme pe­dig gyorsan elpárolog és megkeseredik, megmérge- ződik, mert a parketta fel- púposodik, a csapok cse­pegnek, a csempék pereg­nek, az ajtók és ablakok vetemednek, zárjaik gyor­san elromlanák. Hasonlóan hanyag mun­kát végez a tervező mér­nök, aki úgy cselekszik, mintha nem tudná, milyen kellemetlen utazni tavasz­tól őszig az ország sok autóbuszán, mert hogy- hogynem, a járművet ha­talmas hőtároló dobozzá konstruálták, piciny szel­lőzőablakokkal, nevetsége­sen komplikált, költséges és gyorsan romló zárszer­kezettel. Emiatt télen is sok bosszúságot okoznak, mert akkor csukni nem lehet őket. Hasonlóan végzi munká­ját cipőgyáraink némely munkása, technikusa, igaz­gatója. Selejtes cipők tö­megét szállítják a keres­kedelemnek, emiatt aztán megkárosodik és a rekla­máció kálváriaútján gyak­ran dührohamot kap imén­ti kőművesünk, csempé- zőnk, asztalosunk, építés- vezetőnk, trösztigazgatónk, tervező mérnökünk. Hivatalainkban még mindig sok tisztviselő dol­gozik úgy, mintha nem a közügyek intézésével meg­bízott lenne megbízóiért, állampolgártársaiért, ha nem megfordítva. És, mert lehetséges, mert pimasz stí­lusáért, gorombáskodásáért nem penderítik ki nálunk az ügyintézőt íróasztala mögül, hogy talán menjen el segédmunkásnak, vagy mit tudom én minek, ha már emberekkel nem tud vagy nem óhajt tisztessé gesen bánni. Továbbra is gyötri, megalázza tehát az eléje kerülő állampolgárt, úgy pózol, mintha nem is egyszerű előadó vagy osz­tályvezető lenne, hanem valami feudális kényúr. Ugyanez az ember azon­ban munkaideje alatt ki­szalad az áruházba, mert kollégájától vagy kolléga­nőjétől éppen most hallot­ta, hogy ebben vagy abban az üzletben egy cuki kis kardigánt, kabátot, cipőt lehet kapni, ott azonban a pult mögött álló gorombás- kodik, akivel két nappal előbb talán ő fölényeske­dett, most ő van megsért­ve, panaszkönyvért kiált, és este otthon, vagy ba­ráti társaságban csillapít­hatatlanul háborog, hogy egyes emberek nálunk mit meg nem engednek ma­guknak. Az autóbuszsofőr sértegeti, káromkodva le- gorombítja az utast, nem egyszer az anyját is szidja, az utas a buszsofőrt küldi el valahová. És az erőtel­jes ifjú sem adja át he­lyét a buszon, a vonaton, sehol a nagymamának, a botjára támaszkodó rok­kantnak, öregnek és kö­zépkorúak az idősebbnek, férfiak és nők nem adják át helyüket a kismamának, a karján csecsemőjét szo­rongató anyának, apának. És ha egyre ritkábban va­laki mégis átengedi helyét, a másik sokszor meg sem köszöni ezt a gesztust, mert műveletlen-érzéketlen az illető, annyit sem tud, hogy az ilyen apró segítségért is minden esetben és min­denkinek jár ennyi: „Kö­szönöm ! Hálásan köszö­nöm!” Így aztán azok kö­zül is mind többen nem adják át helyüket a kö­vetkező órában, a követke­ző napon, akik még tud­ják, milyen nélkülözhetet­len alkotóeleme az ember viselkedésének, az együtt élő emberközösség kapcso­latainak a kulturált maga­tartás, az udvariasság, elő­zékenység, figyelmesség, lo- vagias segítőkészség, türel­mes gyöngédség, s hogy ezek mindig is igazi, em­berhez egyedül méltó eré­nyek maradnak, hiába mi­nősítik őket elavult, kon­zervatív tulajdonságoknak a kényelmesebb, több ön­zést megengedő, emberte­len nézetek és szokások divatjának engedelmeske- dők. ördögi kör, nemde? Tip- ródunk, szenvedünk benne mindannyian, szemmel lát­hatóan napról napra komi- szabbul gyötörjük egymást, mintha fogadalmat tettünk Megkezdték a Teroson alvázvédő o anyagok felhasználását Több hazai AFIT-szer­vizben megkezdték az NSZK-beli Teroson cég li­cence alapján a Tiszai Ve­gyikombinátban gyártott gépkocsi alvázvédő anya­gok, zajcsökkentő masz- szák, rozsdásodás gátló és tömítőszerek alkalmazá­sát. Ismeretes ugyanis, hogy a télen az utakra szórt mintegy 150 ezer ton­na só a gépkocsik legna­gyobb ellensége, s megfe­lelő védőanyagok nélkül a járművek veszélyeztetett részei egyébként is két­tárom éven belül rozsdá­sodni kezdenek. A hazai utakon közle­kedő csaknem 300 ezer személygépkocsi karban­tartásához elengedhetetle­nül szükséges alvázvédő és rozsdásodásgátló anyagok felhasználására fokozato­san áttérnek valamennyi hazai autószervizben. A legtöbb AFIT-állomáson már ebben az évben is megrendelhetik az autó­sok a különöleges bevona­tokat. A TVK új üzemében eb­ben az évben a Teroson- féle védőanyagokból 500— 600 tonnányit, a jövő év­ben már 1200 tonnát gyár­tanak. Szó van a Teroson cég új gyártmánvlicencé- nek megvásárlásáról is. A jelenlegi késztíményekkel ugyanis a védőbevonatok csak a szervizállomásokon készíthetők el. Ezért a kö­zeljövőben megkezdik az aerozolos spray palackok gyártását. Növendékhangverseny Kecskeméten A Budapesti Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kola hallgatóiból és a Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakiskola növendé­keiből alakult kamarazene- kar mutat be hangversenyt Kecskeméten, a Városi Mű­velődési Központ nagyter­mében, június 4-én, vasár­nap este fél hat órás kez­dettel. Műsorukon Corelli, Man- fredini, Mozart és Farkas Ferenc egy-egy szerzemé­nye szerepel. A kamarazenekart Hor­váth János vezényli, aki a kecskeméti Kodály Zol­tán Ének Zenei Gimnázi­um tanulójaként érettségi­zett, tanulmányait a Zene- művészeti Főiskola hallga­tóidként folytatja Buda­pesten. volna, hogy selejtes, ha­nyag, rossz, felelőtlen mun­kánkkal könyörtelenül meg­büntetjük állampolgártár­sainkat, mintha ellensé­geink volnának. ördögi kör, nemde? És biztosan megjósolható, hogy lesz még a mainál is sok­kal több bosszúsága, kel­lemetlensége, . szenvedése és anyagi kára az imént emlegetett parkettázónak, vízvezetékszerelőnek, asz­talosnak és üzemvezetőnek és tanácsi előadónak és or­vosnak, ha halogatás nél­kül nem jutunk közös meg­egyezésre abban, hogy munkáját mindenkinek legjobb tudásával, felelős­ségérzettel, másokra is gon­dolva kell elvégeznie, mert ugyanezért a pénzért s ugyanennyi idő alatt iga­zán végezhetünk hibátlan, használható munkát is. És tudomásul kell vennünk mindannyiunknak, hogy senkinek sincs joga ember­társával gorombáskodni, pimaszkodni, meggyötörni, neki olykor nem csekély anyagi kárt okozni. Hogy naiv elképzelés ilyen óriási változást vár­ni, amikor olyan nagyon belejöttünk már egymás gyötrésébe? Hogy mit sem használnak már a kérlelő, intő, figyelmeztető szavak, ott, ahol a mindennapi élet­ben, érintkezésben sok em­bertársunk annyira eltör zult szemlélettel és mód­szerekkel vesz részt, mert a tettel szemben a szó már oly erőtlennek látszik. Ezt is tudom. És tudom azt is, hogy az intő szavakat mégis el kell mondani, mert benne tipródom ebben az ördögi körben magam is, és egyre többet szenvedek tőle. El kell mondanom, mert lá­tom, ha nem igyekszünk fékezni ezeket a veszedel­mes jelenségeket, emberi kapcsolataink tovább rom­lanak, sokak közérzete még rosszabb lesz, noha egyrr.. több feltétele van annak, hogy elviselhetően és. több megértéssel éljünk együtt, egymás mellett, hogy jobb legyen a közérzetünk. S azt is tudom, ehhez a szük­séges változáshoz nem ele­gendő az egyes emberek elhatározása — ilyen el­határozásra puszta felhí­vással egyébként sem köny- nyen nyerhetőek meg az emberek milliói — tudom, tehát, hogy ebben is a tár­sadalom vezető szerveze­tei, hivatalai, fórumai te­hetik meg az eredményt ígérő, kezdeményező-példa­mutató lépéseket. G. M. EZT a kecskemétiek írják Miért hiánycikk a hátsó lámpa? KRESZ-előírás, hogy a közúti forgalomban részt vevő kerékpároknak hátul is kell világítaniuk. Helyes ez a rendelkezés, hiszen célja a közlekedés biztonsá­gosabbá tétele, a baleset megelőzése. Aid. vét a sza­bály ellen, megbüntetik. Ez utóbbi a sorsa annak is, aki saját hibáján kívül kere­kezik úgy, hogy nem mű­ködik a hátsó világítása. Az ok: nincs lámpája. Sajnos, immár fél éve nem kapható hátsó kerék­párlámpa a város egyetlc szaküzletében sem. Érthi tetten, miért nem forga mázzá e — sokak által ki resett — műszaki árut kereskedelem. Vagy tál; már nem is gyártja az ip; a szóban forgó terméket' Ezrek rendelkeznek ki rékpárral Kecskemété Közlekedésünk biztonsá; érdekében haladéktalan kell intézkedniük az illet keseknek! Puskás István Alsószéktó Köztisztaságból elégtelen Ügyes-bajos dolgom után járva számos alkalommal tapasztaltam már, hogy nem a legtisztábbak Kecskemét utcái. Papírdarabok, alma­csutkák, üres konzervdo­bozok és egyéb hulladékok hevernek sokhelyütt, még­pedig már néhány órával azután, hogy elhaladtak a szemétgyűjtők, az utcasep­rők és locsolók. Aligha fér­het kétség ahhoz, hogy a környék lakói és az arra közlekedők egy része a lu­das a tisztátalanságért. De talán felelős azért a ható­ság is, amely nem lép fel szigorúan a notórius szeme- telők ellen. Pedig érdemes lenne né­ha bírságolni. Például r a személyt, aki hetekkel c előtt hagyta egy mac, bűzlő tetemét a házu szomszédságában levő te: létén, a közút mentén. A tán felelősségre kelle vonni azokat is, akik Batthyány utcai vízlefol: csatornákat használják sz méttárolóként. A múltkoriban turista kai beszélgettem. Városi s tájuk végén egyöntetűi állapították meg, hogy Kec kémét néhány utcáján köztisztasága elégtelent é demel. K. A. Árpád krt. 1 Nem apróságok, bosszúságok E sorokat azok nevében is írom, akik hasonló hely­zetben vannak. Kezdem az áramfogyasztási díjjal, amelynek kifizetése gya­korta jár kellemetlenséggel. Hogy miért? Mert a DÁV- nak még nem erénye a ru­galmasság. Arról van szó, hogy már kora reggel elmegyünk munkahelyünkre, s onnan a délutáni, nem ritkán az esti órákban érkezünk ha­za. Távollétünk idején sen­ki nincs otthon, tehát a la­kás zárva. Sajnos, rendsze­rint ilyenkor kopogtat az áramdíjbeszedő. Látogatá­sáról a házbeliektől szer­zünk tudomást utólag, vagy a rövidesen érkező felszó­lításból. amely — az összeg kifizefetlensége miatt — már az áram kikapcsolásá­val fenyeget. Ilyenkor az­tán pánikszerű gyorsaság­gal kell rendeznünk, a tar­tozást. De mi szükség er­re? Kakaskodó kutyák Ha a DÁV előre jelezr akár egy levelezőlapon a DÉGÁZ is ugyanígy te —, hogy körülbelül mik érkezik a díjbeszedő, va! ki otthon maradna a cs Iádból. Amennyiben nem lehetséges, szíves hagynánk a pénzt a szór szádnál, esetleg a házfi ügyelőnél, akik vállakozn nak a megbízás tejesítéf re. E javaslatommal hón pókkal ezelőtt fordultam áramszolgáltatóhoz, ami még nem válaszolt. K. L-né Leninvái Pápai ünnep! Wú Az ország egyik leg gibb diákvárosában, a Petőfi, Jókai, Orlai P rich Soma tanult, jún 3-án, szombaton reggel i népi hetek nyílnak, A k turális programsorozat emelkedő eseményei k tartozik A helység kala csa bemutatója és az is', latörténeti kiállítás m nyitása. Ebből az alkalo bői a két magyar for dalmár író közös bará Orlai Petrich Soma íes művész emléktábláját leleplezik. CipS3xporí A pórázok már későn feszülnek meg ahhoz, hogy megakadályozhatnák a támadást. A városban tartott vadászkutyák — a parázs jelenet szerint — jobb híján egymásra vadásztak. A talán szívélyesnek indult eb­találkozóból igy alakult ki egy kezdődő kakasviadal. De az a kakas vesse rájuk az első követ, amelyik nem érezné magát kutyául akármelyik város kőrengetegó ben. (Fotó: Tóth S.' Az Alföldi Cipőgyári jelentős mennyiségű á termelnek exportra a f cialista és a tőkés őrs gokba. Júniusban a Sz jetunióba és Lengyel szágba szállítanak, a mé dik félévben indulnak alföldi cipők Csehszlo kiába és az NDK-ba. nyár első hónapjában kés piacra a lesnagyi mennyiséget Hollandié Svájcba, Ausztriába, Sv országba és az NSZK szállítanak. Az utóbbi I szág ismét nagy tételei rendelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom