Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
■ tms •ysjsjgv; Szorgalmas gazdák, egyenletes fejlődés a jánoshalmi Jókai Termelőszövetkezetben Tizenhárom jánoshalmi gazda összefogásával 1960. december 19-én alakult meg a Jókai Termelőszövetkezet. A taglétszám és a közös terület még az évben és a következő esztendő elején növekedett. Több kisebb termelőszövetkezet egyesülésével 1964-ben alakult ki mai, 4200 holdas gazdaság, amely a községtől mintegy 8 kilométerre fekszik. A jó természeti és köz- gazdasági adottságok ellenére sem tudtak éveken át megfelelő eredményeket elérni, egymást váltották a vezetők, egyre jobban megcsappant a tagság munkakedve is. 1965-ben még mérleghiánnyal zártak. A szövetkezeti gazdák 1966- ban új vezetőséget választottak, és közös erővel hozzáláttak a feladatok tervszerű elvégzéséhez. Hat év eredményei bizonyítják, hogy az elképzelések helyesek voltak, a lehetőségeket helyesen használták ki. A céltudatos épület- és gépi beruházások, a szakszerű talajerő-utánpótlás, a növénytermesztés és az állattenyésztés szerkezetének az adottságokhoz mért kialakítása, fejlesztése nyomán egyenletessé, állandóvá vált a fejlődés. A közgazdasági és a természeti tényezők határozták meg a szövetkezet termelési struktúrájának kialakítását. Mivel az 1962- ben létrehozott tsz-közi vállalkozás fő profilja a sertéstenyésztés és a szőlő-, gyümölcstermesztés, ezekkel az ágazatokkal a közös gazdaság nem foglalkozik. Figyelmüket a szarvasmarha-tenyésztésre Elszállításra várnak a hízóbikák. Az állatállomány kezdetben szétszórva, 18—20 tanyán volt elhelyezve, az első közös istállót 1965-ben építették meg. A nagyarányú fejlesztés elhatározása után a vezetők a küldöttgyűlés felhatalmazása alapján a MÉM Műszaki és Fejlesztési Főosztályától kértek elvi segítséget egy szakosított szarvasmarhatelep kialakításához. A beruházást megalapozó tanulmány- tervet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkatársai készítették el. Eredetileg 320 férőhelyesre tervezték, a termelőszövetkezetben azonban végül is a 416 férőhelyes mellett döntöttek, mivel így a járulékos beruházások fajlagos, költsége kisebb, a magasabb állatlétszám pedig szükséges a talajerőgazdálkodás szempontjából. A szakosított tehenészeti telepet Jánoshalmától 8 kilométerre a központi majorban kezdték építeni 1969-ben. A beruházás megkezdésével egyidőben hozzáláttak az állomány szelektálásához. Teljes állománycserére került sor, s így a jelenlegi tehénállomány már teljes egészében tbc- és brucellozismentes. Pillanatnyilag 220 tejelő tehén, 136 itatásos borjú, 57 egy évesnél fiatalabb és 74 egy-két év közötti üsző, valamint 25 hízómarha áll az istállóban. Az állományutánpótlás saját nevelésű üszőkkel, a magyartarkának a Jersey R, és az osztráktarka bikával való ' keresztezésével történik. Köztudomású, hogy a szarvasmarhatartás még csak nagyon kevés gazdaságban nyereséges. A Jókai Tsz- ben sem hozott az elmúlt év kiemelkedő eredményt, az idei első hónapok tapasztalatai viszont biztatóak. Éppen azért, mert az eredményesség szempontjából rendkívül kényes az ágazat, nemcsak a tenyésztéssel, tartással, hanem a közgazdasági elemzésekkel is törődnek. A szakemberek számára nem titok, hogy a nyereséges tejtermelés a hozzáértő takarmányozás függvénye, de emellett is cél az önköltségek állandó csökkentése,.;ía tenyésztéa színvonal eroyiese, összpontosították. Kitűnő minőségű humuszqs talajaik struktúrájának fenntartása, illetőleg javítása szervestrágya nélkül nem lehetséges, az állattartás szűk köre miatt éveken át félmillió forintos értékben kellett vásárolniuk szervestrágyát. Fő profiljuk tehát a szarvasmarha-tenyésztés lett, s ezzel egyben meghatározták a növénytermesztés szerkezetét is. Határidőre elkészül a szakosított szarvasmarha-telep. Az egyik 208 férőhelyes tchénistálló. Á kísérletező kedv nem hiányzik a jánoshalmi szövetkezetben sem. A szak- embsrek által kidolgozott technológiákat sorra tovább finomítják, saját érdekeiknek és szükségleteiknek megfelelően átformálják. A szarvasmarhatenyésztés és -tartás szinte valamennyi fázisában megtalálható ez a törekvés. Érdemes is sorra venni őket. Az itatásos borjúnevelésnél 1966 óta hétféle variációt próbáltak ki, mivel a rendelkezésre álló pótlószer meglehetősen drága. A költségek csökkentése érdekében már 14 napos korban kezdik rendszeres táplálkozásra szoktatni a borjakat. Az állományt gondosan ápolják, jó lucernaszénával és abrakkal etetik, a bendő organizmusflóráját B vitamincsoport adagolásával dúsítják. Tavaly éves szinten elérték a 947 gramm súlygyarapodást. A borjúnevelő kitűnő tervezésének, kivitelezésének, és az ott dolgozók lelkiismeretességének köszönhető, hogy a borjú hagyományos betegségei szinte nem is ismertek. A növendékmarháknál a fő szempont, hogy fejlődési erejüket egyéves korig maximálisan kihasználják, ezért addig értékes, tápanyagdűs takarmányt kapnak. Ezután gyengébb minőségű te- rimés takarmányra fogják, abrak nélkül, az eledelt a takarmányozási szintet biztosító ásványi anyagokkal — kál- ciummal, foszforral és nyomelemekkel — egészítik ki. A rendszer kidolgozása is a gazdaság szakembereinek érdeme, és a PHYLAXIA, miután elvégezték a vér ásványi anyag tartalmának vizsgálatát — megerősítette, hogy a technológia kiváló. Ezt az „ásványi kon- centrátumot” főként az ellés előtt álló üszők kapják. A csővezetékes fejőberendezés leglényegesebb automata egysége. A hízómarháknál a Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum által javasolt technológia javított változatát alkalmazzák: bevezették a fázistápokat. Az állományt öthónapos kor elérése után, a különböző súlyhatárok szerint négyféle táppal etetik, ezek tartalmát a hasznosítási csoportok szerint állítják össze. Ezzel a módszerrel a saját nevelésű állománynál átlagosan havonta 45 kilogrammos súly- gyarapodást értek el tavaly. A gazdaságban hizlalt marhák nagyrészét exportálják, az átvevők az eladásra kínált mennyiség 25 százalékát AA minőségűnek ítélték. A tehenészetben tervezik bevezetni a monodietikus takarmányozási módot. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egész éven át azonos tartalmú, silókukoricából, lucernaszénából, abrakból álló, vitaminokkal, nyomelemekkel és ásványi sókkal dúsított keveréket kap a állomány. Az istállókban az NDK gyártmányú ELFA—IMPULSA tejvezetékes rendszerrel fejnek. A tőgyből a tej zárt csővezetékeken egyenesen a hűtőtankba jut, a fertőzés lehetőségei kizártak. A KÖJÁL1 vizsgálatai szerint a tej minősége elsőrangú, a csiraszám nem értékelhető. Mindezt a gépek, a csőhálózat gondos tisztántartásával, fertőtlenítésével érték el. A tehenészetben bevezették az osztott munkakört. A fejőszakmunkás két géppel két és fél óra alatt végzi el 52 tehén fejését, a gondozónak a kezdeti 12—15 helyett 33 tehene van.
