Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
#. »Mal VH Jfatftn ft Néha olyan jólesik... Egy cím felöl érdeklődöm az István király körút sornyitó házának kapujában. Akit kérdezek, ötven év körüli, kedves arcú, befáslizott lábú asz- szony. Útbaigazítása amolyan hozzávetőleges, bizonytalan. Megköszönöm, s távoznék már, de 6, mintegy marasztalón, tovább fűzi a szót: — Tudja, kedves, én Szabolcsból kerültem ide. Mert az én sorsom... Magamra maradtam, aztán nagyon beteg voltam. Hogy én mi mindenen mentem keresztül! öt gyereket neveltem fel.. — Talán közülük a legkedvesebbhez tetszett eljönni? — kérdem érdeklődéssel. S ö megütközve néz rám. — Lehet egy anyának kedves és legkedvesebb? Mind egyformán az! Különben a legkisebbnél vagyok. De tudja, az öt közül az egyik, az asszonylányom meghalt. Az ő kislánya, az én kis unokám is itt van a közelben. Azért... Érti, ugye? Most már rendbe jövök lassan, már el is helyezkedtem, dolgozom ... Nem haragszik, ugye, hogy kiöntöttem a szívemet. Néha olyan jólesik!... Korszerű iskolai könyvtárakat! Megjelent a Társadalmi Szemle júniusi szama A Társadalmi Szemle júniusi száma közzéteszi a hatvanéves Kádár János tiszteletére rendezett születésnapi ebéden elhangzott beszédeket: Biszku Béla köszöntőjét, Kádár- János válaszát, valamint a párt Központi Bizottságának levelét és a szovjet vezetők üdvözletét. A párt elméleti és politikai folyóiratának új számában jelent meg Nyers Rezsőnek, a Központi Bizottság titkárának cikke „Hogyan fejlődnek a termelőerők és a termelési viszonyok Magyarországon?” címmel. Apró Éva „Mi késleltette a magyar városfejlődést?” című írása a hazai urbanizációval kapcsolatos téves nézetekkel száll vitába. A folyóirat közli K. Katusevnek, az SZKP Központi Bizottsága titkárának a Kommu- nyiszt idei 5. számában megjelent beszédét, amelynek címe: „A szocialista világrendszer: a fejlődés fő irányzatai”. Két másik külpolitikai írást is tartalmaz a júniusi szám: Patkó Imre a vietnamiak győzelmes oífenzívájának tanulságait, Hajdú János pedig a bonni ratifikálás körülményeit elemzi. Straub F. Brúnó akadémikus a tudományos-technikai forradalom szerteágazó témaköréből egy kérdéshez szól hozzá, ez pedig a specializáció és integráció a korszerű kutatómunkában. Barta Gábor és Szakály Ferenc tanulmánya a történettudomány úiabb eredményeinek tükrében mutatja be a Dózsa vezette 1514-es parasztháborút és a korabeli magyar társadalmat. Zrinszky László az iskolai nevelésről ír, Urbán Nagy Rozália pedig Lenin és Luna- csarszkij elvtársi, munkatársi kapcsolatáról közöl érdekes részleteket. (MTI) A könyv mindenkié, így olvasásának lehetősége is mindenkié, vagy legalábbis egyre inkább azzá kell legyen, mert elsősorban a könyv hagyományozza az új generációkra a közel és régmúlt mondandóit, szépségeit és élményeit A könyv tulajdonképpen elpusztíthatatlan (bár a történelem folyamán többször megpróbálkoztak vele) szellemi örökség, maradandóság, s mindig kamatozó tőke, ami nélkül lehetetlen műveltségről, illetve annak folytonosságáról beszélni. Ezeket a tömör megállapításokat csupán azért szükséges előre bocsátani, hogy igazoltnak érezzük annak fontosságát: nem lehet elég korán kezdeni az olvasást, a könyv szeretetét, és kiváltképp nem lehet azt nélkülözni egészen attól kezdve, hogy nyiladozik az emberi értelem és egészen addig, míg a könyv ki nem hullik a véges életet élő ember kezéből. Így hát rangos témáról van szó, valami olyasmiről, ami nélkül nem lehet élni, olyan étekről, különleges táplálékról, ami nélkül nincs szellemi, de majdnem hogy fiziológiai harmónia sem. Ennyi került az elejére annak a szerény méltatásnak, amit joggal érdemel az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum módszertani osztálya által elkészített tanulmány, amelyet, ha csak sokszorosítva is, de minden bizonnyal a legilletékesebb kezébe jatta- tott a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Bár többen vehetnék kézbe és döbbennének rá mindazokra a tennivalókra, amelyek az abban foglaltak alapján az illetékesekre, de meggyőződésem szerint az egész társadalomra várnak. Az iskolai könyvtárak helyzete című kiadvány nem biztosíthatta az országos reprezentációra jellemző arányokat, de a vizsgálódásba bevont 64 teljesen osztott általános iskola, 33 kis- és nagyvárosi középiskola és 22 szakmunkás- képző intézeti könyvtár helyzetének tudományos megközelítésű felmérése — bár az eredmények többé- kevésbé eltérhetnek az országos helyzettől — mégis alaposan kimunkált diagnózist nyújtanak, és a tanulmány kifejezésével élve, rámutatnak az iskolai könyvtárügy „allergikus pontjaira, hiányosságaira”. A könyvtár is élő valami, éppen ezért létesítéséhez, fenntartásához és uram bocsá’ szakavatott és körültekintő fejlesztéséhez is elsősorban pénzre és ha úgy tetszik, a továbbiakban is pénzre van szükség. Ezt jó magyar nyelven dotációnak nevezzük, és nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést, hiszen van, és sokat segített abban, hogy legyenek és fejlődhessenek is az iskolai könyvtárak. A baj ott van, hogy a dotáció juttatása egyenetlen és alkalmi, ami természetesen rányomja bélyegét az iskolai könyvtárak jelenlegi helyzetére is. Az egyenetlenség és az esetlegesség — az országos és természetesen a megyéből is származó felmérés adatad szerint — elsősorban az általános iskolákat sújtotta. Miért? Elsősorban azért, mert a könyvtári dotáció nagyságát és elosztását egyelőre semmiféle rendelkezés nem határozza meg. A vizsgálódás adatai arra utalnak, hogy ki-ki jóindulata szerint osztogatja és szerencséje szerint kapja ezeket az összegeket. Az általános iskoláknak csak valamivel több mint egyharmada kap pénzt rendszeresen, de több mint negyven százalékuk állománygyarapítása meglehetősen bizonytalan. Mi igazolja ezt? 1966—70 között eltelt négy tanévben a megvizsgált általános iskolák (64) tanévenként 25—37 százalék közötti arányban egyetlen darab könyvet sem tudtak vásárolni. De nemcsak az a baj, hogy az általános iskolák évenként ilyen feltűnő arányban nem kapnak pénzt könyvvásárlásra, hanem az is, hogy ha kapnak, nem kielégítő mértékben. A felmérés adatai szerint egy általános iskolai tanulóra alig több mint 2 forintos dotáció jutott. De ugyanezen iskolák csaknem kétharmadában ez az ösz- szeg még a két forintot sem érte el. Szinte megdöbbentő összegszerűség: a felmért általános iskolák majdnem fele 1969/70-ben átlagosan 131 forint könyvtárfejlesztési juttatást kapott. Ha magunkévá tesszük — és ez elől nem lehet kitérni — azt a gondolatot, hogy a korszerű oktatásban egyre növekszik az iskolai könyvtár jelentősége, akkor a vizsgálat adatai arra a következtetésre vezetnek, hogy ezek helyzete tarthatatlanná vált, hogy sürgősen felül kell vizsgálni az általános iskolai könyvtárak dotálási rendszerét. A középiskolai könyvtárak helyzete valamivel kiegyensúlyozottabb, hiszen 1969/70. évben az egy tanulóra jutó állomány- gyarapítási összeg meghaladta a 10 forintot. De a középiskolák dotációi között is nagy a szóródás, mert az említett esztendőben Baranya megyében az egy középiskolai tanulóra 35,60 forintos, Heves megyében viszont 1,40 forintnyi állománygyarapítási összeg jutott. Az eddigiekből következik, hogy a könyvtári állomány méretei iskolatípusonként is nagyon változóak. Az általános iskolák mintegy 40 százalékában 1000 kötetnél kisebb a könyvtári állomány. (Ennek egyharmada még 500 kötetnél is kisebb.) Sajnálatos adat, de fel jegyzendő: az általános iskolákban az utóbbi négy évben az egy iskolára jutó évenkénti átlagos gyarapodás 74 kötet volt. (Ezt még egy kis méretű magánkönyvtár is alig viselheti el.) A középiskolákban természetszerűleg jobb a helyzet. De mivel a 3000 kötetesnél kisebb könyvtárak aránya itt is 30 százalék, így a középiskoláknak is van egy kisebb, de nem elhanyagolható csoportja, mely a könyvtári állomány szempontjából hátrányos helyzetben van. A szakmunkásképző intézetek 36 százalékában kétezernél kisebb a könyvtár nagysága. Mivel ezekben az intézetekben a tanulólétszám jóval meghaladja a többi iskolatípusok tanulólétszámát, s a vizsgálatba még az átlagosnál is népesebb intézetek kerültek, ezért a könyvtári állomány mennyisége itt sem tartható kielégítőnek. A vizsgálódásnak figyelemre méltóak azon megállapításai is, amelyek a könyvállomány tárgyköri megoszlására vonatkoznak. A nem szépirodalmi könyvanyagon belül tizenhárom tárgykörben vették szem- ügyre, hogy van-e a könyvtárnak az adott szakból könyve és ha igen, mennyi? Az összesen megvizsgált 119 iskola közül csupán 32 könyvtárban volt valamennyi tárgykörből könyv. Elsősorban az általános iskolákban jelentős a kézi könyvek hiánya. A megvizsgált iskolák egyikében sem volt megtalálható: 1. Magyarország nemzeti atlasza, 2. Móczár: Képes állatvilág 1—2; 3. Nemzetközi almanach; 4. Az újságolvasók legújabb évkönyve; A Pályaválasztási (legújabb) tanácsadó csupán hét, és idegen nyelvű szótár (bármilyen) csupán hat könyvtárban volt regisztrálható. A szépirodalmi könyvállománnyal kapcsolatosan említésre méltó, hogy a városi közép és általános iskolákban majdnem kétszer akkora az állomány, mint a községi iskolákban. Egy községi középiskolai könyvtárra alig jut valamivel több szépirodalmi könyv, mint egy városi általános iskolára. És ezt a helyzetet abból a szempontból kell megítélni, hogy az olvas- tatás nagyhatalom az ifjúság nevelésében, s éppen ezért az iskola nem mondhat le arról a kötelességéről, hogy irányítsa és felkeltse tanulóinak olvasói érdeklődését és egyben kezükbe is adja az életkornak megfelelő legfontosabb irodalmat. Ezért megdöbbentő az, hogy a megvizsgált 64 általános iskolából Petőfi János vitéze 15 könyvtárban egyetlen példányban sem volt megtalálható. A vizsgált középiskolák egynegyedében például Nagy Lajos Kiskunhalom c. műve 10 könyvtárban nem volt fellelhető. Ugyancsak a középiskolák több mint feléből hiányzott Kosztolányi Pacsirta c. és Nexő A szürke fény c. műve, hogy a sok közül csak néhányat említsünk. Nagyon okos, célszerű és körültekintő szempontok szerint lezajlott vizsgálatfeltárta tények és számok megrázó erővel figyelmeztetnek a gyors és hatékony intézkedések szükségességére. Elsősorban az általános iskolák — és ebben teljesen egyet kell érteni a tanulmány szerzőinek megoldási javaslatával — állománygyarapítási lehetőségeinek problemati- kussága és rendkívül elmaradott helyzete hatékony társadalmi összefogást igényel. Ezért a helyzet megváltoztatására megyei vagy országos akciót kellene indítani annak érdekében, hogy társadalmi segítséggel minden iskolában korszerű iskolai könyvtár működjék. W. D. Helyjegyek Kecskeméten a Szabolcs-expesszre Június 2-án személyszállítási értekezletet tartottak a MÁV Szegedi Igazgatóságán. Mosonyi Gyulától, a kecskeméti állomás pénztárfőnökétől afelől érdeklődtünk, hogy az ott elhangzottakkal összefüggésben miben érdekelt most legközvetlenebbül Kecskemét és vidékének utazóközönsége, mire hívjuk fel az eddig elmondottakon felül frissiben a figyelmet? A pénztárfőnök elmondotta a többi közt, hogy az utazóforgalom — az előzetes felmérések szerint — várhatólag 3—4 százalékkal csökkenni fog. Ugyanakkor azonban a MÁV fő törekvése most is az, hogy tovább rövidítse a vonatok eljutási idejét. Ez tükröződik az új menetrendben is. perckor Induló miskolci gyorsnak Ceglédről 18 óra 57 perckor van helyjegye: csatlakozása a Szabolcs-ex- presszhez — Budapestre. Mindkét Szabolcs-expresszre váltható helyjegy a kecskeméti állomáson Minthogy azonban ezel korlátozott számban kaphatók, biztonság okáért ajánlatos, hogy ki-ki előrevál- tással gondoskodjék ex pressz-helyjegyéről. A Szeged-expressz vábbra is helyjegyes. to Tájékoztatott a pénztár főnök a kerekdomb—tőser dői üdülőforgalomra vonat kozó tudnivalókról is. Számos vonalon nőtt például a helyjegyes expresszvonatok száma. Ebből a szempontból Kecskemét, az itt átmenő fővonalon közlekedő gyorsvonatok ceglédi csatlakozásában érdekelt, a Szolnok—Debrecen—Záhony, illetve Budapest irányában haladó helyjegyes expressz-vonatokra. A Kiskunfélegyházáról reggel 7 óra 19 perckor. Kecskemétről 7 óra 39 perckor továbbinduló gyorsvonatnak Cegléden 8 óra 12 perckor van csatlakozása Szolnok—Záhony felé a helyjegyes Sza- bolcs-expresszre. A „vasút” kérése az utasokhoz : a Kerekdombra Lakitelek-Szikrára, Tiszauf -Tiszahídfőre kirándulók saját kényelmük, nyugal műk érdekében, váltsanal menettérti jegyet. így csúcs forgalmú napokon mentesülnek visszainduláskoi esetleges ideges várakozástól, sorbanállástól. Ettől eltekintve, az üdülőidényrí Árpádszálláson és Szikrár mozgójegyárusítást is bevezet a MÁV. A Kiskunfélegyházáról este 17 óra 39 perckor, Kecskemétről 18 óra 01 Végül egy helyi hír: s kecskeméti állomás 6 jegypénztáránál mikrofonos beszélgetőt szerelnek fel a közeljövőben. Ezzel mind a2 utas felől, mind belülről tisztán hallható lesz a beszéd, gyorsabbá válik a jegykiadás, amit még nem egyszer lassít a kölcsönös visszakérdezés, ismétlés. T. I. Irányelvek az Hiúsági és úttörő létesítmények működésére Az ifjúsági és úttörő létesítmények egységes elvek alapján történő működtetése érdekében az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalával, valamint a KISZ Központi Bizottságával együtt most irányelveket bocsátott ki. Az irányelvek egyebek között leszögezik: az ifjúsági és úttörő létesítmények feladata, hogy állami intézményként _ — sajátos eszközeikkel járuljanak hozzá az ifjúság neveléséhez, művelődéséhez, szabad idejének kulturált eltöltéséhez. Az úttörőházak szolgálják programjaikkal a gyermekek nevelését, művelődését, segítsék a körzetükben működő úttörőcsapatok tevékenységét. Az ifjúsági házak programjaik révén segítsék a fiatalok világnézeti, politikai, esztétikai nevelését, általános és szakmai műveltségének fejlesztését. Teremtsenek lehetőséget a kulturált körülmények között történő szórakozásra, az ifjúsági klubok működésére. Az ifjúsági parkok adjanak lehetőséget a bemutatkozásra a pályakezdő előadóművészeknek és együtteseknek, az amatőrfesztiválokon legjobban szereplő szólistáknak és együtteseknek, a fiatalok körében népszerű művészeknek és együtteseknek. Tánc- és divatbemutatókkal fejlesz- szék a fiatalok ízlését, Nyújtsanak módot zenéstáncos, kifejezetten szórakoztató jellegű rendezvények rendszeres megtartására. // Őrszolgálat az orvhatászok ellen A Balatonon az utóbbi években hozott intézkedés ellenére sem csökkent az orvhorgászok és orvhalászok száma. A felelőtlen emberek gyakran kíméletlen fogási módszerekkel károsítiák és dézsmálják a tó halállományát. Volt eset, amikor varsával együtt vitték el a jogtalanul eltulajdonított zsákmánvt. A nyaralóházak beutaltjai közül 1 többen engedély nélkül kísérelték meg a horgászást. A Balaton halállományának védelmére, a szabály- ellenes horgászás és a var- sázás megakadályozására megerősítették az őrszolgálatot. Az őröket motorkerékpárral és a nádasok, rejtett vízterületek megközelítésére motorcsónakkal is ellátták. (MTI> A tanácsok a társadalmi szervek közreműködésével, a vállalatok, szövetkezetek segítségével törekedjenek arra, hogy saját erőforrásaik figyelembevételével segítsék az átvett létesítmények fejlesztését, új objektumok létesítését. Az ifjúsági és úttörő létesítmények kizárólag rendeltetésüknek megfelelően használhatók fel. Az úttörőházakat minden általános iskolás gyermek és ifivezető, az ifjúsági házakat és parkokat pedig valamennyi fiatal látogathatja, ha elfogadja és betartja a házirendben foglaltakat. Ezek a létesítmények hetenként legalább hat alkalommal álljanak a gyermekek, illetve az ifjúság rendelkezésére. Az úttörő- és ifjúsági házakban, parkokban az igazgató munkáját társadalmi vezetőség, ifjúsági önkormányzat segíti
