Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

4. oldal 1972. június 14, szerda Kedvezmények és okok Egymilliárd forintot for­dítottak tavaly — szaksze­rű kifejezéssel élve — bér- preferenciákra, azaz kü­lönböző ágazatok, foglalko­zások előnyben való része­sítésére. így a többi kö­zött az állam adta bérked­vezmény segítségével nö­velték az öntők keresetét, a papír- és nyomdaipar dolgozóinak munkából származó jövedelmét. He­lyeslés és ellenzés köze­pette kerül alkalmazásra a kedvezményezés, tuda­tos — és szükséges — esz­közként a feszültségek enyhítésére. Furcsán hang­zik, de tény: helyeslőknek és ellenzőknek egyaránt igazuk van, ami az időle- gességet illeti. A kedvez­ményezés hosszú távon nem megoldás. Napjaink­ban azonban még nincs jobb helyette. Utolsó pár... Ügy tűnik, mintha a kedvelt gyermekjáték, az utolsó pár előre fuss, hosz- szú időn át az iparban is dívott volna. Jó néhány iparterületen pusztán azért emelkedtek a bérek, mert ők másoknál hátrább álltak a sorban; a tényleges munkafeltételek és köve­telmények csak másodren­dű szerephez jutottak. A valós különbségeket eltün­tető kiegyenlítődés, illetve a vélt különbségekre tá­maszkodó differenciálás bérfeszültségeket terem­tett. így állt elő például az a fonák helyzet, hogy míg a textiliparban az „egysze­rű” szakmunkát végzők át­lagos órabére csupán 7,84 forint volt, addig a fémtö­megcikk-iparban „bonyo­lult” betanított munkával 8,33-at, a híradás- és vá­kuumtechnikai iparban 8,24-et lehetett keresni. Nem véletlen, elszórt ese­tekről van szó. A kohá­szatban 1964-ben 8,17 fo­rint volt az átlag órabér, 1969-ben 9,44. A közlekedé­si eszközök gyártásában 7,89, illetve 9,38. Még szemléletesebb a kép, ha ugyané két ágazatban a „normál” szakmunkát vég­zők átlagórabérét vetjük össze. Míg 1964-ben ötven fillér különbség mutatko­zott a kohászat javára, 1969-re ez hat fillérre csök­kent, pedig a két iparterü­let erősen eltérő munkakö­rülményeit még a kívülál­ló is ismeri. Torz tükör ' A példaként kiragadott esetek érzékeltetik, hogy a bér a tényleges munkakö­rülmények — a nehéz, nagy erőkifejtést igénylő munka, az alacsony vagy magas szakmai követelmé­nyek, a folyamatos mun­karend stb. — torzító tük­révé vált. Bonyolítja a helyzetet, hogy vannak na­gyon „egyszerű” szakmun­kák. s „bonyolultak”, ame­lyek kivételes képzettsé­get — kvalifikációt — kö­vetelnek meg. Továbbá: vannak olyan szakmák, amelyek csak egy adott te­rületen hasznosíthatók — pl. a textil-, az élelmiszer- iparban —, más képzettsé­gek viszont — így pl. a forgácsoló, a lakatos, a fes­tő stb. — széles körben kamatoztathatók. Mind­ezen tényezőket a bérrend­szernek — s természetesen magának a bérnek is — tükröznie kellene. Mivel ez sűrűn hiányzik, a bér a társadalmi kívánalmaktól eltérően rangsorol, s rossz irányú vándorlás előidé­zőjévé válik. Ez történt például az öntők esetében és hasonló folyamat tanúi lehettünk a textil-, a pa­pír-, a nyomdaiparban, s hogy e folyamat lassuljon, illetve megálljon, az állam szükségszerű eszközként nyúlt a kedvezményekhez. S hogy továbbra is van­nak teendők, azt bizonyít­ja: ebben az esztendőben 80 millió forintot fordíta­nak bérkedvezményekre csupán a textiliparban, el­sősorban a fonók, szövők, illetve az éjszakai műszak­ban dolgozók anyagi érde­keltségének növelésére, s ezzel — bevallottan — a társadalmi célok jobb szol­gálatára. Uj alapbérrendszer Egy dolog elősegíteni a meglevő kapacitásokhoz szükséges létszám megtar­tását, s más dolog általá­ban és fokozatosan úgy alakítani a bérarányokat, hogy azok az adott iparterü­let tényleges körülményeit tükrözzék, illetve úgy, hogy azonos munkáért mindenütt azonosan fizes­senek, ne az döntsön, hol, milyen tárcavállalatnál — dolgozik valaki. E meggon­dolások és elvek alapján dolgozták ki a munkások és alkalmazottak új alap­bérrendszerét, amely je­lentősen bővítette az ún. ,,-tól -ig” határokat. Míg korábban a minimális óra­bér négy, a maximális 16 forint volt, most ez öt-hu- szonként forintra módo­sult. Finomítja a rendel­kezés a képzettségi kate­góriákat — öt helyett ha­tot állítva fel —, növeli a több szakmás, sokoldalúan képzett munkaerők kere­seti lehetőségeit stb. Fokozatosan — írtuk föntebb. Az új alapbér- redszer megszabta alsó határokat 1973. január 1- től már alkalmazni kell. Amilyen mértékben nö­vekszik a vállalati munka eredményessége, úgy te­remtődnek meg a saját anyagi alapok az ésszerű, a társadalmi célokkal össz­hangban álló béremelések­re. S e vállalati alapok bővülése teszi — teheti — majd fölöslegessé a ma szükségszerű eszközt, a bérkedvezményeket. S hosszú távon ez — sőt, csakis ez — a járható út, a teljesítményt ténylege­sen elismerő, az egyéni és közös érdekeket közelebb hozó megoldás. M. O. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának 1972. március 29-i ülésén hangzott el a beszá­moló a „Tanyai iskolák áramellátását szolgáló he­lyi áramforrások kiválasz­tása érdekében folytatott üzemeltetési kísérletekről.” Ezen az ülésen — a terv­osztály jelentése alapján — született a határozati ja­vaslat, mely szerint a leg­jobb — leggazdaságosabb, üzembiztosabb — „Bács tí­pusú” áramfejlesztőkből 42 darabot rendelnek a Kol­légiumi Alap terhére, hogy a negyven vezetékes háló­zattól távoleső tanyai isko­lát a következő tanévre vil­lamosíthassák. A határozati javaslat el­hangzásáig az út hosszú volt. Gépész- és villamos- mérnökök fogtak össze, hogy megtalálják a legal­kalmasabb áramfejlesztőt. Ennek során új típust si­került kialakítani, mely a Bajnóczy László tervei alapján készített „automa- tikával” a kísérletek során kiváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Negyven Bács áramfejlesztő a tanyai iskoláknak Bajnóczy László, a Kecs­keméti Szolgáltató Vállalat Verseny a javából Nemzetközi vetélkedőre készülnek a mezőgazdaságban dolgozó gépészfiatalok Augusztus 18-án felhar­sannak a fanfárok Moson- magyaróvárott, hogy hírül adják: kezdetét veszi a me­zőgazdasági gépesítésben dolgozó fiatalok III. orszá­gos mezőgazdasági és poli­tikai vetélkedője. Érdekes kezdeményezés folytatására kerül sor a Lajtahansági Ál­lami Gazdaság Kozlik ma­jorjában. Először Körmen­den, majd Tiszalökön ve­télkedtek a KISZ-fiatalok szakmai versenyen. A ti- szalöki éjszakai szántóver­senyről még ma is beszél­nek. A III. nemzetközi ifjúsá­gi szántó- és vontatóvezetői versenyre négy-négy fős if­júsági delegációt nevezett be Bulgária, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, és Szovjetunió. Természetesen a hazai versenyzők készül­nek legnagyobb ambícióval. Valamennyi megye tízfős 30 éven aluli fiatalokból álló csapatot nevezhet. Hogy a nemzetközi versenyre a leg­méltóbbak kerüljenek, terü­leti elővetélkedőket rendez­tek. A versenyzők felkészíté­sének megkönnyítésére a KISZ mezőgazdasági és fa­lusi osztálya már március­ban részletes módszertani útmutatót adott ki, amely­ből a megyék szakmunkás KISZ-fiataljai felkészülhet­tek már a helyi vetélke­dőkre is. A szakmai és politikai vetélkedők témaköre rend­kívül széles skálájú. Szá­mot kell adniuk ifjúság­mozgalmi, gazdaságpoliti­kai kérdésekről, de jártas­nak kell lenniük a gazda­sági és a különböző mező- gazdasági munkával össze­függő teljesítményszámítá- sokban is. A fiatalok öntö­zési, növényvédelmi, gép­javítási ismereteikről is számot adnak. A vetélkedő lebonyolít* - sán kívül a rendezők: A KISZ Központi Bizottság, a MEBOSZ Országos El­nöksége, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa, az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központja, és a ME- ZÖGÉP-egyesülés arról is gondoskodik, hogy vidám, jó hangulat fogadja a több száz résztvevőt. Munkás­paraszt fiatalok találkozója lesz a verseny színhelyén, de . láthatnak lovasbemuta­tót, sőt női labdarúgó-mér­kőzést is az érdeklődők. A találkozó befejező napján, augusztus 20-án, vasárnap, fellép a KISZ Központi Művészegyüttes, s a vidám­sággal, izgalmakkal teli na­pok után ifjúsági gazdász- bállal zárják a III. nemzet­közi ifjúsági szakmai-poli­tikai vetélkedőt. villamosmérnöke 1971-ben kapcsolódott be az áramfej­lesztő szerkesztésének mun­kájába. A fiatal férfi, aki szakmunkásként került a Budapesti Műszaki Egye­temre, a feladatról így vall: — Az új típusú áramfej­lesztő kialakításáról szóló megbízást megtiszteltetés­nek fogtam fel. Két okból. Akkor már sok tanyai is­kolában jártam, ahol a „villanygyújtásra” mint egy ünnepre jöttek össze a kör­nyékben élő emberek. Élén­ken éltek emlékezetemben édesapám elbeszélései is, arról a petróleumlámpás tanyai iskoláról, ahova év­tizedekkel ezelőtt járt. Meg­tiszteltetésnek éreztem a megbízatást azért is, mert együtt dolgozhattam Mátrai László főmérnökkel, Lovas Béla tanszékvezető tanár­ral, Lőrincz Bélával és To- hai Lászlóval. Munkánk mindvégig összeforrt, őszin­te emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Újításom — az automatika kialakítása — közös, munkánknak gyü­mölcse, hiszen mindany- nyiunk munkáját hasznosí­tottam. feldolgoztam, elké­szítéséhez. Feladatunk egyértelmű volt. Olcsó. üzembiztos, könnyen kezelhető, az is­kolák és az ott lakó peda­gógus család egész háztar­tását villamosenergiával el­látó újfajta áramforrást kellett kialakítani. Mindannyian, akik a vil­lamosítás, a helyi áramfor­rás kialakításával foglal­koztunk az imént említett hármas feladat megoldását tűztük magunk elé. Végül a gyakorlatban jól bevált összehangolt rendszerű Bács áramfejlesztőt fogad­ták el a megyei tanács ille­tékesei. Ennek a típusnak a lelke a 220 voltos váltó­áramú aggregátor, mely­nek önindítással való meg­oldását Mátrai László ter­vezte meg és egy 220 voltos akkumulátor telepbe termel áramot. A szabályozható automatika — ez az én újí­tásom — feladata az akku­mulátortöltés és az aggre­gátorterhelés szabályozása, a két egység üzemének ösz- szehangolása. A berendezés 220 voltos egyenáramot biz­tosít, a világítóberendezé­sek. tv-készülékek, legtöbb háztartási gép számára. Váltóáramot igényel azon­ban a mosógép, a centrifu­ga és a keskenyfilm-vetítő. Ebben az esetben az aggre­gátor elindításával az auto­matika váltóáramot bocsát a hálózatra. A fel nem használt áramot pedig az akkumulátor telepbe tölti, ezáltal lesz a kihasználás optimális. Az automatika kidolgo­zásán három hónapig dol­goztam. Munkatársaim száijnba véve a tapasztala­tokat, látva elképzelésünk gyakorlati igazolását, elfo­gadták újításomat. Még annyit kell hozzá­fűznöm, hogy teljesen gé­pesített háztartás és az is­kola együttes áramellátása a Bács-áramforrással napi 5—6 forintba kerül. Nyáron ez az összeg 3—4 forintra mérséklődik. Az áramfej­lesztő darabonként 60 ezer forint, ezért alkalmazása „hosszabb távon” fizetődik ki. Én remélem, hogy mi­után a mi megyénk min­den tanyai iskolájának áramellátását megoldjuk, az ;új konstrukció eljut a tiszántúli tanyai iskolák­ba is. A Bács típusú áramfej­lesztő tervezéséért és elké­szítéséért Bajnóczy Lászlót a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat ^részlegvezető villa­mosmérnökét a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntették kt. Sejnieci Katalin Szász gondosan elolvasta írásának ezt a már befeje­zett részét. A régi feljegyzések, a dr. Dénes György­nél, Balátai ügyvédjénél lerakott iratok azt bizonyít­ják, hogy így zajlott le találkozása a három legjelen­tősebb emberrel. A bauxitért senki sem volt hajlandó egy fityinget sem adni. Balátai kétségbeesését jól adta vissza Abzingernek egy másik levele, amit szintén Pávai Vajnától szerzett meg ... „ ... A Duna partján sétáltunk. Egy lehorgonyzóit, füstölgő kéményű uszályba raktak ládákat. A munká­sok vékony deszkapallón egyensúlyoztak. A hajó kor­mányfülkéje előtt állt a pallér, egy nagy darab, hú­sos ember. Én még arra is gondoltam, csak Bajor­országban lehet látni ilyen hentes formájú, piramis alakú férfiakat... Jenő is őrá szegezte szemét. — Mi lenne, ha én inkább ide szegődnék? — kérdezte ke­serű mosollyal. Aztán hirtelen, lázongva: — ...Mondd, Gyula, hát lehetséges, hogy ennyi kincset, amelynek kiaknázása annyi lehetőséget, annyi profitot rejt ma­gában, mindenütt visszadobjanak? Azt még megértem, mert finom formában tudomásomra hozták, nem lé­nyeges, hogy a magyar munkásnak elég kenyere, mun­kája, becsületes megélhetése legyen. De a profit? Hát a profit sem izgatja őket? Az angolok az olajért vé­res háborúkat vívtak. A franciák a tuniszi1 foszfátért az amerikaiak a perui ónért kormányokat buktatnak meg, embereket mészárolnak le ... Hadseregek állnak készenlétben ágyúkkal, gépfegyverekkel a nyersanyag védelmében ... A magyar bauxit meg itt hever a lá­bunk alatt és nem mozdul érte senki?!... Nagyon megsajnáltam, és hidd el. kipréseltem agyamból az összes ötletet, hogyan segí'^-'k rajta, dr egyszerűen nem jutott eszembe se"‘"-m, Dühömben már azt mondtam, bár a szov'-1 ’--q ’--'-i-qHi, mert ők vízierőműve'ret építő-—v. és - véves terv­ciklusuk is van, iparosodni akarnak (te jó isten, azon­nal égesd el a levelemet)... Szóval a legképtelenebb dolgok is elém kerültek ... Hiába. Aztán kérlek, pár nap múlva kaptam egy címet. Az illetőnek volt egy aranybánya-érdekeltsége Erdély­ben, amelyhez egy elszegényedett gróf révén jutott, egészen alacsony összegért. Ö is évekig őrzött egy Jurab aranyat a szekrényében, kilincselt vele, de nem ;udott vállalkozóra találni. Nem keseredett el. Tudta, egyszer még melléje szegődik a szerencse és akkor vége a nyomornak. Schaumpurg-Lippe herceg hirtelen pénzzavarban őt kérte meg, adja el horvátországi ura­dalmait. A fezőr el is adta egy nagybanknak, és ezen öt-hat milliót keresett. Elmondtam a fezőrnek a bauxit- ügyet... Szerinte a bankoknál nincs most keresni­való, de ajánl egy ügyes embert, dr. Tetétleni Ármin ügyvédet, aki neki is nagy segítségére volt. Talán rá­harap a horogra ...” Szász Dániel kipipálta a levelet, azaz átlós irány­ban, bal felső sarkától a jobb alsó sarkáig vékony toll­vonással áthúzta. Ami eddig történt, csak előcsatáro- zás volt. A bauxit és vele együtt Balátai Jenő regé­nye innen kezdődik ... Az egyetlen kvalitás — gondolta Szász — az ő hi­vatásában, foglalkozásában, ha megfelelően tudja az alakot egymás közötti és a világ többi részéhez fű­ződő viszonyát élőén ábrázolni.' Ám Balátai Jenő ügyé­nél nem elvonatkoztatható, költött vagy kitalált sze­mélyekről van szó, hanem élő, hús-vér figurákról, történelmi alakokról, meghalt és élő személyekről. Balátai Jenő meghalt. Meghalt úgy, hogy Szász még nem ismerhette, hiszen gyerek, volt, tízesztendős, 1938- ban. Nélkülöznie kell tehát a személyes benyomásait, azokat az oly fontos impressziókat, amelyeket kizáró­lag a megismerés személyes folyamatában nyerhetünk valakiről. Arra a kérdésre viszont, hogy Balátai Jenő öngyilkos lett-e, vagy' meggyilkolták, a teljes és töké­letes bizonyító anyag híján csak úgy lehet választ adni, ha Balátai jellemét, emberi habitusát, a világ­gal és az emberekkel szembeni kapcsolatát is a leg­mélyebben ismeri. A végső következtetés utolsó adu- 'át két dolog adhatja meg: egyik a szemtanú, aki ott volt azon a napon, abban a lakásban és bevall vala­mit, másik az áldozat gondolkodásának ismerete, an­nak felismerése, összetört-e annyira a ránehezedő nvomás alatt, hogy saját maga vessen véget életének, eliutott-e egy olyan végső következtetésre, hogy nincs lehetősége tovább élni, s feladja a harcok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom