Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

1 oldal 1972. június U, kedd Gyakorlatlanság AZ ÜJSÄGOK baleseti krónikáiban a szerencsét­lenséget előidéző ok jelö­lésénél sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel: gya­korlatlanság. Valóban, a közúti karambolok, kisod­ródások. borulások jelentős százalékát olyan járműve­zetők idézik elő. akiknek — köznyelven szólva — alig száradt meg a tinta vezetői igazolványán, vagy akik egyáltalán nem ren­delkeznek jogosítvánnyal. Érdemes külön-külön meg­vizsgálni mindkét fajtáját a gyakorlatlanságnak. Kezdjük talán azokkal, akik járművezetői vizsgára készülve, vagy csak az új motorkerékpárt, személy- gépkocsit kipróbálva ülnek a volán mögé, nyergelik meg a gépet. Ezek azon túl, hogy nem éreznek felelős­séget sem önmaguk, sem mások testi épsége iránt, úgy vélik: nem olyan nagy dolog egy járművet elve­zetni, hiszen naponta lát­ják, ültek már személygép­kocsiban, vagy motorkerék­páron. Az első próbálkozás, az indítás, az elindulás oly­kor a kanyarodás is sike­rül. s ez felbátorítja őket arra, hogy a motorban le­vő erőket a maximális se­bességig fokozzák. S ekkor történik a baj! Egy várat­lan közlekedési helyzet megzavarja őket. elfelejtik hol a fékberendezés, ho­gyan kell működtetni, vagy egyszerűen nem ismerik a kanyartechnikát, nem érzé­kelik a követési és féktá­volságot, kanyarodáskor, beforduláskor a sebességet. Ennek mindig az a követ­kezménye, hogy a jármű ütközik, borul, kisodródik, s vagy a járművezető, vagy pedig a szemben jövő gép­kocsi, motorkerékpár uta­sa, a gyalogos sínyli meg a felelőtlen, gyakorlatlan jár­művezető virtuskodását. Ezek ellen nem elegendő a rendőrség rendszeres és szigorú forgalomellenőrző munkája, a társaknak, ba­rátoknak, olykor a család­tagoknak is figyelmeztet- niök kellene és kell is a meggondolatlan, főleg a fia­talabb korosztályból kike­rülő leendő vezetőket cse­lekményük súlyosságára. A gyakorlatlanság másik formájával azoknál találko- I nek. zunk, akik már ugyan ren­delkeznek jogosítvánnyal, de még nem szereztek kel­lő gyakorlatot a közúti köz­lekedésben. Sokan azt gon­dolják, hogy elvégezve a gépkocsivezetői tanfolya­mot, levizsgáznak, megkap­ják az igazolványt, már nincs szükség az óvatos­ságra, a tanultak betartá­sára. A statisztikai felmé­rések szerint a legtöbb sze­rencsétlenséget az X—3 éves vezetői igazolvánnyal ren­delkezők okozzák. Mi lehet ennek az oka? Az alapok­tól induljunk el. Elsőnek talán az úgynevezett teszt­vizsgáztatást okolnánk. Ha ugyanis a gépkocsivezető­jelölt két alapvető fontos­ságú közúti jelzőtáblát nem ismer fel, s eltéveszt egy elsőbbségadási helyzetet, még megfelel. Ez a szóbeli vizsgánál soha sem fordul elő. A másik, és szintén alapvető ok, a gyakorlati oktatásban keresendő. Igaz, hogy ezeket a járműveze­tőket megtanítják tolatni, megfordulni, emelkedőre fel- és lemenni, a városi forgalomban közlekedni, de arra már kevés idő jut, hogy az országúton közepes sebességgel előzzenek, el­sajátítsák az útkanyarban szükséges fékezést és gáz­adagolást, s sorolhatnánk tovább. Ezeket a gyakor­lati ismereteket tulajdon­képpen a kötelező 30 órás vezetésen kívül, oktató nél­kül kell elsaiátítaniok. A GYAKORLAT teszi mesterré az embert, tartja a szólásmondás. A jármű- vezetésnél ez még fokozot­tabban érvényesül, hiszen hallottunk már olyanról, hogy 20—25 éve baleset- mentesen közlekedő jármű­vezető is okozott szeren­csétlenséget. Hogyan sze­rezhetnek gyakorlatot azok, akik nemrég még csak kí­vülről szemlélték a közle­kedést? Elsősorban is a sza­bályok pontos betartásával, a sebesség KRESZ-ben meghatározott megválasz­tásával, az óvatossággal és nagyon sok gyakorlással. A magán-gépkocsivezetők, mo­torkerékpárosok, de a hiva­tásukat most kezdő gépjár­művezetők csakis ilyen mó­don kerülhetik el a balese­teket. válhatnak valóban mestereivé a közlekedés­Szerdán kezdődik a gyógyszerészek Rozsnyai Mátyás-emlékversenye Az 1833-ban Szabadszál­láson született Rozsnyai Mátyás gyógyszerész emlé­kére és tiszteletére a Ma­gyar Gyógyszerészeti Tár­saság immár évek óta elő­adói emlékversenyt rendez. A most hatodik alkalom­mal megtartandó szakmai versengés színhelye — jú­nius 14. és 16. között — a névadó szülőmegyéje, Bács- Kiskun lesz. Az 1895-ben elhunyt ne­ves gyógyszerész joggal pél­daképe a szakmát szerető, tudományos érdeklődésű pályatársainak. Az ő nevé­hez fűződik több jelentős szaktanulmány megírása mellett az a nagy fontos­ságú eljárás is, amelynek segítségével a rendkívül keserű kinin. íztelen ve- gyületté alakítva, a gyer­mekgyógyászatban való fel- használásra is alkalmassá vált. A kecskeméti Városi mo­ziban megrendezésre kerü­lő emlékversenyen harminc fiatal gyógyszerész tart majd előadást különböző szakmai tárgykörökből, s ezt a szakemberekből álló bírálóbizottság értékelése követi. A legtöbb pontszá­mot elért előadók díjazás­ban részesülnek, s közülük a legjobbat a Rozsnyai Mátyás-emlékplakettel is kitüntetik. A verseny célja a szakmai műveltség eme­lése mellett a gyógyszertá­rakban dolgozó ifjú tehet­ségek felkutatása, az önálló kísérleti, munkára ösztön­zés, a kutatási kedv ébren­tartása. Számos fiatal szak­mabeli később doktori disz- szertációvá is feldolgozza előadásának témáját. Az országos jelentőségű szakmai rendezvénysorozat előadásai szerdán, csütörtö­kön és pénteken hangzanak el. majd sor kerül az ün­nepélyes eredeményhirde- tésre és a díjak kiosztá­sára. Az alkotó ember dicsérete J. T. Rugalmasan, gyorsan Uj zöldségbolt a Máriavárosban Május 14-én jelent meg lapunkban az a kecskeméti Máriavárosból keltezett pa­nasz, amely a negyednek a városközpont felé eső ré­szén zöldség-gyümölcs el­árusítóhely létesítését sür­gette. Ugyanez az igény erőteljesen hangot kapott az egy hét múlva nagy si­kerrel megrendezett nők fórumán is. A MEZÖTERMÉK Válla­lat vezetői azóta is szünte­lenül keresték a megoldás módozatait. És hogy nem eredménytelenül, azt bizo­nyítja, hogy szombaton dél­előtt a Toldi, a Hétvezér, és a Farkas Sándor utcák által határolt területen, a máriavárosi iskola előtt már meg is nyílt az új, 58-as számú zöldség-gyü­mölcs pavilon. Már jóval a nyitás előtt hosszú sorokban várakoz­tak a pavilonnál a háziasz- szonyok, s a bevásárlásban egyre nagyobb gyakorlatot Gémes Gábor „Tiszta, virágos Kecskemétért** Ki legyen a szervező? A visszhangja a legjobb bizonyíték rá, hogy a me­gyeszékhely lakóinak mennyire általános igé­nyét, óhaját fejezte ki a „Tiszta, virágos Kecske­métért” felhívás. Egyönte­tű üdvözlésén helyeslésén túlmenően, sok utcában, számos ház környékén hangulatos virágágyások alakultak ki és mintha a rendre és a tisztaságra is több figyelem jutna azóta. (Kivéve a számtalan ház előtt még mindig rendsze­resen kint felejtett kuká­kat!) Szerkesztőségünktől azon­ban egyre többen kérnek arra vonatkozó tanácsot: kihez, kikhez fordulhatná­nak szervező, irányító se­gítségért ■ ahhoz, hogy a lakókörnyékük eleddig el- hanvagolt közterületét rendbehozhassák. Horváth Lászlóné, a rendőrfalusi óvoda vezető óvónője pél­dául így fogalmazott: — örül az ember szíve a városközponti rózsapar­kok láttán de Kecskemét más területein is egyre több az ilyen szemet gyö­nyörködtető, pihentető, színfolt. Már szin­te fáj, hogy a mi vá­rosrészünk, amelynek pe­dig meg lenne a lehetősége a szépítésre, ma még kivé­telnek számít. Ott van el­hanyagoltan a régi piac­tér. Olyan jó lenne rend­behozni, virágosítani! Még játszótérnek is jutna hely. Annál is inkább, mert itt tulajdonképpen volt is af­féle. A hintaállványok ma­radványai megvannak még. Biztosan tudom, hogy a városrész lakói, a kicsik szülei szívesen segítenének. És a környéki üzemek, vállalatok is. A Finomme­chanikai Vállalat lelkes KISZ-istái például feltét­lenül, őket jól ismerem. Csak azt nem tudjuk, ho­gyan kellene hozzáfogni. Van-e esetleg valamilyen terve ezzel a szép lehető­séget kínáló területtel a városi tanácsnak? A múlt év december 7-én volt ná­lunk egy. tanácstagi beszá­moló, ott is felvetődött ez a közkívánság. De azóta is semmi. Mit tanácsol a szerkesztőség? íme, a válaszunk: mi­után megtudakoltuk, közöl­hetjük, hogy a rendőrfalu­si régi piactérrel kapcso­latban a városi tanácsnak nincs egyéb terve, mint­hogy örömmel üdvözölné a Horváth Lászlóné vezető óvónő által is javasolt megszépítését és a játszó­tér kialakítását. A munká­latok irányításához szíve­sen a rendelkezésükre bo­csátja a kertészeti részleg hozzáértő szakemberét. A szervezést azonban a la­kosság választott képvise­lőinek, a tanácstagoknak kellene a kezükbe venniük. Kár, hogy eddig még nem jelentkeztek. Jöjjenek hát, keressék a városi tanács vb építési-közlekedési osz­tályán az illetékes előadót, Irsa Ernő csoportvezetőt, aki minden szükséges út­baigazítással a rendelkezé­sükre áll. —y — n szerző férjek. Tíz órakor Perényi István, a vállalat igazgatója néhány kereset­len szóval „felavatta” az új egységet, hangsúlyozva, hogy céljuk: minél jutá­nyosabb árak ellenében mi­nél jobb minőséget adni a vásárlóknak. A vadonatúj pavilon va­lóban árubőséggel, a pri­mőrök és a tálcás-fóliás, előre csomagolt termékek széles választékával várja a környék lakóit, akik él­tek is a lehetőséggel: a fürge kezű eladóknak a premier első napján — közvetlen, helyszíni meg­győződésünk szerint — nemigen akadt pihenője. Maradéktalan öröm ez az öreg városrész népének, hi­szen végre van hol, és van miből kiválasztani, besze­rezni az ebédre, vacsorára valót. S ezért őszinte kö­szönet illeti a MEZÖTER- MÉK-nek az igényekre gyorsan, rugalmasan rea­gáló, s az érdekeltek teljes megelégedésére intézkedő vezetőit. Autósok figyelmébe Május elején a magán­autósok legnagyobb örö­mére a Magyar Autóklub megyei szervezete lehető­séget teremtett arra, hogy balesetbiztonsági, műszaki szempontból átvizsgáltat­hassák gépkocsiaikat. A mozgó műszaki állomás munkájára, átvizsgálásaira — érthető okból — sokan tátották igényt. A megyei szervezet most ismét a megyében működteti az autódiagnosztikai mozgó állomást. A nagy érdeklő­désre való tekintettel arra kéri a Magyar Autóklub megyei vezetősége a jár­művüket javíttatni szándé­kozó autósokat, hogy ke­ressék fel az Autóklubot a vizsgálat időpontjának rög zítése céljából. A megyei településfej­lesztési nagyaktíva több felszólalója megerősítette azt az igazságot, hogy eb­ben a versenyben nincs vesztes. Minden település nyert, még ha nem is került — sportnyelven szólva — a dobogóra. Nem csupán hangzatos frázis ez, s akik szóltak — többnyi­re a helyezést elért váro­sok, nagyközségek, közsé­gek képviselői — azok sem valamiféle vigaszta­lást' akarnak ezzel nyúj­tani a többieknek. Minden­nél meggyőzőbb a szám, amely szerint az 1971-es településfejlesztési verseny során a megye lakossága összeségében 106 millió fo­rint értékű társadalmi munkát végzett. Feltétlenül új vo­nása volt a múlt évi ver­senynek az, hogy tömege­sen jelentkeztek a társa­dalmi munka vállalásánál és derekas teljesítésénél a kollektívák: a szocialista, vagy ezért a címért még csak most dolgozó brigá- dck, KISZ-szervezetek. Kétségtelen, hogy egy-egy brigád össztevékenységének megítélésénél ez nagyon sokat számít. De különösen az, hogy a számszerint ki sem mutatott ilyen brigá­dok közül összesen kilenc kapott elismerést a megyei tanácstól. Három megkap­ta a Településfejlesztésért Emlékérmet. Ezek a kö­vetkezők: a Fémmunkás Vállalat Kiskunhalasi Gyá­rának tmk-brigádja, amelynek tagjait az iskolai szemléltető eszközök gyár­tásáért, a tanyai iskolák villamosítása körül kifej­tett munkáért és játszó­tér építéséért részesített kitüntetésben a megyei ta­nács. Aztán a Papíripari Vállalat Kiskunhalasi Gyá­rának Fridrich László bri­gádja. Ennek tagjai a fel­sőszállási általános iskola belső villanyszerelési mun­káját végezték el ingyen. A kunszentmiklósi VÁV- gyár KISZ-brigádja pe­dig az útjavításoknál mu­tatott példát a társadalmi munkában. valaki a város, a község érdekében. De ha kétkezi munkát vészük, ott sem használtunk még ki min­den lehetőséget. Hogy milyen lehetőségek vannak egy-egy városban, községben, s azokat mi­ként kell kihasználni, ar­ra tippet nem adhat sem a sajtó, sem pedig más „kívülálló”. Elsősorban az illető település vezetőinek kell tudniok, hogy hol, mi­lyen feladatot kik végez­hetnének el társadalmi munkában. Ehhez — már­mint a feladatok, a lakos­ság; igényei ismeretéhez — viszont éppen arra van szükség, hogy a helyi ve­zetők a legszorosabb kap­csolatban legyenek az em­berekkel, s ne csupán a tanácsüléseken találkozza­nak a tanácstagokai, ne csupán a félfogadáson lás­sák a választópolgárt és ne csak azt tudják róla melyik utcában lakik, hogy befizette-e már az esedé­kes adót. A település ve­zetni ne kizárólag beosztá­suk!, ha úgy tetszik, rang­juk szerint legyenek gaz­dái! a városnak, községnek, hanem kötelességüket per­manens és tudatos mun­kálkodással, a mindenre odafigyelés igényével, a jó gazda gondosságával, ügy­szeretetével és szorgalmá­val teljesítsék. S ide kapcsolódik dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkárá­nak a nagyaktíván tett felszólalásából az a gon­dolat, amelyet feltétlenül érdemes tovább gondolni, sőt szükséges „bele építe- a verseny feltételeibe További hat brigád emléklapot kapott. Érde­mes megjegyezni e kollek­tívákat is: az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat Béke szocialista brigádja, a Kalocsa és Vi­déke Sütőipari Vállalat If­jú Gárda szocialista bri­gádja, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Tisza- kécskei Gyárának Kilián György szocialista brigád­ja, a Bajai Kismotor- és Gépgyár Zipernovszky szo­cialista brigádja, a felső- szentiváni Üj Élet Terme­lőszövetkezet Vörös Csil­lag szocialista brigádja és a kunpeszéri Parasztbecsü­let Tsz szocialista brigádja. Amikor a brigádokkal együtt elismerését fejezte ki a nagyaktíva annak a 96 személynek is, aki az emlékérmet megkapta, az emberben máris megfo­galmazódott a kérdés: ho­gyan lehetne még átfogób- bá, általánosabbá tenni ezt a társadalmi megmozdu­lást, milyen új szempon­tokat kellene még figye­lembe venni az értékelés­nél, s milyen lehetőségek nyílnak még a lakosság társadalmi munkája bőví­tésének? Mert tudjuk, hogy nem csupán a járdaépí­tésnél, a vízvezetékek fek­tetésénél, tehát általában a földmunkáknál lehet ak­tivizálni a lakosságot. Pél­da van arra is, hogv szel­lemi tevékenységet végzett i is. Miről van szó? a Verseny nemcsak járda és virágágy. Bele kell, hogy tartozzék a település fej­lesztésébe a kultúra, a mű­velődés, a szellemi élet színvonalának emelése is, tehát, hogy a városnak vá­roshoz méltó szellemi lég­köre legyen...” — mon­dotta dr. Romány Pál. Mit értünk ezen? Azt, hogy nem elegendő például megépíteni a művelődési há­zat, de ahhoz, hogy a több millióért létrehozott, mo­dern jól felszerelt épület­bein eleven szellemi élet alakuljon ki, s ez a szel­lem kisugározzon az egész településre, úgyszólván minden emberre, ki kell elégítenie a város, a köz­ség vezetőinek a felébresz­tett igényt, helyes, egész­séges irányba terelni, fej­leszteni a kultúra iránti szomjúságot. Kell-e eze­ket hangsúlyozni? Igen, kqll. És nemcsak hangsú­lyozni, hanem késlekedés nélkül nekilátni a mun­kának a települések ilyen értelmű fejlesztésé­nek. Az évről évre meg­hirdetett településfejleszté­si versenyek során el kell érni, hogy városokban, nagyközségekben, községek­ben szinkronban legyen a település külső képe. a közművesítés, a szolgálta­tások, az egészségügyi, a szociális ellátottság és az ott élő emberek műveltsé­ge, a tájékozottság korsze­rűsége. Persze a legjobb az volna — mint ahogy van is ilyen —, hogy az általános műveltség elől járjon, s mintegy húzó­ereje legyen a település- fejlesztésének, az igények megfogalmazásának, a rriegvalósításra történő mozgósításnak. Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom