Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

4. oldal 1972. június 13, kedd Hálni a saját mezsgyén S zemők József. az izsáki Aranyhomok Tsz elnöke derűs lelkületű ember. Azt mond­ja többek közt a legutóbbi megyei népfrontbizottsági ülésen: — Gond volt községünk­ben a nők foglalkoztatása. Életrehívtunk, továbbfej­lesztettünk számukra egy iparüzemet. De itt az újabb probléma. „Férfi”-iparról is gondoskodni kell, hogy teret engedjünk a párvá­lasztásnak, hiszen a mint­egy két és fél száz nő át­lagéletkora 20 év alatt van. Másképp hogy tartsuk itt­hon őket?... A hallgatóság hangos mosolya is jelezte, tetszik a szelíd humorral beszőtt fejtegetés. Kétszeres az odafigyelés. Lám, nem kell félteni a mondanivaló sú­lyát a természetes derűtől. Az említett ülésen felho­zott példákkal azt illuszt­rálta Szemők József, hogy a népfrontpolitika mindig helyben, a városi-köz­ségi, tanyai tennivalók jó elvégzésében ölt testet. Az izsáki példák bővebb is­mertetéséért kerestem fel úgy két hétre rá az Arany­homok székházában. A lakásán van már, ha ügyan ott éri még — igazít el egy vaskos parasztember a központ gangján. — ötre Pesten kell lennie — tette hozzá magyarázatul. Próba — szerencse. Hát­ha mégis lecsíphet még egy kis időt? Nézem az órá­mat: fél négy. De ekkor már az elnök lakása ajta­ján csöngetek. Magamban előre pirulok. Ritkán van lelkem ilyen alkalmatlan­kodásra, de most... Ha már megnyomtam a gom­bot. Hallom is a neszeket a verandaablak függönyén túlról. Nem, ezek nem lép­tek. Nem cipő kopog. Per­sze, zárt ajtó. Amint már kattan is bévül a zár. S ahelyett, hogy a siető köz­életi ember ilyen helyzet­ben várható fanyar képét látnám, a szőke házigazda a legőszintébb szíves szó­val tessékel befelé. Pedig azt se tudja e pillanatban, ki fia-borja lehet, aki még öltözni se hagyja nyugod­tan. Sötétszürke-kockás pantallója alól még zoknis lába tűnik elő, s menet közben a nyakkendőjét köti. — Már úton kellene len­nem. Éppen csak átöltö­zöm. Most érkeztem a ha­tárból, a szemlével egybe­kötött vezetőségi „ülésről”. A többiek még kint folytat­ják. Nem győz nyugtatni, vi­gasztalni: dehogy zavarom, üljek csak le, állapodjunk meg, mikor találkozzunk. Pár nap múlva a megyé­re jön. Majd telefonál. Fél kézzel az ingnyakát gom­bolja, a másikkal a tele­fonszámot írja be határ­időnaplójába. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsába indult ezen a délutánon. A nép­front országos alelnöke- ként első „szereplésére”, a kertbarátok összejövetelé­re. L egközelebb itt foly­tattuk a beszélge­tést. A kecskeméti Aranyhomok presszójában — duplafekete és jaffa- szörp mellett — újságolta, sikerült ötre felérnie a gépkocsival. Semmit sem veszített abból az érdekes tanácskozásból, amelyen az emberi, népgazdasági szem­pontból egyaránt nemes, hasznos hobby volt a té­ma. Országos alelnök. Vajon, hogy fogadja, mit érez egy ember, akit ilyen tisztség­re megválasztanak ? Ked­ves természetességgel vall­ja be, milyen váratlanul érte, bár valamit „sejtett”. — De ennyit azért nem — mosolyog s holmi fennkölt és utólagos bele- magyarázás nélkül meséli el, milyen egyszerűen tör­tént. Arra készült, hogy má­jus 1-én egy barátsági tu­ristacsoport vezetőjeként a Szovjetunióba utazik. — Az elvtársak szóltak, ezúttal maradjak, legyek fenn a népfrontkongresz- szuson. Ebből gondoltam. Aztán amikor a 227 ta­gú országos tanácsba ja­vasoltak közt meglátta a nevét a listán, megértet­te: „No, ezért marasztal­tak”. — Továbbhajtottam a nevek jegyzékét. Olvasom, hogy az országos tanács elnöke dr. Kállai Gyula, majd az alelnökök sorá­ban Bugár Jánosné, Dar­vas József, dr. Ortutay Gyula, s a többiek után látom nyolcadikként a nevemet... Akkor beval­lom, meglepődtem. Csak ilyen egyszerű len­ne tehát? Dehogy. Mint másoknál, ennél a fiatal tsz-elnöknél is „kellett” már olyan ka­liberű bizonyíték — köz- életiségből amely méltóvá avatta erre az országos tisztségre is. apcsoljunk csak visz- sza a cikk elején citált felszólalásra. Hogy is fejezte ki? — Községi feladatként — nyolcvan nővel — lét­rehoztuk a noppoló — szö­vetvizsgáló — üzemet... Tehát nem a szövetke­zeti elnök ténykedése van az előtérben. hanem a népfrontosságban viszony­lag fiatal, ötéves múltú aktivistáé. Aki viszont mint tsz-vezető is kapta meg a tagság hozzájárulá­sát, hogy a gazdaság közös kasszájából másfél milliót adjon az üzemépület költ­ségeibe. Miért pont ipari üzem­re, mikor bosszú idő óta az volt a szemlélet, hogy Izsákra nem kell ipar, mert elvonja az erőt a mezőgazdaságból? Ugyan­akkor — ipar nélkül is — 7600 lélekre csökkent a lakosság a második világ­háború előtti 12 000-ről. A mezőgazdaság tehát nem tudott mindenkit idegyö- kereztetni. Tény. Most már van ipar. S ami a kis üzem összetételét illeti, kitűnik, hogy egészen kis hányad fiatal jött ide a mezőgaz­daságból. Jobbára volt idénymunkások, meg akik általános iskola után ke­nyérkereset után néztek. S zömmel 20 éven aluli — el­adó lányok. Mivel lehet legközvetlenebb lépésként „Izsáknak” megtartani őket, illetve hogy a férj­nek valók is helyben ma­radjanak. Mert dolgoznak itt orgoványi ágasegyházi lányok is. — Lakótelepet kell épí­teni! — mondja ki magá- tólértetődő derűvel Sze­mők József, s mint a me­gyei népfrontbizottsági ülésen, ez alkalommal is K őszinte. Abban, hogy sa­ját elgondolását is „mer­te” korrigálni. Mert elő­ször családi házakra gon­dolt úgy ötvqp-hatvanra. Aztán nem kellett nagy számolás annak elbírálásá­hoz, fekszenek-e az egyes családi házak nagy építke­zési költségei az életet kez­dő fiataloknak? Nem elő­nyösebb egyéni és községi szempontból, ha az ifjú házaspároknak rendeleti­leg „megszavazott” és sok­oldalú — gyerek (ek) utáni plusz, ifjúsági betétre, sa­ját erőre járó — hitelek­kel, többszintes házakból álló lakótelepet építenek? A papír s ceruza válaszát ki se kellett mondani. Ha­tároztak: legyen 15, négy­lakásos, egy-egy emeletes ház az új lakótelepen. Aminek a neve is tükröz­ze, hogy az nem egy üzem, tsz, hanem a község fia­taljaié arra érdemeseké. Legyen „Hazafias Népfront lakótelep”. L egyen. Ezt mondja a község vezető testü­leté is. — De ismét bökkenő van: a területtel! — fordít a szón Szemők József. Mint legalkalmasabb te­repet a főút mellett kelle­ne belterületté nyilváníta­ni egv 10 holdas földdara-: bot. Igen ám, de az a Sár­fehér Tsz-é, s ők egyelőre elzárkóznak. Mondják, hogy jó lesz arra az ingo­ványos rész is. De hogy mennyivel növelné annak alkalmassá tétele a költ­ségeket! Másik helyet is javasolnak; ott viszont ké­sőbbi terjeszkedésre nem volna lehetőség ... Hej, ha már úgy egyetért a szép tervvel a községi vezetés, miért nem szorgalmazza egy kicsit erélyesebben a megvalósítást? Gondolja­nak csupán arra, hányán költöztek a tanyákból Ágasegyházára. Miért? Mert ott olcsó a telek. „Mellesleg.” Tavaly az Aranyhomok Tsz földjéből 20 holdat sajátítottak ki. Nem ágáltak ellene, pedig az szőlő volt. Ez a mosta­ni 10 hold — a Sárfehéré — meg szántó — A közösség, a köz­ség érdekét kell most néz­ni — jegyzi meg Szemők József. Semmi szónokias nincs a hangjában Csak emberiesség. Tóth István Figyelmeztető számok Ha megyei sajtónk a mezőgazdaságban előfor­duló balesetekről éppen úgy rendszeresen hírt ad­na, mint a közlekedésiek­ről, akkor minden nap je­lenhetne meg egy-egy köz­lemény. Csak a bajai já­rás termelőszövetkezetei­ben naponta két üzemi baleset fordul elő. Megelőző orvosi brigádvizsgálat A járási párt-végrehajtó­bizottság nemrég napirend­re tűzte a körzet mezőgaz­dasági üzemeinek egész­ségügyi és balesetvédelmi helyzetét. Megállapítottuk, hogy a bajok megelőzése érdekében számos kezde­ményezés történt már. A bácsalmási kórház belgyó­gyász orvosai társadalmi munkában a járás összes termelőszövetkezeti vezető­jét megvizsgálták. Két hó­napon keresztül csaknem kétszáz személynek adtak mindenre kiterjedő diagnó­zist. Több községünk orvo­sai a lakosság egészség- ügyi adatait összegyűjtöt­ték, kartonokra jegyezték. Nagyon jelentősek azok, a tudományos szempontból is értékes orvosi brigádvizs­gálati anyagok, amelyeket a párt végrehajtó bizottsá­gának megbízása alapján végeztek. A cél a mező- gazdasági dolgozók egész­ség- és balesetvédelmében elért eredmények vizsgá­lata volt. Egyes feljegyzé­sek kivonatait, a belőlük levont következtetéseket, tanulságokat, figyelemfel­keltés végett megküldtük a járás valamennyi termelő­üzemének. Szomorú, figyelmeztető statisztika A balesetek csökkentését csak részben lehet elérni megelőző technikai intéz­kedésekkel. Fontos feladat a tájékoztatás is. Akik bal­esetveszélyes helyen dol­goznak, tartsák be a rend­szabályokat. Tavaly 674 baleset volt a mezőgazda- sági szövetkezetekben, a kiesett munkanapok száma meghaladta a 11 ezer öt­százat. A balesetek legfőbb oka a felelőtlenség. Leg­több szerencsétlenség az állattenyésztésben történik a statisztika szerint. Az sem lehet számunkra kö­zömbös, hogy a megye me­zőgazdaságában előforduló balesetek 25 százaléka a mi járásunkban történt. Az 1970. évi statisztika alapján — a járás 30 me­zőgazdasági termelőszövet­kezetében végzett vizsgá­lat szerint — különösen öt közös gazdaságban volt rendkívül magas a baleke­tek száma. A dávodi Augusztus 20. Termelőszö­vetkezetben 72 baleset tör­tént, a kiesett munkanapok száma meghaladja az ezer- hétszázat. Aránylag sok volt a balesetek száma még a hercegszántói Lenin, a nagybaracskai Haladás, a bácsborsódi Rákóczi és a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezetben. Az említett 5 gazdaság­ban több mint 4300 mun­kanap esett ki egy év alatt. Figyelem, figyelem t A technika fejlődésével a veszélyeztetettség is nő a mezőgazdasági üzemekben. Többet kell tehát tenni a balesetek megelőzéséért. Ahol megvan a lehetőség a nyújtott helyett váltott műszakot vezessenek be. A balesetveszélyes gépeknél különösen fontos, hogy kel­lően kipihenve kezdjenek munkához és tartózkodja­nak a szeszes ital fogyasz­tásától. Fontos, hogy a termelő- szövetkezetekben gondos­kodjanak a munkások ré­szére pihenőszobákról, mosdókról, zuhanyozókról, öltözőkről. Tegyék általá­nossá az üzemi étkeztetést. Természetesen mindezek megvalósítása az anyagi erőktől is függ. A növényvédőszerek egy­re nagyobb mértékű hasz­nálata az egészséget is ve­szélyezteti. Több mint 300 féle növényvédőszer van forgalomban, amelyek ma már a nagyüzemi gazdál­kodásban szinte nélkülöz­hetetlenek. Szerepük a jö­vőben még inkább nőni fog. Fontos tehát, hogy le­gyen minden mezőgazda- sági üzemben fő- vagy mellékfoglalkozású növény- védelmi felelős. A felelős szakember dolgozza ki a szükséges óvóintézkedése­ket. A munkavédelmi ja­vaslatok terjedjenek ki minden mozzanatra. Tájé­koztassák a védekezés for­máiról a dolgozókat, a szövetkezeti tagokat is. Miijdenki feladata A párt-végrehajtóbizott­sági ülésen hangsúlyoztuk, hogy a baleset- és egész­ségvédelem fontos politikai és társadalmi feladat. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben is az eddi­ginél elemzőbben, konkrét vizsgálatokra és tapasztala­tokra építve vonják le a következtetéseket. Jobban törekedjenek a veszélyek megelőzésére, illetve a mi­nimálisra csökkentsék azo­kat. Természetesen ehhez az is kell, hogy mindenki tartsa be a szabályokat és érezze saját felelősségét. Szabó Imre a járási pártbizottság első titkára Mezőgazdasági könyvespolc Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig Anghy Csabát, a buda­pesti Allatkert főigazgató­ját aligha kell bemutatni a természettudományos ér­deklődésű olvasónak. Le­het, hogy személyesen nem találkoztak eddig. Mégis úgy érzi, aki kezébe ve­szi könyveit, hogy régi, kedves ismerőse keresi fel, hogy beszámoljon legutób­bi utazása egy-egy színes epizódjáról, elbeszélgessen egy-egy frissen szerzett értesüléséről a biológiai- zoológia világából. A szer­ző jól sikerült felvételekkel illusztrálja az elmondotta­kat, továbbadja azt a ren­geteg ismeretanyagot amit a csaknem ötven esztendős vizsgálódásai, tanulmányút­jai, s nem utolsó sorban állatkerti megfigyelései köz­ben összegyűjtött. Sok sikeres könyv, szak­cikk, ismeretterjesztő elő­adás után most a trópu­soktól a pólusokig, az egyenlítőtől a sarkokig kalauzolja az olvasót, be­mutatva Földünk állatvi­lágának legjellegzeteseb képviselőit, közülük is elsősorban azokat a fajo­kat, amelyek ugyan nem tartoznak szorosan véve azt ember mindennapi életé­hez, de megismerésük úgy-, szólván gyerekkori álmunk1 volt. 1 Tisztaság fél egészség l Az asszony nagyon-na- gyon rosszkedvű volt. A hajnali kelés, a huzatos, piszkos autóbusz, no meg nyilaló könyöke most job­ban gyötörték, mint más­kor. Tudta, miért. Tegnap óta motoszkált a fejében a megjegyzés: — Nézze, Komarekné, én elhiszem, hogy nehéz takarítóasz- szonyt kapni, de ez az iro­da napok óta olyan, mint egy hadszíntér a harminc­éves háború idején. Elhi­szem, hogy otthon is sok baja, gondja van, de erre nem lehet a végletekig hi­vatkozni. Ha nem végzi tisztességesebben a mun­káját, szólunk az igazgató­nak és más megoldást fo­gunk találni. „Szól az igazgatónak” — motyogta magában —, a Varga Józsinak, aki még kifutógyerek volt a laka­tosműhelyben amikor ő már évek óta itt takarí­tott! Hát persze, hogy ma­rad egy kis piszok, ha a beteg Horváthné helyett is neki kell takarítania. És egy munkaidőn belül, hi­szen, ha megjönnek a tisztviselők, már nem lehet dolgozni... Hadszíntér .., Grabcsák, Grabcsák, ezt még megkeserülöd ... És ahogy dúlva-fúlva csapkodott a portörlővel, pompás ötlete támadt. Hát ami azt illeti, lehet itt tisz­taságot csinálni. Csak ah­hoz idő kell, sok-sok idő. Forró vizet hozott, súro­lószerszámokat, beeresztő lakkot, ami kell. Aztán ne­kilátott a nagytakarítás­nak. Ahogy belejött a munkába, még dudorászott is. Nyolc óra felé nyílt az ajtó és egy fiatal lány lé­pett be, majd megállt: — Jaj, tessék mondani, korán jöttem ...? — Nem, aranyoskám, én megyek későn. Maga az új titkárnő? — Igen. Kovács Ica va­gyok. — Én meg Komarekné, a tisztaságfelelős. Na, de már kész is vagyok, vesse le a kabátját, aztán dol­gozzon. mert mindjárt jön Grabcsák, a vaddisznó... — Ne tessék ilyet mon­dani . .. — De bizony mondok én róla még különbeket is! — Nevezhetem a nénit Komarek néninek? — Itt én mindenkinek Juci néni vagyok ... — Juci néni, drága, tet­szik tudni, hogy itt na­gyon szépen ki tetszett ta­karítani? Eddig azt hit­tem, hogy anyámnál senki sem takarít szebben, de itt úgy ragyog minden, mint­ha aranyból lenne ... — Tudod, leukám. har­minc éve csinálom és már a kisujjamban van a szak­ma. De nem mondom, ei tényleg szépre sikerült. .. — Miért mondják Jucf néninek, hogy nér.ili Anyám már idősebb, dej m.ég a nyáron is miniszok­nyát hordott. És a haja. ii nagyon szép Juci néninekj Majd ajánlok egy jó fod-l részt, ha meg tetszik en■* gedni... Grabcsák jelent meg ajtóban és nagyot füttyén4 teit: t— Ez igen, Juciká T rozmaringom, galambom. I tisztaság, fél egészség! !': mi van magával" Ki v í pirulva, csillog a szeme l — megpaskolja Juci né J arcát — .. .na. dolaozzw ) Icíika. öröm lesz ebben tisztaságban. Komarek néni vitte ( cuccát és tűzrőlpattav ‘ V l telkei megindult az ö,j ^ felé. Ott akadt tiikö ■ *' \ ben eltökélte, hogy ha J Grabcsák Tóni kikezd r'G') le, a padlócsiszolóval letö­ri a derekát... lícák Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom