Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

4. oldal 1972. májas S. péntek A magyar vízgép gyártást tanulmányozták A magyar vízgépgyártás- sai, s a vízgazdálkodási rendszerrel ismerkedtek csütörtökön ázsiai és afri­kai államok budapesti kép­viselői: Abdul-Haíim Khad- dour Szíria, Madhat Ibra­him Jumrna Irak és Mous- tafa Ahmed Moukhtar Egyiptom rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te. A vendégek Hollai Im­re külügyminiszter-helyet­tes, valamint Vajda József, az OVH Vízgazdálkodási Tröszt vezérigazgatója tár­saságában a Vízgépészeti Vállalat Lajosmizsei Üze­mét keresték fel. A látoga­tókat Nagy Lajos, a válla­lat igazgatója tájékoztatta a gyár termeléséről. Az üzem vízgépeit három vi­lágrész országába exportál­ják, a többi között Irakba, Szíriába, Tanzániába, NSZK-ba és Indiába is el­jutnak gyártmányaik. Ez­után az öntözőberendezé­sek munkáját a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban nézték meg a nagykövetek. Ismét utazhatnak A korábbi évek gyakor­latának megfelelően a me­gyei tanács vb munkaügyi osztálya megkezdte az ősz folyamán NDK-ba szakmai gyakorlatra utazó fiatalok szervezését. A munkaerő-kooperáció keretében történő foglalko­zásra elsősorban olyan — 18—28 éves kor közötti ha­jadon, illetve nőtlen — fia­talok jelentkezhetnek, akik munkájuk, tanulmányi eredményük, erkölcsi és po­litikai magatartásuk alap­ján leginkább érdemesek arra, hogy méltón képvisel­jék a Magyar Népköztársa­ságot. A tanyák és a szellem napvilága A legutóbbi népszám­lálás adatai szerint Bács- Kiskun megye lakóinak 28,7 százaléka él külterüle­ten. Ez a százalékos arány­szám azt jelenti, hogy több, mint 164 ezer ember lakik tanyákon, szétszórt apró te­lepüléseken, a városok és falvak minden szempontból megszervezett életétől tá­voli házakban, kisebb-na- gyobb épületcsoportokban. Tudjuk, hogy a tanya már korántsem azt jelenti, amit jó néhány évvel ezelőtt je­lentett. Lényegesen megvál­toztak az életkörülmények ott is, ahol húsz. harminc évvel ezelőtt a birkák Is alig tudtak összeszedni va­lami élelmet a gyarló föl­deken. A megyét járó, a megyét ismerő ember tisz­tában van azzal is, hogy — az említettek ellenére — még korántsem általános a villannyal. fürdőszobával ellátott külterületi, vagy ha úgy tetszik tanyai épület, de már vannak ilyenek is. Az ország, a megye ve­zetői. a párt. a tanácsok, a különböző társadalmi és tömegszervezetek irányítói, munkatársai, dolgozói egy­aránt kötelességüknek tart­ják, hogy eljuttassák a kul­túra. az emberi civilizáció, a huszadik század életet könnyítő eredményeit azok­hoz is. akik ha kilénnek házuk ajtaján, nem aszfalt­ra lépnek. Azokhoz, akik, ha besötétedik, még nem nyúlhatnak könnyedén a villanykapcsolóhoz, akik jó esetben csak szombaton, vasárnap láthatnak televí­ziót az iskolában. A külte­rületeken élő emberek kö­zül jó néhányban feléb­redt már az igény a több tudás, a iobb és gyorsabb tájékozódás vágya, s tisz­tában vannak azzal, hogy egyáltalán nem frázis a jelszó igazsága: a tudás ha­talom. Igen! A tudás valóban hatalom. Hiszen aki olvas, művelődik, érdeklődik, az másként, igazabban látja szőkébb környezetét, a me­gyét, az országot és a vi­lág dolgait, jelenségeit is. Hamarabb megérti, átfogja az eseményeket, tisztábban látja saját helyztét, mun­katársai életét, munkahe­lyének naponként új és uj arculattal jelentkező kér­déseit. Azokhoz a tízezrek­hez fordulunk most, akik­ben ha föl is ébredt, de még csak pislákol az írott szó iránti igény, s termé­szetesen azokhoz is, akik már megérezték, megízlel­ték a tudás édes gyümöl­csét. de körülményeik miatt — éppen azért. mert. külte­rületen laknak, oda köti őket kenyérkereső munká­juk, körülményeik — alig, vagy egyáltalán nem jut­hatnak hozzá az írott be­tűhöz, a naponként frissen és sokoldalúan tájékoztató újsághoz. Lapunk-, a Petőfi Népe, a párt megyei bizottságának szócsöve szeretne élenjárni a külterületek népével kap­csolatos törekvések valóra- váltásában. Ehhez azonban nem elegendő a mi akara­tunk, cselekvésünk. Akik rendszeresen olvassák la­punkat, tudják, hogy azt nem íróasztalhoz ragadt emberek írják, hanem olya­nok, akik napról napra, hét­ről hétre ott vannak, ahol „történik az élet”, ahol ki­dugja rügyeit a jobb, a szebb, a tisztább, az értel­mesebb. tehát emberibb példa. Ott vannak azonban akkor is, ha tragédiákat vet partra az események hul­lámverése, ha valahol a fej­lődést, a nagy ügyet, a szo­cializmus építésének ügyét ostoba, kicsinyes és önző érdekek gátolják. Az örö­mök, gondok, tragédiák és dicséretes eredmények mö­gött, azok közepette azon­ban mindig az embert ke­ressük. mert nálunk min­den az emberért és általa történik. Mi úist5tgirók nem vagyunk, nem lehetünk be­felé forduló, önmagunknak élő emberek. Ha a lap ér­dekeit említjük, ezzel a párt, tehát a megye lakos­sága kívánságait juttatjuk kifejezésre. A naponként több, mint negyvenezer pél­dányban megjelenő Petőfi Népét szeretnénk eljuttat­ni a külterület embereihez is. Nem könnyű feladat olyan körülmények között, mint amilyenek Bács-Kis- kun megyét jellemzik: ha­talmas és meglehetősen szétszórt tanyavilág, sok ap­ró település és gyakran jár­hatatlan utak a földek kö­zött. De ha az emberek ér­telmes és jogos Igényének kielégítéséről, a művelődés fellendítéséről van szó, kö­telességünk a legjobb, leg­inkább célravezető mód­szert megtalálni. Ügy gon­doljuk, ez sikerült. Megállapodás szüle­tett a posta, a MESZÜV és lapunk vezetői között, hogy a következő hetekben min­den olyan földművesszövet­kezeti boltban, amely kül­területen, a tanyák között működik, ahova a posta idejében ki twdja szállí­tani az újságot, — hogy a reggeli, a dél­előtti órákban a kenyér, a cukor és egyéb létfontosságú élelmiszercikk mellett ott találják a vásárlók a Pe­tőfi Népét, mint ugyancsak fontos — és reméljük, rö­vid idő után nélkülözhetet­len — „fogyasztási cikket”. Mi arra törekszünk, — ed­dig is az volt a fő célunk —, hogy méltók legyünk ahhoz a gondolathoz, ame­lyet e táj nagy szülötte, la- ,punk „névadója”, Petőfi Sándor fogalmazott meg: . a szellem napvilága ragyog minden ház abla­kán ...” Ehhez, a szellem napvilágának fölragyogta- tásához szeretnénk mi is hozzájárulni lehetőségeink­kel, eszközeinkkel, tudásunk és tehetségünk legjobb erői­vel. Gál Sándor Férfiaknál követelmény a legalább hathónapi letölöttt katonai szolgálat, vagy megfelelő egészségügyi mi­nősítés (BHSZ, alkalmat­lan). Az 1953—1954. évben születettek általában meg­kapják a munkavállalás időtartamára a honvédségi szolgálathalasztást. A résztvevők nyolchetes német nyelvtanfolyamon kötelesek részt' venni a ki­utazást megelőzően. Az NDK-beli foglalkozta­tás tartama alatt a részt­vevők belföldi munkaviszo­nya szünetel. Az ott ledol­gozott idő azonban a mun­kaviszonyhoz fűződő ked­vezmények. továbbá társa­dalombiztosítási szolgálta­tások szempontjából ittho­ni munkában töltött időnek számít. Az NDK-beli vállalatok szerződést kötnek a fiatat lókkal, akik a bérezés, az egyéb feltételek és munka- védelem tekintetében az üzem német dolgozóival egyenlő elbánásban része­sülnek. Az NDK vállalatai elisme­rik a magyar fiatalok itt­hon szerzett szakképzettsé­gét, s elősegítik ottani to­vábbképzésüket. Megyénkbeli szakmunká­sok jelentkezhetnek: laka­tos, esztergályos, köszörűs, forgácsoló, betonozó (kő­műves) szakmára. A szak­ma nélküliek pedig: marós, forgácsoló, mechanikai mű­szerészi. villanyszerelő, műszerész és darukezelő (a két utóbbira leányok is) szakmák tanulására. A je­lentkezéshez szükséges nyomtatványokat a lakó­hely szerint illetékes váro­si tanácsok, illetve járási hivatalok munkaügyi, szak- igazgatási szerveitől lehet i beszerezni. J 60 éves fennállását a Prav­da, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának sajtóorgánuma. Az APN sajtóügynök­ség ezzel kapcsolatban nyi­latkozatot kért Alekszej Lukovectől, a lap főszer­kesztőjének helyettesétől. — Hatvan évvel ezelőtt, amikor Lenin megalapítot­ta a lapot, célul tűzte ki, hogy a Pravda pártlap le­gyen, amely a munkásosz­tály álláspontját képvisel­je, a munkásosztály érde­keit és véleményét fejezze ki, s propagálja a munkás- osztály legfontosabb politi­kai szervezetének, a kom­munista pártnak a politi­káját. Az eltelt 60 eszten­dő során a Pravda betar­totta ez az. elvet. A lap ma a legjelentő­sebb és a legelterjedtebb napilap az országban. 9 600 000 példányban jele nik meg. Olvasói között különböző korú, foglalko­zású és származású embe­reket találunk. Szociológu­sok adatai szerint a lap minden számát átlagban három ember olvassa. Ez azzal magyarázható, hogy rendkívül széles körű azok nak a problémáknak és kérdéseknek a skálája, amelyekkel foglalkozik. — Lapunk az SZKP Központi Bizottságának hivatalos orgánuma — folytatta Lukovec elvtárs. — A Szovjetunió körülmé­nyei között, a szocialista társadalomban ez egyálta­$0y készül Pravda ALEKSZEJ LUKOVEC FŐSZERKESZTŐ- HELYETTES NYILATKOZATA Ma, május 5-én ünnepli Ián nem mond ellent an­Ferencsik János kecskeméti hangversenye Zenei életünk természe­tes jelensége, hogy a csú­csok a hétköznapok lapá­lyaiból emelkednek ki. Nem is tudnánk talán más­ként kellően értékelni egy-egy magas színvonalú eseményt, csak ha hóna­pok vagy esetleg évek vá­rakozása előzi meg. Ferencsik művészi rang­ja, szerepe a magyar zenei életben mindenki előtt is­mert. A fővárosban is ün­nepi eseménynek számít egy-egy Ferencsik-koncert vagy általa vezényelt ope­raelőadás. Művészetét külföldön is elismerik és magasra ér­tékelik. Az európai orszá­gokon kívül Amerika, Ausztrália és Japán nagy­városainak közönsége az ő tolmácsolásában ismerte meg a magyar zene re­mekműveit. Mert Feren­csik világhírével és művé­szi tekintélyével hazája zeneművészetét szolgálja és terjeszti: külföldi hang­versenyein — a klassziku­sok mellett — mindenek­előtt Bartók és Kodály al­kotásainak kiváló tolmá­csolásával szerez elisme­rést zenénknek. Itthon is a két nagy mester művei­nek egyik leghitelesebb tol­mácsolójaként tartjuk szá­mon. de rajtuk kívül az újabb zenei termés több értékes cfhrabját is megta­láljuk repertoárján. A szerdai hangverse­nyen a Katona József Színházban klasszikus mű­veket vezényelt. Első szám­ként Mozart: A-dúr klari­nétversenye hangzott el Horváth László szólójá­val. Horváth kiváló felké­szültségű, jelentős fiatal klarinétművészünk. Tech­nikai tudása mellett fő erőssége igen szép, lágy hangja, ez főleg pianóiban érvényesül. Így tolmácso­lásának legszebb része a szinte testetlen finomság­gal megszólaltatott lassú tétel volt. Ez a visszafo­gott hangvétel azonban nem mindig volt előnyös a két szélső tétel elevenen derűs, tartalmilag diffe­renciáltabb világában. A stílusnak kissé ellentmon­dó ritmikai szabadosságok több helyen is zavaróak voltak. Brahms: X. szimfóniáját adta elő a műsor második részében a zenekar — ki­válóan. Ferencsik Brahms- felfogása valahol a német és az olasz értelmezés kö­zött áll (ha lehet egyálta­lán ilyen általánosításokat hasznáni), egyesítve mind­kettő erényeit: a németek hagyománytiszteletét és az olaszok temperamentumát. Ügy vélem, ez a szintézis magában a Brahms-zené- ben adva van, de nem minden előadásban érvé­nyesül ilyen meggyőzően, a teljesség élményét adva. Külön kiemelésre érde­mes a második tétel ben­sőséges lírájának rendkí­vül érzékenyen kibontott, a legapróbb részletekig csiszolt előadása, a dina­mika hullámzásának és a hangszínek gazdagságának olyan megvalósítása, mely Önmagában is cáfolata a brahmsi zene „szürkeségé­ről”, „fáradtságáról" egy időben hangoztatott előíté­leteknek. Ugyanígy emlé­kezetes a záró tétel rend­kívül izgalmas, feszültség­gel teli bevezetése, mely után valóban hímnikusan csendült fel a tétel „bee- thoveni” főtémája. A tétel elemei szervesen kapcso­lódtak egymásba, az egész mű szilárd építmény képét mutatta, melyre a gondo­latok gazdagsága jellemző és nem valamiféle terjen­gős bőbeszédűség. Jó előadást hallgatva a mérce is magasabbra ke­rül, s így szükségszerűen feltűnőbbek azok a kisebb hibák, a nem legszebben megszólaló hangok, pontat­lanságok, melyek fölött középszerű tolmácsolás esetén könnyebben elsik- lana a hallgató. Ugyanak­kor azt is pontosan érzé­kelhettük, mi az, amit a színház akusztikai tökélet­lensége fog vissza a hang­zásból. Mindent egybevetve, a szerdai hangverseny zenei életünk kimagasló esemé­nye volt — méltó befeje­zése az 1971—72. évi nagy­zenekari sorozatnak. A nagy siker is ezt igazolta. Körber Tivadar , nak, hogy lapunk az egész nép szócsöve legyen. A kommunista párt érdekei és céljai ugyanis tökélete­sen megfelelnek az egész nép várakozásainak. Innen ered a Pravda rendkívüli befolyása és tekintélye. A Pravda központi szer­kesztőségén kívül 60 állan­dó vidéki tudósítóval és 42 külföldi tudósítóval ren­delkezik. A lapkészítésben azonban ezrek és ezrek se­gítenek: évente több mint 400 ezer olvasói levelet ka­punk. A Pravda számol ezekkel a levelekkel és a tervek összeállításánál fi­gyelembe is veszi. Számos levelet leközöl. Havonta kétszer-háromszor külön oldalt tesz ki a „Levelek a Pravdához” című rovat- Minden hétfőn első oldalon számol be az elmúlt heti posta legjellemzőbb írásai­ról. A lap szociológiai felmé­réseket is végez arról, mi az olvasók véleménye a lapról. Gyakran előfordul, hogy magában a lapban kérjük fel az olvasókat, vegyenek részt egyes konk­rét kérdések és problémák megvitatásában. A legutób­bi ilyen felhívásunk a Szovjetunió megalakulásá­nak közelgő fél évszázados évfordulójával függött ösz- sze. Az első három hét alatt mintegy 400 ezer le­velet kaptunk ebben a té­makörben. Ezek egy részét már fel is használtuk. — A jelen pillanatban milyen kül- és belpolitikai problémák foglalkoztatják főképpen a Pravda ol­vasóit? — A belpolitikában ter­mészetesen a IX. ötéves terv végrehajtásával, a XXIV. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtásá­val kapcsolatos kérdések. Az életszínvonal jelentős emelése, amelyet a párt- kongresszus feladatként tű­zött ki, élénk visszhangra és támogatásra talál a szovjet emberek részéről, társadalmi és munkaakti­vitásra ösztönzi őket. Az érdeklődés homlokterében áll még a tudományos mű­szaki forradalom, a terme­lés hatékonyságának, vala­mint a munka termelé­kenységének a növelése. Ami a külpolitikai kér­déseket illeti, ebben a vo­natkozásban figyelmünket elsősorban a XXIV. párt- kongresszus békeprogram­jának megvalósítására összpontosítjuk. A szovjet emberek nem lehetnek apolitikusok és nem szem­lélhetik közömbösen a vi­lág sorsának alakulását. Barátság és együttműkö­dés, a biztonság és a köl­csönös megértés, a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küz­delem: ez az az irányvo­nal, amelyet nártunk és ál­lamunk külpolitikai te­vékenységében követ. Ez a mi alapvető feladatunk is, amikor a nemzetközi hely­zet kérdéseivel foglalko­zunk — feiezte be nyilat­kozatát Alekszej Lukovec, a Pravda helyettes főszer­kesztője. (APN — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom