Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

L oldal ■—i 1972. május 3, szerda Május a tanácskozások jegyében Hidrogeodéziai napok Baján Gazdag választékot kínál a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szö­vetsége Bács-Kiskun me­gyei szervezetének májusi műsorfüzete. A hónap a konferenciák jegyében te­lik el, hiszen négy egye­sület is országos tanácsko­zást bonyolít le. Május 9-én és 10-én, va­lamint 16-án és 17-én ren­dezi Baján a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület és a Hidrológiai Társaság az im­már hagyományossá váló hidrogeodéziai napokat. A négy nap alatt nem keve­sebb, mint 19 előadás hang­zik el. rövid referátumok formájában. Ízelítőül né­hány cím: Geodézia a víz­ügy szolgálatában, A buda­pesti Duna-part megerősí­tésének tennivalói. Rajzoló automaták alkalmazása a korszerű térképkészítésnél, Légi fénykép interpretáció a vízügyi gyakorlatban. A rövid felsorolás bizonyítja, hogy a szakembereknek sokrétű tájékozódásra nyí­lik módja, a két terület közös feladatairól és a leg­frissebb technikai újdonsá­gokról. A megyei tanács mező- gazdasági osztálya és a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület az elmúlt hónap­ban a takarmány termesz­tésről szervezett hasznos eszmecserét Kecskeméten. Most újabb konferenciára kerül sor a téma folytatása­ként, ezúttal a lucernater­mesztésről. Dr. Virányi Sándor és Pozsár Béla, az Agrobotanikai Kutató Inté­zet munkatársai a növény termesztésének feltételeiről, illetve fehérjetartalom nö­velésének lehetőségeiről tartanak előadást. Tóth Já­nos. a Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás igaz­gatója pedig a lucerna kár­tevői elleni védekezés leg­eredményesebb módszereit ismerteti. A harmadik országos jel­őtletnap A címben szereplő szót választották fejcímül Kis­kunhalason a Dél-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vál­lalatnál annak a napnak, amit a belső tartalékok kollektív feltárására szen­teltek. Mindenekelőtt meg­jelölték azokat a területe­ket, amelyek a legjobban igénylik a fejtörést. Az öt pont, amelyre javaslatokat vártak, felöleli a vállalat életének, működésének ösz- szes szféráját. Íme a fő cí­mek. 1: A munkaerő gaz­daságosabb felhasználása, 2. Az anyagi érdekeltség fokozása, 3. Üzem és mun­kaszervezés korszerűsítése, 4. önköltség csökkentése, 5. A vállalati dolgozók ak­tivitásának fokozása. Ngm sorolom fel a hozzájuk tar­tozó alpontok seregét. Ez természetesen csak tö­redéke a listának. Ám nemcsak a feladatokban, hanem a részvételben is. a totalitásra törekedtek. Az volt a cél, hogy a dolgozók minél többen közvetleneb­bül mondhassák el észre­vételeiket. A feltételek és követelmények ismerteté­séért az osztályvezetők voltak felelősek, emellett a felhívást kifüggesztették az építésvezetőségeken. Az előzetes tájékoztatá­son kívül gondoskodtak az ösztönzésről is. A legjobb javaslatokat azonnali elbí­rálás után sorrendben 1000, 600, 400 és 200 forinttal ju­talmazták. A díjak odaíté­lése a héttagú zsűri fel­adata volt. Az ötletnapon a dolgozók 63 javaslatot tettek. Kivá­lasztottam néhányat az észtorna terméséből. Bevezetőnek egy javas­lat a heverő forintokról: „a vállalat központi raktá­rában nagyon sok elfekvő anyag van. öntöttvas ido­mok, vascsövek, amelyeket még fel lehet használni. Készüljön ezekről jegyzék, hogy a különböző termé­kekbe beépíthessék az ele­meket”. Egy valóban szervezési gondolat: „az anyagbeszer­zéssel kapcsolatban kér­nénk nagyobb önállóságot az üzemmérnökök részére. Jó néhány alkatrészt meg­vásárolhatnak nagykeres­kedelmi áron, nem kellene a központi kiutalásra vár­ni’^ Egy másik ugyanettől a szerzőtől (400 forintot ka­pott): Az újításokat közzé lehetne tenni az üzemve­zetőségeken is. így az ere­deti, esetleg csak részleges megoldást tökéletesíteni le­hetne, eljutva a műszaki probléma teljes megoldá­sáig. Volt nem egy, szinte újí­tásnak megfelelő részlete­sen kidolgozott javaslat. Például Makkai Géza üzemmérnök elkészítette a vízműnél hiányzó csőveze­tékek térképét és kidolgoz­ta a hálózatok nyilvántar­tását. (600 forintot kapott.) Voltak ezenkívül kifeje­zett ötletek is, amelyek nem kínáltak megoldást, csupán ráirányítják a fi­gyelmet a fejlesztendő te­rületre. Mutatóban ezek közül is kettő: pályázatki­írása az ivóvíz vastalanítá- sára, ugyanezt vetik fel a fogyasztónál felszerelt víz­mérők talajvíztől való megóvásával kapcsolatban. Végül három, az első dí­jat nyert ár- és normaügyi csoport tíz javaslatából. A legpraktikusabb: „A válla­latnál használatos szakiro­dalmat dolgozzák fel pe- remly ukkár lya-rendszerre, így nem kellene a tervezé­si segédleteket, jogszabá­lyokat órákig keresgélni”. A legmerészebb: „A dol­gozókat fizessék a termelé­si érték előre meghatáro­zott százalékában. Előkal­kulációval meghatározható, mekkora a kifizetendő ösz- szeg”. A javaslattól a túl­óra csökkenését várják. A harmadik: A gépeket év elején a szerződésekkel egy időben programozzák be. Tüntessék fel melyik munkahelyre és mennyi időre veszik Igénybe azo­kat. Ez a nyilvántartás ki­mutatja az üresjáratokat, azokat a hónapokat, ami­kor bérbe lehet adni a be­rendezéseket. A felsorolás nem teljes, az ismerteiteken kívül be­futott számos megszívle­lendő javaslat, amelyek eredményeit forintban még nem lehet kifejezni. Min­denekelőtt szögezzük le: egyetérthetünk az igazgató, Stalai József megállapítá­sával: „Az ötletnap meg­rendezése hasznos volt”. Pulai Miklós legű esemény házigazdája a Közlekedési Tudományos Egyesület lesz. A talajsta­bilizációs útépítések kivite­lezésével foglalkozó ankét vitaindító előadását dr. Herpay Imre, a Soproni Erdészeti és Faipari Egye­tem docense tartja. Valószínűleg ez a három esemény vonzza a legtöbb hallgatót, de érdekes és aktuális témákat kínálnak tagjaiknak más egyesüle­tek is. A Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társa­ság például az üzemek egyik legégetőbb gondját az élő- és holtmunka haszno­sítását tűzte napirendre. Az új szabályozó rendszer ha­tását a hatékony gazdálko­dás e két alapvető tényező­jére dr. Rózsa József, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője elemzi. Hasonlóan nagy érdeklő­désre tarthat számot az export és import egyensú­lyának feltételeiről szóló előadás is. Szalmazsáktöltéstő1 a házi gondozásig Az útibeszámolók közül a legtanulságosabbnak a Rendeczky Jánosé ígérke­zik. aki a lauchhammeri (NDK) kádgyárban szerzett tapasztalatairól beszél a i LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyár­egységében. Alighogy felteszem a kérdést a lakiteleki Szikra Tsz tagságának korössze­tételére vonatkozóan, mo­solyogva összenéz Bodor Mária párttitkár és Dé­kány István elnökhelyet­tes, aki egyben a község csúcstitkári tisztét is ellát­ja. Sejtik a kérdés célza­tát. És miután közlik, hogy a közös gazdaság 1002 tagja között 302-en vannak a 60 éven felüli­ek, felváltva arról valla­nak, mit tett, mennyi mindent tehet a tsz-párt- szervezet az öregekről va­ló gondoskodásért Dékány elvtárs az ud­varra néző ablakon kite­kintve, mintegy bevezető­ül egy gyakori látványt idéz: — Tegnap reggel is vit­ték a szalmát egyik já­radékosunknak. Ez ugyan kicsiségnek tűnik, de fon­tos dolog annak, akinek felfrissítésre szorul a szal­mazsákja. — A háztáji megváltá­sára vonatkozó javaslatot ugye, Zubor néni tette an­nak idején a taggyűlésen? — fordul most Dékány Istvánhoz a rokonszenves, fiatal párttitkár. — Igen, Zubor Lászlóné — erősíti meg az elnökhe­lyettes, s magyarázatként hozzáteszi: — Jól emlék­szem, úgy fogalmazta meg, Szállítás - zökkenő nálkiíl Az egyik fontos építési alapanyag, a folyami kavics útját zökkenőmentesebbé tette a Kishajózási Szövetke­zet, amely Baján 1100 köbméternyi mennyiséget ad át naponta a fölvásárlóknak, a Bács megyei Állami Épí­tőipari, illetve a Cementipari Vállalatnak. A sódert két kotróhajójuk bányássza a Duna Paks és Úszód közti szakaszának medréből, majd 12 uszály és négy-ct vontató hozza a városig. Az építési anyagot markoló­gépek emelik át az uszályokra, illetve azokról a partra. A szállítás menete azzal is folyamatosabbá vált, hogy a szövetkezet dolgozói újabban a folyami kavics be­rakodását szintén elvégzik az ideérkező közúti jár­művekbe. hogy sok idős tsz-tag nem bírja műveni a háztájit. A lehetőség szerint vagy természetbenit, vagy pénzt kellene juttatni a háztáji fejében ezeknek az öregek­nek, A javaslatból, mint több hasonlóból is, gyakorlat lett azóta a Szikrában. A szétszórt háztáji parcellák tehertételt jelentenek a kö­zös gazdaságnak, mégis át­vállalta az eddig 130 tag­ja által felkínált háztájit, s valamennyiüknek havi 200 forintot folyósít meg­váltás címén. A szövetkezet ere­jéből eddig körülbelül ugyanennyi idős tag havi járadékának kiegészítésé­re is futja, Természetesen a szociális helyzetüktől függően. — Hadd említsem meg itt, hogy hat idős pártta­gunknak is folyósítják már a kiegészítést. Egyebek kö­zött az erre vonatkozó ja­vaslat is a múlt év szep­temberi taggyűlésünkön hangzott el. A nyugdíjasok és járadékosok tavaly óta nem fizetnek fuvardíjat sem, a szociális alapja ter­hére szolgáltatja ezt a kö­zösség. S máris újabb témánál tartunk. Megtudom ugyan­is, hogy a Szikra Tsz-ben az öregek napi megemlé­kezést olyan zárszámadás­félével kötötték össze. Be­számolnak róla, mennyit fejlődött a szövetkezet, mi­re futja erejéből és me­lyek a további tervek. — Ezt a gyakorlatunkat az idén bemutatóval sze­retnénk kiegészíteni —' toldja meg a párttitkár. — Körbe vinnénk őket a ki­terjedt gazdaságban, hogy láthassák is a fejlődést, az újat. Mert feltétlenül jól­esik ez azoknak az embe­reknek, akik munkabíró éveikben — úgy hat-hét esztendeje — keserű idő­Ki- és berakodás Baján, a Duna parton (Pásztor Zoltán felvételei szakot éltek át az akkor még sajnos, vajúdó tsz- ünkben.., Dékány elvtárs a héttagú szociális bizottságra tereli a szót. S hogy jelezze szere­pét, jelentőségét, elöljáró­ban újságolja: a bizottság elnöke Győri Sándorné, aki maga is nyugdíjas, április 4-én tsz kiváló dolgozója kitüntetést kapott, éppen a szociális bizottságban való példás működése elismeré­seként. — Ma reggel is bent járt Győri néni, hogy kocsit sze­rezzen. Kiment néhány idős tsz-tagunkhoz — sorolja az elnökhelyettes. — Évente két alkalommal minden öregünknél tesznek hasonló látogatást a szociális bizott­ság tagjai. Ezek nyomán terjesz­tik elő javaslatukat például a rendkívüli segélyezésre. Ilyen látogatáson derítet­te fel a bizottság, hogy Ba­lázs László felesége huza­mosabb ideje fekvő beteg. A bácsi ápolta, gondozta, még a háztáji megművelés­re sem mozdulhatott el mellőle. Ilyen helyzetben a rendkívüli segély kevés. Ja­vaslatunkra a tsz havi 400 forintért fogadott egy asz- szonyt a beteg gondozására, s így Balázs bácsi is dol­gozgathatott. A család hely­zetének ismeretében — négy felnőtt gyerekük él más helységekben — jog­tanácsosunk viszont szülő- tartási pert kezdeményezett a kötelességüket mulasztó gyerekekkel szemben. A bí­róság meg is ítélte, s ennek hatása akkor is jelentős, ha csak annyit említek: az esetnek híre ment a köz­ségben. — Szegény Balázs néni meghalt azóta — veszi át a szót ismét Marika. — De ez a szomorú példa az egyedülálló öregeinkről való gondoskodás új mód­szerét adta a kezünkbe. Már az idén saját házi gondozónőt szeretnénk fog­lalkoztatni, mert az 52 egyedülálló öregünk [között jó néhányan akadnak, akik­nek nagyon sokat jelent majd ez a segítség. Amikor ismét Dékány Istváné a szó, újabb, derű­sebb példával hozakodik elő: hogyan köszöntik a házassági jubileumot ün­neplőket a Szikra Tsz-ben. — Egy aranylakodalom­ról régebben véletlenül szereztünk tudomást az ün­nepeltek ugyancsak tsz­tag gyermekeitől. Ez adta az ötletet az apró figyelmes­ségre, az ünnepeltek kö­szöntésére. Évente négy-öt aranylakodalmunk van. Ilyenkor a tsz képviseleté­ben a pártvezetőség, a szo­ciális bizottság és a nőbi­zottság egy-egy tagja 500 forinttal, öt liter borral, egy tortával és virágcso­korral lepi meg az ünne­peiteket. Az idén már há­rom ilyen családi esemé­nyünk volt, B. Tóth Józse- féket, Kiss Zakariásékat és Zetkő Istvánékat köszön­töttük. Már búcsúzóban vol­tam a lakiteleki Szikra Tsz- ből, amikor Bodor Mária még megemlítette: — Talán érdekes lehet még azt is tudni, hogy a múlt évi 858 ezer forint- 'al szemben, az idén 1 mil­lió 200 ezret tartalékoltunk a szociális alapra ... Perny Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom