Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

4L old,. 1972. május SI, szerda Nagyközségről nagyközségre Szellemi „tőkefelhalmozás” Bácsalmáson Kereken egy évtizede, hogy Bácsalmás megszűnt járási székhely lenni, ter­mészetes vonzási körzete azonban megmaradt. Így semmi különös nincs ab­ban, hogy a nagyközségi rang mellé a „részleges kö­zépfokú központ” minősítés is társul. Nem egy kisvá­rosnak — például Nagykő­rösnek — szánnak hasonló szerepet az országban. Mértani, már-már mér­nöki szigorúsággal szer­kesztett település. Az „alap­rajz” kialakítása a tizen­nyolcadik századi sváb te­lepítéshez kötődik. Ám a zárkózott ridegségnek sem­mi nyoma: a vadgesztenye­sorral szegélyezett széles, levegős utcák az alföldi mezővárosi képet már egy csipetnyi mediterrán jel­leggel ötvözik. — Az 1960-as népszám­láláskor 445 írástudatla­nunk volt — adja tudtomra dr. Nagy István tanácsel­nök, s törhetem a fejem, ezt a tényt miként illesz­tem be a kulturáltságra vo­natkozó összképbe. De a kapcsolódási pont máris adott: ha a 12 év előtti adatot a tanácselnök fejből idézi, az arra utal, hogy kellő mértékben szá­moltak a tény társadalmi súlyával. S kiderül, hogy a múlt évtized első felében hároméves alapismereti tanfolyamokat szerveztek az analfabéták részére, fel­számolandó az uradalmi­tanyai cselédsors nyomasz­tó örökségét. Ennek kö­szönhetően. valamit a ter­mészetes kihalások miatt az írástudatlanok száma egy­két tucatnyi lehet, amely már elenyészőnek tekint­hető. Ez tehát „lekerült a na­pirendről”. Helyébe tolakodtak má­sok, nem kevésbé fontosak. Például az, hogy a művelt­ség másik pólusán elhe­lyezkedők — az egyetemet és főiskolát végzettek — száma 260-ról 350-re növe­kedett. Ám ez az adat tor­zít — a valóságban na­gyobb ütemű volt a növe­kedés —. hiszen közben a já­rási apparátus elköltözése átmenetileg a szellemi erő­ket is „megcsapolta”. A „koponyán belüli” ur­banizáció hatását tanulmá­nyozni Bácsalmáson — iz­galmas és kézenfekvő fel­adat. A szellemi felemelke­dés sodrába tartozik a ta­nácselnök életpályája is: a négy elemit végzett mun­kásember ma jogi diplomá­val rendelkezik. Jó tíz évvel ezelőtt a kö­zépiskolai tanárok „bünte­tőlágere” volt Bácsalmás. Ma pedig, és már néhány év óta, rangot jelent a gimnáziumi testülethez va­ló tartozás. S ez adódik ab­ból, hogy az innen kikerülő és egyetemre, főiskolára jelentkező érettségizettek négyötödét fel is veszik. Azokon a szakokon, ahol a döntő tantárgy a kémia és a biológia, a jelentkező szinte „biztosra megy”. Dr. Rékási József, e két stú­dium tanára hivatásának teljes magaslatán áll. — Az első és a második osztályban módszeresen vé­gezzük a hajlamok „kita- pogatását” — sorolja Schlachta István igazgató. — Harmadikban már kez­detét veszi az egyetemre való előkészítés. Ezt segíti a korrepetálások, a szakkö­rök intenzív rendszere. A gimnázium a helybeli, valamint a környező 8—10 község általános iskoláinak hálózatára épül. E szem­pontból az érdekes, képes-e, a középiskola színvonalat „diktálni”. Kétségtelenül erős az erre irányuló törek­vés: a visszajelzés ma már rendszeres. Ennek nyomán épp az egyik helybeli álta­lános iskolában kellett lé­péseket tenni az orosz nyel­vi oktatás megjavítása ér­dekében. Gondot fordítanak a fia­tal, képzett tanárok idete­lepítésére. A szó legszoro­sabb értelmében! A 13 ta­nár közül senki nem lakik albérletben; egyedülálló ha- jadonok is összkomfortos föbérleti lakáskiutalásban részesültek. Hatan pedagó- guskölcsönnel építettek sa­ját házat. Szellemi sziget a gimná­zium? Jó egy évvel ezelőtt még indokolt lehetett az el­nevezés. Hozzátéve azt, hogy több kisebb-nagyobb sziget — a kórház, az or­vosi rendelő, az állami gaz­daság szakembergárdája, az ügyvédi munkaközösség — társaságában próbálta megtalálni a maga méltó helyét. Az egy év óta működő új művelődési otthon — amely nem annyira a hi­valkodó, inkább a célszerű modernségével hívja fel magára a figyelmet — a szigetek közötti hídverés feladatának jegyében mű­ködik. Ezt azonban a sok­oldalú, vonzó. hatékony közművelődésnek kell meg­előznie! Hol állnak etekin- tetben? A tavalyi év nyolc hónapja alatt a ház rendez­vényein csaknem 140 ezren vettek részt! A nagyközség lakóinak mintegy a tizen­ötszöröse ... A szám önma­gában is arra utal, hogy a kultúrotthon a legneme­sebb értelemben vett köz- intézménnyé vált. Nem is lehet ez másképp, hiszen már a létrejöttét is a leg­szélesebb társadalmi össze­fogásnak köszönhette. Nem sok olyan bácsalmási csa­lád van. akinek közvetle­nül e célra felajánlott fo­rintja nincs ott az épület­ben. Sokan pedig a két ke­zük munkájával is közre­működtek. Ennek ellenére sem Oriolt Károly igazgató, sem Péterfia László művészeti előadó nem tartozik az elé­gedett emberek közé. Mert igaz ugyan — mondják — hogy a roppant népszerű díszmadártenyésztő, vala­mint a galambászszakkör- nek zömmel kétkezi dolgo­zók a tagjai, s hogy a ké­zimunka-szakkörbe járó asszonyok keze nyomán sorra életre kelnek a népi hímzések, de nem elhanya­golható értelmiségi rétegek még mindig csak mozi- és a színházi előadásokig ju­tottak el. És bár a TIT-elő- adásoknál a legmesszebb­menőkig figyelembe veszik a közérdeklődést, mégis, olykor a „Taknyos Varjú­nak” becézett ÁFÉSZ-kocs- mában mintha nagyobb lenne a tolongás... És a párhuzamok sora ezzel még nem merült ki. Újabban tarokk-klubot szerveznek — első hallásra ez furcsa, anakronisztikus kezdeményezésnek tűnik. De kétségtelen, hogy a ha­gyományos értelmiségi ré­teg valóságos igényéből in­dul ki... S a klubkörnye­zet talán nemcsak a tarok­kozásra nyújt alkalmat, ha­nem inspirációt is ad a mélyebb szellemi elmélye­désre. A mindig is jómódú falu hírnevének örvendő Bács­almás kereskedelmi forgal­ma 1960-ban 58 millió, 1970-ben 147 millió forint volt. Itt megint csak izgal­mas kérdésfeltevéseket sej­tet az anyagi és a szellemi javak közötti összefüggés. Tíz évvel ezelőtt joggal mondhatták a bácsalmá­siak: elment a járás, de jött helyette az ipar. Akkor kezdődött az üzemek ide­telepítése. Ma az ipari fog­lalkoztatottak száma meg­közelíti a másfél ezret. (A tsz-tagok száma összesen 800 körüli, az átszervezés utáni 1300-zal szemben.) Az ipar nemcsak foglalkoztatá­si és jövedelmezési lehető­séget hozott, de a parasz­tihoz képest egy igénye­sebb, s talán már tartalma­sabb élet- és magatartás- formát is. S ha egyelőre mérsékeltebb arányban is, de megjelent Bácsalmáson a műszaki értelmiség. Termelésének korszerűsí­tésében az állami gazdaság mindinkább megüti a vi­lágszínvonal által felállí­tott mércét. Ugyanúgy az I eredményekben is ... A ku­koricahozamok megsokszo­rozása teszi lehetővé pél­dául az évente 52 ezer ser­tést meghizlaló kombinát tető alá hozását. De nem mellőzhető el a kérdés: mennyiben képes követni ezt a tempót a három bács­almási tsz. Nos, a kézen­fekvő válasz az, hogy amennyire anyagi erejéből telik. Ha csak harmadany- nyi műtrágya vásárlására futja, mint az állami gaz­daságban, a hátrányt a leg­nagyobb szellemi találé­konyság sem pótolhatja. Jólesik viszont azt ta­pasztalni, hogy a háztáji állattartó kedvet, legalábbis, egyelőre, az iparosítás nem sorvasztja. Néhány év múl­va bizonyára más lesz a helyzet, s erre enged kö­vetkeztetni az az adat is, miszerint a negyedik öt­éves terv során felépülő 322 bácsalmási lakás zöme több szintes házakban kap he­lyet. Jelen van tehát Bácsal­máson a szellemi húzó- és hatóerő, s a nagyközségi vezetés akkor cselekszik he­lyesen, ha az eddiginél is nagyobb teret enged érvé­nyesülésének. Az előreha­ladás ma már a tudás in­tegrációját igényli, vagyis a szellemi szigetek közötti hídverést. Ennek többféle módon is adottak itt a feltételei. Egy­részt a pedagógusok és az agrárértelmiségiek között semmiféle elkülönülés nem tapasztalható, s ez, valljuk meg, kivételesen szerencsés jelenség. Oka ennek az, hogy a pedagógusok zöme paraszti származású, s a két legnagyobb értelmiségi réteg között a rokoni össze­tartozás szálai is eléggé erősek. Azonkívül az itt működő körzeti talajlabora­tórium is jótékony transz- missziós szerepet tölt be etekintetben. hiszen egyfe­lől a termeléssel, másfelől az oktatással tart élő kap­csolatot. Másrészt olyan hivatástu­dattal megáldott emberek dolgoznak itt. akiknek pél­dája messze túl világít köz­vetlen munkakörnyezetük — és Bácsalmás — hatá­rain. Dr. Rékásiról már volt szó. De Fekete Dezső könyvtáros bibliográfiái és helytörténeti tevékenysége országosan is párját ritkít­ja. A szakmaszeretet és hozzáértés elsőrangú példá­ját nyújtja dr. Veréb János állatorvos, az állatkórház vezetője. S csak a helyszű­ke nem ad módot a továb­bi felsorolásra. És nem le­het véletlen, hogy a köz­élet is elsősorban az ilyen típusú emberekre számíthat leginkább. Szerencsés az a nagyköz­ség, ahol ennyi „megszál­lott” található. Mert nem a mutatószámok, s nem is az impozáns közművek és termelő berendezések, ha­nem a szellemi „tőkefelhal­mozások” garantálják leg­inkább a városiasodást, vagyis az életképes jövőt. S ezt már sejtik a bácsalmá­siak. Hatvani Dániel Mostanában gyakran szó­ba kerül miként lehetne a szövetkezeti ágazatok kö­zötti kapcsolatokat erősíte­ni. Ezen munkálkodik a megyei szövetkezeti ta­nács is. Több kezdeményezésről hallottunk. Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy a ME- ZŰTERMÉK Szövetkezeti Vállalat és a fogyasztási szövetkezetek között erősö­dik a kapcsolat. Ez a véle­ménye Perényi Istvánnak, a vállalat igazgatójának is. — Néhány számmal igyekszem ezt bizonyítani — hangoztatja — 1970-ben a fogyasztási szövetkezetek által vállalatunknak át­adott zöldség és gyümölcs értéke 61 millió forint volt, tavaly már megközelítette a 31 milliót. Erre az esz­tendőre a megállapodások szerint további emelkedés várható, a tavalyihoz ké­pest több mint 500 vagon­nal nagyobb mennyiségre kötöttünk szerződést. Az együttműködés ered­ménye, hogy tavaly Lajos- mizsén megszüntettük a zöldség- és gyümölcsfelvá­sárlást és átadtuk a helyi fogyasztási szövetkezetnek. Az idén a meggy átvételé­ről mondtunk le a keceli fogyasztási szövetkezet ja­vára. A kapcsolatok azonban nemcsak az árufelvásárlás­ra, kereskedelemre, vonat­koznak, hanem a termelés­re is. — A háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelését sokféleképpen kívánjuk se­gíteni a fogyasztási szövet­kezetekkel együttműködve. Példaként említem a sza­mócatermelést. A palántá­kat nágyüzemileg állítanák elő és a fogyasztási szövet­kezetek közvetítésével ön­költségi áron juttatnánk a kisgazdaságokba. Több javaslat hangzott el arra, hogy a gazdákkal részletesen meg kellene be­szélni, milyen zöldség- és gyümölcsféléket termeszte­nek szívesen és egyúttal is­meretei azoknak agrotech­nikáját is. Eredményeket értünk el már Kiskunfél­egyházán és környékén. Itt a háztáji gazdaságokban nagy mennyiségben ter­mesztik már fólia alatt a retket. Bácsalmáson és kör­nyékén pritaminpaprikát termesztenek a kis parcel­lákon. Ezek a törekvések hasz­nosak, segítik a jobb áru­ellátást, a nagyobb felho­zatalt a piacokon. — Nemcsak a zöldség-, gyümölcstermelést segíte­nénk. Egyéb termékek elő­állításával és felvásárlásá­ban is együtt kívánnak mű­ködni a fogyasztási szövet­kezeteikkel és a kis gazda­ságokkal — hangoztatta a vállalat igazgatója. K. S. Három Nem mindennapi kitünte­tés érte Antal Mihályt, a Fémmunkás Vállalat kecs­keméti vasszerkezeti gyárá­nak szocialista brigádveze­tőjét. Amikor képünk ké­szült róla, még nem tudta, hogy a Parlamentbe hívják majd, ahol átnyújtják neki a Munka Érdemrend arany fokozatát. A derű, ami az arcán ül, a munka szerete- téből fakad. Csupán a véletlen műve, hogy éppen egy készülő hidroglóbuszból hajolt ki, amikor lencsevégre kaptuk. Ennek a Tótkomlóson szü­letett negyvenes férfinek azonban valóban nagy sze­repe van abban, hogy a hidroglóbusz-készítéssel annyi sikert ért el a válla­lat. A szakmailag jól kép­zett minden új iránt érdek­lődő lakatost bízták meg a kezdet kezdetén, hogy az új termék gyártásához szer­vezzen brigádot. Antal Mihály a mindig újabbra törekvők fajtájából való. Kidolgozta a glóbu­szok, sőt később a fém nyí­lászáró szerkezetek szalag­szerű gyártási technológiá­ját. A munka ésszerűsítésé­nek és a nehéz fizikai mun­ka megkönnyítésének szin­te megszállottja, mint mondják nem megy a szom­szédba jó ötletekért. Ettől függetlenül szívesen ülteti át saját munkaterületére azt is, ami jót másutt lát. Egy ízben például egy NDK-ban elterjedt terme­lékenység-gyorsító eljárást (szegecselés helyett elektró­dával való átégetést) a kecskeméti üzemben csak az ő személyes bekapcsolá­sával tudták meghonosítani. Eddigi kitüntetései; Ki­váló dolgozó oklevél, majd jelvény, Munka Érdemrend bronz fokozata, Kecskemét alapításának 600 éves év­fordulóján „Kiváló társa­dalmi munkás” plakett. Brigádja tavaly aranypla- kettes lett, ő maga arany­koszorús brigádjelvényt ka­pott. Most hozzájött a har­madik arany is a Munka Érdemrend aranyfokozata. Érdekli a politika, a jrh szaki irodalom, németül t; nul, hogy külföldi szál könyveket is olvashassoi A fiatalokkal évek óta nae szeretettel foglalkozik, nai gondot fordít jó szakmur kásokká nevelésükre, munkában való helytállás ban is a példát ő mutatjs Szívből köszöntjük őt ma gas kitüntetése alkalmábó JíaHLStíá.. Együttműködési törekvések

Next

/
Oldalképek
Tartalom