Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
i. oldat Iff m. május 24, szerda Kövek varázslói E gyel; s mást úgy általában tudnak az emberek a műkövességről, kőfaragásról. De valahogy „kívülről”. Baktatunk a lépcsőn, s mikor kifogyunk a szuszból, nemcsak légzésünk szaporább, hanem jobban a lábunk elé is nézünk. Nem csupán azt fedezzük fel, hogy például a fokokat a két szélen koptatják a léptek, hanem a lépcsőről lépcsőre monotonságából szabadulva, észrevesszük szépségüket is. Hogy faragó ttak, csiszoltak, formásak ezek a masszív tömbök, — és hasonlítanak a márványhoz, bár ritkábban azok. Mondjuk egy impozáns erkélysorra, loggiára, kerti padra, virágvályúra is: „Szakasztott márvány.” — Pedig tudjuk, hogy műkőből vannak. Kecskeméten is készülnek ilyenek. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat új telepén, Gulá- csi György szocialista brigádjának kezenyomán. A Széchenyi tér 1—3. alatti épület mellvédelemeit is ők gyártották. S ki tudná összeszámolni, milyen töméntelen lépcsőt, egyéb műtárgyat szerte a megyében. Naponta 60 lépcsőfokot állít elő ez a hat ember — a brigádvezető, Papp Gyula, Kalán Gábor, Laczi Ferenc, Horváth József és Horváth Sándor. Képzeljük el, meddig érne fel az a „lépcsőház” amelyet 12 év alatt készített fokokból rakhatnánk! Pedig ez a tucat esztendő csak az az idő, amelynek során folyamatosan nyerték el a szocialista címet. Győzelmi „trófeáik” sora a brigádzászlóval kezdődött, s nemcsak az arany jelvényig tart, mert erre rátetézett idei kitüntetésük. Amikor a Bács megyei Építők átvették a „Szocialista munka vállalata” kitüntetést, akkor nyerték el Gulácsi György műkövesei, kőfaragói a vállalat kiváló brigádja címet is. Egyedül ez a brigád. A z a szürkeporos tetejű épület a műhelyük — igazítanak el a telepen. Ahogy közeledem, úgy fehéredik cipőm, s a nadrágom alja a talajt — s a közelben mindent — borító finom portól, amelyet gyengébb szellő is felhőként libbent ide-oda. A hullámtetős, hosszú barakkszerű épület körül kész műkőtárgyak, gép, támaszték és a szürke meg halvány krémszín árnyalatait hordozó alapanyagkupacok. Köztük — látványra is legnemesebb a márványzúzaléké, amelyből legalább ötféle finomságú van; a szemcsék nagyságától függően. Innen a tekintélyes név is: osztályzott márványzúzalék. Bent, a hosszú-hosszú műhely két oldalán mintha gyalupadokat állítottak volna egyvégtébe. Rajtuk, de inkább bennük már a préselt-öntött lépcsőlapok szikkadnak. Kék munkaköpenyes, svájcisapkás, szép szál férfi vizsgálgat- ja őket: Gulácsi György brigádvezető. Egyenes tartás, nyugodt mozdulatok — stabil ember. Vastag, fekete szemöldöke szigorú lenne, ha nem ellensúlyozná zöldesbama szemének derűs, nyílt tekintete. A kis oldalhelyiség közepét elfoglaló egyszerű asztalhoz telepszünk. Körülöttünk műtermi tarkaság, — képek, festéknyomok, gipszfigurák, sablonok, speciális munkaeszközök, pasztell színárnyalatú műkőlapok sora. Választhat a megrendelő. Az örök kérdés: mi a tizenkétszeres cím „titka”? A brigádvezető tempósan rakosgatja. — Egyrészt — talán, hogy kisebb a brigádlétszám. Könnyebb összetartani... Aztán a kereset is: kettőezer-négyszáz—kettőezer-ötszáz a fejenkénti átlag. Persze ez a „szocialista módon dolgozni” következménye is. — Meg, hogy törzsgárdisták vagyunk. Legkevesebb öt-hat éve, de többünk tizenöt-húsz esztendeje dolgozik ennél a vállalatnál. rr O k is jártak közösen színházba; most éppen nincs bérletük. Családi háza mindegyiküknek van; építésében családtagként segítettek. Mikor arról esik szó, hogy a műköves szakmában is haladni kell az idővel, érdeklődni, tájékozódni, hiszen ők végeredményben az építőművészet „keze alá” is dolgoznak, Gulácsi György előre bólogat. — Igen, igen. Négy éve még én is jártam szobrásztanfolyamra. Mert nemcsak az anyagi oldalát nézi az ember annak, amit csinál. Jólesik, mikor magunknak is tetszik, ami a kezünkből kikerül. Hogy szép. A szépnek áhítása vonzotta, hogy segédmunkásból szakember legyen. Mikor Budapesten, egy Rákóczi úti tornyos épület tönkrement gipszfiguráit pótolták, akkor érezte először: „Szeretnék — s úgy sejti a kezem, hogy én is tudnék — ilyet formázni, faragni.” — Már nem szobrászko- dik? Somolyog. — Nagykőrösről járok be. Fél hétkor kezdünk. Kenyérkereset; a lakást igyekeztünk szépen berendezni ... Az idő meg megy, megy . i; Aztán, esetleg egy autó — a motor helyett... A fiunk már tizenkét éves. Öt is az építőipar érdekli. — Bölcs bazsalygással toldja hozzá. — Majd ő magasabb színvonalon csinálja ... K örülnézünk. Ahol nemrég a brigádvezető tett-vett, most Horváth Sándor jár formától formáig. Mikor „márvánnyá” szilárdul a márványzúzalék, cement, sóder no meg víz keveréke a vasszerelés körül, viszik át a szomszéd műhelybe. Itt most Laczi Ferenc — 1949 óta van a vállalatnál, s jövőre megy nyugdíjba — és Horváth József csiszol egy lépcsőfokot, amely még inkább mini betonpanelnek látszik rideg, érdes felülete és színe miatt Végről állnak egymással szemben, s kezük úgy jár a csiszolókőt súrolva a nedves műkőlaphoz, mintha furcsamód gyalulnának. Bizony egyhangú művelet ez — kívülállónak. Csinálják géppel is. Horváth József mindjárt be is mutatja, hogyan. Mikor a munkás elsimít az iszapszínű, tompán fénylő lepedéken, mindjobban elő-előragyog a csillogó, tükrös márványos felület. Olyankor idevillant a kőfaragó. Szemében meleg kérdés: „Ugye, milyen szép?” — Ezt varázsolnak a mogorva kőből, amelynek súlya — mikor mit csinálnak — mázsányi is lehet. A gép — van már kézi csiszológépük is — nem képes olyan finomságokra, mint a kéz, hajlatok, domborulatok munkálásánál. Balesetük se volt még. Milyen vigyázatosan emelik, helyezik a súlyos darabokat; oda ne koccanjon, le ne pattanjon belőle. Mert ha csak gyufafejnyi csorbulás van rajta... S azon a lépcsőn nemsokára vígan kocog haza új lakásába valaki... öreg mama cipeli pihegve a teli szatyrot... Szerelmespár csókolózik... Az élet része lesz a lépcső! Tóth István A környezeti ártalmak ellen A mintegy 80 ezer lakosú megyeszékhely szinte zöldövezet nélkül terül el a Duna—Tisza közi Homokhátság szél járta, aszályos vidékén. A homokviharokat okozó száraz szelek minden irányból akadálytalanul betörhetnek a város belterületére, tovább fokozva az egyébként is szennyezett levegő egészségre ártalmas hatását. Kecskemét jelenlegi köz- igazgatási határain belül mindössze 4 százalék az erdők, a fásított területek aránya. Ez az ország 16 százalékos és Bács-Kiskun megye 13 százalékos erdősítési arányához viszonyítva rendkívül alacsony. Több évtizeddel korábban, amikor a város közigazgatási területe többszöröse volt a jelenleginek, hatalmas erdőtömbökkel is rendelkezett. Ezek: Bugac, Nyárlőrinc, Szikra, László- falva, Nyíri erdő, amelyek a környező községek önállósodása miatt leszakadtak és ma már a csaláno- si és a ménteleki erdőkön kívül nincsen a város határában nagyobb, összefüggő zöldövezet. A fogalomba egyébként bizonyos mértékig beilleszthető a városhoz csatlakozó szőlők és gyümölcsösök területe is. Ez is egyre csökken, részben az elöregedés és parlagon hagyás, részben Kecskemét terjeszkedése miatt. Közjóléti erdők Külön említést érdemelnek az alföldi városok közelében létesített zöldövezetek, az úgynevezett közjóléti erdők. Azokról a fásításokról van szó, amelyek városi lakosság üdülését, pihenését, kirándulási lehetőségeit szolgálják elsősorban. A modern kor embere munkahelyén és otthonában egyaránt ki van szolgáltatva az állandó zaj hatásának, a szeny- nyezett levegőnek, az ideges rohanásnak, a közlekedési zsúfoltságnak. Mindezeket együttesen környezeti ártalmaknak nevezi a szakirodalom. Az említett ártalmak enyhítését, a csend, a friss levegő utáni vágyakozás kielégítését, az egészséges testmozgást elsősorban az erdőben lehet megtalálni. Ezért rendkívül fontos, hogy Kecskemét közvetlen közelében is létesítsünk ilyen közjóléti erdőket. Fásítások és tervek A megye és a város vezetői felfigyeltek a szakemberek jelzéseire, és konkrét intézkedéseket tettek a megyeszékhely ütemesebb fásítása érdekében. A városi tanács végrehajtó bizottsága tavaly novemberben határozatot hozott az erdőtelepítések fokozására, legutóbb pedig ez év április 21-én a helyszínen is megtekintette a már meglevő erdőket, valamint a fásításokra szánt területeket. Hol található erdőterület, mennyire haladtak a fásítással és mik a további tervek? Kezdem a csalá- nosi parkerdővel. 1962-ben kezdték telepíteni. Az 59 hektár kiterjedésű területen 36 hektáron létesült fiatal erdő kisebb-nagyobb vízállásokkal, rétekkel, tisztásokkal, több mint húsz féle fa- és cserjefajtával. A muszáji parkerdő a város délnyugati részén a Műkerthez csatlakozó fásítás. 1968-ban kezdték telepíteni, eddig 24 hektárt ültettek be fával, az idén újabb 12 hektáron létesül erdő. A vízművek egyes és kettes számú telepén összesen 16 hektár fásítás történt, amelyet újabb 10 hektárral tudnak növelni. A város északi oldalán az úgynevezett Nyomási legelőn is megkezdődött az idén a telepítés. Harminc hektár erdőt létesítenek. Elsődleges cél az északi szelek elleni védelem és kirándulási lehetőségek megteremtése. A Széchenyivárosban külön véderdő létesül. Az idén tervezik még az uralkodó északnyugati széljárás elleni védelmet adó 50 méter széles zöldövezetet, ambly kapcsolódna az állandó kertészeti kiállítás kialakítandó területének fásításához. Számítva azt, hogy mintegy 5 ezer lakásban körülbelül 18 ezer ember él majd ezen az új lakótelepen, fontos ennek a véderdő övezetnek mielőbbi kialakítása. Ugyancsak a várost körülölelő belső zöldövezeti gyűrűhöz tartozik még a felépítendő házgyár erdő- sávja, valamint az ipari üzemek, létesítmények fásítása is. Az utóbbi elsősorban a kezdeményezéseken és az aktivitáson múlik. Szeressék, védjék Nagy jelentősége van az úgynevezett külső zöldövezeti gyűrűben létesítendő erdőtelepítéseknek is. Ezek a termelőszövetkezetek területein történnek saját kivitelezésben. Az idén több közös gazdaságban kezdődött erdőtelepítés. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet 28, a Béke 27, a Kossuth 20 hektár fenyőerdőt létesít. A Vörös Csillag ezen felül 36 hektáron cellulóznyárt ültet. Különösen fontos, és szakmailag is egyedülálló a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet 76 hektáros telepítése. A nemesnyár erdő a városi szennyvíz hasznosításával kapcsolatosan létesül, a területet öntözik. Természetesen nem közömbös az sem, hogy nyersanyagot ad a papíripar számára. A tavaszi erdőtelepítések elég jól sikerültek. A negyedik ötéves terv időszaka alatt 800 hektár új erdőtelepítéssel 7 százalékra, 1985-ig pedig várhatóan 15—18 százalékra emelkedik a megyeszékhely erdőterületeinek aránya. A tervek megvalósításához szoros együttműködésre van szükség. A város lakosságától pedig azt kérjük, hogy szeressék, védjék meg a fiatal fákat a pusztításoktól. A fásítás egészségünk védelmét szolgálja. Dr. Tóth Károly, a Kecskeméti Erdőfelügyelőség vezetője Jfo száfetttfö gtüz nm é0 mgJ 8. A tét: Temesvár Mindkét tábor tökéletesen tisztában volt Temesvár jelentőségével. Az urak semmi áldozatot nem so- kallottak megtartásáért. Dózsa pedig a győzelemmel hosszú időre megszilárdíthatta volna a keresztesek hatalmi helyzetét, hogy aztán a parasztság érdekei szerint intézzék a politikai rendezést. Nagy reménykedéssel kerekedett fel a forradalmi sereg Maros alatti táborából és június 15-én megindult roppant tömegeivel Temesvár elfoglalására. Eddigi sikereik önbizalommal töltötték el őket, becsvágyukat felszította az a tudat, hogy a végső katonai győzelemhez közelítenek minden lépésükkel. — Mert — amint már említettük — Temesvár ez időben egyenértékű volt Budával, sőt tekintettel a török veszedelemre, fontosabb a királyi székhelynél. Magyarország nagy kiterjedésű déli részeinek erős védőbástyájaként kulcshelyzetet foglalt el az egész állam sorsa szempontjából. Környéke széles kiterjedésben, gazdag, a síkság jólművelt és bőven termő. Nem véletlen, hogy Károly Róbert már a XIV. száradban fővárossá tette. Tíz esztendőn át. 1316 és 1325 között innen irányította az országot. Ügy volt, hogy az Anjou király végleges fővárossá avatja Temesvárt, nem utolsósorban az iszlám terjeszkedése miatt. Ugyanebből az okból Hunyadi János is Temesvárt tekintette igazi székhelyének. Átalakíttatta Károly Róbert egykori palotáját, amely ma is áll. Ebben a palotában készült nagy hadjárataira, Temesvár volt a kiindulópontja a rigómezői, a nándorfehérvári ütközetnek. A városban nevelkedett Hunyadi Mátyás, a magyar királyság legfényesebb uralkodója, s Hunyadi János nyomdokain ugyaninnen verte a törököt Kinizsi Pál. Miként Lippa Erdély felé, úgy Temesvár a Balkán felé számított érckapunak. És amilyen fontos volt megtartania a magyar királyságnak függetlensége védelmében, ugyanúgy nélkülözhetetlen volt a töröknek európai hódító tervei érdekében. Ha Dózsa birtokba veheti, az urak legyőzésével egy időben, szükség szerint a töröknek is ellenállhat. Kitűnő téli szállást biztosíthat seregeinek, mert a vár nemcsak tágas, de jól is védhető a Temes és a Béga mocsaras összefolyásánál. Azonfelül a várban tanyázott Báthori István te- mesi gróf kitűnően felfegyverzett seregével, a környék nagyszámú nemesével, azok famíliáival, cselédségével, zsoldosaival. Sürgetett az idő. Minél előbb ki kellett kényszerítenie Dózsának a döntő fordulatot, hogy ellensúlyozhassa a kereszteshadak ama kudarcait, amelyek a Nagyalföld északi peremén következtek be. Ugyanakkor a Temesvárnál kivívandó átütő siker kedvező előfeltételeket biztosítana Szapolyai fogadtatásához. Három fontos útvonal vezetett Temesvárra: a lippai Erdély felől az aradi Magyarország középső részei felől és a szegedi—Csanádi Bács felől. Dózsa mindhárom irányt elözönlötte, s a mocsári erdőségeken át június 15-én érkezett az erődített város alá. Mielőtt ostromhoz látott, letáborozott Ulics mezőségén. A mindeddig szinte teljesen magyar nemzetiségű paraszti seregekhez itt csatlakoztak a román és a rác parasztok. Mindössze egyetlen éjszakai pihenőt engedélyezett katonáinak a fővezér. Másnap, 16-án reggel közelebb nyomult a városhoz, késedelem nélkül hidat veretett a Bégén. Műszaki részlegei szakszerű és alapos munkát végeztek, dolgukat kitűnően értették, hiszen építettek már hidat a Tiszán, a Hármas-Körösön, a Maroson. Itt még körültekintőbben végezték el a feladatot. Ez a híd könnyedén megbírta a nehéz társzekereket és a tüzérséget. Eddig sem volt kétséges, hogy Dózsa katonai dolgokban képzett és leleményes. Most is nagy eréllyel fogott az ostromhoz, s láthatták Báthori Istvánék, hogy olyan ember vezeti ellenük a harcot, aki tökéletesen tisztában van a várharc korabeli szabályaival és hibátlanul képes alkalmazni azokat. Minden oka megvolt tehát a védőseregnek a rettegésre és a tudat, hogy nincs számukra irgalom, kétségbeesett ellenállásra sarkallta őket. Dózsa megértette, hogy ezúttal hosszadalmas harcra van kilátás. Hadi kelléktárát a mérnöki munkával is kibővítette. Minden oldalról hozzá akart férni a falakhoz, ezért elhatározta, hogy a Béga vizét a Temesbe vezeti. Megkezdték a csatorna ásását, azon-
