Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
/ Gyomkergető fák Üzbegisztán kormánya úgy döntött, kiterjeszti azokat az erdősávokat, amelyek a gyapotültetvényeket védik a sivatagi homokviharoktól, és vad szelektől. Ennek a közép- ázsiai köztársaságnak erdőségei jelenleg ötmillió hektárt borítanak. A központi Fergána földjeit vándordünék lepik el. öt év alatt itt csaknem 500 kilométeres hosszúságban gyűrű alakú védősávot telepítenek különböző, nagy ellenállóképességű növényekből. A tudósok megállapították, hogy a csatornák partját és medrét a koronájukkal árnyékba borító fák „elkergetik” a gyomnövényeket. Ezért Üzbegisztánban egyre növelik a csemeték termesztését: a jelenlegi ötéves tervben (1975-ig) számuk 70 millió lesz, — kétszer annyi, mint a korábbi tervidőszakban. Aurora Kör tagjainak ajánlására, rábízzák a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését — szerény évi fizetéssel. írásaiból él, de tele van adóssággal,' s amikor meghal, a támasz nélkül maradt családot Deák Ferenc gyűjtése menti meg a nyomortól. A tizenkilencedik század harmincas éveiben megindult divatlapok, az újságok már honoráriumot is Fzetnek. Megélni nem lenét ugyan belőle, de mégis fejlődést jelent. Petőfi először mint a Külföldi Regénytár fordítója kap honoráriumot. 1844-ben azonban sokáig hiába keres kiadót ‘ verseire, végül is a Nemzeti Kor adja ki. Ebben az évben kerül az akkor indult Festi Divat laphoz segédszerkesztőnél- De már a következő esztendőben kilép a szerkesz tőségből, bár verseit továbbra is itt publikálja. Vándorol és ír. 1847-ben megjelent összes verseiért ugyan tekintélyes honoráriumot kap, s bár nevét ismeri az egész ország, az anyagi gondok fiatal élete végéig elkísérik. G. F. Krmwm Mikii éltek a réti lagyar írók? s^sdnS^Iw^yere A zord éghajlatú Pamír- vidék ismét bebizonyította, hogy földünk ősi növényzetének múzeuma. A „ világ tetejére’1 kirándult biológusok „vadászzsákmánya” ez alkalommal rendkívül szerencsés volt. A Bartang folyó völgyében olyan területre bukkantak, ahol törpebúza nő. A szakemberek megállapították, hogy ez a növény ősi származású: már több ezer évvel ezelőtt is termesztették ezen a vidéken. Ez a búzafajta hosz- szú évszázadokon keresztül hozzászokott a zord pamíri klímához és rendkívül kevés nedvességgel is beérte. A biológusok feltételezik, hogy a mai búza őse rendkívül értékes lehet a nö- vénynemesítők számára. Európából Japánba — Szibéria fölött Több, mint 20 légiforgalmi társaság gépei landolnak a Moszkva melletti Se- remetyevo repülőterén. Itt találkozik az Európából Japánba, Délkelet-Ázsiába és a Közel-Keletre irányuló útvonalak jó része. Az Aeroflot nemzetközi vonalainak összesített hossza 154,3 ezer kilométer. Nemrég indítottak IL—62-es mozaik gépeket az Európából Japánba vezető útvonalon — Szibéria fölött. A gép Párizsból indul és 13 óra múlva már Tokióban landol. Ütközben egyedül Moszkva az a jelentős légiforgalmi csomópont, ahol a gép nem száll le. A fenti útvonalon a „Djal” az „Air France” és az „Aeroflot” légitársaság indít járatokat — mindegyikük hetente kétszer. A közeljövőben kötik meg az egyezményt az Angliából Szibéria- fölött haladó légiforgalmat illetően is. Fekete halál Az utóbbi öt évben újból nagyobb számban fordul elő a középkor rettegett betegsége, a „fekete halál”, a pestis az Egyesült Államok délnyugati államaiban, elsősorban Űj- Mexikóban. Míg 1965-ig ezt a betegséget majdnem kizárólag farmereken, pásztorokon és vadőrökön észlelték, most gyakran eléri a külvárosok asszonyait és gyermekeit is. A kórt leginkább a rágcsálók terjesztik. így fertőződtek meg hárman is. akik rágcsálókat tartottak „ölebként”. Az Űj-Mexikóban levő közösségekben, melyekben mintegy 15 ezer ember él a higiénia legelemibb feltételei nélkül, szintén fenyeget a pestis veszélye. JAKUTFÖLD — gyémántország. A Sarkkörön túl terül el, ez a Szovjetunió legnagyobb autonóm köztársasága. Télen a hőmérő higany szála mínusz 50 fok alá süllyed. Jakutszk — a főváros — tudományos, gazdasági központ. Ma már nem úgy olvasztják az emberek jégből a vizet, mert elektromos árammal fűtött kutakból nyerik. Az északi embe rek most vízi erőművet építenek a fagy birodalmában. A spirituálé és királynője „Megkérdeztem az egyik ■feketétől, akinek arca mind között a legintelligensebbnek látszotf, hogy honnan származnak dalaik. Társaira mutatott. — ök csinálják, uram. — De hogyan csinálják? — kérdeztem. — jött a gazda és adott nekem, egy marék gabonát és száz botütést. Amikor barátaim látták azt, igen elszomorodtak és este erről énekeltek.” Az idézet McKim négei polgárjogi .vezető 1862. július 9-én mondott beszédéből származik. Az egyetemes zenetörténet — aminek ma már része a dzsessz- történet is — a spirituálét úgy értékeli, hogy az a négerek alárendelt társadalmi helyzetének művészi terméke. Tehát folklór eredetű, s ennél fogva szinte mindenkihez szóló népzene, amely sajátos szerephez jutott a társadalmi fejlődés során az észak-amerikai kultúrában, de megtermékenyítette a modem európai műzenét is: gondoljunk csak Igor Sztravinszkij ragtime zongora- darabjaira, vagy a dzsessz hatása révén Bartók és Benny Goodman alkotó kapcsolatára. A világ az amerikai néger zenét a spirituálén keresztül ismerte meg. Már a műfaj kibontakozásának kezdeti korszakában a recitáló énekes, Black Harry nemcsak az Istenről dalolt, hanem a társadalmi ellentmondásokról is, hisz mindenhonnan kitiltották rabszolgaizgatás miatt. A spirituálé pedig egyre több vándorénekes — többségűk öreg, vak, vagy éppen szökött rabszolga volt — közvetítésével tudatosult és kitéphefetlen igény- nyé terebélyesedett az elnyomott ember lelkében, mert önmagát ismerte fel benne. Az 1860—70-es években már az amerikai egyetemeken koncertspirituálékat énekeltek csoportosan: kórusok alakultak. A dzsessz ebben az időszakban kilépett szülővárosából, New Orleansból és észak felé terjedt. Mahalia Jackson is ebben a városban született 1911-ben és kisgyermekkorától anyja egyházi kórusában énekelt, míg fel nem serdült. A dzsessz északon Chicagóban telepedett meg. Jackson is. Tizenhat éves korában már templomi kórust vezet, bár akkor még nem tudja, hogy egész élete a megőrzés küldetésében fog eltelni. A hatalmas iparvárosok neon- és vasbetonvilágában, ahol virágzik a jólét és penészvirágokat hajt a nyomor, ahol a klasszikus kapitalizmus kiterjedése és a későbbi monopoltombo- lás semmit nem oldott meg, á nyers zenei erő az üzlet és a kultúrák egymásra hatása miatt kon- (Eolidálódott. Felhasználták a dzsesszt. Városivá, polgárivá,, sokszor sziruppá szelídítették. A legnagyobbak, elődeik szomorú sorsán tanulva — a korai spirituálé- és blues- énekesek többsége nyomorban halt meg —, tudatosan készültek az akkor még sejthető, de csodálatos elhivatottságra: megmen•terii a spirituálét és a bluest, másrészről továbbfejleszteni a dzsesszt. Mahalia Jackson az előbbit választotta. Annak szentelte életét, hogy megőrizze az egymást váltó stílus- korszakok idején is az eredeti spirituálé- és blues- formát. Az ő útja nem vezetett el — éppen ezért — a modern dzsesszhez. A népi formát követte művészetében. Nem is tehetett mást, hisz ösztönös, nem spekulatív énekes volt. Előadásmódját az jellemezte, hogy kommentálta saját énekét a visszatérő szöveg- és dallammotívumokon felül. Beszélgetett a közönségével. Nem tudott meglenni a kontaktus, a közös élmény tudata nélkül. A kollektivitás — a dzsessz- muzsikálás és éneklés alap- tulajdonsága — nála olyan erős volt, hogy hallgatóságának az érzéseivel szinte együtt dobbant és ezt a kontaktust azzal fokozta, hogy visszaadta ennek az összhangnak minden örömét és fájdalmát. A dallamot szabadon kezelte, a ritmust ennek ellenére megőrizte. Ö nem improvizált, hanem variálta a dallamot, s élete során mindvégig megtartotta számunkra a spirituálé és a blues archaikus korszakának hamisítatlan népi világát. A blues klasszikus korszakában erről sokan lemondtak, engedve az európai műzene spekulatív hatásának. Mahalia Jackson ismerős a magyar rádióhallgatók és tévénézők előtt — a hazai dzsesszkedvelők egyre igényesebbek —, gyakran szerepelnek műsoron lemezei, nyilvános koncértjei nek képfelvételei. Pernye András, a dzsessz értő, hazai protektora könyvében így írt az énekesnőről: „Aki egyszer is hallotta Jackson felvételeit, azon felül, hogy felejthetetlen élményben részesül, egyben megérez valamit a dzsesszművészet lényegéből is.” Mahalia Jackson az idei télen 61 éves korában meghalt, s míg élt, ő volt a spirituálé királynője. Csaté Károly I VilágElöljáróban mindjárt leszögezhetjük: nem írásaikból! írásra az alkotási vágy, az édes anyanyélv pallérozása, vallási és politikai okok késztette őket. A nagy humanista költő, Janus Pannonius pécsi püspökként a maga örömére szerezte verseit, amelyeket külföldön is nagyra becsültek. A reformáció bibliamagyarázó hitvitáz» papjai a szabadabb szellemért küzdöttek, de csak erkölcsi sikereket arattak. Tinódi Lantos Sebestyén (1505—1556), Török Bólint, Nádas.dy Tamás, Báthory András és mások udvarában élt; his- tóriás énekei előadásáért tartották. Balassi Bálint a hányatott életű, vérbő főúri költő versei leginkább kéziratos másolatokban forogták; szerelmes versei, írói munkásságának remekei csak 1874-ben kerültek elő a zólyomradványi könyvtárból. Zrínyi Miklós maga adta ki munkáit. A felvilágosodás íróinak legnagyobb része honorárium helyett inkább csak börtönbüntetést szerzett. Csokonai, második világirodalmi mértékkel is mérhető költőnk, a költői-írói mesterség hazai semmibevevését csonkán maradt színdarabja címében mondja ki: „Méla Tempefői, avagy az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon”. Munkáit előfizetés segítségével, mecénások igénybevételével (Széchenyi Ferenc, Festetics stb.) próbálta kiadni, de hihetetlen nyomorban élt és. életében mindössze két könyve látott napvilágot. Amikor Í805-ben meghalt, csak adósság maradt utána. Kazinczy, a magyar irodalom nagy szervezője, írói munkásságáért a hatalomtól 2387 nap börtönt szenvedett. A kiadók lanyha érdeklődése következtében tizenöt kötetre tervezett összkiadásából csak kilenc kötet jelenhetett meg. Állandóak voltak anyagi gondjai, gyalog járt be Űjhelyre, ahol a levélúgy meg vannak igézve, hogyha könyvről való tudósításokat mutatok és javasolok nekik, többnyire csak mosolygással felelnek — pénzzel senki sem kínál”. Vörösmarty fiatal kora óta írt Nevelősködött, ju- ristásikodott, de 1826-ban Pestre költözött, hogy „független ember és író maradjon”. Pesten a nélkülözés várja; az a szerencséje, hogy 1827-ben, az tárat rendezte, „fin éjjelnappal pénzt csinálok — de csak álmaimban” — írja. Levelezésében gyakran találunk utalást a mostoha kiadói viszonyokra. Előfizetőket kellett gyűjteni, mert a kiadó nem kockáztatott. Horváth Ádám így ír neki Füredről 1788 december 7-én: „Románodra én hirtelen prenumeránsokat nem kapok. .. Kapok-e csak egyet is, nem tudom. Igaz, hogy nálunk magyarok laknak, de nem tudom mi által,
