Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
8. oldal (fim májas W, szerda: A város per emberek élnek... Megalapozatlan panasszal nagyon elvétve fordulnak szerkesztőségünkhöz az olvasók. Általában oka van rá, aki tollat ragad, vagy éppen személyesen folyamodik a sajtó segítségéért. Mint a minap az a munkásember, aki műszak végeztével tért be, s bosszúsan adta elő: — Vagy újra kellene szabályoznia a tanácsnak a városon belüli állattartást, vagy pedig gondoskodnia kellene a következetes végrehajtásról, ha még jó a korábbi szabályozás! Mert az már tűrhetetlen, ami az Ipoly és a Hunyadi János utcáknak a leninvárosi garázsok felőli összefutásánál tapasztalható. A térség amolyan grund-féle a gyerekeknek. De azt a szeny- nyet és bűzt, ami ott van! A Hunyadi utca utolsó házának gazdája disznótartásra rendezkedett be, a jószágoknak se szeri, se száma. Csupa disznótrágya az egész térség, most meg az utcai frontra WC-t is épített az illető. Rágondolni is rossz, mi lesz ott, ha beköszönt a meleg! Sokszor elfelejtődik nálunk, hogy a város peremén is emberek élnek... Önkéntelenül is a panaszosunk iménti, szemrehányó mondata motoszkált a fejemben, amikor az Ipoly utcán végig haladtam. Szolid, cseppet sem hivalkodó, de kedves, takaros családi házak hosszú sora. Megannyi előtt gondosan ápolt virágoskert. Nem egynek azonban az egész udvara csupa virág, csak itt-ott egy-egy zöldségágyas. De lám, sok udvar végén, a házaktól tisztes távolban ott a disznóól is. Fehérre meszelt kerítéssel simul bele a környezetbe. A látvány emlékezetembe idézi az állat- tartási rendelkezés megfelelő passzusát: Kecskeméten, a körúton kívül engedélyezett a sertéstartás, de a lakástól számítva be kell tartani a tíz méteres távolságot és természetesen a közegészségügyi előírásokat ... Ahogy azonban az utca végéhez közeledem, az orrom egyre erőteljesebben érzékeli: közel járok már a panasz forrásához. És csakugyan. Az utca végén ott a grund, melyet két- két oldalról a régi temető kerítése, illetve a vasút, s a leninvárosi garázsok, illetve a bepanaszolt gazda portája határol. Szót érteni a háziakkal, a Hunyadi utca felőli bejáratnál próbálkozom. A kisajtón azonban jókora lakat. Irány vissza, a grundra néző szűkös, s, hancúrozó malacokkal teli i udvar felé. Zörgésemre a féltetős fészerféle házikóból egy fiatal asszony jön elő, csetlik-botlik a futkosó jószágokban. — Mindjárt leveszik a lábáról — jegyzem meg a malacokra utalva, s nyomban meg is kérdem: — Szabad itt ennyi jószágot tartani? Nem tudom, a háziné- néni a megmondója. Mert én csak albérlő vagyok itt a 11 éves kisfiámmal, az egyik köves helyiségben, i ötszázért. A Mezőkertől még két munkatársnőm lakik itt, az egyik három- | száz, a másik háromszázötvenért. De még az én szobám a legjobb. — Kellemetlen lehet ebben a levegőben... ez a sok jószág itt... — vetem közbe. — Sajnos, nagyonis az, de hát mi csináljak? A hetvenötig szóló lakáslistán rajta van a nevem, talán majd ... Inkább hadd ne mondjak semmit, szólok a házinéninek, majd ő... Nem is kellett szólnia, mert az Ipoly utcaiakhoz hasonló, takaros nagyházból előjön a vékonyba, viseltes öltözetű házinéni. És szinte vele egyszerre hazaért kerékpáron a gazda is. Kis termetű, elnyűttnek látszó, bajuszos ember. Lesír róla, nem valami barátkozó kedvű. Ennek nyomban jelét is adja, alighogy megismétlem a kérdést: enge- délyezett-e itt ennek a sok jószágnak a tartása? Valami olyasfélét vág a fejemhez, hogy mi közöm hozzá, s igyekezne beparancsolni a nénit is, aki viszont hajlandóságot mutat az eszmecserére. — Ügy tudom, engedélyezett. De ez a tizenöt választási már csak vasárnapig marad. Visszük a vásárba. Mindig csak egykét anyakoca szaporulatát tartjuk. A kocák amott vannak, a vasút mellett kipányvázva ... — Szabad ott legeltetni? . — Ö, kérem, mi úgy fogjuk ki a legelőt a község ..., jobban mondva a városgazdálkodástól. Tetszik tudni, onnan ahol a kanosok is vannak... — Abban ugye, egyetért velem a néni, hogy az albérlőknek, a szomszédoknak és az itt játszó gyerekeknek is kellemetlen ez a sok jószág, szenny és a bűz? — Ö, hát ez semmi! — vág vissza a néni: — Olvastam a múltkor az újságban, hogy a Szeleifaluban van egy birkatartó. Hát kérem, a birka, az aztán büdös, a disznó, az semmi ahhoz képest! Különben hiába írta az újság, most is ott vannak még a birkák. Hanem nézzen kedves oda, a sínek felé! Az egész környékről abba a sarokba pakolják ki a szemetet. Azt tiltsa meg a tanács, az ellen tegyen valamit. Mert nemcsak a disznóra, a szemétre is száll a légy! Máskülönben azért tartjuk a jószágot, mert én nem tudok elmenni dolgozni. Amit az uram, aki fűtő, keres, az édes-kevés a megélhetéshez ... Beszélgetésünk a kerítés mellett zajlik, újra, meg újra felmérhetem a szűk, a malacokon kívül is sokmindennel elfoglalt udvart. A fészer alatt veszteglő autóra mutatva meg is kérdem: — Hát az az autó kié? — Az uramé ... — Tud vezetni a bácsi? — Ö, nagyon rég óta. Különben ezt a garázsfélét — mutat a közeli téglafalra — az újnak csináltuk. .. Be van fizetve érte.... No, én megyek is, de ugye, nem válunk el haraggal? A malacok vasárnap a vásárba mennek, ezt az ócskavasrakást, meg a gallyat is hamarosan elpakoljuk az utcáról. No, békességben válunk el? — alkudozott legvégén a néni, bár tudta, hogy nem hatósági emberrel, hanem újságíróval van dolga. Eljártam a munkásember panasza nyomán és megalapozottnak találtam. Az érdemi intézkedés a tanács dolga, mert nem szabad elfelejteni, hogy a város peremén is emberek élnek. Jómagámat azonban az szomorított el igazán, hogy a környéknek bosz- szúságot okozó, agyondolgozott koros házaspár gürcölve, kaparva, tulajdonképpen nagyon siváran, üresen él. — P. L Az idegenforgalmi idény előtt Hasznos tanácsok az utazóknak A zámolyi víztároló A Velencei-tó fejlesztési programjában szerepel a tó vízszintszabályozása. Ennek érdekében a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Zámolyon és Pátkán a Császárvíz patak vizének duzzasztásával 12 millió köbméteres tárolót épít. A zámolyi víztároló már elkészült. Képünkön: Készül a munkagödör a tároló zsilipje számára. (MTI Fotó — Kozák Albert felv. — KS) MÉG NÉHÁNY HÉT, s megkezdődik az idegenforgalmi idény. Az egész évi munka után, a jól megérdemelt pihenést sokan külföldön töltik. Ezrek és ezrek utaznak külországba vonaton, repülőgéppel, autóbusszal, autóval és motorkerékpárral, hogy pihenjenek, látnivalókkal, élményekkel gazdagodva térjenek vissza munkájukhoz. A turisták legnagyobb része valóban pihenni, élményt gyűjteni utazik külföldre, ám akad még jó néhány hazánkfia, külföldi állampolgár, akik a gyors haszonszerzés reményében megpróbálják kijátszani törvényeinket. Mondanunk sem kell, hogy nagy részük fennakad a vámőrség hálójában, kellemetlenséget szerezve önmaguknak, elrontva a nyári pihenő időt. S, hogy állításaink nem valótlanok, arra néhány példát szeretnénk felsorakoztatni. A napokban a ke- lebiai határállomáson Vaj- tovicz Stefán lengyel állampolgár feltűnő viselkedésére figyeltek fel aVám- és Pénzügyőrség dolgozói. A személyi vizsgálat során ruházatában 22 darab 500 forintost, s 7 darab 100 forintos bankjegyet találtak. A 11 ezer 700 forintot lefoglalták, s a krakkói hentes ellen eljárást indítottak. Nem volt nagyobb szerencséje Gorjanác Brankó Növi Sad-i bádogos kisiparosnak sem. Ű a herceg- szántói határállomásra érkezett személygépkocsiján, tőle 2 darab aranygyűrűt, s I 6 darab arany karkötőt foglaltak le, mintegy 9 ezer forintos értékben. A jugoszláv állampolgár — annak ellenére, hogy ismerte vámtörvényeinket — úgy gondolta, talál egy kis rést, ahol át tudja csempészni az aranytárgyakat. Ez a rés, mint a példa is mutatja, szorosra volt reteszelve. NEMCSAK a határállomásokon, de olykor a határtól távol is fognak el csempészeket. Horváth Stefán csehszlovák állampolgár Kiskunmajsán futott a pénzügyőrség karjaiba. Az egyik polgári ruhás pénzügyőrnek kínálta fel megvételre azt az 58 méter különböző színű és minőségű férfi és női szövetet — értéke meghaladta a 10 ezer forintot —, amelyet sikerült becsempésznie az országba. Ez a három példa bizonyára meggyőzi olvasóinkat, a külföldre utazni szándékozókat arról, hogy a határon szigorúan veszik az ellenőrzést. Mit kell tenniük a ki- és hazautazóknak, hogy ne érje őket kellemetlenség, ne indítsanak ellenük vám-, vagy devizabűntett elkövetése miatt eljárást, ne kelljen szabály- sértés miatt felelniök? Röviden: be kell tartani a vámszabályokat. Ezért azt tanácsoljuk a kiutazóknak, hogy a határon kapott jegyzéket alaposan tanulmányozzák át. A szabályok értelmében az egyéni útlevéllel utazók vámmentesen 4 ezer forint, a csoportosan utazók pedig 2 ezer forint értékű ajándékot hozhatnak, ha azok egyedi értéke nem haladja meg az ezer forintot, s mennyiségük nem több, mint az utastarifában feltüntetett darabszám. Külföldi fizetőeszközt be lehet hozni az országba, azonban ezt be kell jelenteni a határon, a vámvizsgálat során. Hazai fizetőeszközt 200 forintot vihetnek az utazók, ám azok címletei nem haladhatják meg a 20 forintot. A legfontosabb teendőket soroltuk fel csupán, éppen ezért, ha valaki tájékozódni akar a vámszabályokról, keresse fel a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságát, vagy a lakóhelyhez közel levő vámés pénzügyőrszakaszt. A KÜLFÖLDRE való utazás közelebb ho.zza egymáshoz az embereket, barátságok szövődnek. Nem érdemes tehát néhány forintért, egy-egy nálunk nem kapható árucikkért kockáztatni a következő évek kiutazásának lehetőségét. Gémes Gábor Küldetésben... A KISZ Központi Bizottsága öthónapos vezetőképző iskoláján a Bács megyei va miatt. Az iskola sokoldalú képzést nyújt. Megismerkedünk a marxizmus— leninizmus alapkérdéseivel, filozófiával, politikai gazdaságtannal, tanulmányozzuk a munkásmozgalom történetét. De a kiegészítő tantárgyak is érdekesek: a KISZ-munka gyakorlati kérdései, pedagógiai ismeretek és a retorikai program. Ez utóbbit különösen kedvelem. Persze a többit is, de mégis csak ez a kedvenc. — Van erre magyarázat? — Van. Még általános iskolába jártam, amikor elhatároztam: előadóművészi vagy rendezői pályára megyek. A szép magyar beszéd, az irodalom szere- tete és a színpad világa azóta is közel áll hozzám. Ezért is vagyok már hatodik éve kulturos a KISZ- ben. Szép munka, szívesen csinálom. — Június közepén vége a tanfolyamnak, hogyan tovább? — Vissza a gyárba, az armatúrákhoz. De a szabad időmet másképpen hasznosítom, mint korábban. összeállítottam egy programot magam számára, kötelező jelleggel. Műszaki rajzot szeretnék tanulni, s utána talán szaktechnikum következhet. Ez a szakmai célkitűzés. A másik: ősszel jelentkezem a marxista esti egyetemre. A KISZ-iskola jó alapot ad ehhez. Szalai Eta még egy harmadik célkitűzésről is beszélt: az otthoni KISZ- munkáról. Elégedetlen az eddigi eredményeikkel. A fő gond, hogy a 65 tagú alapszervezetből csak né- hányan vesznek részt a közös feladatok megvalósításában. Ezen kell majd változtatni. A KlSZ-isko- lán szerzett tapasztalatok, módszerek és a sok-sok érdekes ötlet megteheti majd a magáét. Ez lesz a hazatérő kultúrfelelős útipogy- gy ászában. A bejárati ajtóban megjelennek a tiltakozó gyűlés külföldi vendégei: görög és vietnami fiatalok. Ez a rendezvény már nemcsak tananyag, hanem napi aktualitás is. Szalai Etának is indulnia kell, mert ő szúttal sem „sima részt ve- . ő”. Küldetésben van, eh- lez mérten teszi, amit kell. Szabó Attila hallgatókat keresem. Kerti Mária tanárnőtől megtudom: a mostani tanfolyamon egyetlen fiatal képviseli a megye „színeit”. A portán szolgálatot teljesítő ifjúgárdista hangosbemondón szólítja a társalgóba Szalai Etát, a Kalocsai EKA Gyár alapszervezeti kul túrfelelősét. Amikor megérkezik, rögtön a folyosó végén levő nagyterembe invitál, öt órakor tiltakozó gyűlést tartanak itt. Nézzük a dekorációt. Egyszerű, hivalkodásmentes, világosan politizáló. És a lényeg:kis leleményességgel bármelyik KISZ-szervezetben elkészíthetik. Mindez nem véletlen — hallom Szalai Eta megjegyzését — hiszen itt, az iskolán, erre is megtanítják a hallgatókat. Visszatérünk a társalgóba és beszélgetünk. Rendhagyó módon, mert először az otthoni dolgok kerülnek szóba. Eta húszéves, Kalocsán érettségizett, s jelenleg fizikai dolgozó. Szalagon van, fénycsőarmatúrákat készítenek. Tulajdonképpen elégedett a munkahellyel, meg a keresettel is. Úgy tudja, vele sincs baj az üzemben. Kicsit belepirul, amikor megjegyzi, hogy talán ezért az előlegezett bizalom a KISZ- .skolai küldetés. — Örül, hogy itt lehet? — De mennyire! Nemcsak a nagyszerű kollektí-
