Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
19*72. május 14, vasárnap 5. oldal KISZ-kongresszus után Fiú, a lányok élén... Horváth Zoltánnal, a PNYV Textilfestőgyár du- navecsei szegőüzemének KISZ-titkárával az alig féléves alapszervezet eredményeiről, törekvéseikről beszélgettünk. A műszaki szobába beszűrődik a villanyvarrógépek zümmögése. Néha szétlebbennek a csapóajtók és a réseken át látjuk a színes kelmékkel szorgoskodó lányokat, asszonyokat. A többség helybeli — de a környező falvakból is bejárnak, főként Apostagról és Duna- egyházáról, felcserélve a háztartási munkát a varrással. A 35 tagú lányszervezetnek fiú a titkára. Különlegesség? Talán nem is az. Horváth Zolit a lányok egyhangúlag választották vezetőjükké. Nemcsak elfogadták, mint KISZ-tit- kárt, de hallgatnak is rá. — Így van? — Szószerint. Vita csak akkor van, amikor a közös akciókat elhatározzuk. De ez így van rendjén. A végrehajtás már egységes. Gyakran kérdik tőlem: nem nehéz annyi lány között igazságot tenni? Erre azt válaszolom, hogy nem bírónak, hanem KISZ-tit- kárnak választottak meg. — A közös munka eddigi eredményei? — Szőcialista szerződést kötöttünk a nagyközségi tanács vezetőivel a faluszépítés segítésére. Az első akción már túl vagyunk. Május elseje előtt átfestettünk 45 köztéri padot és a parkszegélyező faoszlopokat. Részt veszünk a sportpálya építésében is. Salak- égyengetés, könnyebb földmunkák, amit a lányok is bírnak. A szerződés szerint ránk vár az új sport- létesítmény drótkerítésének befestése is. A lányok a Virágzó Tsz-ben készített vietnami takarékhoz melegítő bélésanyagot varrtak. Egyébként, ettől a közös akciótól a két alapszervezet kapcsolatának erősödését, szorosabb együttműködését várjuk. Horváth Zoli a falipolcon elhelyezett rádióra mutat: — Ez a KISZ-szervezet egyetlen vagyontárgya. Mellesleg: ő ajándékozta a közösségnek. Nem is nagyon bánják, hogy ennyire „szegények”. Akkor lenne igazán nagy a gondjuk, ha sokmindenük lenne, bútor, felszerelés, stb. — Magyarázata egyszerű — fejtegeti a KISZ-titkár. Nincs önálló helyiségünk. Az üzem is csak szűkösen fér meg a jelenlegi épületrészekben jó néhány gép épp ezért nem működhet. Hogy mégis, miben reménykedünk? Ma jer Im- réné üzemvezetőnek — aki a KISZ-szervezetünknek is tagja — kétszeresen is szívügye a megfelelő helyiség megkeresése. De inkább csak akkor számíthatunk végleges eredményre, ha az üzem bővül... — És addig? — A művelődési házban működő ifjúsági klubba járunk, ahol elég tartalmas és érdekes a program. Vagy például a könyvtárba. Néhány tagunk kivételével mindenki beiratkozott. Részt veszünk az olvasó népért mozgalomban. Ezzel még jócskán van tennivalónk, mert a cél az, hogy aki beiratkozott, olvasson is. Egy-két lánynak bizony meg kell mutatnunk, hogy merre találja a' könyvtárat... Megszervezték és sikeresen be is fejezték a politikai oktatást. A csúcsvezetőség véleménye szerint h szegőüzem lányai, voltak a legaktívabbak. Gyakoriak a közös mozilátogatások — legutóbb 25-en nézték meg Bacsó Péter Jelenidő c. alkotását. Tehát, olyan programot szerveznek, amelyhez nem feltétlenül szükséges az önálló helység. — Melyek a további céljaik? — A munkában: segítjük a Liszt Ferenc téri gyermekjátszótér megépítését. Kulturálódás, szórakozás terén: kirándulások, közös túrák a közeibe, s talán az ország távolabbi részeibe is. Június 17—18- án kétnapos látogatásra megyünk Budapestre, a központi gyárba. Megismerjük az ottani fiatalokat, élményeket és tapasztalatokat gyűjtünk. A szervezeti élet feladata: jobb, hatásosabb meggyőzés a még szervezeten kívüli fiatalok megnyeréséért. A tagfelvételt követelményhez kötöttük. Nem nehéz teljesíteni, de mégiscsak mérce. Beszélgető partnerem egy példával bizonyítja a tagfelvétel alapos előkészítésének szükségességét, Az egyik KISZ- tag váratlanul kilépett. Kérdezték tőle az okát, de nem kaptak megnyugtató választ. Aztán mégis kiderült, hogy vallási okok miatt, a szülők közbelépésére maradt távol. Persze, Horváth Zoliék erről a fiatalról sem mondtak le. Türelmesen várnak, de nem tétlenül. A KISZ-titkár nincs egyedül a munkában. Olyan segítői agadnak, mint például Lócskai Erzsébet, „Müller Zsuzsa, Nagy Gizella, Szabó Sán- dorné, Nagy Éva. Közülük hárman a pártnak is tagjai. Az üzem vezetőjével és Horváth Zoltánnal együtt pedig összesen öten. A majdan megalakítandó pártszervezet alapja. Ez sem különlegesség, mint ahogy az sem, hogy a szegőüzem lányai fiút választottak titkárrá. Szabó Attila Gőlyafészkes iskola R: Avatásra készülnek A Bajai Lakberendező és Építőipari Szövetkezetben úgy készülnek az új bútorgyártó üzemrész ünnepélyes felavatására, hogy megkezdődött a sorozattermelés a csarnok falai között. A korszerű félautomata gépeket Svédországból szerezték be oly módon, hogy a berendezések értékét az itt gyártott termékek — kis lakásokba való heverők — egy részével törlesztik le 1975-ig, ami a 30 millió forintos évi termelési értéknek mindössze 7,5 százalékát teszi ki. Képünkön Zsi- linszki Miklós az anyag minden oldalát megmunkáló ötfejes gyalugéppel dolgozik. (Foto; Tóth Sándor) itka kedves hangzású helységnév: Szerelnie. Talán mert fülünk rögtön a „szerelem” szót hallja ki belőle. Mintha egy népdalból lépett volna ki, vagy a táncokból, mint szelíd ritmus. Hisz’ azokból is hány jellegzetes csokor válogatható össze, amilyenek csak itt termettek: Szerem- lei táncok. Megvan a hangulati alap, hogy mindezek megfordulhattak fejemben. Délidőben sétálok a falu főutcáján. Hét ágra süt a tavaszi nap. Egy takaros ház kapujában borsszemnyi fiúgyerek ácsorog. Tiszta, kerek képét ábrándosán fordítja a kék égre. Hunyorog az erős fénytől, s ezért is zendüi most néhány erősebb akkord a harmonikájából, amely majdhogynem eltakarja, akkora. Lassan, finoman kígyóztatja a hasáig csüngő zeneszerszámot, ügyes kis ujjai halk dallamokat dünnyögtetnek. Meglátott a kisfiú, észrevette, hogy alig akaródzok továbbállni itt a másik oldalon, úgy figyelem. Dör- rnög még egyet a basszus klaviatúra, aztán szabályos piros, fehér, fekete dobozzá dermed két vékony karja közt a harmonika. Fejét lesüti a gyerek, úgy les alulról felfelé a hosszú szempillák közül, megyek-e már odébb? Távolodom hát, s megint felzümmög a muzsika. Talán annak a híres sze- remlei együttesnek a művésze már is ez a pöttöm lurkó, amelyet a lelkes Scheidl Károly tanít több mint tíz éve a gyönyörű, helyi örök1 lésű és gyűjtésű táncokra, dalokra. Idősek, s iskolás korúak őrzik, adják tovább, frissítik a hagyományokat ebben a messze földön ismert népitánccsoportban. Scheidl Károly a Bajai Vízügy gépkocsivezetője. Naponta tér haza nagy utakról a Sugovica partjára könyöklő szülőfaluba, s szabad ideje — a család ♦nellett — a népművészeté. Felesége is népitáncos volt... Gyerekük? Biztos nem marad kívül a körön. Vissza a templom felé, ’ fölfelé emelkedik az utca. j Mennyi tetőn, kéményen van gólyafészek! Az iskoláén is. Pipaszár lábán „fél- árbócra” ereszkedve is megingathatatlan nyugalommal tollászkodik a gó- j lya. Hosszú piros csőre a : szárnya alatt, pitykeszeme ' a párján, „aki” bölcs kíváncsisággal figyeli, mii művel az iskolaudvaron ■ zsenyegő gyerekhad. Gólya I — Szeremle — szerelem. | Dibusz Gyula iskola- 1 igazgató vidáman felint a gólyapárra. — Egyszer szaladnak értem: siessek, kigyulladt az iskola. Rohanok. Hát a gólyafészek füstölt már javában. Tüzet fogott Eloltottuk. Az iskola 8 tanterme 3 épületben van. Ezekből egy épült eredetileg is iskolának. Ez a gólyafészkes. A másikat, s harmadikat lakóházból alakították át közoktatási célra Az igazgatói, tantestületi szobák is ilyenben vannak. Ügy embermagasságig megnyugtatóak, szépek, barátságosak, mint amilyenné tanítók, tanárok kis közössége — ők tizenhármán vannak — formálja másoBe dik otthonát, de feljebb!... 4,70 m, magas falak. A nedvesség zord „hegy-, s vízrajzi térképeket” rajzolt rájuk. S amikor a plafontól visszafelé pásztáz a tekintet, észreveszi, hogy a csúnya foltok bizony lentebb is átütnek a meszelésen. Sőt még a képeken is, mert egyik-másik olyan már, mintha rozsda marta volna. — Szigetelés nélkül építették valamikor. — adja a magyarázatot az igazgatód A mogorva, magas helyiségeket sose lehetett tűrhetően befűteni, míg szénnel tüzeltek. Ráadásul a vizes falak. A keretben rendelkezésre állt pénzért nem vállalta senki a fűtést. Az igazgatóhelyettes végezte. Most már nincs probléma. Olajkályhával fűtenek. enyitunk a tantermekbe. A lakóházból alakított iskolában hasonló viszonyok, mint a tanáriban. Az egykori gazda kevélységét visszhangzó magasságok, szigeteletlen falak, ósdi padló, régimódi, rossz elhelyezésű ablakok. Hogy mégis világosabb legyen, az utcafronttal átellenes oldalon is vágtak ablakokat. Két felől jövő fényben milyen lehet az írás, rajzolás a gyerekeknek? Elek István tanácselnök és Zele Lajos vb-titkár előzőleg tájékoztatott már. Most értem szavaik hangsúlyát, amiből valami olyat éreztem ki, hogy — „végre”, „hálistennek”, mikor roppant vigyázatosan esz- tergályozott mondatban közölték: „A járási vezetés, hathatós támogatásával ki- lencszáz... nem, legyünk csak pontosabbak, közel ki- lencszázezer forint felújítási keretet biztosít a község számára...” Ennek zöme az iskolára megy. (Másik részéből a művelődési otthon állagán korrigálnak valamit. Van rajta akkora repedés, hogy az ember keze belefér, s a színpadi résznél életveszélyes. Pedig ahol «a népművészet olyan virágai nőnek, mint a szeremlei Ráncok ...) Az iskola tehát némi felújítást, s még egy tantermet kap. Dibusz Gyula mutatja a raktárhelyiségnek, lomtárnak használt épületrészt: abból lesz tanterem... Bár az ő álma inkább egy előadó-bemutató terem lett volna, természettudományos oktatásra, gyakorlatra. A 193 tanulóból kitevődő osztálylétszámok megfelelőek, zsúfoltság nincs. árjuk az udvart. Olyan lejtős, mintha enyhe domboldalban feküdne. Két utcára szól, templom felőli végén az eredeti iskolával, az „alsón” 'a volt lakóházbelivel. Hosszában betonjárda húzódik. ősz óta. — Képzelheti, micsoda vízben, sárban tapiskoltunk a gyerekekkel együtt, mikor jöttek az esőzések ... A tsz telepén már megvolt a széles betonjárda. Nem éppen irodalmi téma, de az iskolai életnek letagadhatatlan „tartozéka” az illemhely. Megvan ennek a pavilonja, a múltból ismert hagyományos „for- rnakultúrával”. Míg nem volt betonjárda, furcsa helyzetek" adódhattak esős évszakokban. Körülbelül a J lejtő felénél van. Amikor pár éve a megfelelőbb helyet szemrevételezték az udvaron, s a helyiek körvonalazták, milyen olcsó, s praktikus megoldásra gondolnak, a kiküldött így vélekedett: „Nem, a mi gyerekeinknek angol vécét fogunk építeni.” — Persze, arra még várni kell egy kicsit. Az iskolaudvar 2 kútjá- ból csak az egyik működik — kézmosásra. A másikat a KÖJÁL lezáratta. A községben is csak egy jó vizű — artézi — kút van. Két éve még 4 és fél millióba került volna egy vízmű. — az igazgató szerint —, most már a kétszerese kellene. A lakossági hozzájárulás hasonlóképpen alakulna; ha akkor ezer forint lett volna, ma kétezer. Jó, a fiatalok be tudják fizetni, de a sok nyugdíjas, járadékos? A helyi tsz 442 tagjából 244 ilyen korú. Az iskolánál maradva: a tanácsi vezetők, s az iskolaigazgató egyöntetű véleménye, hogy a kapott pénz szép ö&Szeg, segítség, de mint Dibusz, Gyula mondja, „az épület állagán javít valamit, ám korszerűbb nem lesz tőle az iskola.” Sajnos, a régebbi mulasztásokat nehéz gyorsan pótolni. X alahol, nem is na- ' gyón kell keresni hol —, van valami összefüggés egykori szemlélet, s az iskola mai állapota között. Persze, a világért se általánosítható egy példa, de sejtetni enged. Dibusz Gyula említi: — Mikor idejöttem. — 1963-ban —. szerettük volna megindítani a dolgozók általános iskoláját. Mentünk agitálni. Azt mondja egy jómódú brigádvezető: „Ennyit még a tsz szervezésekor se agitáltak, mint most, hogy tanuljak. Nem jelentkezem.” Nem volt egyedül; a dolgozók iskoláját nem sikerült megszervezni. A brigádvezető ma is „tartja az iramot”. Továbbtanulás. Korábban többen jelentkeztek középiskolákba. „Még olyanok is, akiket nem javasoltunk” — így az igazgató. Itthon hevesen akartak maradni. Most fordított a helyzet. Az 1971-ben végzett 19 tanulóból egy ment mezőgazdasági szakközépiskolába, három-négy mezőgazdasági szakmunkásképzőbe, öt ipari tanulónak, a többi a tsz- ben dolgozik, otthcyi, vagy Bajára jár. A tsz-ben jól lehet keresni. A múltkor járt az igazgatónál egy asz- szony, akinek a fia mint túlkoros, többszöri bukás után maradt ki az iskolából. Az urára panaszkodott mert az nem akarja enged ni,- hogy a fiú, aki a tsz- ben 2500—3000 forintot is keres, magára, kicsit divatosabb ruházatra is költsön. Fgy másik — szintér ^ 16—17 éves korában kimaradt gyerek traktorom lett. ö kérdezte meg voll tanárját. — Tanár bácsi, kere^ maga annyit, mint én? Tóth István
