Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
r MTI. forms tt, kedd 5. oldal t Tanyán is lehet! Kulturális korkép Ladánybenén 1 Ä kecskeméti járás huszonnégy községe közül hatban a lakosok száma nem éri el a kétezret Valamennyi tanyás település, körzetesített külterületi iskolákkal, az alakuló község központjában új sátortetős házsorokkal. A hat település közül az egyik az 1740 lakosú La- dánybene. A klubkönyvtár Délceg fenyőfák között földszintes épületben kapott helyet a ladánybenei klubkönyvtár. Ottjártunk- kor a nagyteremben árusítással egybekötött bútorkiállítást tartott a Lajos- mizsei Fogyasztási Szövetkezet. Kísérőnk KoUnászi De- zsöné pedagógus, egyben a klubkönyvtár igazgatója, örömmel mutatja birodalmát — Az épület majd húsz évvel ezelőtt bontási anyagból készült. Bizony, kinőttük azóta, hiszen az igények is alaposan megváltoztak. Klubszobánk ívvel, rádióval, magnóval mindenki számára nyitva áll. A könyvtár szabad- polcos rendszerű, 2600 kötet várja a háromszázhatvan beiratkozott olvasót. Fiókkönyvtárunk a Templom dűlői iskolánál 200 kötettel — melyet rendszeresen, kéthavonként kicserélünk — áll a felnőttek és gyerekek rendelkezésére. A klubkönyvtárhoz — furcsa módon — konyha is tartozik. Ezt eredetileg is azzal a szándékkal építették, hogy a nyolcvanszemélyes nagytermet lakodalom céljaira is bérbe adhassuk. Erre most is elég gyakran sor kerül, hiszen nálunk még divat az igazi nagyszabású lagzi. Évi 81 ezer forintos költségvetésünket pedig ezekkel a bérleti díjakkal egészítjük ki. — Három szakkörünk van. A fotósok jelenleg egy munkájukat bemutató kiállításra készülnek, válogatják a meglevő képeket és persze új fotókat is nagyítanak, hogy a tárlat valp- ban keresztmetszete legyen eddigi munkásságuknak. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályától a fotólabor korszerűsítésére most kaptunk 20 ezer forintot. — A honismereti szakkör a legnépesebb, legkedveltebb. Éppen egy esztendővel ezelőtt kezdték az általános iskola tanulói gyűjteni a környéken valaha használt eszközöket. Már jókora halom van a padlásokról, pincékből, kamrákból hozott tárgyakból. Ügy tervezzük, állandó kiállítást rendezünk belőle. — A harmadik szakkör, a hajdani irodalmi szakkörből alakult, és most már a neve is megváltozott, ifjúsági klub lett belőle. Nemrég kaptak két helyiséget az MSZMP községi alapszervezetének épületében. Kun Béla ifjúsági klub Kolirá színé Kovács Terikével és a községi tanács pénzügví előadójával Hegedűs Hiénával aki egyben a KTSZ-alapszervezet és a k!ub titkára együtt nézünk körül a hangulatos helyisé'T'','K'”i — Mmdössze harmincán vagyunk — mondja a ; klubtitkár. Eleinte csak I összejöttünk, verseket ol- J vasiunk fel, készültünk valamelyik állami ünnepre. 1969. augusztus 1-én nálunk járt Bártfay Attila, a járási KISZ-bizottságtól. A klub megalakításának ötlete tőle származik. Segített nekünk az első programok elkészítésében is. Most hetenként rendszeresen találkozunk, ha pedig műsort állítunk össze, hogy nemzeti ünnepeink egyikén bemutassuk, akár naponta is idejövünk. — Tanyás falu vagyunk, ezért elsőrendű kötelességünk a kapcsolat megteremtése, majd megtartása a külterületen élő fiatalokkal. Szeretnénk megismerkedni a környező községek KISZ-eseivel is. Ehhez egyébként az első „lépést” megtettük: a tatár- szentgyörgyieket láttuk vendégül. Hamarosan viszonozzuk ezt — mi megyünk hozzájuk. Saját szórakoztatásunkra és okulásunkra egyik klubtársunk Berente Zsuzsi „Tudniillik, hogy mi illik” — címmel jeleneteket írt és rendezett. Legutóbb az ajándékozás és vendéglátás témáját dolgozta fel úgy, hogy vetélkedőt is tartottunk belőle. Színházi előadások Az ismeretterjesztő előadások felelőse, az általános iskola igazgatónője, akinek hat társadalmi megbízatása van, éppen Kecskeméten tartózkodik, értekezleten van. Vele a TIT-elő- adások „menetrendjét” a megyeszékhelyen, Koliná- szinéval a többi rendezvényről Ladánybenén beszélgetünk. — Mikor volt utoljára színházi előadás Ladánybenén ? — Két évvel ezelőtt. A Déryné Színház mutatott be egy vígjátékot. A nyolcvan személyes nézőtér alig telt meg emberekkel az előadás pedig 3600 forintba került. A baj, a nézők elmaradásának legfőbb oka mégis az volt, hogy a technikai feltételeink a kecskeméti színházhoz nem is mérhetők. Kecskemét pedig nagyon közel van ... szerencsére. Most a megyeszékhelyre járunk autóbusszal, esetenként negyvennégyen. Természetesen egyik-másik előadásra többször is megtelik a különjáratú, vagy menetrendszerű autóbusz. — Ezekre az előadásokra hogyan jutnak el a tanyákon élők? — Két tanyai iskolánk pedagógusai szólnak a gyerekeknek, itt a faluban pedig a klubkönyvtár előtti hirdetőtáblán közöljük a következő előadás címét, és az indulások időpontját. — Milyen művelődési, szórakozási lehetőséget kínál még az ittlakóknak a klubkönyvtár? — Országjáró kirándulásokat. ősszel a vadászati világkiállításon, az idén Cserkeszőlőn jártunk. Most egy pécsi kirándulást szervezünk, persze a siklósi várat is megtekintjük. Ezenkívül irodalmi estéket rendezünk. Jancsó Adrienne, majd Dévay Camilla egész estét betöltő műsora sokáig emlékezetes marad számunkra. Különösen örömünkre szolgál, hogy ezekre az estékre a távoli tanyákról is eljöttek. Tervek, vágyak a szövetkezetekben A községben egy termelő- és két szakszövetkezet gazdálkodik, meglehetősen mostoha körülmények között (A kecskeméti járásban itt a legkedvezőtlenebb a talaj minősége.) Az Erdei Szakszövetkezetben hatvan asszony és leány a budapesti Orion Rádió és Villamossági Vállalat megrendelésére alkatrészeket gyárt. Huszonötén akarnak szerezni szakmunkás-bizonyítványt A Rákóczi Termelőszövetkezetben az elmúlt esztendőben 25 ezer forint volt a kulturális alap ösz- szege. ötezer forintot a klubkönyvtárnak, az ifjúsági klubnak folyóirat- és könyvvásárlásra adtak. Húszezer forintból pedig háromnapos kirándulást rendeztek Kőszeg, Sopron, Szombathely útvonalon. A félszáz résztvevő — valamennyien „ajándékba” kapták az utat — nagyszerű élményként beszél a túráról. — Ügy tervezzük — mondja Juhász Pál elnök, — az idén Miskolcra és Lillafüredre látogatunk. A következő hetekben pedig csoportos színházlátogatást szervezünk. — A téli politikai oktatásnak nálunk harminc hallgatója volt. Különösen a szövetkezeti demokráciával foglalkozó előadás bizonyult sikeresnek. Most arra gondoltunk, hogy meghívunk egy mezőgazdasági rovatnál dolgozó újságírót, tartson előadást szövetkezeteink életéről. „Felmérem az igényeket...” Tóth Katalin igazgatónővel Kecskeméten sikerült találkozni. — Mint TIT-felelős milyen ismeretterjesztő előadásokat szervezett a községben a közelmúltban ? — Alapvetőnek tartom megismerni mire kíváncsiak az emberek és a kiválasztott témához keresem meg az előadót. Tapasztalatom szerint az egészségügyi és családjogi előadások a klubkönyvtár nagytermében telt házat jelentenek ... Átlagosan havonta két alkalommal tartunk TIT-előadást, ösz- szesen száznyolcvan—kétszáz hallgató előtt. * Jászladányból a század- forduló idején települt Be- nepusztára néhány család. A „község” elnevezése 1907 óta illeti meg ezt a helyet. A lakosság 75 százaléka tanyán él, de minden esztendőben 12—15 család költözik a faluba. Jelenleg 47 új ház épül a községben. A betelepülést azonban semmiképpen nem célszerű külső eszközökkel sürgetni. Amíg tehát egyetlen család él a pusztákon, tanyákon, minden művelődési ház, illetve klubkönyvtár vezetőjének, a községben élő pedagógusoknak, értelmiségieknek úgy érdemes törődni művelődésükkel, kulturált szórakozási lehetőségeik megteremtésével, ahogvan ezt Ladánybenén teszik. S. K. Tizenhárom lány a színpadon Országszerte lezajlottak már a Ki mit tud? megyei döntői. Ezzel az aktussal — mindenki tudja — korántsem fejeződött be a vetélkedés, sőt: országos fórumokon mérik össze erejüket mindazok, akik a megyei döntőkön továbbjutottak. Folyamatosan kerülnek a Televízió válogató zsűrije elé a Bács-Kiskun megyeiek is. Néhány név a 15tagú bíráló bizottságból: Vámos László, Mensáros László, Bánffy György, Szász Károly, Kamarás Rezső. Vasárnap (9-én) délelőtt a Berkes Ferenc kollégium irodalmi színpada állt a reflektorok elé, ismert műsorával, a „Méltó hatalmat” című összeállítással. Még szünet, ország érkeztek tartott a tavaszi így a lányok az más-más tájairól a fővárosba. „Nincs vesztenivalónk” — mondták. Valóban, eddig is szép eredményt értek el, s Takács Lászlóval, az irodalmi színpad vezetőjével beszélgetve kiderült, hogy most is elnyerték a zsűri tetszését. Döntés Szakkörben A kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium második osztályos tanulója Kürtösi Klára örökítette meg Szodfridt Gábor ötödikes iskolatársát krétarajzán. A rajzszakkör foglalkozásain — Szappanos István vezetésével — eddig csendéleteket rajzoltak, most néhány hónapja portrékat készítenek. A „modellek” az iskolából kerülnek ki, ezért a körben már számos tanulóról őriznek rajzot. (Tóth Sándor felvétele) ugyan még nem született, de ha nem jutnak tovább, az élmény akkor is az övék marad. Ott voltak — tetszett az előadásuk. — Szeretem a vidám műfajt és a szatírát, különösen, ha aktuális társadalmi mondanivalót hordoz — mondta Takács László. — Színpadunk jellegét az határozza meg, hogy csak lányokból áll. Az egynemű kar erősen leszűkíti lehetőségeinket, de így is tudunk eredményesen dolgozni. Arra törekszünk, hogy műsoraink témája szorosan kapcsolódjék a mindennapi élethez. — Milyen terveik vannak? — Nehéz erre válaszolni, mert most éppen az a gondunk, hogy a színpad tizenhárom tagja közül nyolc érettségizik és elmegy. Csak a töredék marad meg. Kérdés, hogy milyen lesz az utánpótlás. — Van elképzelése a megoldásra? — Igen. Egy „központi” jellegű együttest kellene Kecskeméten alakítani. Több apró színpad működik. Két-három tehetséges ember mindegyikben akad. Akkor érnénk el jó eredményeket, ha egy csoportba gyűjtenénk össze ezeket az embereket. A magas színvonalú munka jobban vonzaná a közönséget is. S attól sem kellene félnünk, hogy „kirepülnek” a lányok. Lakatos Attila E Zá □ Z] ES É A magyar nyelv hete Ebben a évben már hatodszor rendezzük meg a magyar nyelv hetét. Ezek az áprilisban megrendezett hetek már hagyományossá váltak. Ha visszatekintünk az elmúlt évek rendezvényeire, jól láthatjuk, hogyan lett az anyanyelvűnkre való emlékezés mind ünnepélyesebb és mind szélesebb körű. Ma már sokak igénye a nyelvvel való törődés, már közeledünk ahhoz hogy népünk széles rétegeiben kialakuljon az a régen várt nyelvi közvélemény, amely az értelmes, szép magyar beszédet segíti elő, és minden lehetséges eszközzel küzd a nyelvromlás ellen. Lőrincze Lajos ötperces rádióelőadásai törték át a közönyösséget, és évek óta ezek tartották ébren mind szélesebb tömegekben az édes anyanyelvűnkkel való törődés gondolatát. Ma már közügy anyanyelvűnk kérdése. Ennek a bizonysága a tévében újabban indított sorozat, a Szójátékklub és a rádióban minden szombat délben jelentkező Magyarán szólva ... sorozat is. Nyelvőr-rovatunkban ez alkalommal Ferenczy Géza nyelvészünk több helyen megjelent cikkeinek néhány gondolatát felhasználva mutatunk rá nyelv- művelésünk mostani feladataira. Valahányszor anyanyelvűnkről emlékezünk meg, KÖNYVEKRŐL — RÖVIDEN Takács Imre: Szertartás Napjainkban végtelenül gazdag a „vidéki” költészet. A Kecskeméten élő Buda Ferenc, a Kaposvárott alkotó Takáts Gyula, a Szalonna községben tanító költő Kalísz László, a nyírségi Nagy Kálióban könyvtáros-költő Iiatkó József mellett a Székesfehérvárhoz kötődő Takács Imre is jelzi: ma már nem a tartózkodvsi hely a líra mértéke. Mindenütt lehet jelentősét alkotni. Takács Imre ezer szállal kötődik Dunántúlhoz. A család paraszti élményei ide fűzik, a fiatal költő is itt dolgozik, itt alkot. Egyik vallomásában arról szól, hogy nem gondolkozott még azon, miben különbözik a dunántúli költő az alfölditől. Mégis úgy érzi, „ott, a Tiszántúlon égőbbek az érzelmek, a dunántúli költő égése meg talán higgadtabb, csdla- pultabb”. A csillagok árulása című korábbi regényében azt akarta mondani, hogy lehet szénen élni, ha csalódottan is, ménis szépen. A Szertartás az utóbbi évek1 verstermését adja közre. A költő zsellérek unokájának nevezte magát. Most is a földközelben jár: „hófelhő inog a szélben” (Ilófelhő); „virágzik aranyos időt mégis az ősz” (Négy évszak). De a középpontban természetesen az ember áll: magányával, tévedéseivel, szenvedéseivel (Naponta). „Lemaradt utas lettem egy üres hajón”, úgy érzi. S a szerelem gyötrelmeit éli át: „Szeretlek — leírhatom de mivégre?” (Egy csillag születése), örömmel olvastuk újra Takács fájdalmasszép prózaversét, A kétségbeesés leveleit, mely a kecskeméti Forrásban jelent meg. Számos költeményében vall kortársairól: a váratlanul elmenekülő Sarkadi Imréről, a „kívül pusztai ember, belül Mózes” Sinka Istvánról, s a távolabbi nagy mesterekről: Babitsról, Bartókról, Picassóról. Takács Imre következetes költői útjára, összetettebbé váló, valamennviünkről valló, végtelenül tömör verseire figyelni kell. Szekér Endre mindig szóba kerül nyelvünk nagy arányú romlása. „Tudjuk, változik a nyelv, de a változásnak az az irama, amelyet néhány évtizede észlelünk, nem szükségszerű, nem természetes. Jó félszázad távlatából nézve föltűnhet a figyelőnek nyelvünk változásának gyorsulása, s a nem egészséges jelenségek halmozódása.” Természetesen nem a nyelv fejlődését akarjuk megakadályozni. A nyelv fejlődésére szükség van, hiszen amilyen mértékben gazdagodik valóságismeretünk és lelki életünk, ugyanolyan mértékben kell szaporodniuk nyelvi kifejező eszközeinknek. „De szervesen, ne rendbontóan, ne a divat szeszélye, hóbortja szerint szaporodjanak.” Ezek a divat szeszélyéből keletkezett szavak legtöbbször a jó régieket szorítják ki nyelvünkből. „Ami megfelel a régiből, azt iparkodjunk megtartani, pusztán divatból ne engedjük veszni.” Sokan nyelvérzékükre hivatkozva kapják föl a divatost. „Aki pusztán ösztönében, nyelvérzékében bízik, vak, ingatag marad; csak a nyelv rendszerének, mozgató erőinek mélyreható megismerésével, tudatosításával állhatunk, járhatunk biztosan.” Ha megfogadjuk Ferenczy Géza szavait, hogy amikor beszélünk, fogalmazunk, éberen ellenőrizzük magunkat, akkor mi is hozzájárultunk a magyar nyelv hete eredményességéhez. „önmegfigyeléssel, magunk fegyelmezésével akadályozzuk meg, hogy a gondolatoknak szóba öltöztetése merő gépies folyamattá ne személyte- lenkedjék. Képletesen szólva: ne engedjük, hogy csupán szánk meg a benne pergő húsdarab szaporítsa, szecskázza a szót; messzibb útról, akár küsz- | ködve törjön elő szavunk, I de bensőnk kohójának for- róságát, az igaz szó hitelét, j az egyéniség sajátos ízét I érezzék rajta, általa; olyan egyéniségét, aki testestül- lelkestül benne él a nyelv- közösségben, a beszélt nyelv valóságában, akit csak nevel és tanít és ihlet, de nem szakít el ettől a reali+ástól, n°m rokkant mesterkéltté a betű.” Kiss István i
