Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-15 / 88. szám
H-'l É ..... ............... ..................... _ I R aktár a kastélyban 4. oldal Jellegzetes, a -figyelmet magára vonó látványa a Soltvadkert és Kiskőrös közötti útszakasznak a képen látható osz- loptornácos, kúriaszerű épület. Az impozáns hatást — távolról — még csak fokozza, hogy az épület egy jókora tábla gyümölcsös közepén, illetve egy onnan kiemelkedő magaslaton áll. Közelről azonban lehangoló látvány: a soltvad- kerti József Attila Tsz tulajdonában levő épület meglehetősen elhanyagolt, gondozatlan állapotban van, s nem nyújt sok vigaszt a közvetlen környéke sem; a ház előtt például ócska, kimustrált gépek, fémszerkezetek „rozsdatemetője" hever. Az épületet jelenleg különböző raktározási célokra használja a szövetkezet. Annyi bizonyos, hogy ez a szép, régi épület méltóbb megbecsülést, s ezzel együtt hasznosabb célokat is szolgálhatna. Ha csak arra gondolunk például, hogy nagy forgalmú út közelében van, máris kézenfekvőnek látszik egy útmenti csárda kialakításának ötlete. Vagy talán nem érné meg? .., A tolluxem és ta létkérdés önmagában is tűnődésre késztet, hogy az iparilag legfejlettebb országokban milyen nagy becsben tartják a természet adta anyagokat. Például: a nagy testű házi szárnyasok szárny- és faroktollát. A műanyagok áradásában már ez is a természettel összekötő* „kapocs” rangjára emelkedik. De. konkrétan a tolinál maradva, kimondott előnyökkel is rendelkezik a műanyag utánzatokkal szemben: a tollas labdát is például csak az igazi toll teszi, méghozzá nem egyetlen — mint a hazai árusítások esetében —, hanem 16 szál. Mindezek felismerésére a BOV kiskunfélegyházi tollfeldolgozó üzemében látottak és hallottak késztetnek. Már csak azért is. mert az üzem csaknem kizárólag nyugati megrendelésre dolgozik: a liba- és a pulyka-, kismértékben fáncátollakat 89 osztályba sorolva válogatják szét, méret, minőség és fajta szerint. Bizonyos, hogy a toll nem létszükségleti cikk: meseszép művirágok, ruha- és kalapdíszek, sőt indián fejdíszek alapanyagául szolgál. E célból az ömlesztett nyersanyagot, a szárny- és faroktollat az ország egész területéről kapják, pontosabban a kilenc baromfifeldolgozó nagyüzemtől. Gyanítom, hogy elsősorban nem is a toll az, ami hiányzik Nyugaton. Hanem a válogatáshoz szükséges élőmunka; ez a tevékenység ott nem illeszkedik be a közgazdasági paraméterek közé. Számunkra viszont devizát hoz. Az itt dolgozó száz asz- szony mindegyike betanított munkásnak minősül. Viszont legalább egy-másfél év kell ahhoz, míg valaki jól eligazodik a tollak világában. Sok aprólékos fogást, odafigyelést, s nagy- nagy rutint igényel ez a munka. Körülülik a mozgó szalagot, amelyre a tollat ömlesztik. lazsálni nem lehet. percre sem állhat meg a kéz, percenként — a norma szerint — 40—42 tollat kell kézbe venni. Bérezés teljesítmény szerint — az átlagos havi kereset 1500 forint körül van. Van egykét aranyjelvényes törzs- gárdatag, akinek a keresete az átlagot ezer forinttal is meghaladja, ők már „per- fektek” a toliszakmában. Zúg az elszívó szerkezet, de a levegőben így is a toll- foszlányok ezrei röpdösnek. Az asszonyok arcán szájkendő. Bár kötelező a használata, nem mindenki köti fel; vannak, akik egyszerűen nem bírják. Inkább nyelik a tollfoszlányokat. Régebben, védőital gyanánt, tejet is adtak az asszonyoknak, de megunták, a legtöbben nem itták meg, rájuk savanyodott. A rövid, alig negyedórás munkahelyi látogatás idejére nyitva marad egy rés- nyire P. Szabó Lászlóné üzemvezető irodájának ajtaja. Mire visszatérünk, a padló vastagon fehérük a pilléktől. Van előnye is az üzemnek Az például, hogy egy- műszakos. S az, hogy csaknem a város központjában van, mindenfelől jól megközelíthető. Csekély kivétellel a városban lakó asz- szonyoknak nyújt az üzem munkalehetőséget. Az üzemvezető elmondja: a törzsgárdatagok kétharmados arányt képviselnek. S ahány szalag, annyi szocialista brigád — tehát ösz- szesen tizenegy. Nyolcvanötén vesznek részt a brigádmozgalomban. A brigádok spontánul szerveződnek, s a vállalt feladatoknak eleget is tesznek, gondok inkább a tanulási törekvésekkel adódnak, de azért minden brigádban akad két-három, esetleg több asszony is, aki részt vesz, vagy a párt-, vagy a szakszervezeti oktatáson. Nyaranta az asszonyok egy csoportja, főleg azok, akiknek családjában honos a hagyományos félegyházi libatartás, hetekre elmennek az üzem megbízásából libát tépni, különböző nagygazdaságokba, Kunszent- márton, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kunszentmik- lós környékére. Tavaly is csaknem kétszázezer libát téptek meg. Az üzem az ágytoll nyersanyagát ily módon teremti elő. Nyugtalan, bizonytalan időszak előtt áll az üzem, legalább is amíg el nem dől a Félegyházán való lét vagy nemlét kérdése. Az üzemben három-négy éve azt tapasztalják: a város vezetői különösképpen nem ragaszkodnak az üzemhez. Hiszen az ma már csak egy különös színfolt a város ipari palettáján. Az is igaz, hogy a központban való fekvés a környékben lakók számára nem túl előnyös: a soha nem szünetelő alföldi széljárás a tollpihéket bizony az üzem kerítésén kívülre is eljuttatja. S egy iskola is van a közvetlen szomszédságában. Beszélik, hogy az üzem Kecskemétre települne át, amennyiben a BOV és a város „meg tud egyezni”. Amiből kiviláglik, hogy a városnak tervei vannak a masszív épületegyüttessel, egyebek között a hétközi kollégium itteni kialakítása is felvetődött. Az bizonyos, hogy a Kecskemétre való átjárást csak nagyon kevesen vállalnák, a többieket „felszívná” a műanyag-, a cipő- és a textilipar. Am a megyeszékhelyi indulást épp ez a körülmény tenné problematikussá, legalább két-három évre lenne szükség, amíg megfelelő betanított munkásokra lehet bízni a tollválogatást. Ezen a ponton olyan érdekek ütköznek, amelyek mindegyike méltánylást érdemel, s egyiket sem lehet a másik fölé helyezni. De van egy dolog, amelynél nem mellőzhető a megfontolás: a toliüzem nyugati piacokon van jelen, s ezt nem annyira a nyersanyag, mint inkább az élőmunka hasznosításával teheti. Nagy kár volna, ha, az áttelepülés ára egyet jelentene a piacok elvesztésével. H. D. 1972. április 15, szombat Oázis a homokon A szabadszállási Zöldmező Termelőszövetkezet szórvány tanyai településen alakult. Gazdái szinte naponta megküzfienek a természet erőivel. A homoktengeren levő 238 tanyában csaknem ezren laknak, de alig kétszázan dolgoznak a közös gazdaságban. Sokan az iparban és a környező állami gazdaságokban keresik kenyerüket. Az itt élő szövetkezeti gazdák a 3700 holdon minden lehetőséget megragadnak, hogy sorsuk jobbra forduljon. Az aszálytól, homokveréstől gyakran szenved kárt a termelőszövetkezet A maguk erejéből és az állam sokoldalú támogatásával igyekeznek évről évre előbbre jutni. Telepítések Büszkeségük a 145 hold új szőlőtelepítés, amely az eimúlt esztendőben átlagosan 35 mázsát adott. Nemrég létesítettek 28 hold csemegeszőlőt a 110 holdas barackos mellé. Pincét is építettek saját terveik szerint a házi építőbrigáddal. Jelenleg is tele van a homokon termelt finom borral. Kilencszáz hold zsombé- kos legelőjük van. Évente 100 holdat javítanak meg. A javított legelőn 1500 birka és nem kevés növendékmarha talál füvet. Végigjártuk a hodályo- kat, ahol az exportra szánt bárányokat nevelik, és elégedett juhászokkal váltottunk szót. A szerfás istállók tele vannak hízómarhákkal. Zömét exportálják. Az elmúlt évben 1100 mázsa húst adtak a közösből. A háztájiból pedig 1400 hízott sertést és 30 szarvas- marhát. Szakosítás A mezőgazdasági termelés gépesítésével igyekeznek ellensúlyozni a munkaerőgondokat. Nyolcszáz holdon alkalmazták a vegyszeres gyomirtást, a terméseredmények növelésére az idén már 64 vagon műtrágyát használnak fel. Tavaly 90 hold átlagában 28 mázsa kukoricát takarítottak be, májusi morzsoltban számítva. Csőkutakból néhányszor megöntözték a növényt, ennek is köszönhető a viszonylag jó termés. Említést érdemel, hogy 25 hold dohányültetvényükről csaknem 700 ezer forint jövedelemre tettek szert a szorgalmas szövetkezeti gazdák. Pontos talajtérképet készítettek, és ezt tekintik a gazdálkodás iránytűjének. A közeljövő tervei között szerepel a gazdaság négy növényfajtára történő szakosítása mellett 160 holdon cellulóznyár, 100 holdon dió, 30 holdon szőlő és 18 holdon barackos telepítése. Nagy utat tett meg a szövetkezeti gazdaság. A gazdák szorgalmának köszönhetően a közösből származó jövedelem az utóbbi években négyszeresére növekedett. minden 10 órás munkanapra 81 forint jövedelem jut. Kezdeményezők A közös gazdaság kommunistái nemcsak a munkában, a magánéletben is példát mutatnak. Az alapszervezetben már négyszer annyian vannak, mint alakuláskor. Az ő kezdeményezésükre jött létre az a tanyaközpont, amely oázis a buckák között. A párttitkár takaros, összkomfortos háza mellett még 16 sorakozik, és nemrég parcelláztak ki újabb 35 telket, amelyek várják az építkező gazdákat. Itt létesítették az iskolát, a boltokat, a klubhelyiséget, a termelőszövetkezet irodáját. Ez a párt- szervezet, a KISZ, a nőbizottság és a népfront tanyai bizottságának székhelye. Rádió, televízió, filmvetítés gondoskodik a kultúráról, az idén már egy művészcsoport is tartott előadást. Rendszeresek és látogatottak az ismeretterjesztő rendezvények. A párt által kezdeményezett gazdaságpolitikai és téli tanfolyamon másfél százan tanultak. Csaknem húszán képzik magukat különböző szakmai iskolákban. A tanyán nincs posta, de 22 családhoz jár a Petőfi Népe, 5 helyre a Népszabadság, 12 házhoz pedig különböző folyóirat. A távoli tanyákon nehéz körülmények között élő emberek megérdemelnék, hogy a posta megbízzon valakit a hírlapügyek intézésével. Időszerű volna az is, hogy a tanács legalább hetenként egyszer ügyintézőt küldjön a tanyaközpontba, hogy ne kelljen százaknak utazni az adófizetés, a jár- latkezelés és ki tudja még milyen ügyes-bajos dolgok intézése miatt Horváth Ignác A szemtanú Milyen vegyes érzésekkel távozik az igényesebb néző a moziból A szemtanú vetítése után ... Nem azért, mintha nem látott volna pergő cselekményű, feszült izgalmas krimit, melynek egyetlen feladata a közönség érdeklődésének lebilincselése. Hanem azért, mert a film alapötlete minden bizonnyal egy véres és valóságosan igaz történelmi tragédiából született; a kezdeti »képsorok, a dráma kibontakozása századunk egyik, sajnos jellegzetessé vált fordulóját, a Kennedy- gyilkosságot látszanak idézni. Ugyan jó előre tudjuk, hogy nem dokumentum- film-vetítésre váltottunk jegyet és így nem is várjuk az egész világot megdöbbentő eseménysor drámai átiratát. De az elnök gyilkosságának bűnügyi fel- dolgozása, a különböző hivatalos és magánnyomozati anyagok akkoriban szívszorongatóan izgalmas olvasmányok voltak — miért ne készülhetne belőlük játékfilm is? ... Ha már nem is a társadalmipolitikai erők, összefonódások, az Oswaldokat, Ru- bykat mozgató hatalmi csoportusulások szövevényét feltáró, leleplező szenvedélyű alkotás — legalább a valóság „krimije” lenne. A gyilkosok és megbízóik tettük következményeit, a felfedezést elkerülni igyekvő sötét, kétségbeesett logikáját kapnánk vissza a mozivásznon, mely oly sok gyanús árnyékkal és tragédiával tetézte a dallasi dráma szemtanúinak további sorsát... Egyszóval ez a hallatlanul érdekes lehetőség villan fel a film első félórájában — de a cselekmény bonyolultsága egyre hígul, laposodik, hogy egy szokványos és az utolsó percekre már határozottan ízléstelenné váló üldözési történet kerekedjék ki a Földközi-tenger kicsiny festői és megnevezetlen szigetén, a sablonok minden szokásos kellékével. Csalódásunkat azért némiképp Jonh Hough rendezői rutinja, a sok színű táj, a sikerült jelenetek, és a főszereplő; a hazudós, de a lényeges pillanatokban igazat mondó bájos gyermekszereplő Ziggy ("Mark Lester) alakítása. Öt az Oliver című zenés filmben szerettük meg — s ez alkalommal is a felnőtt színészeket megszégyenítő tehetséggel és természetességgel játszik. Pavlovits Miklós A kisfiút, akinek nem hisznek a felnőttek, Mark Lester alakítja.
