Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
1971, április 11, kedd •MM Egy este - fiatalok között Tanulmányok Kalocsa történetéről A Sugovicát csendes tavaszi eső borzolgatja. A várostól távolabb a vízgazdálkodási főiskoláról Baja esti fényeiben gyönyörködhetünk. A második emeleti gyakorlóteremben a rajzasztalok üresen ásítoznak a zúgó neoncsövek alatt. — Bezzeg a vizsgaidő- szakban! Előfordul, hogy ránkvirradt — mondja Németh László, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karának III. éves hallgatója. Többen csatlakoznak hozzánk és egy emelettel feljebb invitálnak. Itt kapott helyet a diákotthon. Száztizennégy fiú második otthona. Négyágyas szobák sorakoznak egymás mellett. Az egyikbe belépünk. Az előtérben beépített szekrények. A szobában négy vaságy. A falon polcok, a könyvek és füzetek kikandikálnak. Egy kisasztal, székek... Bartha István másodéves körbemutat: — Itt nem tudunk tanulni. Kicsi a hely. Rajzolni pláne nem lehet. A gyakorlótermekben dolgozunk vizsgaidőszakban „kiborulásig”, évközben éjfélig. A villanyoltás néha istenverés is, ha volna még egy félórás munka. Utána sötétben kereshetjük az eszközeinket... — Nemsokára két gyakorlóteremnek mondunk búcsút, kicsit örömmel, kicsit nem — szól közbe Kovács István másodéves. — Annak örülünk, hogy a terembe beépítenek két modem számítógépet. De gondot okoz, hogy az amúgy is helyhiánnyal küzdő iskolában hol tudunk tanulni, rajzolni. Jaskó György harmadéves mondja: — Tulajdonképpen nagyobb önállóságra szoktatnak bennünket. Munkánkat egyénenként ellenőrizhetik a számítógépekkel tanáraink. Szóval az elméleti képzésben megint előre léptünk. És a gyakorlatban? A vízellátási szakosok számos műtárgyat, csöveket nem láttak. Még a város, sőt az iskolánk vízellátó rendszerét sem ismerjük.. Kevés az, hogy a harmadik év végén egyszeri kiránduláson ismerkedünk meg a fontosabb vízügyi létesítményekkel. Hydro- lógiából nem így van. Dr. Zsuffa István tanárunk többször vitt bennünket a tárggyal kapcsolatos létesítmények megtekintésére. — Mindannyian hiányoljuk a kisebb évközi kirándulásokat — mondta Pap Gyula harmadéves. — Az is igaz azonban, hogy három év alatt nincs idő mindenre... A hiányt az alapos elméleti képzés mellett a gyakorlatban érezzük. Ezért is szerintem jobb lenne, ha négy évig tanulnánk a főiskolán. Akkor talán lehetne szabad szombatunk is, mint a legtöbb hasonló intézményben, egyetemen. A szakállas, farmer- nadrágos Tripolszki Zoltán másodéves veszi át a szót: — Szinte az ország minden megyéjéből jött a bajai főiskolára valaki. Sopron, Párád, Nyíregyháza, Zalakaros ... és még sorolhatnám. A kevés esti szabad időnket sem tudjuk hol eltölteni. Nincs klub, kultúrterem ... Mintegy húszezer forintért vásárolt az iskola rexasztalt. Nem tudjuk hol használni. Az orvosi szoba egyik sarkában őrzi eredeti, makulátlan tisztaságát... — Itt van mellettünk a Sugovica, a vízisportok paradicsoma. De csak tanári felügyelettel vehetjük igénybe az iskola kenujait, kajakjait, csónakjait. Talán nagyon gyerekeknek tartanak bennünket? — mondja Orosz Imre másodéves. — Mikor idejöttünk, sok mindent ígért Szirmai tanár úr, a sportolási lehetőségeket illetően — emlékezik Frank Dezső másodéves. — Sajnos, kevés valósult meg A sportköri díjakat duplájára emelték, a tagok száma a felére csökkent... Egy életképes szakosztályunk működik, ez az asztalitenisz. — Erre viszont „áldoz” az iskola — mondta Muskó Zoltán. — Tavaly alakult az asz'talitenisz- szakosztályunk és az idén már az NB Ill-ban szerepelhetünk. Városi segítséget azonban eddig még nem kaptunk. — A városról szólva hadd mondjam el — szólt Kovács Zoltán —, hogy az írószerboltban nem kapjuk meg azokat a rajzeszközöket, tus- kihúzó-készleteket, füzeteket, amelyekre az iskolában szükségünk lenne. És ha van is, nem mindegy hogy mikor kapható! Ugyanis főleg szeptemberben vásárolnánk ilyesmit.. — Ha majd felépül az új diákotthon! — sóhajt Jaskó György —, de azt mi már nem „érjük” itt meg... talán a mostani elsősök... akkor sok ki- sebb-nagyobb gond megoldódik. De a tanulószoba és a háló ott sem lesz különb és ez nem jó. Kíváncsian váruk azt is, hogy mi lesz a lányokkal? Most sem és úgy tudjuk az új diákotthonban sem biztosították az elhelyezésüket. Hol itt az egyenjogúság? Ez mindegyik fiatal férfi véleménye. A fiúk kolléganőiket egyenjogúnak tartják még a műszaki pályán is. Meg is érdemlik ezt, hiszen a tanulmányi eredrnényben sem maradnak el a férfiaktól. Ügy érzik, körülményeiket is egyenlővé kellene tenni a Kunszállás lakosságának 77 százaléka él külterületen, a tanyavilágban. Az elmúlt évben 589 olvasója volt a községi könyvtárnak. Csak minden hatodik ember keresi fel rendszeresen a kölcsönzőt. Pedig olvasnivaló van elég. A tanács ez évben is 11 ezer forintot fordít a könyvállomány gyarapítására. A községben tulajdonképpen három könyvtár van. Kettő a külterületi iskolákban (fiókok): ezek hivatottak a tanyavilág olvasóit kiszolgálni, s a központi könyvtár, a falu főutcáján. — Legszorgalmasabb olvasóink a gyermekek — mondja Budai Imréné, aki már tizedik éve vezeti a kunszállási könyvtárat. — Nélkülük nem múlik el kölcsönzési nap. Igaz, az általános iskola elvégzése után az olvasás iránti érdeklődésük kissé megcsappan — teszi hozzá —. de sajátjukéval. De ez nem tőlük függ... A csapongó, olykor szenvedélyes hangú beszélgetésben szinte kizárólag a nemtetsző dolgokról szóltak a diákotthon lakói. Talán érthető is, hiszen ez izgatja őket legjobban, ezekről a gondokról esik a legtöbb szó társaságukban. — Azért sok jó és szép dolog van amiről szívesen beszélünk — mosolyodik el Németh László. A diákotthonban egy-két kellemes meglepetés ért bennünket, amióta Kovács T. Sándor a diákotthon igazgatója. Például van telefon az emeleti folyosón. A túl komoly, katonás „légkör” is sokat oldódott... Valódi önkormányzat van kialakulóban nálunk és reméljük, nemsokára a kollégiumi rangot is megkapjuk. — Olyan emberre találtunk az igazgatónkban, akihez még egyéni gondjainkkal is fordulhatunk. Segít mindenben. Nagy szükségünk van erre, itt távol a szülői háztól, a megszokott környezettől... — tette hozzá Kovács István a többiek egyetértő fejbólintga- tása közben. — És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kaja is javult... — És arról se, hogy indul a reggeli tejvásárlási akció.;: Erre aztán harsány nevetés remegtette meg a levegőt. Felcsillantak a szemek. Visszatért közénk ismét a fiatalos sziporkázó vidámság. A napi gondokkal teli homlokredők kisimultak ... Jókedvű, reményekkel. tennivágyással teli mérnökjelöltektől vehettem búcsút az öreg estébe húzódó beszélgetés után. Csabai István A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ május 14-től 21-ig lengyel- magyar barátsági hetet szervez. A programsorozat keretében kiállítást rendeznek a poznani grafikusok munkáiból, bemutatják a lengyel népi iparművészeaz utóbbi években növekedett a 15—20 éves kölcsönzők száma. A központi könyvtár nem nevezhető tágasnak. A két helyiség közül a belső a „raktár”, a másik pedig a kölcsönző és az olvasószoba. Egy asztal, itt lehet újságot olvasgatni, belelapozni az érdekesebb folyóiratokba. A raktári polcokon a szépirodalom és az ifjúsági művek mellett rengeteg szakkönyv, ismeretterjesztő mű. Elektrotechnika, motorszerelés, növényvédelem, főzési tanácsadó... összesen 6664 kötet. — Rég kinőttük ezt a szűk helyiséget. De nem-, csak ez az egyetlen gátló körülmény... A tanyák legtöbbjében petróleum- lámpa ég. Szerdán délután és csütörtökön délben van kölcsönzés. — Van-e lehetőség a könyvtár bővítésére? Kellemes meglepetés: 326 nagyformátumú oldalon — kézirat gyanánt — megkaptam a Katona István Társaság várostörténeti tanulmánykötetét. Kézbe veszem, lapozgatom. Lám, rotaprint eljárással is lehet jól olvasható, esztétikai igényeinket is kielégítő nyomtatványt készíteni. A címet első nekifutásra nem értem. A társaság nem írhat tanulmányokat. Miért fogalmaztak így? Mester Józsefnek, a városi pártbizottság titkárának előszava némi támpontot ad: „A társaság tagjait, a szerzőket az a nemes törekvés vezette, hogy kollektív kutatómunkával elö- remozdítsák, megalapozzák Kalocsa város monográfiájának megírását”. Igen, a vállalkozás közös jellegét hangsúlyozza (talán nem szerencsés formában) ez a néhány szó. XVII. fejezet Mit is tartalmaz a Katona István Társaság új kiadványa. Geri István tanácselnök bevezető sorai erre a kérdésre adnak tömör választ. „Az alapos munkával gondosan összeállított földrajzi fejezet or-- szágos keretébe téve ismerteti Kalocsa természeti viszonyait. A történelmi rész felvázolja a több ízben lerombolt, de ismételten újjáépített város küzdelmeit ... megismerjük a várost ért elemi csapásokat. Az ipari fejezet érdeme, hogy a múlt kezdeményezéseinek, akadályainak tárgyalása után sokat foglalkozik az új ipari város szocialista üzemeivel. Kalocsa kereskedelmének múltját és hálózatának új kiépítését ismerteti a kiadvány egyik fejezete.” tét, nonstop műsoron lengyel filmeket vetítenek és Ki tud többet Lengyelországról? címmel a város fiataljai részére vetélkedőt rendeznek. A barátsági hétre nyolc lengyel vendég érkezik Kiskunfélegyházára. — A művelődési otthon új épületet kap. Ott jutna hely a könyvtárnak is, korszerűbb, tágasabb. Szabad- polcos kölcsönzőterem kellene. folyóiratolvasó, egy kisebb helyiség ruhatárnak. Igen, ez alapfeltétel. Hiszen a kölcsönzésen kívül más rendezvényeknek is otthona a könyvtár, ősszel Buda Ferenc költővel találkozhattak az olvasók; hasonló eseményekre a jövőben is sor kerül. 1972-ben, a nemzetközi könyvében pedig jó néhány kiállítást rendeznek itt, mint például a költészet napján és az ünnepi könyvhéten. Idézem a könyvtár 1972- re készült munkatér vét: tervezett olvasőszám 892, a lakosság 25 százaléka. Egyre több helyre jut el a villanyfény is ... Az igények szüntelenül növekszenek. Kontra György Olvashatunk az urbanizáció hatásáról, a város egészségügyéről, nevezetes embereiről építészeti emlékeiről. A puszta felsorolás is érzékelteti a kiadvány tartalmi sokszínűségét A szerzők — Bozsó Ferenc, dr. Czajtányi István, dr. Kanyó János és dr. Miklós Kálmánné — témájukat általában az országos állapotokhoz viszonyítva, az összefüggéseket érzékeltetve tárgyalják. Igyekeznek az adatokat rendszerezni, értékelni. A vitás kérdésekben ismertetik az eltérő álláspontokat. Ezáltal is gondolkodásra, töprengésre ösztönzik az olvasót és további búvárkodásra a kutatókat. (Például : Kalocsa nevének a rejtélye, a város változó státusa ...) Kritikai megjegyzések Valamennyi tanulmányt irodalomjegyzék egészít ki, jelezve a szerző gondos tájékozódását és könnyítve a részletek iránt érdeklődők dolgát. Volna még dicsérni való, de nem maradt üresen az a papírlap sem, amelyre a Ezt az állandósult szó- kapcsolatot hallva, a legtöbben kiegészítik azzal, hogy a körömszakadtáig tagad szólásunkban szerepel, és azt is tudni vélik, hogy ez a szólás a régi kínvallatás emléke. A vallatott személy két hüvelykujjának körmét ugyanis a körömszorítóba fogták, és a kínzóeszközt addig szorították csavarták, amíg az illető körme nem szakadt, és a vér ki nem serkent a körmei alól. Érdekes magyarázat, csak hát nem igaz, a szó története ugyanis nem igazolja ezt az elképzelést, a körömszakadtáig összetételt csak 1820-tól ismerjük. A körömszakadtáig tagad csak a múlt század vége felé bukkan fel. A szó abból a szemléletből alakult, hogy aki sok durva munkát végez, annak a körme szakadozik, berepedezik. Ezt igazolja ez az 1644-ből való mondat, amely rávilágít az összetétel szemléleti hátterére is: „Bizony köröm szakadna ott, ha nyulat bokrostul akarna fogni.” Amikor 1820-ban először lejegyezték a körömszakadtáig szót, még nem kapcsolódott a tagad igéhez: „Kemény elszánással a várost köröm-szakadtáig kész va- la védelmezni.” A körömszakadtáig szólás csak akkor keletkezhetett, amikor a körömszakadtáig teljesen elvesztette eredeti jelentését, és milyen mértékben? menynyire? kérdésre felelő mértékhatározó lett. Ez az 1876-ban leírt mondat: „ő tagadja körömszakadtáig”, csak azt jelentheti, hogy „ő nagyon, konokul, elszántan tagadja”. Ha ma azt mondjuk valakiről, hogy valamihez ragaszkodik, valamiért harcol körömszakadtáig, csak azt fogyatékosságokat, a gyein geségeket jegyeztem. Érdemes rápillantani. Hiányoljuk az árnyaltabb jellemzést, az erőteljesebb kritikai hangvételt. Ha már itt tartunk: a rengeteg adatot, információt, utalást tartalmazó XV. fejezetben hasztalan kerestük Raffai Sarolta és Pákolitz István József Attila-díjas írót, Vatka János forradalmár pátert... A négy szerző más és más módszert alkalmaz, kutatásaik még kiegészítésre szorulnak — mint ezt az előszó szerzője dicséretes nyíltsággal megfoga! - mazta. Hasznos kiadvány összefoglalva megállapítható, hogy a kötet sok új, vagy ( kevésbé ismert adatot tárt fel és általánosságban színvonalasan teljesítették a szerzők vállalt feladataikat. A szép kiadvány: buzdítás, ösztönzés a további, még elmélyültebb munkára. Jó úton járnak. Heltai Nándor érthetjük" rajta, hogy minden erejével, a legvégsőkig ragaszkodik hozzá, harcol érte. Azt is szoktuk mondani, hogy valaminek az eléréséért foggal-köröm- mel harcolunk. Ilyenkor sem a szó szoros értelmében használjuk a foggal- körömmel határozót, hanem csak átvitt értelemben. A szótörténeti adatokat igazolja az Értelmező szótár is. A határozó három alakját találjuk meg benne : a körömszakadtáig mellett a körömszakadtig és körmeszakadtig változatokat is. Azt is megemlíthetjük, hogy a szó második eleme, a szakadat, a szakadás régies -at, -et képzős változata, amelyből a birtokos személyrag előtt kiesett a képző magánhangzója. Tehát maga a szó birtokosi elzős összetétel: körómszakadta. Hasonló képzés a tavasz beköszönje és a maradj nyugton második eleme (ugyanez van meg a napnyugtában is). A szótár értelmezésében nyoma sincs a körömszorí- tónak és a szó eredeti jelentésének. A tagad igével való kapcsolata is csak mint a. sok közül egy példa szerepel. Megtudjuk, hogy rendszerint csak 3. személyre vonatkoztatva használják. Jelentése pedig ez: addig, amíg erővel, kitartással bírja; a legvégsőkig dolgozik, harcol valamiért, ragaszkodik valamihez, tagad, véd valamit. A körömszakadtáig dolgozik jelentése: nagy erőfeszítéssel!, egészen addig dolgozik, míg csak ereje bírja. A szókapcsolat története tehát rávilágított a szó jelentésének kialakulására és változására. Kiss István Könyvek, olvasók a kunszállási községi könyvtárban Lengyel—magyar barátsági hét m Körömsza kadtáig
