Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-11 / 84. szám

4. oiaai 1978. április H, ke«« 1 8. A LÄNY APJA ELLENKEZIK Veronka asszony, Bállá Szabó Sándorné az 50-es évek elején a fővárosban dolgozott a magasépítőknél. Férje öngyilkos lett, s rö­viddel ezután hazaköltözött szüleihez, Orgoványra. Az ottani szikvízüzembe járt el dolgozni. Itt ismerkedett meg — ez már az 50-es évek közepén volt — az ak­kor 53 éves és még aggle­gény Kiss Béla szőlősgaz­dával. Élettársi kapcsolatra léptek, átköltöztek Ágas­egyházára — az embernek •már akkor is itt volt a ta­nyája, szőlője —, és e kap­csolatból származott Aran­ka is. Béla bácsi és az asszony között kerek harminc év a korkülönbség. Nem mintha ebből különösebb baj származna... De az öreg ösztönösen érzi, hogy 70 éves korban már maga a féltékenység is az életerő jele. Még akkor is, ha arra semmi oka nincs. Az asz- szonyt, ha az tiz percre el­szalad a boltba, percekig faggatja utána: hol volt, mit csinált annyi ideig. Ve­ronka kijelentette: elmegy dolgozni az izsáki Arany­homok Tsz kivarrójába. Ez megint kiváltotta az élet­társ nemtetszését. — Itt van a szőlő, elég az, meg­élünk abból. Az a fontos, hogy kenyér legyen és me­leg szoba. Vagy talán van valakid? Mutogatni akarod magad? Szeretné Arankát is oda­haza tartani. Ha a lány mo­ziba akar menni, ezt mond­ja: — Láthatod azt a filmet máskor is. Ha bálba: — Voltál már, elég az. Pedig Aranka 1970 karácsonyá­ban volt először bálban, az­tán csak húsvétkor, s akkor is csak éjféltől egyig. Este még nem engedte el őket, azt mondta, hogy részeg emberek vannak, kötözköd- r.ek. ö viszont elment, egyedül, majd később haza­ment és azt mondta: — Menjünk el a csárdába, jó hangulat van, meg intelli­gens társaság. Ott voltak másfél órát, hármasban, de hazafelé menet sikerült rá­beszélni, hogy elmehessenek a bálba. Zoli akkor nem volt ott. Az öreg kezdettől elle­nezte a lány és a fiú kap­csolatát: — Nem tetszik ne­kem a családja. Börtönben ül a bátyja. Meg hát na­gyon fiatal... És akadhat neked másmilyen is. Még tanár is, vagy mérnök. — Ezeket mondogatta. A lány duzzogott. Nem annyira az érzelmeit, inkább az ön­érzetét, a szabad akaratát érezte megsértve. Egy reg­gel kijelentette, addig nem ül asztalhoz, addig nem hajlandó enni, amíg tiltja tőle a Zolit Édesapja, úgy látszik, megenyhült: — Nem bánom, beszélgessetek. Majd kigyógyultok belőle. — Nem sokkal ezután Zoli szerzett egy magnót beál­lított vele Arankáékhoz, szólt a beatzene, még tán­coltak is. Amikor pár óra múlva a fiú menni készült, az öreg ráförmedt: — Ne kerülgesd te az én házami Nem szívelte a fiút azért sem, mert kevélynek tartot­ta. Korábban már ugyanis járt náluk. Segített az öreg­nek a hordókat helyre rak­ni a borkamrában. Félórá­nyit együtt cipekedtek. Amikor végeztek, Béla bá­csi megkérdezte: — Mivel tartozom neked? — Zoli vállat vont: — Amivel ed­dig. Az asszonynak más volt a véleménye. Mint az isko­lai szülői munkaközösség tagja is. Zolit jóravaló, szo­lid fiúnak könyvelte el magában. Nyárra sírgondo­zást vállalt a temetőben, hogy egy kis külön kere­sethez jusson. Hetekig tartó szárazságban ez szörnyű nehéz meló, a sírdombok töméntelen vizet beisznak. Zoli készséggel segített mindig — főleg, ha Aranka is ott volt —, hordta a vi­zet vödrökben, locsoló kan­nákban. Itt a temetőben, a léten túli világnak e titokzatos­ságot sugalló, elrévedezésre csábító mesgyéjén került szóba leginkább a vallás, az istenhit. Az asszony és a lánya buzgó reformátu­sok, s áhitatos megnyilat­kozásaikat. biblikus citátu­maikat Zoli csodálkozással vegyes borzongással hall­gatta. Nagyon megfogta például, amikor elmesélte a két nőnek, hogy oktatójuk kocsijába a reptérnél bele­szaladt egy motoros, de egyiknek sem történt sem­mi baja, s erre az asszony rögtön rákezdte: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek té­ged minden utadban. Ké­zen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” Majd hozzátette, hogy ez, amit mondott, a Zsoltárok Könyve 91-ik fe­jezetének 11-ik és 12-ik szakasza. A lány egy ízben levelet írt a Reformátusok Lapjá­nak, s majdnem teljes egé­szében közölték is azt. Pár hét elteltével Aranka címé­re csomag érkezett: valaki Hollandiából küldött részé­re egy Bibliát. Zoli ezt ké­sőbb. két imádságos könyv­vel együtt kölcsönkérte. S elkezdett járni a templom­ba. . Arankáékkal együtt. Béla bácsitól ilyenkor nem kellett tartania, ő. mint ka­tolikus. nem látogatta a re­formátusok imaházát Nemrég tanácskozott a mezőgazdasági szövetkeze­tek második országos kong­resszusa. A küldöttek és valamennyi résztvevő véle­ménye szerint nyílt, őszin­te légkör jellemezte a ta­nácskozást. A felszólalók elismerően nyilatkoztak a párt agráspolitikájáról, amely az utóbbi másfél évtizedben történelmi je­lentőségű eredményeket hozott Bevált a gazdaság- irányítás új rendszere. A szövetkezetek tudnak élni a megnövekedett önálló­sággal és igyekeznek hasz­nosítani a helyi adottságo­kat. — A kongresszus alapos áttekintést adott a mozga­lom fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről és állást fog­lalt számos témában — állítja határozottan Ma- gony Imre a Homokhátsá­gi Mezőgazdasági Szövet­kezetek Területi Szövetsé­gének titkára. — Nekünk, mint érdekképviseletnek is több évre szóló programot adott. ben a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet, ahol háztáji agro- nómus segíti az áruterme­lés fejlesztését. A Homok­hátság kiterjedt tanyavi­lágában még nagyobb je­lentősége van ennek, mint másutt. Nálunk a hízott sertés' és a gyümölcs 70, a bornak pedig 30 százalé­ka kerül ki a háztáji és a kisegítő gazdaságokból. Egyetértettünk a tompái Kossuth Termelőszövetke­zet elnökének, Fazekas Bálintnak a felszólalásá­val, aki a számviteli bü­rokrácia térhódítását bí­rálta. Örömmel vettük a pénzügyminiszter ígéretét, hogy felülvizsgálják az adatszolgáltatást. Szorgal­mazzák a mainál jobb, hosszabb ideig módosítás nélkül alkalmazható szö­vetkezeti számvitel kiala­kítását. A kongresszus állásfog­lalása utal arra; helyes és hasznos, ha a szövetkeze­tek biztonsági alapjukból egymás kölcsönös támoga­tását szolgáló összeget tar­talékolnak. Körzetünkben két helyen hat-hat szövet­kezet hozott létre ilyen kölcsönös támogatási ala­pot. Teendők Meságassdasá^i újítás A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban hagyománya van az újító mozgalomnak. A mezőgazdasági nagy­üzem vezetői támogatják a munkát könnyítő, gyorsító és jövedelmezőbbé tevő javaslatokat, elgondolásokat. A gazdaság gépesítési szakemberei az utóbbi évek­ben több hasznos munkagépet szerkesztettek a szőlő- termesztés különböző munkafolyamatainak gazdasá­gosabb elvégzéséhez. Egyik újításuk a képen is lát­ható szőlőelőnyitó, amely a pneumatikus nyitógép — a ventillátoros talajfúvó — előtt lazítja fel az egész télen át megülepedett földet. A kongresszus útmutatá­sai alapján néhány fontos témával a jövőben többet foglalkozunk. Fokozottab­ban segítjük a jövedelme­ző, gazdaságosabb terme­lési módszerek elterjeszté­sét. Továbbra is szorgal­mazzuk a szakmai tapasz­talatcseréket. Kezdemé-iye- zésünkre máris 12 közös gazdaság kötött termelés­fejlesztési szerződést a Kertészeti Egyetem kecs­keméti főiskolai karával. A megállapodás elsősorban a talajvizsgálatra, táp­anyag-utánpótlásra vonat­kozik. Három közös gazda­ságunk a Kecskeméti Zöld­ségtermesztési Kutató In­tézettel kötött szerződést a triticale termesztésének fej­lesztésére. Szövetségünk szakemberei rendszeresen készítenek ajánlásokat a tagszövetkezetek részére, többek között a tápanyag­utánpótlásra, növényvéde­lemre vonatkozóan. Több segítséget kívá­nunk adni a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésére, a bizottságok működéséhez, a vezetés színvonalának emeléséhez. A kongresszus hozzájá­rult ahhoz, hogy a városi lakosság, az ipari munkás­ság reálisabban lássa a mezőgazdasági szövetkeze­tek helyzetét, eredményeit, gondjait. A jövőben terü­leti szövetségünk is na­gyobb mértékben törekszik arra, hogy a társadalom minden rétege jobban megismerje a gazdák élet- és munkakörülményeit. En­nek érdekében többször rendezünk munkás—pa­raszt találkozókat, üzem- látogatásokat. tapasztalat- cseréket — hangozatta vé­gezetül Magony Imre. A küldöttek saját mun­katerületükön sokat tehet­nek a kongresszus állás- foglalásainak ismertetésé­ért, érvényesítéséért. Te­vékenységükkel hozzájá­rulhatnak a mozgalom to­vábbi fejlődéséhez. K. S. Háztáji — A felszólalók foglal­koztak a cukorrépa- és a zöldségtermesztés, vala­mint a szarvasmarha-te­nyésztés ismert gondjaival. Egyetértettek azzal a nép- gazdasági igénnyel, amely ezeknek az ágazatoknak fejlesztésére irányul. A kongresszus felhívta a fi­gyelmet, hogy a közös gaz­daságok saját forrásokból is kíséreljék meg az előre­lépést az említett terüle­teken. Körzetünkben tör­tént már számos erőfeszí­tés. A tiszakécskei terme­lőszövetkezetek például a zöldségtermesztés fejleszté­sének lehetőségeit kutat­ják. Egyetértett a kongresz- szus azzal, hogy a háztáji gazdaságokat üzemággá szervezzék a szövetkezetek. Jó példa erre körzetünk­Saját gyártmányú, könnyen kezelhető munkagéppel végzik a szőlőültetvény előnyitását a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban. 'Göblös Gábor felvétele) Zoli egyszer azt kérdezte az asszonytól, hogy milyen ereje van a hitnek. Veron- ka ezt mondotta: — Segíti az embert, hogy elérje a célját az életben. Augusztus 18-án Aranka, szakiskolai osztályával együtt, kirándulásra indult Debrecenbe, hogy megte­kintsék a virágkarnevált. A fiú, amikor ezt megtudta, kijelentette: — Én is el fo­gok menni. Anyjától kért egy kis pénzt, nem mondta, mire kell. s a náluk dolgo­zó kőműves mester 150 fo­rintját is magával vitte, holott a mester azt azért adta oda neki, hogy Kecs­kemétről hozza el az óráját, amit javításra hagyott ott. Elkérte a család egyik deb­receni ismerősének a cí­mét, tudta, hogy azok út­baigazításával megtalálja a lányt Az ismerősöket, bi­zonyos Ludmannékat, meg is találta Debrecenben. Azok. mint Aranka fiúját, szívesen fogadták, vendégül látták. Végignézték a virá­gos felvonulást, este pedig, szintén a családdal együtt, elmentek valami szolidabb vendéglőbe. Másnap utazott vissza az osztály, Zoli úgy tervezte, együtt jön Aran­kával. ám az utolsó pilla­natban döbbent rá, hogy a lány nincs ott az osz­tálykollektívában. Megtud­ta, hogy egyik balmaz­újvárosi osztálytársával, Győrfi Rozáliával ment el annak' szülőfalujába, hogy ott töltsön még néhány napot. Zoli gondolt egyet, s utánuk ment... Járkált a poros tiszántúli nagyfaluban, kereste Győr- fiáket, végül sikerült rá­bírnia egy lányt, hogy vi­gye el az üzenetet Aranká­nak: — Vedd tudomásul, hogy itt vagyok! — Rövid­del ezután Zoli személye­sen is tiszteletét tette, meg­lehetősen elhanyagolt, ko­szos külsővel, mivel akkor két éjszaka már az állo­más padján aludt, s evett is, meg nem is. Vendéglá­tói előtt a lány kínos ma­gyarázkodásba kezdett, de azok legyintettek, s mond­ták Zolinak, maradjon ott. Amikor pár percig kettes­ben voltak. Aranka szemre­hányóan megkérdezte: — Miért jöttél utánam? Ki hívott ide? — Zoli ezt vá­laszolta: — Itt van a ban­da is, és figyeli minden lé­pésedet. Pár hét múlva Zoli meg­tudta, hogy a balmazújvá­rosi lány fivére, Győrfi Ist­ván levelet írt Arankának. Ekkor valósággal ráparan­csolt: — Add át a Pista levelét! — Miért? — A banda tagjai el akarják ol­vasni. — Nem érdekel a bandád. A levelet nekem írták. — Ekkor a fiú a nadrágzsebébe nyúlt, s kis kattanás hallatszott. A lány elsápadt és átnyújtotta a levelet. Közönséges játékpisztoly volt a zsebében. De a lány ezt akkor még nem tudta. Zoli válaszolt a levélre, így: „Olvastuk a szegény­ségi bizonyítványod. Elás­nám magam a kert hátuljá­ba, ha húszéves koromban olyan hülye lennék, mint amilyen te vagy.” És a hangnem végig ugyanez. A levelet a Győrfi-lány visz- szaküldte — Arankának. Az kérdőre vonta a fiút: — Mi okod volt erre? — Zoli ol­dalvást pillantott a levélre, szemhéja megrándult. — Ezt a banda egyik tagja írta. — De hiszen ez a te írásod! — Ügy van. Kény­szerítettek rá. Ezután még kétszer talál­koztak. Az első esetben a lány végleg szakítani akart, de Zoli könyörgött, öngyil­kossággal és a banda bosz- szúállásával fenyegetőzött. A második alkalommal vi­szont majdnem megcserélő­dött a szerep. A lány kezd­te: — Nem bánom, Zoli, ha ezután is beszélgetünk, tart­juk a kapcsolatot. — A fiú arca fagyos szigorúságba meredt. Csak ennyit mon­dott: — Most már vége. — De nem fogsz bosszút áll­ni? — Nem fogok. — ígér­te meg Horváth Zoltán. A 9. részt csütörtökön közöljük. Címe: Egy kirán­dulás emléke. Kongresszus után.. Célok és gondok a Homokhátságon Támogatás — Itt, a Homokhátságon az egyik legnagyobb gond a kedvezőtlen gazdasági körülményekkel való bir­kózás. Hatvanhat termelő- és szakszövetkezet részesül körzetünkben ártámogatás­ban és hat közös gazdaság kap jövedelemkiegészítést Ez utóbbi évről évre csök­ken. A kongresszus kérte az illetékes szerveket, hogy ez a támogatás is állandó összeg legyen. A körzet szövetkezeti gazdaságainak termelési ér­téke — beszámítva a szakszövetkezeti gazdák családi kezelésében levő területét is — évi 2,5 mil­liárd forint körül van. Az állami támogatás összege pedig évente 30 millió fo­rint. A termelési értékhez viszonyítva tehát nem je? lentős. Ezzel az összeha­sonlítással csupán bizonyí­tani szeretném, hogy még a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek is igyekeznek egvre inkább saját erejük­ből boldogulni. Tért hódít a közgazdasági szemlélet, szakosítják a termelést, a hozamok mellett a költsé­geket és a jövedelmezősé­get is tekintetbe veszik már. A homokhátsági szö­vetkezetek keresik a lehe­tőséget kiegészítő üzem­ágak létrehozására, a szol­gáltatások bővítésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom